Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

4 ESZAK-Magyarország Megyei Körkép 1993. Március 20., Szombat JEGYZET Nagy József A bottal is csak igen nehezen boldoguló hajlott hátú nénikének annyi esélye volt ép bőrrel átbotorkálni a miskolci Zsol- cai kapu forgalmában a négysávos au­tóáradatában, mint egy nyugdíjasnak hóvége előtt egy kiadós éttermi pezsgős vacsorához. Am csodák mégiscsak van­nak, mert a hozzá vészesen-sebesen kö­zeledő teherautó vezetője félrerántotta a kormányt, a másik sávban a buszsofőr enyhén lassított, valami nyugati csoda- autó, majd’ a botját csapta ki a kezéből, de elfértek az aszfalton. S legvégül egy részvétteljes ábrázatú úr a kocsijával megállt és türelemmel kivárta, míg a szabályokra oda sem figyelő néni elérte a megmenekülés szigetét, a járdát. Az autós ezt nyugtázva ismét kapcso­latba lépve lóerőivel, lendületet vett jár­művével és továbbállt. Nem látszott ar­cán felszültség, az elmormolt káromko­dások nyoma, nem sziszegett az orra alatt, nem dudált, nem rázta az öklét. Ellenkezőleg, nagy békesség áradt el az arcán, meg a jócselekedeteket gyakor­lókra visszavetülő belső elégedettség is. Mennyire békességben él a világgal, ön­magával ez az ember, vetődött fel ben­nem a látottak nyomán. Nem ezt szok­tuk meg egymástól. Ellenkezőleg, mi­lyen gyakori, hogy a szabálytalanul át­siető gyalogost leckéztetik, ijesztgetik az autósok, a cipője sarkához érve állnak csak meg, amivel halálra rémisztik. Sajnos, ha baleset következik be, több­nyire azzal zárul az ügy: a gyalogos hi­bájából történt. Pedig ha magunkra ölthetnénk annak az igazi úriembernek a viselkedését, sok elgondolkodó, rosszul látó, nehezen járó gyalogos maradhatna életben. Nem utolsó sorban megadatna még az is, hogy másként láthatnánk végre önma­gunkat. Locsolkodóink a Tátrában Miskolc (ÉM) — Háromnapos húsvéti utat szervez a Magas-Tátrába a Borsod Tourist Kft. A résztvevők autóbusszal indulnak április 10-én, s Kassán, Eperjesen, Lőcsén keresztüljutnak el szálláshelyükre, a kézs- márki Hotel Start-ba, ahol félpanziós el­látásban részesülnek, 2-3 ágyas szobákban alszanak. Itt lesz húsvétkor a locsolkodó hagyományok felelevenítése is. Innen Tát­ra Lomnicra és a Csorba-tóhoz kirándulnak. Hazafelé az útvonal: Poprád-Dobsina-Rozs- nyó. Az útra csak korlátozott számban fo­gadnak el jelentkezéseket a miskolci Szé­chenyi utcai központban, a jelentkezések sorrendjében. Vásárhelyi István emlékezete Fotó: Fojtón László Halálának huszonötödik évfordulóján megkoszorúzták Vásárhelyi István ter­mészetkutató sírját a hámori temetőben, majd megemlékeztek munkásságáról a pisztráng telepen lévő emléktáblánál Vigyázzunk a cementtel! Miskolc (ÉM - Ny.I.) — Évekkel ezelőtt Edelényben összeroskadt egy új ház, mert kispórolták belőle az anyagot. Elvileg ma is bár­mikor előfordulhat ilyen azokkal az építtetőkkel, akik kétes helyről származó, a hazainál olcsóbb, ám esetenként ellenőrizhetetlen mi­nőségű importcementet vásárol­nak, használnak fel. A Magyar Cementipari Szövetség a Népsza­badságban külön is felhívta rá a figyelmet: az ilyen cementekért nem vállalnak felelősséget a ha­zai gyártók... A beáramló importcement hátrá­nyosan érinti helyben a Hejőcsa- bai Cement- és Mészipari Rt-t is, akik az ország jelenlegi gazdasá­gi helyzete, az emiatt is alacsony hazai cementfelhasználás miatt amúgy is nehéz körülmények kö­zött dolgoznak.Az itthon legmo­dernebb és legnagyobb gyárnak számító HCM Rt-ben 1990-ben még 1.1 millió tonna, 1991-ben 660 ezer tonna, tavaly pedig már csak 520 ezer tonna cementet ér- tékesítettek.Ilyen körülmények között nyilván őket sem örven­deztette meg, hogy az elmúlt év­ben mintegy 300 ezer tonna im­portcement jött be az országba. S mivel főként cseh, illetve szlovák, ukrán, orosz és román cementről van szó, a határok közelsége mi­att ez főként a HCM Rt. és a bél- apátfalvai BECEM Rt. ellátási területén talált vevőre. Rontva ezzel versenyhelyzetüket, ami­nek további következménye a pri­vatizáció veszélyeztetése, illetve - például Hejőcsabán is - munká­sok kényszerű elbocsátása. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért vásárolnak a hazai felhasználók import cementet, amikor itt a magyar? Ennek szer­teágazó okai közül fentebb már céloztunk az importcementnek a hazainál olcsóbb árára. Ezt a kül­földi szállítók országuk sajátos gazdasági helyzeténél fogva tud­ják elérni, például a valutáik ka­tasztrofális leértékelődése, a mi­énknél alacsonyabb bérek és energiaárak miatt. A kedvező ön­költségi ár miatt nyilván köny- nyebben exportálnak, s alacso­nyabb eladási ár mellett is nyer­nek az üzleten. Az itthoni igazán nagy felhasz­nálók, mint például a betongyá­rak, mégis óvakodnak ezektől a cementektől. Egyrészük ugyanis nem felel meg a magyar minősé­gi követelményeknek, nem egy esetben nincsenek ellátva a szál­A legutolsó nagyberuházás a HCM Rt. életében Európa legkorsze­rűbb mészüzemének felépítése volt. Archív felvételünk a Maerz-ke- mence egységeinek helyretételét idézi... Fotó: Farkas Maya lítmányok megfelelő származási és minősítési okmányokkal, de előfordult már olyan konkrét eset is, hogy a zsákokon semmi feliratozás nem jelezte a gyártási helyet, időt, s lehet, bedöglött, le­járt szavatosságú cementet vá­sárolt a hazai felhasználó, aki még csak reklamálni sem tud ilyen esetben. Itt vannak azután a manapság divatos bartell-üz- letek, amikor a magyar áru el­lenértéke esetenként ugyancsak kétes származású és minőségű importcement, ami azután a ha­zainál szintén olcsóbb áron kerül piacra. Sajnos, a magánépíttetók egy része, de némely esetben méggaz- dasági társaságok sem törődnek a némi pénzmegtakarítás eset­leges következményeivel... Mindezek miatt a Magyar Ce­mentipari Szövetség beadvány­nyal fordult az ipari és a külgaz­dasági tárcához, hogy legalább kontingenst állapítsanak meg az importcement behozatalra. Dön­tés azonban még nem született. Lépett a Fogyasztás védelmi Fő­felügyelőség is: vizsgálatot ren­deltekéi, büntettek is adott eset­ben cementimportóröket, ám ez se volt képes megállítani az egész folyamatot, továbbra is áramlik be az importcement, miközben a hazai gyártók nem egyszer fenn­maradásukért küzdenek. Olcsó dolog lenne arra biztatni bárkit is, hogy ha már itt van a jó magyar cement, ne vásároljon külföldit. Hiszen a pénztelenség nem egyszer szorította már hát­térbe a lokálpatrotizmust, a nem­zeti érzést. Viszont arra minden­kinek jó odafigyelnie, hogy adott esetben a tűzzel játszik, ha kétes származású és minőségű cemen­tet használ fel csak azért, hogy spóroljon. Közjegyzők külföldi útjai Miskolc (ÉM) — A magyar köz­jegyzőkről is elmondható: senki sem lehet próféta a saját hazájá­ban. Példa erre, hogy az idei jo­gász-bál meghívóján kimaradtak a felsorolásból, csak magán a bá­lon jutott eszükbe a rendezőknek, hogy őket is köszöntsék. Az év elején első születésnapját ünneplő 211 tagú Magyar Orszá­gos Közjegyzői Kamara (csak az lehet közjegyző, aki egyben ka­marai tag is) annál ismertebb és elismertebb külföldön. A MOKK tagja a Latin Közjegy­zők Nemzetközi Uniójának. Te­gyük hozzá: hazánkat a reform országok közül elsőként vették fel az unióba. Az ötven ország kama­ráit tömörítő szervezet székhelye Buenos Aires. Nevét nem Latin- Amerikáról kapta, hanem onnan ered, hogy tagországai a latin-tí­pusú közigazgatási rendszereket alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy a közjegyzők szabad foglalkozá­súak, munkájuk során az írott joghoz ragaszkodnak, felügyele­tüket a kamarán kívül az Igaz­ságügyi Minisztérium látja el. (Az angol-típusú közjegyzőségek a szokásjogot alkalmazzák.) A magyar közjegyzők rendszere­sen részt vesznek a Latin Köz­jegyzők Nemzetközi Uniójának öszszejövetelein, az idén május­ban Mastrichtban, októberben pedig Münchenben. Áprilisban pedig az európai tagokkal közö­sen megalakítják a szervezet eu­rópai titkárságát Rómában. A tekintélyes világszervezetnél nemcsak magukra a magyar köz­jegyzőkre számítanak, a magya­rok önálló rendezvényei is „tételt jelentenek” az Unió éves prog­ramjában. így például az a Keszt­helyi Konferencia, amelyet oszt­rák társaikkal közösen hívtak életre és 1992. novemberében im­már a negyedik alkalommal tar­tottak meg. A konferenciák célja, hogy közelebb kerüljünk az egy­séges európai jogrendszerhez, a jogbiztonsághoz. Az idei összejö­vetel témája is ennek része: a cég­nyilvántartás, a társasági jog. Megyénk az Utazás ’93 kiállításon Budapest (ÉM - U.J.) — Csü­törtökön Budapesten, a Nemzet­közi Vásárközpont „A” pavilonjá­ban megnyitotta kapuit az Utazás ’93 idegenforgalmi kiállítás és vásár, melyhez kapcsolódva tart­ják a turizmussal, a sporttal és a hobbival összefüggő szakkiállítá­sokat. A rendezvényt Téglássy Tamás, az Országos Idegenforgalmi Hi­vatal elnöke nyitotta meg, s töb­bek között utalt a turizmus ide­genforgalmi szerepére a gazdaság fellendülésében. A Nemzetközi Vásárközpont „A” pavilonjában összesen 350 kiál­lító 6700 négyzetméteren várja a szakmai közönséget, illetve az ér­deklődőket. A kiállításon először vesz részt Hongkong, Írország, Iz- land és Brazília. A legnagyobb stand az itáliai kiál­lítóké. Olaszország 500 négyzet- méteren mutatja be idegenforgal­mi kínálatát. A hazai kiállítók során megta­láljuk a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Idegenforgalmi Hivatal 12 négyzetméteres standját is. A kíváncsiskodók természetesen ingyen hozzájuthatnak megyénk szálláshelyeinek, panzióinak, tu­ristaházainak, kempingjeinek listájához. A vásár vendégei ezenkívül tájé­kozódhatnak még a falusi ven­déglátás feltételeiről, természeti szépségeinkről, múzeumokról, valamint a gyógyfürdőkről és a strandokról is. Megyénk bemu­tatkozását „Harmóniában a ter­mészettel” szlogen jegyében állí­tották össze. Most látható Borsod- Abaúj-Zemplén új vendégcsalo­gató emblémája is: országhatár, benne megyénk kontúrja piros-fe- hér-zöld színekből. Az Utazás ’93-on tegnap és teg­napelőtt zajlottak, illetve zajla­nak le a szakmai programok, szombaton és vasárnap a nagy- közönségé a kiállítás, melyre a helyszínen szerzett tapasztala­taink szerint is valóban érdemes elmenni tájékozódni az idei bél­és külföldi utazási kínálatról. Szerkezetváltás a Farmagroban Mályi (ÉM - NYI) — Miskolctól alig néhány kilométerre, az M3- as út mellett immár harmadik ta­vasszal várja árukészletével a kiskerttulajdonosokat, mezőgaz­dasági üzemeket, a farmergaz­daságokat a mályi Agroker hatal­mas áruháza, a Farmagro. Szabó F erenc áruházvezető: - An­nak idején ez a sok pénzbe került áruház azt a célt szolgálta volna, hogy ellássa mindennel a vevő­kört. De hát hová is jutottunk? Mezőgazdasági üzem jóformán már alig található, farmergaz­daság pedig még nincs... Vagyis: alig van közületi vevő, akik vala­ha nagyban vásároltak.- Ennyire rossz a helyzet?-Nos, nem alegrózsásabb. Am ter­mészetesen figyelembe vesszük, hogy sokan hagyományos árucik­keink miatt térnek be hozzánk, s ezért továbbra is forgalmazzuk, ha kisebb mennyiségben is, vagy előmegrendelésre a vetőmagokat, szaporító anyagokat, a növény­védőszereket, a műtrágyákat, a kisgépeket, motoros kapákat, motoros hátipermetezőket és így tovább. Akínálati listában egyfaj­ta szerkezetátalakításra kény­szerültünk. Arra, hogy olyan árukkal is foglalkozzunk, amilye­nek eddig nálunk nem vol­tak.Ilyenek a különböző hűtők, a Honda szivattyúcsalád, a műa­nyagáruk sokasága, az MT 8-as kistraktorok, vagy a Septi termékcsalád. Előnyük, hogy ki­zárólagosan természetes alapa­nyagból készülnek, vagyis egyfaj­ta biotermékről van szó, amely vegyszert nem tartalmaz. Egyéb­ként mi is elfogadjuk napi áron a kárpótlási jegyet a vásárlóktól. A kisbaltás vitatkozó esete Miskolc (ÉM - BG) — C. András mind ez idáig viszonylag olcsón megúszta, amikor bírák elé kel­lettjárulnia. Két alkalommal ösz- szesen tizenegyezer forinttal gaz­dagította az államkasszát, mert egyszer egy kicsit csalt, máskor meg társtettesként vétkezett mint garázda és könnyű testi sértő. Életvitele ettől függetlenül meglehetősen szokványosnak te­kinthető, ha nem számítjuk ide idült alkoholizmusát. Családi kötelékek révén került kapcsolatba G. Pállal, lévén a fent nevezett férfiú C. András nővéré­nek élettársa. Talán ezért, vagy valami teljesen másért, de a két férfi nem igazán kedvelte egy­mást. Ennek ellenére ha úgy adó­dott, együtt is megnézegették a pohár fenekét. így volt ez tavaly március végén is, amikor C. András végigláto­gatta a helybeli kocsmahivatalo­kat. Az utolsó vendéglátóipari alapegységben összetalálkozott öccsével, és G. Pállal, innentől kezdve este tizenegy óráig együtt poharazgattak, majd elindultak hazafelé. Hogy a gyaloglás ne le­gyen unalmas, elkezdtek a küz­dősportokról beszélgetni, még vetélkedőt is rögtönöztek a Ki tud több karatés mozdulatot muto­gatni a másiknak - kategóriában. Már úgy tűnt, hogy ennyiben ma­radnak, mert mindannyian meg­tértek saját otthonukba. Nem telt el sok idő, amikor G. Pál rájött, még nem mutatott meg mindent C. Andrásnak, ezért benyomta a sógor lakásának ajta­ját és látványos bemutatóba kez­dett, hangoztatva, ő az erősebb. C. András ezt kétségbe vonta, eb­ből vita kerekedett, ami azzal vég­ződött, hogy C. András „kirúgta G. Pál alól a lábát”, és a földön fek­vő férfit kétszer baltával fejbe ütötte. A helyszínre érkező rend­őröknek C. Gyula, a testvéröccs azt vallotta, hogy ő ütötte meg G. Pált, majd ezt a vallomását ké­sőbb visszavonta. A megyei bíróság bűnösnek talál­ta C. Andrást emberölés bűntet­tének kísérletében, ezért négyévi börtönre és négyévi közügyektől való eltiltásra ítélte. A bíróság ugyancsak bűnösnek találta C. Gyulát bűnpártolás bűntettében, ezért nyolchónapi börtönre és egyévi közügyektől való eltiltásra ítélte. Mindkét ítélet jogerős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom