Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
4 ESZAK-Magyarország Levelezés 1993. Március 25., Csütörtök Ejnye kartársnő Apedagógus pálya nagyon izgalmas, melyre csak az lépjen, aki tudatában van annak, hogy minden tanulónak más és más a lelkisége, az érdeklődési köre, különböző indításokat kapott otthonról... és éppen ezek miatt az új ismereteket is különbözőképpen sajátítja el. Ez készteti a pedagógust arra, hogy a nevelés és az ismeretterjesztés kapcsán ne egyforma mércével értékeljen, osztályozzon. Ezért tanultunk mi annak idején - tanárnak készülve - metodikát és pszichológiát is többek között. Nem tudom viszont, hogy hogyan készült - készítették - fel azt a fiatal tanárnőt, aki elgondolása szerint úgy osztályozhat, ahogy a kedve tartja és ráadásul kivételeket is tehet az osztályaiban. Felháborodva és magából kikelve mesélte el nekem az egyik szülő, hogy gyermekét a tanárnő hülyének és idegbetegnek titulálta és kihívóan azt is megjegyezte, hogy akkor buktatja meg a nebulót, amikor akarja. Nono! Négyszemközt nem minden szülő nyelné le nyugodtan az ilyen sértő magatartást gyermeke pedagógusától. Tudom, milyen nehéz dolog osztályozásnál mellőzni a szubjektivitást, de e nélkül senki se nevezze magát pedagógusnak. Nekem is voltak tanáraim - nem e honban -, akik fagyos, remegő szoborrá változtatták megjelenésükkel az osztályt és ezt még élvezték is. Még főiskolán is előfordult ilyen eset, jóllehet országos hírű szakember volt az illető. Megéri olykor magunkba szállni és a diákok és a szülők érzelemvilágával is tisztában lenni. így lehet ugyanis csak valakiből igazi pedagógus. Deme Dezső ny. tanár Veszélyes kanyar A napokban elolvadt a hó a bükki utakon is, ám továbbra is érdemes óvatosan vezetni a Miskolc Eger közötti hegyi szakaszon. Különösen ott, ahol védőkorlát sincs. Fotó: Fojtán László Üdvözlet Juarezből Hosszú várakozás után elkezdődött Horváth Szilvia gyógyítása a mexicói Juarez- ben. Az orvosokkal együtt bízunk a gyógyítás sikerében. Ezúton szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik segítségünkre siettek. Az elsők között Csoba Tamás polgármester úrnak, aki azonnal felkeresett bennünket és felajánlotta segítségét. Továbbá az egyházaknak, felekezetre való tekintet nélkül, az OTP vezetőségének és valamennyi dolgozójának, valamint iskoláknak, intézményeknek, pártoknak és magánszemélyeknek. Az újra zöldülő reménység és a felebaráti szeretet kézzelfogható melege megerősített abban a hitben, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint azt e- gyesek állítják. Szilvia és a vele tartózkodó édesanyja nevében szívélyes üdvözletüket tolmácsolva kívánunk minden jótevőnknek áldott húsvéti készületet és ünnepeket. Horváth György gör.kat. lelkész Göromboly Két palack vér Február elején az Orvostovábbképző Egyetem ortopédiai tanszékén sürgős és súlyos műtétre vártam. Sajnos a kórházban elegendő vér a műtét végrehajtásához nem állt rendelkezésre. Az emberszeretetből fakadó példamutató segítséget munkahelyemről, az Intercsokoládé Kft. szerencsi gyárától - kollégáimtól - kaptam, akik a műtéthez szükséges két palack vért egy nap alatt ösz- szegyűjtötték és részemre elküldték. Ezúton szeretném megköszönni munkatársaimnak, hogy gyógyulásomhoz ilyen önzetlen módon hozzájárultak, külön is Árvái Jó- zsefnének, aki az első segítségkérő szóra a véradást megszervezte. Peéri Olga Mád BODNÁR ILDIKÓ rovata Megtévesztő hasonlóság Az ABC-be, ahol vásárolni szoktam, a nyugdíjba vonuló Péter bácsi helyére egy kedves eladónő került. Mivel nem mindennap megyek friss áruért, hetente csak kétszer keresem fel a boltot, szomszédom adott hírt arról, hogy milyen előzékeny, kedves asszonyka az öreg Péter utóda, így aztán a szokottnál több igyekezettel, érdeklődve siettem a csemegepult felé. Előttem hárman álltak, így módomban volt megfigyelni a mosolygós, kissé dundi, serényen munkálkodó eladót, akiről azt is mondta a szomszéd, hogy nem csitri már, de még fiatal. Ahogy udvariasan ajánl- gatta a ma érkezett juhtúrót, az angol szalonnát, a friss kenőmájast, igen ismerősnek tűnt a hangja. No meg a mosolya!- Tetszik parancsolni talán ebből a lángolt kolbászból? Nem túlságosan száraz, magam is ebből vittem tegnap vacsorára - kínálta áruját az előttem vásárlónak. Ekkor hirtelen felismertem. Enyhén palócos kiejtése az „a”, sajátos hangképzése a „t” és „sz” hangok esetében kétségtelenné tette, hogy ez ó, Tóth Gizi! Hány éve is annak, hogy tanítottam?... 15-20 esztendő is el telt azóta, hogy megnyerte a középiskolások megyei szavalóversenyét. Milyen büszke voltam rá!... Alig vártam, hogy sorra kerüljek. Vajon ő is felismer engem? Már előtte is álltam, s kedvesen kérdezte: - Mit tetszik parancsolni? Még mielőtt megszólaltam volna, kitörő örömmel nyújtotta felém mindkét kezét a pulton át. - Ugye Gáspár tanárnő édesanyj a tetszik lenni? Le se lehetne tagadni. Ezt a hasonlóságot! Egy pillanat alatt ajkamra fagyott a mosoly, úgy éreztem, hogy arcomból minden vér leszáll. Aztán nagyon halkan mégis megszólaltam: - Én vagyok az Gizikém... Hátam megett nemcsak a két ismerősömből, hanem a mögöttük sorakozó idegenekből is kitört a hangos hahota. Giziké szemét elfutotta a könny, láthatóan nem tudta, mit kezdjen a baklövésével. Én azonban gyorsan magamhoz tértem, s elkönyvelve az akaratlanul tudtomra adott igazságot, a többiekkel együtt nevettem.- Gyere ki a pult mögül Gizikém, hadd pusziljalak meg! Hiszen azzal tévesztettél össze, aki a világon a legdrágább volt nekem... Valóban. Ha ilyen módon tudom elfogadni az öregséget, akkor nemcsak küllemét, hanem lelkületét is örököltem az én mindig derűs, édes jó Anyámnak. Köszönöm Tóth Gizi - akit már régen nem így hívnak, hiszen három eleven lurkó édesanyja már -, köszönöm kedves, régi tanítványom, hogy erre a hasonlóságra ráébresztettél. Gáspár Sándorné Miskolc Emlékezés — a határon túl Magyarbőd, Kassa (ÉM - dr. Cs. Z.)—A határainkon túli március 15-i ünnepségek sorában kegye- letes megemlékezés színhelye volt a Kassa mellett fekvő, volt Abaúj vármegyei, Tarca-völgyi Magyarbőd (Bidovce) község. A Honvédelmi Bizottmány még 1848 októberében Simunich osztrák tábornok betörési kísérletei után - gondoskodni akarván Sáros, Abaúj és Zemplén vármegyék és az egész Felvidék békéjéről - népfelkelést hirdetett. Körülbelül 4-5000 magyar és szlovák nemzetiségű önkéntes jelentkezett nemzetőrnek, s alakulatukat kiegészítette néhány újonc honvéd zászlóalj is. Ez az erő igyekezett felvenni a harcot gr. Schlick Ferenc császári* altábornagy vezetése alatt álló 8000 főnyi sereggel szemben. A magyarok a Kassa környéki hegyek északkeleti oldalán, Budamér községnél próbálták megállítani az előrenyomuló császári csapatokat. A küzdelemből a jobban kiképzett és felszerelt betolakodók kerültek ki győztesen. Kassa város vezetése - félvén az altábornagy bosszújától - nem engedte az elesetteket a város területén eltemetni. Nem így Magyarbőd fiatal református lelkésze, Bállá József, aki hitből, emberségből és magyarságból e- gyaránt példát mutatva nemcsak az elesettek temetéséről gondoskodott faluja népével, hanem a sebesültek egy részének ellátásáról is. A megemlékezés a zsúfolásig megtelt, idén 200 éves magyar- bődi református templomban istentisztelettel kezdődött. A község lelkészének, Medgyesi Lászlónak a bevezetője után dr. Mészáros István tiszáninneni református püspök prédikált, majd Erdey József hanvai lelkész mondott szlovák nyelvű prédikációt. Ezután Bodnár Ferenc kurátor ízes magyarsággal elmondott beszéde hangzott el. Az istentisztelet keretében a kassai magyar iskola kórusa Ho- molya Ferencné és Kekenyákné Homolya Sylvia vezetésével színvonalas, meghitt műsorral szolgált. Ezt követően a jelenlévő mintegy 500 főnyi közönség megkoszorúzta Bállá József templomkertben lévő sírját, ahol Pazderák Bertalan emlékezett meg a falu egykori lelkészéről, kiemelve példamutatását és helytállását. A megemlékezés a község temetőjében folytatódott, ahol dr. Czine Mihály egyetemi tanár, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka tartott ünnepi beszédet, majd a község polgármestere és Taba Lajos nagykövetségi tanácsos szólt az egybegyűltekhez. Az ünnepség koszorúzással zárult. Többek között koszorút helyezett el a tavaly állított kopjafa talapzatán a Páneurópai Unió nevében dr. Csukás Zoltán önkormányzati képviselő és Szabó Sándor miskolci református lelkész. Jelentős ünnepség volt Kassán is, ahol az esti ünnepi műsorban, a Thália Színházban ugyancsak dr. Czine Mihály volt az est szónoka. Városházi vendégváró virágdísz Csaknem ó5 éve, ez a képen látható hatalmas virágdísz fogadta a Városház tér |árókelőit. A múltat idéző fénykép „Miskolc a Bükkvidéki főváros rövid ismertetése" című útikalauzból való, amelyet a város Idegenforgalmi Hivatala 1928-ban adott ki. A Városház téri kép az ődöngő és kíváncsiskodó járókelőkön kívül egy szálfaegyenesen álló rendőrt is megörökített. Az „Otro- kocsy Végn Dani" boltjában ma a „Dixie csirke" kedvelőit szolgálják ki, a rendőr helyére meg egypompás fenyőfa emlékeztet. A par éve megváltozott, fasoros, utcabútoros Városház térre a hagyományőrző, köralakú virágdísz helyett betonkockákból kirakott ötszöglefű lámpatartó emelvény került, talán nem örökre. Fotó: Archív - ÉM - repró Az újság segítségével Mindig vallottam, hogy az újság sok mindenben segíthet. Lám, \ most is: alighogy 1993. február 25-én megjelent az Észak-Ma- gyarországban az Ismét eltűnt Négyesi Zoltán című cikk, egy levél érkezett az írójához (nevezetesen hozzám). Helyesebben: nyílt, postai levelezőlap volt, amelynek ismeretlen aláírója közölte, hogy tudomása szerint a szélhámos N. Z. Miskolcon, a Szentpéteri kapu egyik bérházában tartózkodik. Mindezt én nyomban közöltem a végrehajtóval, aki remélhetőleg továbbítja a címet a Miskolci Rendőrkapitányságra. Az ügyet tehát - ahogy mondani szokás - sínre tettük, most már várjuk az illetékesek lépését, intézkedését. Mindehhez még annyit: elég sok becsületes embernek köszönhető, hogy Négyesi talán ismét kézre kerül. Az újságcikket olvasó levélírónak elsősorban, de számos postai dolgozónak is - tudniillik a cikk alá az írója után csak ennyit közölt az újság: Mezőkövesd. S a miskolci, illetve a mezőkövesdi postán nem dobták el közönyösen a lapot! Szép példája ez annak, hogy nem mindig vagyunk közömbösek egymás iránt. Ruttkay Anna Mezőkövesd Szép volt, de... Szép, végre pártoktól független - így nagy tömegeket megmozgató - ünnepségek voltak Miskolcon március 14 és 15-én. Persze javítani e demonstrációkon is lehet még. A március 14-i, Petőfi-téri rendezvény kezdési időpontja (18 vagy fél 19?) bizonytalan volt. A műsort végül is negyed hétkor kezdték el. A cserkész csapatok - a későbbi kezdésről tudva - elkéstek a sorakozással. Középen lett volna a méltó helyük, de így csak az utca felől, a legszélén jutott nekik hely. A műsor nagyon hosszú volt, 5 perc híján egyórás. Hideg volt és csaknem mindenki fázott. Elég lett volna egy rövid megemlékezés, egy szavalat és egy rövid néptánc-bemutató. Az elvonulás sem volt problémamentes, a cserkészek nehezen találták meg a zenekar mögött kijelölt helyüket. Ezen ifjak helyettesíthették volna a hiányzó honvédségi alakulatot. Ám akik árvalány haj as kalappal rendelkeztek egy közös díszszázadban, fegyelmezetten, lépéstartással menetelhettek volna. Március 15-én délelőtt, a Kossuth szobornál a fent említett díszszázad emelhette volna az ünnepély fényét, majd a megemlékezés u- tán a város vezetői előtt díszelegve vonulhattak volna el. Jól mutatott a 7 darab cserkészzászló a menet élén. Kár, hogy a katonásan vezénylő Ondresek Iván vezényszavait csak a 7 zászlóvivő hajtotta végre. Robinson Gyula ny. testnevelő tanár Nyugdíj as-találkozó Lassan talán hagyománynak tekinthető, hogy évente egy alkalommal községünk időskorú, nyugdíjas lakosai részére találkozót rendezünk, amelyen kiosztjuk szerény ajándékunkat és vendégül látjuk őket. A polgármesteri ünnepi köszöntő után általános iskolai tanulóink adtak műsort, majd fellépett a szirmabesenyői népdalkor is, akiknek szép éneklése nem egy vendégünk szeméből csalt ki könnyeket. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az est jól sikerült, a meghívottak egy kellemes este emlékével távoztak, amelyhez nagymértékben hozzájárult az egészségügyi otthon vezetője, Kövér Imre és felesége által ösz- szeállított „Ki mit tud?” is. A jól válaszolók azonnal kisebb-na- gyobb ajándékban részesültek. Tombola is volt, amelyen tortát, vitamincsomagot, stb-t lehetett nyerni. A képviselő-testület igyekezetét méltányolta özv. Juhász Józsefné, aki keresetlen szavakkal köszönte meg, értékelte sokra eddigi munkánkat. Takács István polgármester Sajósenye
