Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-02 / 51. szám

1993. Március 2., Kedd Miskolci Körkép ÉSZAK-Magyarország 5 Folytatni kell a közgyűlést Miskolc (ÉM) — A városi önkor­mányzat képviselő-testülete múlt heti, kétnaposi-a tervezett ülésén a feszített munkatempó ellenére sem tudták megvitatni a Miskolc szociális koncepcióját tárgyaló előterjesztést. Ezért a képviselők úgy döntöttek, hogy március 5-én 9 órai kezdettel ismét összeülnek és folytatják a rendeletalkotást. Nem adhatók el a garzoniakások Miskolc (ÉM) — A városi önkor­mányzat február 4-i ülésén Bányai Lajos képviselő (SZDSZ) sürgősségi indítványt tett, ame­lyet legutóbbi ülésén rendes napirendi pontként tárgyalt a tes­tület. A képviselő azt javasolta, hogy a garzonházakban lakókat elővásárlási jog illesse meg. Az in­dítványra dr. Szádeczki Zoltán jegyző válaszolt, aki elmondta, hogy a hatályban lévő ÉVM-ren- delet kimondja: „A garzonházban levő lakás bérlőjéül azt, akinek ez a lakás csak időleges elhelyezé­sére szolgál, határozott - és legfel­jebb a lakásigénye kielégítéséig tartó - időre kell kijelölni. Nem lehet tehát a garzonház önkor­mányzati tulajdonban álló laká­sait addig értékesíteni, illetve a bennlakó bérlőket elővásárlási joggal felruházni, amíg ezt maga­sabb szintű jogszabály kizárja. Ha nincs vásárlási jog, nincs elővásárlási jog sem, - ezért a miskolci képviselők elutasították Bányai úr javaslatát. Előadássorozat: vízgazdálkodás Miskolc (ÉM) — Ma, március 2- án délelőtt fél 10 órai kezdettel a vízgazdálkodással kapcsolatos előadások hangzanak el Mis­kolcon, a Tudomány és Technika Házában. A Magyar Hidrológiai Társaság borsodi területi szervezete ren­dezésében ez alkalommal kerül sor a Mérnöki Kamara vízi- mérnöki tagozata észak-magyar­országi csoportjának alakuló ülésére is. A program szerint elsőként a „Tulajdon- és érdekeltségi viszo­nyok a vízgazdálkodásban” cím­mel dr. Stéfán Márton, az Észak­magyarországi Vízügyi Igazga­tóság főmérnöke tart előadást. A továbbiakban a vízhasználati díjról, valamint a Vízügyi Alapról lesz szó. E témakör referense Szabó László, ugyancsak a igaz­gatóság szakértője. Gazdát keres a volt Almássy- kúria megújuló, szép épülete Ilii I Előbb-utóbb eldől, milyen funkciót kap a volt Almássy-kúria épülete Miskolc (ÉM) — Az önkormány­zat megint juttatott pénzt a Vá­rosház tér 13. számú épület, az------- - X---------V, V*. ú gynevezett Almássy -kúria hely­reállítására. Mint azt Simon Kál­mán építésvezetőtől megtudtuk, a rendelkezésre álló összeg azon­ban a végleges helyreállításához nem elég. A juttatásból az emele­ten lévő belső helyiségeket lehet tovább helyreállítani és ugyan­csak ebből a pénzből végzik el az épület Városház tér felőli hom­lokzati részének vakolását. Itt már az udvari részen az állvány­zat is készen áll a munkához. Az idei már a harmadik „neki­futás” az épület helyreállításá­hoz. Az elsőre az 1984 évi gázrob­banás után került sor. Ekkor kerültek elő a falfestékek alól azok a seccók, amelyeket a nagy­teremben azóta már helyreállí­tottak. A második nekifutás 1988- ban volt, amikor is a restaurálás során kialakították a műemléki épület Városház téri „főhom­lokzatát”, megtartva és kiegé­szítve annak barokk és rokokó építészeti elemeit. A helyreállítás az eredeti fel­használási tervnek megfelelően történt, mely szerint itt ren­dezkedik be a Megyei Művelődési Központ. De több megoldás is szóbajött, más intézményeket is Fotók: Fojtón László emlegettek, olyanokat, mint könyvtár olvasóteremmel, mű­vészklub stb. A rendszerváltás következtében azonban ezek az elképzelések megváltoztak. Olyannyira, hogy új funkcióját a város legfrekven­táltabb helyén lévő épületnek azóta sem határozták meg. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy éppen a döntés hiánya miatt az épületen csak toldozás-foldozás történik. Lassan már a helyreállított főhomlokzat is tönkremegy. Az épület hasznosításáról ideje lenne már dönteni. Mert így egyre bizonytalanabb, hogy mikorra sikerül végleg helyreállítani. Apám magyar, anyám horvát - én pedig európai vagyok Gyárfás Katalin A mai nyugdíjak értékmegőrzése Miskolc (ÉM) — A napokban tanácskozott a Nyugdíjasok B.-A.-Z. Megyei Kamarájának ve­zetősége. Az öttagú testület - Szabó Bertalanné, Horváthné Pozsonyi Szilvia, Gál Imre, Szeghó István és Cservák Ferenc - megtárgyalta a nyugdíjak érték­megőrzéséről és méréséről ké­szült tanulmányt, valamint a Ka­mara idei költségvetésének terve­zetét. Az ülésen Horváthné Pozsonyi Szilvia elnök, javasla­tot tett a vezetőség mellett műkö­dő szakbizottságok létrehozá­sára. A szociális bizottságba Kriskó József, a jogi bizottságba Tóth Lászlóné dr., a tájékoztatási bizottságba Nagy György Tibor, a gazdasági bizottságba Sánta Ferenc neve került szóba, veze­tőként. A szakbizottsági vezetők végleges megválasztása a Ka­mara küldöttgyűlésének feladata lesz. Helyreigazítás Lapunk február 27-i (szombati) számának ötödik oldalán (Ahogy Távol-Keleten működnek) sajná­latos névelírás történt. A képalá­írás helyesen: Bogár László ál­lamtitkár és Csornai Zoltán a thaiföldi miniszterelnök fogadá­sán. Az érintettől szíves elnézést kérünk. Az elmúlt hét elején Szarajevóban járt, s filmtudósítást készített a háborús eseményekről, a halot­taikat eltemető családokról, a sebesültekről, a hideg, romos lakásokban éhező és rettegő em­berekről. A héten egy meghívás alapján Amerikába utazik, elő­adást tart a Harvardon a Bal­kánról. A fiatal haditudósító, Vujity Tvrtko a két út között - eleget téve a Páneurópai Unió helyi szervezete meghívásának - Miskolcon találkozott minda­zokkal, akik szerették volna a harcok színhelyén a kezdettől a tűzvonalban járó szemtanútól megtudni: lesz-e béke a Bal­kánon. A rendkívül szuggesztív hangú élménybeszámoló, s az érzelmek­re és a józan észre egyaránt ható filmvetítés előtt az Észak- Magyarország olvasói számára kértünkinterjútVujityTvrtkotól.- Ön - tudomásom szerint - nem az eredeti nevét viseli. Magyar- országon született, a szülei ma is Pécsen élnek. Családi eredetéről hallhatnánk valamit?- Valóban, amit viselek, felvett név. Tudósítóként kezdtem ezt használni, mára elfogadták min­denütt, így ismernek, s emiatt ra­gaszkodom hozzá. Apám magyar, édesanyám horvát. Ez tehát a nemzetiségem, hiszen horvát az anyanyelvem. Én azonban euró­pai polgárnak, európai embernek tartom magam. Magyarország a szülőföldem, itt él a családom, s nagyon sok jó barátom is magyar. Egyébként soha, senkitől nem kérdezem, hogy milyen vallású, milyen nem­zetiségűnek tartja magát.- Hogyan lett haditudósító?- Szlovéniában már javában foly­tak a harcok, amikor az érettségi vizsgáim voltak. Aztán megkap­tam a bizonyítványt, s júniusban indultam Eszékre. A tudósítá­saimat nemcsak a Magyar Televízió Híradó nézői láthatták, hanem átvette a horvát rádió, televízió, s az osztrák médiák is. Vujity Tvrtko Legújabb filmemet a közeljövő­ben a CNN-televízió vetíti majd.- Ön húszesztendős, békében, nyu­galomban élhetett eddig. Miért vállalta azt a tudósítói munkát, amelynek minden perce életveszél­lyel járhat?- Önként vállaltam, természetes kötelezettségemnek éreztem. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy az őseim, a származásom miatt teszem ezt, szeretném megcáfol­ni. Azért mentem egyszer, tízszer, s leszek még ott a helyszínen ki tudja hányszor, mert - ahogy ezt Ön is mondta - én csak a békét is­mertem. Nem éltem át 1945-öt, csak mostanában kezdem sejteni a még korántsem teljes és hiteles publikációk alapján, hogy mi is történt Magyarországon '56-ban. Itt, Európa közepén szerencsére most béke van. De nem is olyan messze tőlünk háború dúl, olyan háború, amelynek eddig már legalább negyedmillió halottja van, s közülük minden harmadik gyermek ... A sebesültek számát csak becsülni lehet, de az biztos, hogy a 40 százalékuk élete végéig mozgássérült lesz. Pontosabban: hadirokkant. Minderről tudnia kell az én generációmnak, s min­den embernek itt, Európában, valamint a tengeren túlon is. Azt hiszem, meg kell mutatni a világ­nak, hogy mi történik a Balkánon, hogy hová vezet a gyűlölködés. Mert ennek a háborúnak az adott alapot. S ha az emberben úrrá lesz a gyűlölet, valahol elveszíti önmaga egy részét ...- Mi a véleménye a nyugati, az amerikai hozzáállásról, a tak­tikázásról.- Amerikában többször tapasztal­tam politikai körökben is: nem igazán szakértők e kérdésben. Nem ismerik a balkáni viszo­nyokat. Erre csak egy hétköznapi példa: az ENSZ égisze alatt hó­napok óta olyan segélyszállít­mányok jutnak el - ha eljutnak - a muzulmánokhoz, amelyekben sertéshúskonzervek vannak. Úgy érzem, nincsenek tisztában a tradíciókkal, azzal, hogy ott nem lehet nemzet-államokat terem­teni. Azt viszont nagyon jól tud­ják, hogy ez nem Kuvait, ott nincs olaj, csak virág van, s emberek él­nek, szeretnének élni... Beszél­nek katonai segítségről, de vajon ismerik-e a területet? Ott nincs síkság, hegyek vannak, ahol meg lehet bújni, ahol nem lehet hat nap alatt háborút nyerni. A szer- bek kezében olyan ipari objek­tumok vannak, amelyekkel ter­rorizálni lehet. Nem szeretnék pánikot kelteni, de adott esetben egy gomb megnyomása nem a hatalmon múlik, hanem ahhoz egyetlenegy őrült cselekedete is elég!- Rövid idő alatt sokszor találko­zott a véres halállal. Hatása -gon­dolom - sokkoló lehetett.- Láttam halottakat. Sebből elvér­zetteket, s kegyetlenül kivég­zetteket. Volt, akit élve ket- téfúrészeltek... Ezt nem lehet so­ha megszokni, de dolgozni kell, hírt adni róla, mindaddig, míg egyszer nem lesz béke a Bal­kánon. S hogy az mikor lesz? Egy év múlva, vagy talán egy évtized sem gyógyítja be az eleven se­beket? Látja, ezt nem tudnám megmondani. Úgy hiszem, egye­lőre senki sem tudja... A randalírozó rablók emlékezetes esete Miskolc (ÉM-BG) — P. János, P. László és B. János különösebben nem voltak barátok, csak alkalmanként szórakoztak együtt. A szórakozás azonban többnyire pénzbe kerül és ebből nekik nem mindig volt éppen elég. Ezért határozták el, hogy nem teljesen legális pénzkereseti forrás után néznek. Tették ezt P. János ötletére, aki már megíz­lelte a lopást. Az ötletet követte a meg­valósítás. Január eleji este volt, amikor álarcot öltve meglátogatták K. Istvánék lakását. Nem akarván sok időt tölteni a felesleges magya­rázkodással, betörték a lakás ablakát, aj­taját és így bejutván fellökték K. Istvánt, miközben követelték a pénzt. A házigazdá­nak nem hitték el, hogy neki bizony nincs pénze, ezért az alkalmi trió két tagja a fér­fit, harmadik tagja pedig K. Istvánnét próbálta meggyőzni arról, jobb, ha bevall­ják, hol tartják az értékeiket. A meggyőzés igen változatos formáit alkalmazták, úgy­mint padlóra hasaltatás, kézhátrakötés, arculütögetés, késhúzogatás a nyakon és egyebek. Pénz azonban így sem lett, ezért magukhoz szólítottak némi kávét, cigaret­tát, három karórát, két láncot és egy arany­gyűrűt, majd néhány berendezési tárgyat megrongálva eltávoztak. Két nappal később L. József és L. Szilárd bánta, hogy a rablóhármas útjába vetődtek. A nyílt utcán pénzkérés indoklással szólí­tották meg a két fiatalembert és ha már úgyis megismerkedtek, „elkérték” az aznap vásárolt szerszámostáskájukat, L. Szilárd nyakláncát, fülbevalóját, L. József farmer­ingét valamint 3.500 forintját. Még ugyan­aznap este P. János - mivel nagyon belejött a nagy rablásokba - T. Antalt szemelte ki magának és elvette az idős ember sapkáját és gyógybotját. A megyei bíróság mindezeket figyelembe véve P. Jánost 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől való eltiltásra, P. Lászlót 8 évi fegyházbüntetésre és 8 évi közügyek­től való eltiltásra, B. Jánost 7 évi fegyház­büntetésre és 7 évi közügyektől való eltiltás­ra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Csapatzászlót kapott egy cserkészcsapat Miskolc (ÉM - F.B.) — A polgári védelem világnapja alkalmából február 27-én csapatzászlót adományozott a polgári vé­delem megyei parancsnoksága, a miskolci 784. számú Erő cserkészcsapatnak. A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár előtti téren történelmi zászlókkal bevonultak a pv hivatásos tagjai. Pontban tíz órakor a felcsendült a Himnusz és azt követően Csibi Károly alezredes a polgári védelem megyei parancsnoka megnyitotta az ünnepséget, amelyen részt vettek a társ segítő szer­vezetek és a szomszédos Szlovák Köz­társaság képviselői. Ünnepi köszöntőt Csoba Tamás Miskolc polgármestere mondott. Megemlékezett a polgári védelem múltjáról, a különböző és egymástól sok esetben eltérő szerepvál­lalásáról, a jelent és a jövőt meghatározó társadalmi érdekeket szolgáló feladatairól. Beszédének elhangzása után Csibi Károly átnyújtotta a csapatzászlót Ondrasek Ivánnak, az Erő cserkészcsapat parancs­nokának. Ezt követően a megjelent vallási vezetők megáldották, dr. Kovács Endre ró­mai katolikus püspök felszentelte a csapat- zászlót. A cserkészek köszönetnyilvánítását Végh Krisztina, a 748-as csapat rajvezetöje tolmácsolta. A zászlóra szalagot kötött a pv megyei parancsnoka, a miskolci 2-es számú cserkészkerület nevében Bogár Károly el­nök, valamint a 19-es számú Bükk csapat nevében Kapusi László parancsnok. A csapatzászló átadási ünnepség a Szózat hangjaival ért véget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom