Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

ÉM Hétvége/Mindenes 8 ÉSZMí-Magíarország __________________________________ M egyénk múltkutatói Kisfalusi János (Viszló) az idei Istvánffy-díj nyertese Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM) — Az 1992-ben meghirdetett XXXI. Ist- vánffy Gyula megyei honismereti gyűjtőpályázatra 70 pá­lyázó 67 pályamunkája érkezett be, ami összter- jedelmében a 4.535 oldalt teszi ki. Ebből a felnőtt kategóriában 35 pályázó 36 dolgozattal pályázott, míg a diákok közül 35 pályázó (itt a Mezőcsáti Helytörténeti és Néprajzi Diákmunkaközösséget egy pá­lyázónak tekintették) 31 pályamunkáját értékelték. A dolgozatok jellegét tekintve 19 néprajzi, 41 helytör­téneti, 6 irodalomtörténeti és 1 természetismereti pá­lyázattal gazdagodott múzeumunk adattára. A XXXI. Istvánffy Gyula megyei honismereti gyűj­tőpályázat eredményei: az Istvánffy-díj at és plakettet ezúttal Kisfalusi János nyerte el - A rakacai Gör.Kath. Egyházközség krónikája (1970-91); A Rakaca patak völ­gye múltjából; Népies füzetek című munkáival. A továb­bi díjazottak: Felnőtt kategória -1. díj Dobosy László: Az ózdi vasgyár hatása a településre és a lakosságra; II. díj Kovács Ágnes: Abaúj megye népoktatása (1868-1882); Serfőző László: Tállya története; III. díj Petik Rezső: Isko­la a határon; özv. Mató Jánosné: Színj átsző hagyományok Perkupán; IV. díj:nem adták ki. V. díj Dienes Dénes: Dol­gozatok Alsóvadász község történetéből; VI. díj Tóth Fe­renc: Sajókazinc és környékének hagyományai; Kiss László: A baktakéki parasztházak oromfaragásai. Kiemelt pénzjutalom: Demeter István: Családtörténetek. Pénzjutalom: Saffarik Gyula: A Bükk az irodalomban; Mitró István: Az elfelejtett felső-hegyközi nyelvjárás; dr. Fekete Tamásné dr. Ónody Magdolna: Arany, Petőfi, Tompa népies költészetéről; Bánfalvi László: Nekézseny község története 1945-ig. Könyvjutalom: Szikszai Imre: Lakodalom Tardon; Kövér Balázs: Istentiszteleti szokások Sajóvelezden a II. világháború előtt; Rimaszéki Ferencné: Emlékképek a szentsimoni tsz szervezéséről. Oklevél: Gulyás János: Ragyolczi Csorna József élete és munkássága; Pechnyik Roland: Temetési szertartás; Sertésvágás falun (versben). Az „Életutak Borsod-Abaúj-Gömör-Torna és Zem­plén megyéből” c. kategória különdíjai: I. díj Tóth Gusztáv: Családtörténet; Emlékek a falumból - tanulsá­gokkal; Komáromi János munkássága; Soltész József: Egy hosszú élet dokumentumai. II. díj Slezsák Imre: Vitéz Székely Frigyes: Harctéri naplóm (1914-18) és az első vitézi telek átadása Miskolcon (1921); Gazda Sándor: Életem göröngyös útja; Dacolok az idővel (Tömöl Béla versei). Horváth Béla és Zsebesi László: Az 1942-43. évi doni harcok egy tüzér tizedes naplója nyomán. III. díj: nem adták ki. IV. díj Sztojalovszky Béla: Visszaemlékezés grúziai-tbiliszi környéki hadifogoly éveimre. Pénzjutalom: Magyar Ferenc: Eletutam; Pechnyik Mik­lós: Égy évszázad a családban; Deák Imre: Emberi sor­sok; Soltész Kálmánná: Feljegyzések egy papné életéből. Könyvjutalom: Barancsi Dezső: Deportálás -1945. (Ver- ,ses visszaemlékezés). Az ifjúsági kategóriában I. díj: Mezőcsáti Hely- történeti és Néprajzi Diákmunkaközösség: (Vezető tanár: Dr. Táboros Sándor); Babonák..., szüreti és ünnepi szoká­sok; iskola-, malom-, község- és élettörténetek. II.díj: Szilágyi Éva Gabriella: Egyházak, egyházi szervezetek és a hitélet Sátoraljaújhelyben a 20.században; Szúnyog Szilvia: Vallási ünnepek és szokások Görömbölyön. III. díj Réti Gabriella: Bükkaranyos 700 éves története; Hegedűs Attila: Botanikai megfigyelések a regéci medencében; Damjanovics Edina: A tokaji görögkat. egy­házközség története (199-1990). IV. díj: Gecse Péter és Tóth Szabolcs: Az I. és a II. világháború rövid össze­foglalása visszaemlékezések alapján; Szűcs Zoltán: Nagyapám keleti hadifogságának története. V. díj Neme­si Attila: Szavaink üzenete... művelődéstörténetünk em­lékei; Pásztor Enikő és Bőgős Anett: Az evangélikus egy­ház története Ózdon. VI. díj Tisza Viktória: Adatok Han- gony népéletéből; Gyuricza Kinga: A bölcsőtől a jegy­gyűrűig; Kormos Janka: Szarvasmarha-tartás és - tenyésztés Sajóvárkonyon; Erdős Viktor: Az edelényi kát. egyházközség története századunkban; Koleszár Éva: Egy település hagyományos népi építészete. Könyvjutalomban részesültek: Széplaki Erika: A ke­nyérsütés; Voloncs László: Táplálkozási szokások Erdély­ben (Háromszék); Mester Brigitta: Táplálkozási szoká­sok Hejcén; Doros Tünde: Édesapám gazdasága; Nagy Boglárka: Visszaemlékezés a II. világháborúra; Tamási Angelika: Egy gibárti levente a II. világháborúban; Takacs Mónika: Nagyapám a II. világháborúban; Kovács Izabella: Nagyapám kovácsműhelye; Pintér Tamás, Sóhajda Levente és Sóhajda Péter: Az abaújszántói róm.kat. templom története; Suták Mónika: Egyházak... Sátoraljaújhelyben a 20. században; Sáfrány Zoltán: A kistokaji általános iskola története; Bárdos Tibor: Em­lékek az 1935-43 közötti iskolás évekről; Szobota Péter: Nagyszüleim levelei, feljegyzései a II. világháború ide­jén; Németh Csaba: Miskolc város papír-szükségpénzei; Szmrek Zsuzsa: Egyházak és a hitélet Sajópálfalán. 1993. Március 20., Szombat Ut a közös európai joghoz Miskolc (ÉM - U.J.) — Amint arról már hírt adtunk, a napokban Miskolcon járt dr. Balsai István. Az igazságügyi miniszter a Páneurópa Unió Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Regionális Szervezete felkérésére a Miskolci Aka­démiai Bizottság dísztermé­ben, „Út a közös európai jog­hoz; - Igazságérzet és törvé­nyesség” címmel előadást tar­tott a meghívottak és az érdek­lődök számára. □ Miniszter úr! Ön előadásá­nak első részében többek között szólt arról, hogy miniszterel­nökünk, Antall József 1991 de­cemberében aláírta az Európai Gazdasági Közösséghez törté­nő társulási szerződésünk ok­mányát. Milyen kövekezmé- nyekkel járt ez a lépés a ma­gyarországi jogfejlődésre, a jogalkotási programra? • A szerződés egyik cikkelye alapján kötelezettséget vállal­tunk arra, hogy megindítjuk azt a jogharmonizációs fo­lyamatot, amelynek során át­tekintjük a magyar jogrend­szer egészét. Az irányelvek, az ajánlásoknak megfelelően fel kell oldanunk minden ellent­mondást, amely a hazai jog­Balsai István igazságügy miniszter Fotó: Laczó József rendszer és az európai társult országok jogrendszere között mutatkozik. Ezt a nagyjelen­tőségű munkát az Igazságügyi Minisztérium szakemberei végzik el. A magyar jogot adaptáljuk a korszerűbb jog­rendszerhez. Hangsúlyozni kell, hogy nem jogegyesítésről van szó, hanem hozzá­igazításról, harmonizációról. A közös európai joghoz történő felzárkózásunkat csakis kife­jezetten jól felkészült, nyelveket beszélő szakem­berek készíthetik elő. Úgy vé­lem, ezt a hatalmas munkát négy öt éven belül fejezhetik be. Szerencsére ebben a kérdésben előrébb tartunk, mint a többi, rendszerváltozá­son átesett közép-kelet euró­pai ország. □ Ezek után joggal feltéte­lezhető, hogy az a jánlások szel­lemében hajtották végreaBün- tető Törvénykönyv módosítá­sát is. • Valóban, a Btk. átdolgozása, amely több mint száz paragra­fust érint, már figyelembe vette a nemzetközi ajánlá­sokat, s az európai iránytűt is. Elsősorban a kábítószerrel összefüggő szabályok módo­sítására, valamint a terror- cselekmények új, a korábbinál lényegesen szigorúbb szankci­onálására gondolok. Mellet­tük megemlíthetem az üzlet­szerű kéjelgés alapesetének kiemelését a Btk.-hói, éppen annak érdekében, hogy ezt az ősi iparágat körülvevő bű­nözési típusokat sokkal köny- nyebben felderíthessék és leleplezhessék a bűnüldöző szervek. □ Az európai normákhoz köze­lítő jogrendszerünkben ho­gyan hangolható össze az em­berek szubjektív igazságérzete és az objektív törvényesség fo­galma? • Előadásomban is utaltam arra, hogy elődeink a túlélést, a negyven évi hatalmat annak is köszönhették, hogy az egyéni érdekeket úgymond egyeztették a közösség érde­keivel. Az igazságérzetet az előző hatalomban leginkább a személyes szabadságjogok semmibe vételével sértették meg. A magyarságból körül­belül kétmillió embernek volt konfliktusa a szabadságjogok korlátozásából eredően. A rendszerváltozás után a semmisségi törvényekkel próbáltunk legalább részleges kárpótlást adni. Sajnos az eredeti állapot egységes és teljes helyreál­lítása a kárvallottak számára már lehetetlennek tűnik. Tu­datában vagyunk, hogy a ko­rábbiakkal ellentétben az erkölcs és a jog már soha töb­bé nem fordulhat szembe egymással. A magyar sísport (vázlatos) története V. A fehér sport helyzete hazánkban a II. világháború után Jeszenszky Géza A háború az egész magyar tár­sadalomban - így a sísportban is - tabula rasa-t teremtett. Mindent újra kellett kezdeni, mert szinte minden elveszett vagy elpusztult: a magas he­gyek, a menedékházak, a pá­lyák és sáncok, még a Síszö­vetség iratai és gazdag könyv­tára is az Alkotmány utcai rommá lett hivatalban. És nem tért vissza az ukrajnai hómezőkről, a hadifogságból vagy a gázkamrákból sok ki­tűnő sportember. Az újjáteremtés nehéz fela­datát egy 1945 novemberében létrejött bizottság vállalta: Delmár Walter, Libik György, dr. Molitor Sándor, Szontagh Dezső, Tamássi Zoltán és Tol­nai József, jelentős támo­gatást kapva dr. Mező Fe- renctől, aki ekkor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium testedzési osztályát vezette. Munkájuk nyomán 1946. má­jus 29-én újjáalakult aMagyar Sí Szövetség. Díszelnöke dr. Szent-Györgyi Albert Nobel- díjas tudósunk, a sízés régi ra­jongója, elnöke Delmár Wal­ter, a főtitkár dr. Molitor Sán­dor lett. A társelnökök között volt dr. Bay Zoltán, a nagyhírű fizi­kus, és Szepes Béla volt síbaj­nok, a neves rajzoló. Mint annyi más területen, a sísportban is várakozáson fe­lül gyors az újjászületés, ami egyértelműen a szabad és demokratikus közviszonyok­nak, az országot eltöltő tettvágynak volt köszönhető. 1946 februárjában 121 ver­senyző gyűlt össze a Magyar Sí Klub szabadsághegyi ver­senyén, a következő télen pedig már egymást követték a tehetségkutató és jelvény- szerző versenyek. A nagy lendülettel meginduló nemzetközi síéletben kezdet­ben Magyarország is te­vékenyen részt vett. Az első meghívás 1946 elején a háború alatti magyar segít­ségért hálás lengyelektől érkezett. Zakopanéban Eleőd Anikó a lesiklásban, Bohus László pedig az ifjúsági lesik­lásban megszerezte a győzel­met. Röviddel ezután Sinaia- ban a Balkán Kupa versenyein szereztek szép helyezéseket a magyar versenyzők. Az 1947-es davosi főiskolai világbajnokságon sísportunk talán legnagyobb tehetsége, Szikla Péter műle­siklásban az első helyen vég­zett, megelőzve az akkori nemzetközi élgárda javát. Ugyanitt igen jól szerepelt Hemrik Ferenc ugrónk is. 1947- ben Szikla népes mezőnyben lesiklásban és összetettben is megnyerte az ezúttal Jugoszláviában ren­dezett Balkán Kupát. Delmár Sylvia a svájci Mürrenben egy rangos versenysorozaton győ­zött a lesiklásban. A betetőzés sajnos nem sikerült, az 1948- as téli olimpián St. Moritzban nem sikerült érmet szerez­nünk, Szikla a műlesiklásban a 20., Eleőd Anikó a 22. lett. így is ez volt a legjobb téli olimpiai szereplésünk, a sí­számokban 30 ország között a 11. helyen végeztek verseny­zőink a pontversenyben. Itthon is aktív sportélet bonta­kozott ki, a bizonytalan hóvi­szonyok ellenére. A Mátra tehermentesítésére a Mecsek és Sopron, elsősorban pedig a Börzsöny kihasz­nálása került előtérbe. Nagy- Hideghegyen az erdészet és az újpesti üzemek áldozatos munkával helyreállították a menedékházat és mellette egy kilométeres sípályát hoztak létre, sőt rövidesen megépítet­ték az ország első sífelvonóját is. Újra megindultak a közép- iskolás és főiskolás síver­senyek is. Becslések szerint 1948- ban a hazai sízők tábora 100 000 körül járt. Ekkorra Serák Mihály vette át a Szövetség főtitkári tisztét, Emánuel Antal pedig alelnök lett. 1948 sísportunkban is „a for­dulat éve” lett, a sztálinista hatalomátvétel nyomán Rajk László belügyminiszter min­den egyesületet feloszlatott, illetve államosított, s ez lett a síklubok sorsa is. A gyanakvás és a törvénysértő perek lég­körében számos kitűnő ver­senyzőnk elmenekült az or­szágból, nemzetközi kapcsola­taink pedig gyakorlatilag megszűntek, még a többi kom­munista állammal is rend­kívül gyérré váltak. Teret nyert az a felfogás, amely a sízésben is csak a régi világ „úri” hobbiját látta. Az egy­oldalúan az olimpiai érmek bűvöletében élő sportvezetés ugyancsak nem látott fantá­ziát a sízésben, kiváltképp nem annak alpesi ágában. Ilyen körülmények között az 1950-es években, a nehéz gaz­dasági és politikai viszonyok közepette a magyar sísport is elszakadt a világban végbe­menő új folyamatoktól: hiány­zott a sípályák és felvonók sokasága által teremtett, ko­rábban ' elképzelhetetlen mennyiségű és intenzitású edzéslehetőség, miközben külfödön a sífelszerelések kor­szerűsödése és a sport tö­meges elterjedése szinte ga­rantálta a tehetségek fel­színre kerülését. Az MSSz anyagi lehetőségeiből szinte csak arra futotta, hogy rend­szeresen megrendezze a baj­noki versenyeket, az élme­zőnyt kivigye Zakopanéba, a hazai sílétesítmények csak a Mátrában bővültek egy-két új pályával. Az 1956-os forra­dalom nyomán újabb exodus ritkította a sportág hazai bázisát, ekkor távozott el Li­bik György is, akinek „Üzenet a lesiklásból” címmel Stock­holmban megjelent emlékira­ta érdekes, bar szubjektív for­rás másfél évtized magyar sí­sportjáról. Némi változást csak az 1960-as évek derekán meginduló szerény változá­sok, az utazási lehetőségek javulása hozott. A síző tár­sadalom - egyéni importból - végrehajtotta felszerelése korszerűsítését, a lengyel és szlovák terepeken a haza­iakhoz képest álomszerű hó-, pálya- és szállásviszonyokat talált, s megindult a sz­ervezett oktatás is. Nőtt a tár­sadalmi aktivitás is, ennek eredményeként néhány új sípálya és primitív sífelvonó épült. Bánkút, Sátoraljaújhe­ly, Salgótarján, Sopron és Zirc, valamivel később pedig a Börzsöny síterepeinek fejlő­dése döntő mértékben a helyi sízők munkájának tudható be, noha a Síszövetség is a maxi­mumot hozta ki szerény lehetőségeiből. A verseny- sport színvonala önmagához képest szintén sokat fejlődött, akár az indulók számát, akár a technikát és a sebességet nézzük, de Kőváriné Szendrői Ildikó, Mazány Sándor, Béták Imre, Sajgó Pál, Mórótz And­rás, Bartus Miklós és kö­vetőik, gyermekeik nem­zedéke már nem tudott lépést tartani az egész évben havon edző nemzetközi élmezőnnyel, helyezéseik így is nagy tel­jesítményt jelentenek.Véle- ményem szerint a magyar sí­sport százéves múltjához az­zal lehetünk méltóak, ha sike­rül elérnünk, hogy a hazai sportéletben a sízés, mint az egyik legnépszerűbb tömeg­sport, el tudja foglalni az őt megillető helyet, ha bővülnek hazai létesítményei, ha a rövid magashegyi kirándulások mellett a két-három hónapos hazai idényben saját hegy­ségeinkben is lehet gyakorol­ni, s az ifjúság általa is meg­fizethető áron válhat a fehér sport rajongójává. (Sorozatunk szerzője a Ma­gyar Köztársaság külügymi­nisztere) A Telefondoktor a serdülők sportolásáról Budapest (MTI)—A március 22-től 28-ig terjedő héten a Telefondoktor az iskolás gyer­mekek és a serdülők sporto­lásáról ad tanácsokat az érdekelteknek. Hangsúlyoz­za, hogy bár a mozgás, a spor­tolás minden életkorban na­gyon fontos, de különösen nagy jelentősége van gyer­mekkorban, mert ebben a fej­lődési korszakban van leg­inkább lehetőség az izomzat alakítására, fejlesztésére, a növekedésre. A sportolás kedvező hatása az is, hogy önfegyelemre nevel, segíti a közösségbe való be­illeszkedést, s az iskolai tan­órák közé iktatott tornaóra, valamint a szabadban végzett - nem túlzásba vitt - sportolás pihenteti a szellemi tevé­kenységben kifáradt gyerme­ki szervezetet. Serdülőkorban tulajdonkép­pen bármilyen sportágat űzhetnek a fiatalok, ám a 6-14 éves korú gyermekeknek nem ajánlható a korai verseny- szerű sportolás, nekik az atle- tizálás és elsősorban az úszás a legmegfelelőbb. A Telefondoktort a 117-2111 számon hívhatják fel az érdekeltek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom