Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-24 / 69. szám

1993. Március 24., Szerda------- - Abaúj Tájain É SZAK-Magyarország 5 Kirabolhatják a csodát Vita a karzatról, a magtárról, és valami egészen másról Gumiabroncsok Abaújszántó (ÉM) — Szakolczai Miklós üzemvezető Munkahely­megőrzés címmel írt egy rövid anyagot a helyi újság máAiusi számába, melyből arról értesü­lünk, hogy privatizálni szeretnék az ottani gumiabroncs felújítás­sal foglalkozó melléküzemágat. „A Szerencsi Állami Gazdaság 1981-ben létesített egy gumiab­roncs felújítással foglalkozó mel­léküzemágat Abaújszántó köz­ségben. Az üzem eredményessége arra biztatta a vállalat vezetését, hogy 1986-ban a meglévő évi mintegy 30 ezer darabos kapaci­tást megduplázza, a foglalkozta­tott dolgozók számát is ezzel arányban hatvan főre emelje. A közelmúltban lezajlott gazda­sági változások hatására az üzem termékei iránti kereslet csök­kent. Ennek ellenére a jelenleg foglalkoztatott 35 fő élve a priva­tizáció során adódó lehetőséggel pályázatot adott be az újrafútózó üzem megvásárlására. Lehetőséget látunk ugyanis ab­ban, hogy a piaci kapcsolatunkat fölhasználva, szélesebb termék- választékkal megjelenve, az üzem működőképességét fenn­tartjuk, ezáltal biztosítva a fog­lalkoztatást. Jelenleg az Állami Vagyonügy­nökség Részvénytársaság és a Szerencsi Állami Gazdaság kiírt, az üzem értékesítésére vonatkozó második pályázatra ajánlatunkat a bíráló szervek még nem vála­szolták meg, de reméljük, hogy kedvező elbírálás esetén április hótól átvehetjük az üzemelte­tést.” Kevesebb lett az Aranykalász Abaújvár (ÉM) — Az Aranyka­lász termelőszövetkezet tavaly május vége óta felszámolás alatt áll. Már szinte csak az épületek értékesítése van hátra. Á gépek nagyrészét eladták, a juhokat megvásárolta egy nem helybéli, a harisnyaüzemben is leállt a mun­ka, a dolgozók most munkanélkü­li segélyből élnek. Pedig a szövet­kezetnek több mint száz helyi dol­gozója volt. De átalakulásról már szó sem lehet, új szövetkezetei pe­dig nem tudnak alakítani. Egy­részt mert nincs hozzá tőke, más­részt pedig a lakosság többnyire már idősebb emberekből áll. A föl­deket sem tudják kiosztani, nincs meg az engedély a kárpótlási hi­vataltól. Hogy mi terem majd a határban, az kérdéses. Aki igényt tart földterületre, megpróbálja maszek gépekkel megműveltetni. De ez egy bizonytalan lehetőség. A község hazavár Abaújszántó (ÉM) - Az elmúlt évben már rendeztek olyan talál­kozót, ahol az Abaújszántóról el­származott emberek jöttek össze. Úgy tűnik, igénylik a további ta­lálkozásokat is. Ezért az önkor­mányzat elhatározta, hogy idén augusztus 20-21-én is megrende­zi az Abaújszántó hazavár talál­kozót. Hazánkban számos város­ban, községben vannak ilyen ren­dezvények, mikor az ősi gyöke­rektől elszakadtak találkozhat­nak a szívükhöz mégis közelálló településsel. Budapesten például 12 éve működik szervezetten a Borsodiak Baráti Köre. Ők min­den hónapban egyszer vagy két­szerösszejönnek. S augusztus 20- án közülük is többeket vár Aba­újszántó. Előbb-utóbb jön a Hírmondó Gagybátor (ÉM) — Ismét egy lé­péssel közelebb vagyunk a Csere­háti Hírmondó megjelenéséhez. Hogy mikor tarthatjuk majd ke­zünkben az első számot, az még mindig bizonytalan, de a holland Stichting Katholieke Nődén ala­pítvány kuratóriuma egy lézer- printert ajándékozott a Csereháti Településszövetségnek, amely nagymértékben elősegíti a lap megjelenését. így ugyanis szinte saját maguk állíthatják majd elő a Hírmondót. Csörnök Mariann Halmaj (ÉM)—Melengető öröm­mel indultunk Halmajra, hiszen tudtuk, a mintegy 2000 lakosú te­lepülésen egyszerre két egyházi közösség gondjait igyekeznek megoldani. A református gyüle­kezet hamarosan birtokba veszi új templomát, elhagyja imater­mét, amit az eddig „társbérletre” kényszerülő görög katolikusok mondhatnak majd sajátjuknak. Boldog várakozásra számítot­tunk, helyette vitát találtunk. Méghozzá vérremenőt. A telepü­lésnek nincs saját lelkésze, a pol­gármester csak mint a református gyülekezet egy tagja érintett az ügyben, nem áll jogában nyilat­kozni. De ajánl két nevet, egyet- egyet a megosztott gyülekezet mindkét „szárnyából”. Egyikü­ket sem találjuk otthon. Az „el­lenzék” képviselőjének feleségé­vel tudunk telefonon beszélni, de elzárkózik a félje nevében is. Nem marad más hátra, egyazon oldal­ról szólaltatunk meg két embert. Két „nem halmajit”, akik mégis igencsak érintettek az ügyben. A vita - ahogy az időközben felcsi­pegetett szómorzsákból kiderült - a karzat körül forog. Az új refor­mátus templomot egy régi mag­tárépületből alakítanák át. A Ha- das Kft. munkatársa, Bede István- látva az épület adottságait - kör- benfutó karzatot tervezett. Azu­tán próbált kompromisszumra jutni, így lett az „U” alak. A hí­vek egy része - úgy látszott - meg is békült volna az utóbbi variáció­val, ám hirtelen újból fellángolt a vita, sót a gyülekezeti „ellenzék” azt sem bánná, ha egyáltalán nem lenne karzat. így ugyanis a mag­tár gerendáit „kinyerhetnék”, a fát újból beépíthetnék a harang­lábba. Spórolni tudnának ezzel. Bár Bede István éppen külföldre utazott, a „Hadasnál” jól ismerik az ügyet, és Rudolf Mihály épí­tész vállalkozik a nyilatkozatra.- Szerintem ebben az ügyben nem a karzat, hanem egy szakma elis­mertetése a legfőbb dolog. Az épít­tetők nagyrésze ugyanis a saját elképzelése szerint dolgoztat. És valóban, vannak olyan munkák, Vizsoly (ÉM - CsM) — Volt ez az épület téesz iroda is, állt üresen is. Most meg csupaszak a régi falak, közöttük új téglasor virul, az ablak arrébb vándorol, közben mégis nő, egyszóval tervezője sem ismerne már rá a láthatóan lázas munka tárgyává vált épületre. Vizsolyban pékség készül. A történet egy tizenhárom év előt­ti násszal kezdődik, amikor is a budapesti Lendvai Zoltán és a vi- zsolyi Hriczu Ildikó egybekelt. Vecsésen telepedtek le, és vállal­kozni kezdtek, a vendéglátóipar lett a szakterületük. ígyjókora ta­pasztalatot szerezve, és látva, mi­lyen rossz a vidéki kenyérellátás, úgy döntöttek, nyitnak egy péksé­get a feleség szülőfalujában. Elő­ször arra gondoltak, az anyós por­tája ideális telephelye lehetne a sütödének. Ennél ideálisabb már csak az árverésre bocsátott volt tsz-épület lehetett. A licit sike­rült, április 15-én befejeződik az épület átalakítása, június elején pedig felizzik a két kemence. Lendvai Zoltán számára megfog­hatatlan a pletyka, hogy itt fran­ciapékség készül. Nem, ez egy tel­amelyeket szakemberek nélkül is el lehet végezni. Régebben a falusi házakat a családok építették fel. De a kastélyokhoz és a templo­mokhoz akkor is építészmestert hívtak. Egy magtárra is lehet sok­féleképpen tekinteni. A kollégám - aki remek iskolákat, húsz éves hazai és külföldi gyakorlatot mondhat magáénak - megnézte ezt az épületet, és csodát, hatal­mas tudásra valló ácsmunkát lá­tott benne. Ha kirabolják a vastag falak közül a fát, akkor kirabolják a csodát, azt az építészeti minő­séget, amit elődeik teremtettek. Azok az emberek, akik mégis emellett kardoskodnak, a konk­rét anyagi dolgokat helyezik elő­térbe. És ebben tévednek. Egy ember ugyanis a tervező, egy, aki fizet, de a megrendelő, a gyüleke­zet, az már egy általános fogalom. Hiszen mindannyian meghalunk, de a gyülekezet még évszázadokig él! A templom az Isten háza, és bár a kő elmállik, a fa korhad, az ügy határa mégis az örökkévaló­ság. És ezért az építtetésben résztvevő konkrét személyeknek túl kell látniuk önmagukon. Az épület és a templomterv csodála­tos. Lehet-e filléreskedéssel rom­bolni, mikor egyszerre adózunk múltnak és jövőnek? * A magtárépületet a Tiszáninneni Református Egyházkerület vette jesen hagyományos sütöde lesz, ahol a kezdet kezdetén nem is pi­rosodik ropogósra más, minta leg­hagyományosabb egy és két kilós vekni, meg zsömle és kifli. Azu­tán, ahogy a kedves vásárlók igénylik, készülhet itt akár túrós­batyu is. A vásárlók nemcsak vi- zsolyiak lehetnek, minél több kör­nyékbeli településre akarnak meg a halmaji egyházközségnek, a költségek zöme azonban már a gyülekezeté. Adományokból, il­letve a görög katolikusoknak áta­dott imaterem árából kell fedezni a költségeket. És itt a másik gond: szorít az idő. Az előszerződés szerint ugyanis a reformátusoknak október végéig el kell hagyniuk imatermüket. De a leendő templomban ma még takarmányt árulnak. Dr. Szabó Sándor, püspöki titkár szomorú szívvel keresi a megoldást.- Végtelenül sajnálom, hogy ez a vita elmérgesedett. Különösen, hogy egy tiszta, nemes szándék fe- neklett meg emberi kicsinyessé­gen. A tervező a népi jellegre és az adottságokra épít, mesterien megfogta a lényeget. Az apró, en­gem börtönre emlékeztető abla­kokat igyekszik átalakítani, és igazán impozáns az erdélyi jelle­gű harangtorony. A híveknek nem lenne szabad elvesznük a részletekben, a tervekkel kellene lélekben azonosulniuk. De ha nem tudják elfogadni, akkor az ez alapján felépülő templomot sem fogadnák el. Más szent a gyülekezetnek és más az építésznek. Míg az előzőek csi­szolt, lakkozott, mondjam ki: puc­cos fát szeretnének a templomuk­ban látni, addig az építész meg­hagyná a bárdolatlan, ma már rit­kaság számba menő gerendákat, abban gyönyörködik. És az is probléma, hogy sosem volt Halmajon helyben lakó lelkipász­tor. Megszokták, saját maguk ügyében saját maguk döntenek. Eddig nagyon jól végezték ezt a nehéz feladatot. A baj az, hogy már akkor sem fogadnak el veze­tést vagy tanácsot, amikor szük­ség lenne rá. És ez igen szomorú, mert a pásztor nélküli nyáj képét mutatják. A halmajiak el szeretnék felejte­ni, hogy templomuk magtárnak épült. És ezért vitába kezdtek. Ki tudja, ezt mikorra törölhetik ki emlékezetükből a ma még meg­osztott gyülekezet tagjai? majd szállítani. És a vevő szavára valóban odafigyelnek. Sőt, elébe mennek a kívánságoknak. A meg­szokott délutáni szállítás helyett reggel hattól délután négyig lehet majd megvenni a „frissensülte- ket”. És nem követik az általános kiskereskedelmi kenyérárakat, ígéretük szerint akár 10 forinttal is alámehetnek. ... és az egyelőre még létező valóság Csak pletyka, hogy francia Belfegor kisfia Csobád (ÉM - DK) — Az esemény egyál­talán nem különleges. Viszont elég ritkán jár az ember istállóban fényképezőgéppel, pláne olyankor, mikor kisborjú születik. A Pro Charolais Rt. csobádi telepén ilyen sze­rencsében volt részünk. Szegény tehén jól megkínlódott. Bár nem szólt semmit, csak állt riadtan. S megkín­lódtak az állatgondozók is. Minden erejüket összeszedve, majd’ egy órán át próbálták ki­húzni a bocit a mamájából. A gond az volt, hogy a kis állat hosszanti farfekvésben pi­hent jóanyja méhében, ami veszélyes lehet, hiszen ha a köldökzsinór beszorul vagy el­szakad mielőtt a magzat világra jutna, meg­fulladhat. A borjak mindössze 2-5 százalé­ka születik így. De megszületett épen, egészségesen. (A gondozók megérdemlik az áldomást.) Ám neki nem lesz része abban az örömben, hogy borját hozzon a világra, hiszen bikafi az is­tenadta... A charolais húsmarhafajtát a szakirodalom nehéz ellőként tartja számon. Hiszen na­gyok a borjai. Ezen a telepen azonban 70 el- lésből csak 3 volt ilyen. De mindháromnak ugyanaz a bika volt a papája. Belfegornak hívják. Hatalmas állat, gyönyörű húsfor­mákkal. Am génjeiben valószínűleg a ne­héz ellést hordozza. Ezért üszők nem is me­hetnek hozzá feleségül... Mikor elindultunk, anyja már boldogan nyalogatta a bikafit, hogy szárazra és melegre dörzsölje a bőrét, és segítse a nor­mális vérkeringés beindulását is Léhi tavaszodó Fotók: Dobos Klára Léh (ÉM)—A frissen meszelt házfal illatát ma már kevesen ismerik. Nem is csoda, hiszen hol van az az idő, mikor a kora tavaszi napsugarak és a húsvét közeledte ismét a házra irányította az asszonyok szemét!? Poroltak, mostak, suvickoltak, „beeresztet­ték” sárgára a padlót, és friss-fehérre me­szelték a ház falát, hogy a feltámadás ün­nepe egy újjászületett otthonra köszönt­hessen. De itt-ott még mindig előkerül a meszelő. Bár messze a húsvét, a léhi Zsadnai József- né már nekilátott a nyárikonyha felfrissí­téséhez. Persze, ez nála nem megy ünnep­számba. Alig egy méterre halad ugyanis az út, ha sár van, egészen a falig csapják az autók a latyakot. Van úgy, hogy minden hé­ten meszelni kell. De ez a mostani, az éppen hogy erőre kapó napsütésben mégiscsak más. Ünnepi. Leg­alábbis a kívülállónak. Az építész terve... Tán' a tervezője sem ismerne rá...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom