Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-20 / 66. szám
1993. Március 20., Szombat ESZAK-Magyarország 9 Ém Hétvége/Regélő A zempléni zsarátnok őrei Pozsa Antal Tokaj (ÉM) — Tokajban évszázados hagyományokra tekint vissza a zsidóság. A görög kereskedők után a gazdasági élet fellendítői voltak és lehetnének újra. A zsarátnok a hamu alatt szunnyadó parázs, mely felszításra vár. Itt tulajdonképpen a magyarországi, szűkebben a tokaji zsidó kultúrát és ennek értékeit jelképezi. A tűz - a társadalom javát is szolgáló virágzó zsidó élet - felélesztésében kíván szerepet játszani a jelenleg értékmegőrző munkát is felvállaló Zsarátnok Őrei Alapítvány, melynek alapító tagja Glück Gábor, a kuratórium tagjai Fried László, Fried Lászlóné és Wassermann Gyuláné; elnöke és mozgatórugója pedig Lőwy Lajos. Vele beszélgettünk céljaikról, elképzeléseikről és eddig elért eredményeikről. • Az Alapítvány 1992. december 1-től működik hivatalosan. Azelőtt is megpróbáltam összefogni a maradék zsidóságot, de az Alapítvány természetesen nyitott, minden vallástól és felekezettől független. Tagja lehet bárki, aki céljainkkal egyetért és bármely tőle telhető módon tenni tud ügyünkért. Szívesen és tisztelettel fogadunk minden olyan segítséget, amely munkánkat előmozdítja. Az Alapítvány legfőbb célja, hogy a még megmaradt zsi- nagógák és zsidó temetők helyreállításában, karbantartásában, megóvásában és az ide érkező zarándokok folyamatos fogadtatásában, megfelelő ellátásában segédkezzék. Tevékenységünk nem korlátozódik Tokaj területére, szeretnénk egész Zemplénre kiterjeszteni. Konkrét tervek □ Úgy tudom, már elkészítették az idei tennivalók kőnk) ét tPY'DPT’Pfpf • Öt pontban határoztuk meg az 1993-as évfeladatait: Arab- bik házának rendbetétele, Az izraelita temetőben megkezdett vízelvezető árok további kiépítése; A temetőben levő felső kerítés mögötti árok kitisztítása, az ott levő akácos ritkítása; A kistemplom tatarozása, Az Alapítvány népszerűsítése, leporelló kiadása. □ A tokaji zsinagóga helyreállítása a vége felé közeledik. Hogyan sikerült eljutni addig, hogy újra a város egyik büszkeségévé varázsolódjon ez az impozáns épület? • Ezért elsősorban Tokaj varos polgármesterét, Máj er János urat illeti köszönet. Az ő hathatós irányításával sikerült elindítani és véghezvinni a helyreállítást. Jelenleg még a zsinagóga belső terének munkálatai vannak hátra. A tervek szerint a város vezetősége kulturális célokra kívánja hasznosítani a zsinagóga épületét. □ Nagyon sok zarándok látogat Zemplénbe... • Zemplénben három igen fontos zarándokhely van, amelyek Magyarországon a leglátogatottabbak. Ezek a Sátoraljaújhelyben, Olaszliszkán és Bodrogkeresztúrban található zsidó temetők. Ezekre a helyekre évente körülbelül 500-1000 fő érkezik. A zsidóknál a megemlékezés ideje a halálozási évforduló. A vallásos hívők évről-évre végigjárják a nagy rabbik sírhelyeit. A Zempléni-hegység, a Bodrogköz, a Tisza mentén éltek egykor a chásszideusok, jámborok. A chásszid közösségek élén a rabbi, cadik, csodarabbi állt. Legjelentősebbek az említett három település rabbijai. Közülük is a leghíresebb a magyarországi chásszidiz- mus megalapítója: Teitelba- um Mózes, akit hívei ,,0reg Szentének szólítottak. Érdekességként szeretném itt elmondani, hogy a legenda szerint az ifjú Kossuth Lajost betegsége idején szülei elvitték a rabbihoz, aki meggyógyította és megáldotta őt. Megjósolta, hogy a gyermekből nagy politikus, vezető válik. Az „Öreg Szent” tanítványa volt az olaszliszkai rabbi, aki viszont tudását a bodrogke- resztúrinak, Steiner Jesáje rabbinak adta át. Temetők rendbetétele Konkrét terveink vannak a bodrogkeresztúri zarándok- helyekkel. A Kossuth Lajos út 65. szám alatt áll a rabbi háza, mely jelenleg önkormányzati bérlakás. Szeretnénk emlékházzá és szálláshellyé tenni a zarándokok és az érdeklődők számára. Ehhez Bodrogke- resztúr polgármestere, Májer József úr beleegyezését adta, amennyiben az Alapítvány az ott lakóknak másik lakást tud biztosítani. A bodrogkeresztúri temetőnél egy alapvető problémával kell megküzde- nünk: a keresztény temető ravatalozójától kellene aszfaltúdat építenünk a zsidó temetőig kb. 500 méter hosszúságban. Ennek várható költsége kb. 25.000 USD. Az említetteken kívül van még mintegy 70 temető, amelyek rendbehozatalához tetemes összeg szükségeltetik. □ Az Alapítvány értékmegőrző munkájának része a sírkő fényképezés is... • Pályázatok útján fordulunk különféle alapítványokhoz, hogy az így elnyert pénzből legalább az útiköltséget és a fényképezés költségeit fedezni tudjuk. Ezzel kapcsolatban szeretném megköszönni a Városi Művelődési Ház segítségét, amellyel rendelkezésemre bocsátja a pályázatokról szóló legfrissebb információkat. Tőlük szereztem tudomást például a Magyarországi Etnikai és Kisebbségi Alapítvány pályázatáról is amely alapítvány kuratóriuma januárban 140.000.-Ft táu'rrp?)/ yMn'? ~>yj Rabbi Isaiah Steiner, Bodrog- keresztúr Fotó: repró mogatást ítélt meg részünkre. Ebből az összegből kezdjük el Szerencs, Erdőbénye, Tárcái és Tolcsva zsidó temetőinek fotózását. Eddig elkészült az olasz- .liszkai és a mádi, Tokajban pedig a várrom falainál levő „régi temető” és a Keresztúri úti temető sírköveinek fotóanyaga Kovács Péter fotós segítségével. Ez a munka komoly anyagi terhet ró az Alapítványra. A sírköveket élőiről; illetve amelyek hátlapján is van írás, hátulról is lefényképezzük. A sírokat azonosító számmal látjuk el, ez a szám szerepel a fotón is, így regisztráljuk a sírköveket. Nyilvántartási lapot rendszeresítettünk, melyen az elhunyt adatai szerepelnek. Ezekhez csatoljuk a hozzájuk tartozó sírkő fotóját. Sok a ledőlt sírkő, vannak köztük nagy súlyúak is, ezek felállításához embereket kellene fogadnunk. Tavasszal meg kell oldani a sírkő és környéke gyomlálását, megtisztítását; nemcsak esztétikai, de gyakorlati okból is, hisz a fényképezés csak így végezhető el. ígéretet kaptunk segítőkész szombathelyi fiatalok munkájára, viszont elhelyezésükről, étkeztetésükről és számukra megfelelő programok biztosításáról is gondoskodnunk kell. Magyarországon körülbelül 2000 zsidó temető van, tervezzük az összes lefényképezését. Az elképzelés megvalósítása gyors kivitelezést kíván, hisz a temetők állaga romlik és a legnagyobb probléma sajnos, hogy a sírköveket lopják. Ezeket megtalálni szinte lehetetlen, mert valószínűleg azonnal lecsiszolják és újraértékesítik. Munkánkhoz keresünk olyan hazai és külföldi mecénásokat, akik ezen értékek megmentéséhez segítséget nyújtanának. □ Beszélgetésünk előtt említette egy zempléni zsidó levéltár tervét is. Valamely módon bizonyára a sírkőfényképezés is része e terv megvalósításának. • Igen, az összegyűlt anyagból könyv készül, amely az összes temető adatait tartalmazná. Szeretnénk létrehozni Tokajban egy zsidó levéltári dokumentációs központot. Szükségességét igazolja, hogy egyre nagyobb számban jelentkeznek az innen elszármazott zsidók Izraelből, az USA-ból, Ausztráliából... Keresik őseik, hozzátartozóik sírjait, amelyekhez járulva megemlékezhetnének róluk, imádkozhatnának. Itt lehetőség nyílna arra, hogy nemzedékekre visszamenően tájékoztassuk az ideérkezőket, hol találhatók pontosan a keresett sírok. A gyors és pontos információnyújtáshoz, valamint a kisebb helyfelhasználás érdekében korszerű számító- gépes technikát alkalmaznánk. A színvonalas szolgáltatáshoz ez elengedhetetlen, viszont nagyon sokba kerül, így csak támogatók segítségével valósulhat meg. Könyv a zempléni zsidóságról A továbbiakban az Alapítvány megpróbálná feldolgozni a zempléni zsidóság történetét, településekre lebontva. Ezzel kapcsolatban jelent már meg egy könyv Torontóban - magyar, angol és héber nyelven ,- amely kiindulópontként szolgálhat. Szerzője Meir Sas, címe: Zemplén megye - Sátoraljaújhely - zsidóságának története. □ Tudomásom szerint alapítványuk tárgyi emlékek felkutatásával és megvásárlásával is foglalkozik. Az így összegyűjtött anyaggal mi az Alapítvány célja? • Zempléni izraelita emlék- kiállításként akarjuk a nagy- közönség számára bemutatni. Legfontosabb darabunk a tokaji thóra-tartó szekrény, amelyet annak idején az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a tűzhaláltól és restaurálásra szorul. Tisztelettel várjuk azon személyek jelentkezését, akiknek tudomásuk van ilyen jellegű értékek fellelési helyéről. □ Van-e már elképzelésük arról, hogy hol kapna otthont a kiállítás? • Ezek a tervek jelenleg még a megvalósulás kezdeti stádiumában vannak és óriási anyagi hátteret igényelnek, amellyel egyelőre nem rendelkezünk. Amennyiben sikerül támogatókat találni, ismét Májer János polgármester úr szíves segítségét fogjuk kérni; az emlékkiállítást és a levéltárat ugyanis szeretnénk a megújult tokaji zsinagógában működtetni. Végezetül közlöm az Alapítvány címét, ahol érdeklődni lehet és számlaszámát, amelyre a felajánlott támogatásokat lehet átutalni: A Zsarátnok Őrei Alapítvány (Guard of Ember Foundation; Shomré Gáchelet) Lőwy Lsftos, Tokaj 3910 Rákóczi út 41 .Telefon: 06-41/52-567 Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet 279-98397 211/92 Devizaszámlaszám: Magyar Hitelbank RT Miskolci Igazgatóság 270-16125. Tokaj, a tárgyak tükrében Szénvonó, szilke, ibrik, bütykös, mángorló, gereben, gyalogszánka Brackó István Tokajról írni mindig egyet jelentett Tokaj dicséretével és Tokaj siratásával. A Himnuszban is megénekelt nektár ma már nem tartja el á világhírű borvidék lakóit. Hegyalja emlékeiből él, s múltidéző gyürkőzésekben nincs hiány. Nemrég jelent meg Bencsik János Tokaj társadalma a tárgyak tükrében (1774-1848) című munkája. A megyei levéltár újabb kiadványa leletmentő, értékőrző vállalkozás. Nem szájtáti külföldieknek készült, s azoknak sem ajánlható, akik a hegy levét jobban szeretik, mint a régi históriákat. De ennek a mindössze félezer példányban megjelent könyvecskének helye van a tokaji publikációk tengernyi irodalmában. Száz-kétszáz évvel ezelőtt itt minden a szőlőhöz és a borhoz kötődött. A tárgyak is. Azok a tárgyak, melyeknek éppúgy lelkűk, szellemük, sorsuk van, mint a könyveknek. A szerszámok között megkülönböztetett hely illeti meg a kapát. Hétféle van ebből, s jeles, jellemző eszköz az embert próbáló kétágú. Teljesen hiányzik a szántás eszköze, az eke. Alig akad ásó is. Van viszont puttón, léhó, bör- bönke, antalag, csomoszlófa, szélröhögő azaz madárijesztő... Aztán a többi, szépnevű, már-már feledésbe merült használati tárgy, nélkülözhetetlen kelléke az akkori gazdaságnak és életvitelnek: gyalogszánka, vízhordó rocs- ka, vendégódal gúzzsal, élesláda, mángorló sulyok, szénvonó, szilke, ibrik, bütykös. Vajon milyen üzenetet hordoz a mai ember számára egy hagyatéki leltárból idézett néhány tétel? Példának okáért: köpüllő, kenderhez való gereben, vályogvető forma, szakajtó ruha, vasmozsár ütőjével, kisded Réz bajúsz fésű, Puska poros Szárú. A mai Tokaj más. De csak múltjával együtt teljes és egész. Jó iránytű bölcs eleink világában, tárgyai között eligazodni ez a könyv. A lelkem otthon — Pálcza János emlékezete Edelény (ÉM-CsM) - „A húszas évek közepén mestere elküldte az országos vásárra az ifjú segédet azzal, hogy vegyen egy ropántgyalut. (Nem tudom, helyesen mondom-e, és azt sem, egyáltalán mi az a „ropántgyalu”, de a családi emlékezet így őrizte meg...) Aki a hűvösödé alkonyaiban mezítláb hazafelé tartó fiúval találkozott, észre vehette, hogy a hóna alatt hegedűt szorongat. A mester által rábízott pénzen, megpótolva sebtében elkótyavetyélt csizmája árával Pálcza János asztalossegéd egy cigányembertől jóhangú hegedűt vásárolt magának. Elképzelhető, másnap hogyan fogadta mestere. Édesapja nem szidta, csak fejét csóválva mosolygott, amikor fia öreg este mezítláb hazaérkezett: akkora már - mert útközben időnként le-leült gyakorolni az árokpartra - csak úgy cigányosan, a füle után, néhány nótát már tisztességesen elhúzott, elpöngetett...” M. Takács Lajos irodalomtörténészként, edelényiként és unokaöcsként is emlékezik - többek között a fent idézett sorokkal - ifjabb Pálcza Jánosra, a történelmi kényszer által messzire sodródott, ám lelkében mindig itthon élő érzékeny lelkű poétára. A legendás hegedűvétel, és megmutatkozó tehetsége ellenére nem lett belőle zenész. De lapokban publikált, verseket írt. Amerikában. Pedig a Sajókápolnán, 1906 márciusában született, fehér arcú, hollófekete hajú, mosolygós szemű, nyugodt ifjúvá serdült János szívében csak a Pitypalatty-völgy, a honi táj létezett. Apja megjárta az Újvilágot, és a nehéz 1929-es év után neki is ott kellett próbálkoznia. Ottragadt, megnősült, farmot vett a new-jerseyi Frenchtown-ban, de soha nem vált „praktikus amerikaivá”. Mikor 1968-ban végre hazalátogathatott, eufórikus hangulatban járta végig Sárospatak és Debrecen református iskoláit, könyvtárait, emlékműveit. De egy szót sem szólt arról, hogy verseket ír. Majd visszamegy Amerikába, és 1970 novemberében kellő körültekintés nélkül behajt egy hármas útkereszteződésbe... Száznegyvenhat versét Szabó László amerikai református lelkész özvegye gondozta, és még 1970-ben, Münchenben ki is adták Pálcza János amerikai magyar népköltő „A lélek hatalma” című verseskötete. Ebből válogatták a most megjelentetett kötet anyagát is. Március 24-én, szerdán délután fél 6-tól az edelényi könyvtár nagyolvasójában rendeznek A lelkem otthon címmel Pálcza János emlékestet. Emellett egy kiállítást rendeznek a Borsodi Tájház amerikás anyagából. Hiszen sokan mentek el, és sokan maradtak közülük is lélekben mindig itthon. Gárdonyi kis postása Ruttkay Anna Kevesen élhetnek már azok közül, akik személyesen ismerték Gárdonyi Gézát. Az nyolcvannyolc éves özv. Húsvéti Sándorné, született Lovag Nelly egyike ezen keveseknek.- És hány éves volt, amikor leveleket hordott Gárdonyi Gézának?- Harmadik osztályos voltam az általános iskolában, amikor édesapám rám bízta a leveleket. Az édesapja - Lovag Sándor - postatiszt volt Egerben. Nel- lyke 3 éves volt, amikor még három testvérével együtt elveszítette az édesanyját. Lovag Sándor újranősült. S az új mama újabb három gyermeket szült. így lettek heten a Lovag-gyerekek.- Tudom, anyukánk még haragudott is Gárdonyi Gézára, mert a sok gyerek ellenére mindig telefüstölte a lakást... Édesapánk is dohányzott ugyan, de ő cigarettát szívott. Gárdonyi úr pedig pipázott. Ráadásul mindig este jött, mert „éjjeli bagoly” volt, aki napközben dolgozott és éjszaka tartott kikapcsolódást... Egyébként nagyon zárkózott természetű ember volt, nem nagyon barátkozott senkivel. Legfeljebb egy-két parasztcsaládhoz járt el Egerben, ahogy mondták, az életüket tanulmányozta...- Lakóházának ajtaja mindig zárva volt és csak a megadott jelre nyitották ki - emlékezik Nelly néni. - „Ti-ti- tá-tá-tá-tá”, ez volt az én jelem, a „kispostásé”. És emlékezik még sok minden másra is:- Már jóval a halála előtt elrendelte, hogy fakeresztet állítsanak a sírjára. Úgy történt. Ott voltam a temetésén. De még az édesanyjáén, a tekintetes asszonyén is... Később, amikor évtizedek múltán emlékmúzeum lett a Gárdonyi-házból, Nellyke lett ott az idegenvezető. És évekig volt könyvtáros is.- Mert a könyvtár zöme is abból a sok ezer kötetből állt össze, amely Gárdonyi gyűjteménye volt. Pedig de sokat elhordták ebből a gyűjteményből! Nelly néninek igen nagy bánata volt, amikor azt látta, hogy tudatlan emberek vagy katonák cigarettát sodortak a papírlapokból.. . Vagy amikor a csodálatos pipagyűjteményt is szétszedték...- Nem is tudom, hogy a Gárdonyi-gyerekek (Sándor, József és a nálamnál idősebb leányka) miért is nem törődtek jobban az örökséggel! -jegyzi meg Nelly néni, az egykori szabómester, Húsvéti Sándor özvegye, aki öt gyermekkel örvendeztette meg élete párját. A 4 fiú közül a legidősebb szívsebész Kanadában, a legkisebb (két doktori diplomával a MAHART dolgozójaként) Jugoszláviában él, még 2 fia és asszonylánya pedig Egerben maradt - persze most már ók is nagyszülők. Gyermekeik talán nem is tudják, hogy a dédi egykor Gárdonyi Géza kis postása volt... A Regélőt szerkeszti: Hajdú Imre