Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-03 / 52. szám
14 ESZAK-Magyarország Magazin 1993. Március 3., Szerda----------JEGYZET---------Fe cske Csaba „Erdély a miénk!!!” - hirdeti öles betűkkel a felirat a bölcsőde homlokzatán. A három felkiáltójel a vágy eltökéltségét, intenzitását van hivatva kifejezni, sőt, ez a három, dárdaként meredő írásjel száműzi is a mondatot a vágy színteréről az erőszakosabb, nyersebb akarat terepére. Gyanítom, nem a bölcsisek pingálták a panelre. Nem csupán azért, mert a bölcsisek nem tudnak írni és föltehetőleg azt sem tudják, mi fán terem Erdély, hanem főként azért, mert ebben a bölcsődében már vagy négy-öt éve nincsenek bölcsödések. Legcsekélyebb jele sincs az életnek. Mint valami kísértet- kastély áll törött ablakaival, rogyadozó falaival szélbe mártva, esőnek, hónak, fagynak, hőségnek kiszolgáltatva. Állítólag megsüllyedt, életveszélyessé nyilvánították és bezárták. A tetőn a szellőzőkémények leomlottak, a falakon repedések futnak végig, az ablakokat komisz kölykök bezúzták, amit véletlenül épségben hagytak, azt elintézték a szélviharok. Az ajtókat a huzat csapkodja. Az udvaron magasan nőtt a gaz, már nemcsak a csöppségek tévednének el benne, hanem az óvónénik meg a dadusok is. Az enyészet birodalma lett a valaha nagyon is eleven életnek otthont adó épület, amitannak idején a demográfiai hullám tetőzésekor építettek a vak tyúkéhoz hasonló előrelátással, kontár buzgalommal, slendrián módra. Most föltehetőleg ennek a hullámnak a mélypontján vagyunk, vagyis, ha nem roggyant volna meg az épület, mára akkor is kiürült volna. Elfogytak ugyanis a környék bölcsődései, fondorlatos módon óvodások, mi több, iskolások lettek. Múlik az idő, már van közöttük munkanélküli is. A fejlődés beláthatatlan. Am néhány dolog bízvást kiszámítható. Az is, hogyha evvel a rogyadozó épülettel nem csinálnak valamit, hát előbb- utóbb el fog süllyedni, ha nem is szégyenében. Es ha van demográfiai hullámzás, és már miért ne volna, akkor bizonyosak lehetünk benne, de legalábbis föltételezhető, hogy egyszer még jön egy hullám, sok kicsi bölcsődést vet a fövenyre és akkor majd itt állunk bölcsőde nélkül. Talán helyénvalóbb lett volna ez a felirat: „A bölcsőde a miénk!” Még a három felkiáltójelhez sem ragaszkodnék. Csurkáról írják Bécs (MTI) — „A genetikai örökség tisztátalanná válásának veszélye” fenyeget, „az államfő párizsi, New York-i Tel Aviv-i ügynökök utasításait hajtja végre”, ezenkívül az egész ország szinte menthetetlenül kiszolgáltatott „egy bolsevista-zsidó összeesküvésnek” - ezekkel az idézetekkel kezdi „Népi radikalizmus” című keddi kommentárját a Der Standard című bécsi lap.- A göbbelsi terminológiára emlékeztető halandzsa - írja Gerhard Plott - nem egy, a német múltban megkövesedett örök-maradi sörmámorban kifejtett nézete. Az idézett kijelentések Csurka Istvántól, a magyar- országi kormányzó MDF volt alelnökétől származnak, aki még ma is a párt jobbszárnyának vezetője. O az, aki az Ausztriában is ismert mintára „Magyarországot a magyaroknak” jelszóval kíván szavazatokat szerezni. Szeretné ezenkívül, ha a volt Jugoszlávia magyarlakta területei, a Vajda- , ság és Baranya egyetlen Magyarországba tagolódnának. A „nagy Magyarország” kifejezést Csurka éppenséggel még elkerülte, de nacionalista társai egy kongresszuson úgy érveltek, hogy a társadalom alapkérdéseit, ,népi radikalizmussal” kell megoldani. Hogy az ilyen ostoba jelszavak mit válthatnak ki - írja a tekintélyes bécsi lap kommentátora -, az Szerbiában megmutatkozott: Slobodan Milosevic szélsőséges nacionalista jelszavaival népét belevitte a háborúba, a földrészt pedig a második világháború óta a legsúlyosabb válságba. Ma még nem világos, hogy Csurkának vannak-e Milose- vicéhez hasonló tervei. Egy demokratikus kormánypárt számára Csurka vezető politikusként mindenképpen elviselhetetlenné vált. A vesztesnek nincsen hősi halottja A Jablocsnoje, a komáromi alakulatok temetője Dr. Szabó Péter A tragikus sorsú 2. hadsereg hősi halált halt katonái fél évszázada nyugszanak jeltelen sírokban, tömegsírokban a végtelen orosz mezőkön, valahol Oroszországban. Több tízezer magyar honvéd és munkaszolgálatos nyughelye a Kurszk városától a Don partjáig húzódó dimbes-dombos, horhosokkal szeldelt, kopár vidék. Sírjaikat mára benőtte a gaz, utak, lakóházak épültek felettük. Fejfáikat, keresztjeiket már az 1943. januári harcok alatt és után sem lehetett volna felfedezni. Harckocsik gázolták le, a helyi hatóságok tüntették el, vagy egyszerűen az enyészeté lettek. Most egy ország figyelme irányul feléjük. A vissza nem tért féljek, testvérek, s apák felé, - hagyományos, első világháborús kifejezéssel élve - hősi halottaink felé. Előkerülnek a féltve őrzött, megsárgult katonafotók, s szűkszavú Vöröskeresztes értesítések, az érintett családok újból bizonyosságot akarnak szerezni elvesztett hozzátartozójuk sorsa felől. Az emberek nem felejtettek. Ma is gyászolják szeretteiket, egykori fájdalmukat ma is magukban hordják. Vannak, akik még mindig reménykednek és várnak, ötven év elmúltával sem törődnek bele a szomorú tényékbe. De milyen új adatokat lehet még kideríteni, feltárni a fél évszázaddal ezelőtti egyéni tragédiákról? Korabeli, hiteles leírások hiányában egyre kevesebbet. Általában csak a megőrzött fotók és a tragikus eseményeket átélők emlékezetére lehet hagyatkozni. A Dontól szerencsésen hazatért honfitársaink közül egyre többen távoznak el közülünk. Emlékeikre pedig most is nagy szükség lenne. Hol kísérték utolsó útjukra elesett bajtársaikat, hol látták utoljára őket, mit tudnak a halálukról, hol volt a sok sírkereszt?! Az első hősi halottak nyughelye A súlyos 1942/43-as hadműveletekben elesettek tekintélyes számát nemcsak a Don menti falvak környékén emelt nyírfakeresztek ezrei jelezték egykoron. Az 1942. koranyári, Tim környéki harcok, illetve a Donhoz való felvonulás során is sokan vesztették életüket. Az első magyar hősi halottakat az Afanaszjevka, Besszegyi- no és Kalinov melletti rögtönzött temetők, illetve magányos sírok, valamint a kurszki és Sztarij-osz- koli tábori kórházak kertjei fogadták be. Zömében zalai, vasi és Sopron környéki honvédeket - a 9. és 7. könnyű hadosztály katonáit. Az Afanaszjevka melletti temetőben nyugvókról az alábbiakat olvashatjuk Polgár Jánosnak, a veszprémi 34/III. zászlóalj egykori tartalékos őrmesterének visszaemlékezésében: „Soproniak vannak itt eltemetve, Gacs Gusztáv, Czeller Károly..., Krei- ter János szakaszvezető (Suta Gyula tartalékos hadnagy, dr. Angeli Henrik t. orvos hadnagy)... A temetőt a németek kezdték 1942. áprilisában, mi csak folytattuk.” A nagyobb kiterjedésű, körülkerített, s néhány hónapig gondozott magyar hősi temetőket azonban közvetlenül a Don mögötti térségben alakították ki. Közelükben hármas halmot és egy kettős keresztet emeltek. Általában pravoszláv templomok (illetve romjaik) kertjeit, a falvakba települt tábori kórházak, egészségügyi oszlopok, illetve ezredsegély- helyek környékét jelölték ki erre a célra. De voltak sírok elvétve falvak főterén, szélén, illetve határában, s fontosabb utak mellett is; számtalan magányos sír is emlékeztetett a harcok súlyosságára és áldozataira. „A temetés és egyben a hősi halált haltak nyilvántartása a tábori lelkészek feladata volt - olvashatjuk Németh Jánosnak, a 107. tábori kórház egykori római katolikus lelkészének visszaemlékezésében. - A sír „kinézete” attól függött, hogy egy halott volt-e a sírba helyezve, vagy több. A külön sírnak szokott formát adtunk, egyszerű kereszttel. (A- melyre általában az elesett nevét, rangfokozatát, azonossági számát, s a hősi halál időpontját vésték rá, s erre helyezték s sorszámmal és a magyar szent koronás címerrel ellátott sírjeltáblákat is. - Szabó Péter) Több halott esetében a sírhant egybefolyó volt, s a hantba betűzött keresztek jelezték, mutatták, hány katona fekszik alant. A halottakat a kórházaknál koporsókba temettük el, ruházattal együtt.” Száraz növényzet volt a szemfedelük A temetés körülményei természetesen nem voltak mindenütt ugyanolyanok, s változtak is a Donnál eltöltött hónapok folyamán. Amikor elfogyott a deszkaanyag, az elesett katonákat fűzfaágakból készített tokban, vagy sátorlapban temették el. Rászórt száraz növényzet helyettesítette a szemfedelet. Mivel a ruházati utánpótlás akadozott szükség volt az elhunytak ruháira is. A temetési szertartás különböző volt. Előfordult, hogy katonai tiszteletadással, kivezényelt alakulatok jelenlétében kísérték utolsó útjára a hősi halottakat. A tábori lelkész azonban a legtöbb esetben csak a két-három sírásó katonával temetett. Egy rövidke sor a Bibliából, imádkozás - s újabb szomorú kötelességének kellett eleget tennie. Ha 1942 őszén képzeletben elindultunk volna a 2. hadsereg Vo- ronyezstől déli irányban húzódó, 200 km széles arcvonalán, illetve front mögötti területén - az első nagyobb temetőre Gremjacsje községben leltünk volna. Ä falu nyugati szélén, az Ivanovka felé vezető út mellett alakították ki. A sírok szép sorban következtek egymás mellett, a halmok szélét murvacsíkkal jelezték. A közeli Don menti arcvonalból ideszállított hősi halált halt zalai, muraközi honvédeket temették itt. A kanizsai 17. gyalogezrednek, illetve II. Zászlóaljának parancsnoksága is ebben a községben nyert elhelyezést, a sírok közelében, egy orosz kórház épületében. A zalaiak temetője: Kosztyenki A kanizsai 9. Könnyű hadosztály alakulatai - köztük a 17. gyalogezred - leginkább a Kosztyenki környéki hídfócsatában szenvedtek súlyos veszteségeket. Három zászlóalj vérzett el 1942. augusztusában, amikor a Donon átkelt szovjet csapat sebtében kiépített hídfőállását próbálták felszámolni. A harcokban elesett kb. 150- 170 zalai honvédet Kosztyenki környékén temették el. A Csáktornyái 47/11. zászlóalj temetője a Gremjacsjét Kosztyenkivel összekötő út mentén létesült. A 9. könnyű hadosztály hadműveleti területén számos magányos és elszórt sír volt, többek között Szinyije Lipjagiban, a III. hadtest két tábori kórháza közelében, valamint a Sztaro nikolsz- kojei egészségügyi oszlop épülete mellett. Az utóbbi helyen, Turner Kálmán római katolikus tábori lelkész feljegyzései szerint 1943. január 9-én, egy domboldalon temettek utoljára magyar katonát. A kanizsai seregtest körzetét jobbról a 6. könnyű hadosztályé követte. A komáromi alakulatok hősi halottait befogadó legnagyobb temető Jablocsnoje községben volt. A falu, a hadsereg arcvonala mögött vezető ún. Sztálin úttól nyugatra, kb. 15 km-re a Dontól, egy erdőség által védett részen volt. Ide települt a 6. könnyű hadosztály parancsnoksága, illetve egészségügyi oszlopa is. A falu nyugati részén, a szélső házsorok között állt az egészségügyi oszlop földszintes épülete, s mögötte a temető. A fák alatt néhány, mészkőből faragott sírkótáblát is fel lehet fedezni a temetőről készült korabeli fotókon. Ezeket a különös hősiességet tanúsított katonáknak emelték (pl. Pongrácz István őrvezetőnek és Csörsz István főhadnagynak). A sírokat a 401. különleges (nem zsidó) munkásszázad gondozta. E munkásszázad halottai is az egykori jablocsnojei temetőben nyugszanak. Következik: Ki tudja hányán, ki tudja hol Tőkés László ellen a román sajtó Bukarest (MTI) — A keddi román lapok nagy terjedelemben foglalkoznak Tőkés Lászlónak a romániai „etnikai tisztogatásra” vonatkozó kijelentésével, részint a hétfőn a parlament két házában lezajlott vitában elhangzott markáns kijelentéseket ismertetik, részben saját maguk kommentálják - kivétel nélkül elítélő módon - a püspök szavait. Az ellenzéki Romania Libera „Tőkés László - a fenségestől a nevetségesig” című, a kedd reggeli választékban még mérsékeltnek nevezhető írásában azt fejtegeti, hogy vagy Tőkés László nincs tisztában azzal, mi is a boszniai „etnikai tisztogatás”, amely felháborította a világot, és akkor tudatlan, vagy tudja, akkor pedig szándékos és rágalmazó dezinfor- málással vádolható. Több lap elsőoldalas, többhasábos címben is hazugsággal vádolja a püspököt, például a Meridian (Miért hazudik Tőkés László) és a Curierul National (Tőkés László hazug!). A Meridian szerint az ügyészségnek hivatalból eljárást kellene indítania a püspök ellen „románellenes tevékenység” címén. A Szocialista Munkapárt lapjában, a Vremeaban a Nagy- Románia Párt képviselője, a magyar származású Iuliu Furo „Meddig engedik még, hogy Tőkés László sértegesse a román népet” címmel bocsátkozik eszme- futtatásba. Az Azi, a jelenleg ellenzékben lévő, Petre Roman vezette Nemzeti Megmentési Front napilapja „Agresszív arcátlanság” című írásában azt követeli, hogy mivel Tőkés László az RMDSZ elnöke (valójában tiszteletbeli elnöke - a tud.megj.) idézzék a parlament elé, hogy ott számoljon el szavaival. ________ K utyák toplistája New York (ITAR-TASZSZ) — Az Egyesült Államok kutyatartó lakossága körében a legnagyobb népszerűségnek tavaly minden kétséget kizáróan a labrador kutyafajta örvendett. A labrador után legszívesebben rottweilert és cocker spánielt tartottak az a- merikai gazdik. Ez derült ki egy jóhírű amerikai kutyabarát klub felméréséből. A klub adatai szerint az első öt legkedveltebb kutyafajta közé tartozik még Amerikában a németjuhász és az uszkár. Őket követi népszerűségben a sokféle vadászeb, a tacskó, a skót juhász és a csau-csau. Zúzdába kerülnek a klasszikusok Róma (ITAR-TASZSZ) — Enver Hodzsa, a hajdani albán kommunista vezető több ezer kötetnyi írása a kiadók raktáraiból egyenesen a zúzdába kerül. Hasonló sorsra jutnak Albániában Marx, Engels, Lenin és Sztálin művei is, hogy a mára feleslegessé és eladhatatlanná vált töméntelen mennyiségű irodalomból tiszta papír születhessen az új idők új kiadványai számára. Az albán kulturális minisztérium közlése szerint Enver Hodzsa és a marxizmus-leninizmus klasszikusainak díszes kiadású műveit tisztán kereskedelmi szempontból mindig is előnytelen volt forgalmazni. Az állandó ráfizetés miatt a politikai irodalmat megjelentető állami kiadóvállalatok több mint 500 millió dollár értékű adósságot halmoztak fel. Egy dollár 649 rubel Moszkva (MTI) — Kedden ismét rekordot állított föl az orosz pénz árfolyama a moszkvai bankközi valutapiacon: egy dollárért immár 649 rubelt lehetett kapni. Az előző tőzsdenapon, múlt csütörtökön egy dollár még 593 rubelt ért. Az orosz valuta áresésének oka a növekvő infláció. Valószínűnek tűnik ugyanakkor, hogy a rubel zuhanása rövidesen megáll, miután keddi árfolyama már igen közel került a 685 rubel/dolláros feketepiaci árfolyamhoz. Afanoszjevka. „Soproniak vannak itt eltemetve..." Fotók: a szerző
