Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-04 / 53. szám
1993. Március 4., Csütörtök Regélő É SZAK-Magyarország 9 A hegy hívei írók, költők, festők, újságírók s egyéb komédiások kedvelt helye volt Miskolc hegye. Bora, bokra, pincéje vonzotta a miskolci polgárt mulatni, vigadni, vagy csupán jókat beszélgetni. Sok híresség volt visszajáró vendége, és sok hírességnek volt visszajáró témája. Ahogy Sassy Csaba megénekelte: „Öreg Avas, te rólad már/ Annyi poéta dalolt,/ Hogy annyi dal a világnak/ Legszebb lányáról sem szójt.” Valamikor nagyon régen... mesz- sze régen... Tompa Mihállyal együtt jártak itt... S a vén Avas akácvirággal várta Örökké nótáskedvű fiait. És minden évben jött Gyulai Pál úr... ...És együtt járták be a vén hegyet S hat lépésre járt hol elől, hol hátul Gyulai Pál úr Lévay megett... (Sassy Csaba: Lévay köszöntése) * Monográfia a város jelképéről o: /,*>'/ó hot ftps f l(t; Irigyelem a miskolcit Ki jár az Avasra, Hogy pincében, sírok mellett Gondját elihassa. Ott eladdig issza, Mígnem egy nap ott is marad S vén Avasról nem is vágyik, Nem is jön már vissza. (Kozma Andor: Ének az Avasról részlet 1903) Móra Ferenc: „Miskolcra nem vendégszerepelni jövök, ide egyszerűen - hazajövök" Most, amikor az Avasra havat hoz a bóra. Amikor már undorodva tekintünk a hóra. Mikor rossz szél űzi, hajtja a szegény lelencet, Mia jó szél hozta erre jó Móra Ferencet? (Sassy Csaba: Móra Ferenc - részlet 1925) * Az élet, fiúk, szenvedés; temetőjárás ó sírokon; álmodunk és sírva ébredünk és forrón csüggünk az álmokon... - itt a pohár, ne sírjatok, jó fiúk, csak daloljatok! (Balázs Győző: Bordal) elismerés. A jó bornak is kell cégér - tartja a közismert mondás, s ha e művet az Avas hajdani kiváló termékéhez, a messze földön híres avasi borhoz hasonlítjuk, akkor nyugodtan elmondhatjuk az összehasonlításban, e könyvremek kiállja a próbát, s meggyőződésünk, méltó propagandája Miskolc jelképének, az öreg Avasnak. A mi cégérünk ehhez „a jó borhoz” a méltatás, a figyelemfelhívó propaganda. Hogy jusson el minden helyre, mindenkihez a hír: született, kapható e jeles mű, mely saját tulajdonként, ajándékként, kútfőül sok-sok kérdésben jó, ha ott van a háznál. Az összeállításunk idézetei, fotói, rajzai A miskolci Avas kötet szerves részét jelentik, azt gazdagítják, mi „afféle kóstolóként” Olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk. Az avasi egyház műkincsei Az Avas monográfia nagy teret szentelt a miskolc-avasi református egyház történetének, a református templom ásatásainak, az 1941. évi ásatás során előkerült viseleteknek. Ugyancsak értékes az avasi egyház műkincseit bemutató tanulmány, amelyből a kegytárgyak történetét, művészi szépségét egyaránt megismerhetjük. A helytörténeti és iparművészeti szempontból, továbbá kultúrtörténeti vonatkozásai miatt legérdekesebb műtárgyakat kiemelve mutatja be a tanulmány, így az ötvösmunkákat, ónedényeket és az egyházi hímzéseket, szőnyegeket. Mint az a szerző, dr. Fügedi Márta írja: „Az avasi egyháznál megőrzött műtárgyak együttese mind művészeti, mind helytörténeti értékeit tekintve kiemelkedő jelentőségűek... Atárgyak tükrözik azt, hogy a város társadalma, annak különböző rétegei milyen mértékben vettek részt az egyház fenntartásának gondjában, hogyan mutatták meg egyházuk iránti ragaszkodásukat. A város, mint politikai és társadalmi közösség is szoros kapcsolatban állt az egyházzal, hiszen a közösség vezetői gyakran ugyanazok a személyek voltak. Felvillantják a tárgyak továbbá azt is, hogy a céhek is jelentős befolyást gyakoroltak a település vallási életére. Az avasi református templomban őrzött műtárgy ak így saj átos keresztmetszetet mutatnak nemcsak a magyar művészet évszázadairól, hanem Miskolc város társadalmáról is.” Fotónk az avasi egyház legrégebbi, feltételezhetően késő gótikus eredetű, „halhólyagos” kely- hét mutatja be, s amelyet már az ezredéves kiállításon is láthattak az édeklődők. Halhólyagos kehely 1649 Miskolc és az Avas ábrázolása 1816-tól tolikus templom is fontos szerepet töltött be. A hegy temetői pedig megszámlálhatatlan generáció egykor városépítő tagjainak szolgál végső nyughelyül.” Ezekkel a sorokkal köszönti az Olvasót a szerkesztő, dr. Dob- rossy István a könyvpiacon minap megjelent remekmű, kuriózum A miskolci Avas című monográfia ajánlásában. Egy olyan mű ajánló sorai ezek, amely mű nem hiányozhat egyetlen lokálpatrióta miskolci polgár könyvespolcáról sem. Hogy miért nem? Egyrészt, mert egy szemre szép, a kéznek kedves könyvről van szó (és mindez a Borsodi Nyomda érdeme); másrészt, mert tartalmában rendkívül gazdag, sok újdonságot kínáló, jól kezelhető, olvasható monográfia a szóban forgó mű, ezért pedig a tudós szerzőtársaságot illeti a méltán kij áró Hajdú Imre „A miskolci Avas - bár mást jelent a városban élőknek és mást az idelátogatóknak - a város jelképe. A hegy egykori szőlői és gyümölcsösei fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében, munkát adták a szőlőművelő borosgazdáknak, a faeszközök és tárolóedényeket gyártó iparosoknak, de a teli hordókat távoli vidékekre elszekerező kereskedőknek is. Színhelye volt az Avas a társasági életnek, a szórakozásnak, vonzotta az írókat, költőket, művészeket, akik emlékeiket verssorokba szedték, vászonra festették, vagy fényképen örökítették meg maguk és az utókor számára. Az egyre terebélyesedő, lélek- számban gyarapodó város hitéletében a több évszázados avasi református és mindszenti római kaAz összeszűkült zöldfelület „Az első világhjáborút követően kialakul az a Nagy Miskolc koncepció, amely a látvány, az idegenforgalom középpontjába az Avast kívánja állítani.” Nem így napjainkban! Mára a városfejlesztés, az Avas beépítése felélte a hegy tüdejének nagy részét. Nem véletlen, hogy Dobos Sára tanulmányában az egyik alcímként ez olvasható: Zöldfelületi javaslatok az Avas városmegtartó képességének javítására. Mint írja: „A valamikori őstermelő táj, a szőlóskertek, napjainkban egy mesterséges biotóp- pá alakultak. Bennük megmaradni testileg és szellemiekben fejlődni, újszerű zöldfelület hasznosítással lehetne”. A harangtorony „...Arany János és Gyulai Pál barátja, Lévay József, a költő és alispán, aki - hallom - 95 éves koráicj fel-feljárt még hegyi borpincéiébe, a „kőlikaba", ahogy akkor mondták". Az Avas nevének hallatán a legtöbb embernek a jelképpé vált kilátótorony mellett a pincék és az ezzel évszázadokon át összefüggő szőlőkultúra jut az eszébe. A szőlő és a bor több tanulmánynak is része, hisz az Avas zöldfelületétől éppúgy elválaszthatatlan, mint Miskolc szellemi kultúrájától. „...hozzájárult a szőlő- és bortermelés a katasztrófákat leküzdő város gazdasági felvirágzásához” - íija Dobos Sára táj- és kertépítész A zöldfelület és az ember viszonyának alakulása az Avason című tanulmányában, amelyből az is kiderül, hogy hajdanán az Avas zöldfelületeivel uralta az épített környezetet. Meghatározó elem volt a fejlődő városszerkezetben és a város életében. A kezdetek kezdetén... A monográfia 28 tanulmányának egyikét dr. Ringer Árpád régész-geográfus készítette A miskolci Avas. A felszínfejlődés fő kérdései címmel. Többek között a következőket tudjuk meg az Avas kialakulásáról: „Az Avas mai morfológiai formájának kialakulása a napjaink előtt mintegy 3,2-2,4 millió évvel kezdődött utolsó földtörténeti jégkorszak, a Pleisztocén folyamán történt. A domb az ún. relief-inverzió vagy felszín- fordulat iskolapéldája. Az Avas-tetőn és a Felső-Szentgyörgyön az építkezés földmunkái során számos helyütt kerültek elő annak a vízfolyásnak a kvarcit és kvarckavicsból álló lerakódásai, amelyek az Os-Sajó vízrendszerének igen régi folyásirányához és szintjéhez tartoznak. Másképpen az Avas-tető és a Felső-Szent- györgy még annak a szintnek az emlékét őrzi, amely egykor az Ós-Sajó völgytalpát alkotta.” Az őskőkortól lakják „A miskolci Avas Közép-Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb kőkori lelőhelykomplexuma - írja egy másik tanulmányában ugyancsak dr. Ringer Árpád, s a miértre is megadja a választ. „A domb a Bükk hegylábfelszínének peremén impozánsan, 110 m relatív magassággal emelkedik ki a miskolci tájból. Bár kiterjedt lejtőkkel határolt háta szigetszerűen elkülönül környezetétől, mégis úgy tűnik, mintha itt az Alacsony-Bükk egészen a Sajó síkjáig futna ki; hirtelen törve le észak és kelet felé, a Szinva és a Sajó-völgy találkozásánál. A Bükk központi tömegét övező hegylábfel- szín az Avasban egyetlen dombháttá szűkül. így egykor a természetes növény- és állattársulások idején kis távolságon belül egészen eltérő - hegységi, dombsági és síksági - ökológiai zónák fonódtak egymásba. Ez a különleges geográfiai-ökológiai adottság rendkívül hatékony környezethasznosítási lehetőséget biztosított a régibb kőkor vadász-gyújtögetó gazdálkodása számára. Mindössze egy-két órányi járóföldön belül ugyanis könnyedén elérhető volt a különböző domborzattípusok biotópjainak vadászható és gyűjtögethető állat- és növényvilága. A hegység szívébe a Szinva-Garadna völgyrendszer nyújtott gyors megközelítési útvonalat, ami egyúttal fontos vadváltó is lehetett. Á „Miskolci kapun át a Sajó mentén messze északra benyúló Nagyalföld pedig a nagytestű és tömegesen élő jégkori növényevők - mamutok, rénszarvasok, vadlovak és bölények - évszakos vándorlásaihoz nyújtott utat a Kárpátok magasabb vonulatai felé és vissza...” A tanulmány további részeinek alcímei: Miskolcon, az Avas alján egy új tudomány születik, Kovabányák és kőkori műhelyek az Avason, Igazi abbevillien paleolitok az Avas hátán, Ujkókori földművelők az Avas alján is jelzik, hogy a táj és az ember kapcsolata e térségben mennyire gazdag és messzire visszanyúló. A hajdani szimbólum Az 1956-ban leégett kilátó Reprók: Farkas Maya Az oldalt összeállította: Hajdú Imre
