Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-09 / 57. szám

1993. Március 9., Piacot keres a Puli Hódmezővásárhely (MTI) — A hazai, valamint német és svájci piacok mellett az idén már oszt­rák és olasz megrendelőknek is szállítja járműveit a hódmezővá­sárhelyi Puli Kft. A környezetkí­mélő elektromos kisautókat gyár­tó cég ez évre 50 darab Pulira kö­tött szerződést osztrák vevőkkel. További 320 jórészt már legyár­tott kisautó eladásáról német, svájci és olasz érdeklődőkkel tár­gyalnak a vállalat szakemberei. Keresik ugyanakkor a kapcsola­tot kaliforniai cégekkel is, infor­mációik szerint ugyanis az állam több városának belső övezetéből kitiltják a robbanómotoros jár­műveket. A Magyarországon egyedülálló gyártmány értékesítése - mint Nagy István, a Puli Minósébizto- sítási Irodáj ának vezetője az MTI- nek elmondta - tavaly nem cse­kély gondot okozott a cégnek, ugyanis az ilyen kiskocsik iránt csökkent a kereslet. A szerződés alapján legyártott 460 autóból mindössze 125-öt ad­tak el külföldön. A megmaradók­ból, némi konstrukciós módosítás után húsz talált itthon gazdára, a többi egyelőre raktáron van eze­ket akarják eladni Nyugat-Euró- pában. Ajövőben a speciális járművekkel szándékoznak piacot hódítani. Kifejlesztettek például egy kegye­leti kocsit; a temetési szertartá­sokon alkalmazható csendes üze­meltetésű autó zárt felépítmé­nyes, furgon-jellegű, mélybordó színű. Az akkumulátorral műkö­dő autó egy feltöltéssel 80 kilomé­tert képes megtenni. Az új kon­strukciót március elsején szállít­ják Budapestre, a fővárosi Új­köztemetőbe. _____________ El Nino fenyeget Kalifornia (MTI-Panoráma) — El Nino, ez az időnként keletkező tengeri áramlat, amely időjárási zavarokat okoz, ismét fenyeget - jelezték kaliforniai tudósok. Az áramlat úgy keletkezik, hogy a Csendes-óceán nyugati részén a szél meggyengülése következté­ben a tenger vize felmelegszik, és ez a víz kelet felé, Dél-Amerika irányába kezd terjeszkedni. A Topex-Poseidon nevű műhol­don levő műszerek mérése szerint a hatalmas meleg áramlat máris 15 centiméterrel emelte az óceán vízszintjét, s óránként 10 kilo­méteres sebességgel halad kelet felé. Heteken belül - mondják a tudó­sok - a peru-equadori partvidéken több fokkal melegebb lesz a tenger vize, s ez elpusztítja azokat a hala­kat, amelyek hideg vízben élnek. El Nino márciusban és áprilisban hatalmas esőzésekkel fogja elá­rasztani Kaliforniát - mondta Ja­mes Mitchell, az amerikai hadi- tengerészet kutatója az AP ame­rikai hírügynökségnek. Li Luang-fu, az amerikai űrhi- vatal, a NASA egyik vezetője sze­rint a következő tél nagyon hideg lesz az Egyesült Államok nyugati partvidékén. - Lehetséges - fűzte hozzá -, hogy a szokatlan időjárás átterjed Dél-Afrikára, Indonézi­ára, Közép-Amerikára és Brazíli­ára is, rekkenő nyári meleget és szárazságot előidézve. Jean-Francois Minster, egy fran­cia űrkutató úgy véli, hogy Euró­pára is forró, száraz nyár vár. Szakad a sörpárt Varsó (MTI) — Szakad a lengyel sörpárt. A Sörbarátok Lengyel Pártjának a napokban tartott, rendkívüli kongresszusán levál­tották és kizárták a pártból eddi­gi vezetőjét, Janusz Rewinskit, a népszerű színészt, s helyére egy igen gazdag, de egyes lapok sze­rint a kétes üzletektől sem félő Cezary Urbaniakot választották. A párt elnöksége most bejelentet­te, hogy bírósághoz fordul: minő­sítse törvénytelennek a kong­resszust, mivel azt az ellenőrző bi­zottság hívta össze, amelynek az alapszabályzat értelmében erre nem volt joga. Ezért az elnökség és annak vezetője változatlanul az egyedüli legálisan működő pártszervnek önmagát tartja. Kedd Mindenes É SZAK-Mag YARORSZÁG 13 A Az utolsó Árpád Benedek Elek A főurak és köznemesek egy érte­lemmel kívánták, hogy az Árpád véréből való vér: Endre foglalja el Kun László örökét. Álruhában szökött meg Endre Habsburgi Albert várából, s nagy volt az öröm, amikor átlépte az or­szág határát. A sokat sanyarga­tott nép is mintha fóllélegeznék. Látja a királyt, amint utazik or­szágában, törvényt lát, igazságot tesz, s amikor hadat üzen Albert hercegnek, készséggel indul had­ba minden fegyverfogható. Mert alig egy éve uralkodott még III. Endre (1290-1301), fegyverrel kellett visszaszereznie Albert hercegtől az elfoglalt magyar vármegyéket. De hamar megsemmisült a nem­zetnek egy szebb jövendőbe vetett reménye. Ismét a kiskirályok uralkodtak s nem a király. És köz­ben folyton ott lebegett az ország felett az idegen uralom vesze­delme. A trónkövetelő Martell Károly, aki magát már Magyar- ország királyának címezteté, meghalt ugyan, de kiskorú fia, Ró­bert Károly, aki később csaku­gyan királya is lett Magyaror­szágnak, jogot formált a magyar koronához. Tetézte a bajt, hogy III. Endre ne­je meghalt. E boldog házasságból csak egy leánygyermek született, s eszerint Endre halála esetén, a magyar trónnak nem volt Árpád vérbeli férfiörököse. Másodszor is megházasodott hát Endre s Albert herceg leányát, Ágnest vette feleségül. Ezzel a házassággal a Habsburg- család barátságát akarta meg­szerezni, de számítása minden­képpen balul, ütött ki. A herceg­nőt apácának nevelték, az ma­radt asszony korában is. Nem fe­lesége, de testvére volt a király­nak. A sors könyvében úgy volt megírva, hogy az Árpádok dicső nemzetsége kihaljon. Fenekestül felfordult a rend az országban, a főurak körében alig van megbízható embere az utolsó Árpádnak. A nemesség s a nép mellett csupán a papság az, mely hű marad a királyhoz. Oly nagy és általános volt az elkeseredés a pártütő főurak ellen, hogy a pesti országgyűlés (1298) kizárta őket mint a külső és belső bajok oko­zóit. De az országgyűlés határozhatott akármit, az elbizakodott főurak nem törődtek ilyesmivel. Csák Máté, az ország nádora volt a leg­nagyobb rabló s a király paran­csait egyszerűen kinevette. S a „nemes” példát követték a többi hatalmasok. Az 1301-ik esztendő január 14-én éjjel meghalt az utolsó Árpád Bu­dán! Csak egy leány maradt utá­na: Erzsébet, s ez mint apáca halt meg Svájcban, a lössi zárdában, 1338-ban... Négyszáz esztendő viharainak ál­lott ellen az Árpádok fája, de ím letört „az utolsó arany ág is” s ez­zel a büszke terebélyes fa kiszá­radott. A halott katonák is ellenségek voltak Veretyje. Az utolsó temetés 1943. január 16-án volt - azaz ötven éve Fotók: a szerző Dr. Szabó Péter Korotojak város (ma falu) környéke, s az ettől délebbre található, a Don kanyarulata ál­tal határolt Scsucsje és Perejeshaja községek körzete is súlyos és veszteséges ütközetek színtere volt 1942 nyarán, kora őszén. Ha csak a szekszárdi 12. könnyű hadosztály, illetve a miskolci 19. könnyű hadosztály 1942 augusztusi veszteségeit nézzük - 850, illetve 700 hősi halott és eltűnt -, egyértelműen erre a megállapításra jutunk. A Korotojaknál képzett szovjet hídfőállás felszámolásáért vívott ütközetek hősi halottai leginkább a közeli Mutnik községnél, Kolo- mejcevónál, Krinyicánál és Puho- vónál kialakított egykori temetők sírhantjai alatt nyugszanak. Mutniktól nyugatra, a falu szélén a szekszárdi 12. könnyű hadosz­tálybeli honvédek sírjait lehetett látni egykoron. Tolna megyei, il­letve Fejér megyei katonákét, akik 1942. augusztus 7. és 23. kö­zött estek el Korotojak környé­kén. Szintén a 12. könnyű hadosz­tály - ezen belül a 48. gyalogezred, s a hadosztály rohamszázada - hő­si halált katonái pihennek a ko- lomejcevói templom mellett is. E község ugyan távol volt Koroto­jak környékétől, mégis az ott ele­sett szekszárdi seregtestbelieket ide szállították, hátra. Romok és gyomok a somogyi ba­kák, tüzérek felett A Kolomejcevóhoz közeli Puhovo falucska templomának kertjében 50 évvel ezelőtt magyar honvédek sírjai domborultak. A kaposvári 10. könnyű hadosztálynak - ezen belül 6. és 36. gyalogezredének, illetve tüzérezredének - hősi te­metője volt itt. A szépen gondo­zott, fakerítéssel körülkerített sí: rok között magasodott Kárpáti Gyula hadnagy, Harth Ferenc, Sipos József hadapród őrmeste­rek, illetve Puszta István honvéd sírkeresztje is. A romos templom környékét ma már teljesen benőt­te a növényzet. A IV. hadtest két tábori kórháza is a korotojaki Don szakasz mögé települt, attól 35-40 km-rel nyu­gatabbra. Több száz, súlyos sebe­sülésébe belehalt, vagy járványos betegségben elhunyt - zömében dunántúli - honvéd és munka­szolgálatos sírját ásták meg egy­koron a közelükben. A IV/2. tábori kórház Krasznojé- ben működött. Tánczos Dezső protestáns tábori lelkész feljegy­zései szerint 120 magyar nósi ha­lott végső nyughelye a krasznojei egykori kórház melletti térség. A legpontosabb ismereteink a Ve- retyjébe települt, IV/1. tábori kór­házban meghaltakról vannak. Péteri Ferenc, a kórház protes­táns tábori lelkésze nemcsak a község templomromja mellett kialakított magyar katonateme­tőben nyugvó honvédek és mun­kaszolgálatosok névsorát (ha­lálozási időpontjuknak és ha­láluk okának rögzítésével) őrizte meg az utókornak, hanem az egy­kori temetőről készített sírhely­vázlatot is. Korabeli kimutatá­saiból tudjuk, hogy 77 honvédet, 46 zsidó munkaszolgálatost és 5 szovjet hadifoglyot temettek el a veretyjei temetőben. Az utolsó te­metés 1943. január 16-án volt. Ezt követően - ellátván a január 12-étől kezdődő súlyos harcokból érkező sebesülteket - január 16­Verh. Mark. Katonasírok a templomkertben án hajnalban nyitott teherautó­kon az alekszejevkai vasútállo­másra szállították őket. Sorsuk megpecsételődött. A temető he­lyén ma a falucska művelődési háza áll. Feldúlt sírokról vall a természet Az 1942 augusztusában lezajlott scsucsje-perejeshajai hídfócsa- ták, s az azt követő folyamvé­delemben eltöltött hónapok vesz­teségeit a Krestikiben, Jekatye- rinovkán és Verh. Markiban léte­sített egykori temetők keresztjei­nek sokaságán is mérni lehetett. Jekatyerinovkában a segélyhe­lyül szolgáló vörös téglás pravo­szláv templom mellett sorakoz­tak a sírok. A miskolci 19. köny- nyű hadosztály zömében 13. gya­logezredbeli hősi halált halt ka­tonáit temették ide. A templomot a hruscsovi időszak­ban lerombolták, környékét hatalmas gaz lepte be. A szabá­lyos négyszögeket alkotó sötét­zöld növényzet azonban most is beszédes tanú: a talaj besüppedé- sei még őrzik az egykori temető nyomait. Krestikiben a falu szélén, Verh. Markiban pedig a templom köze­lében ásták meg az elesett miskol­ci, rozsnyói, magyaróvári és lo­sonci honvédek sírjait. A 2. hadse­reg arcvonala mögötti egykori te­metők közül a Verh. Markiben lé­vő volt a leggondozottabb. A „doni hadsereg” déli - a 8. olasz hadsereg védővonalához kapcso­lódó - arcvonalszakaszán nem voltak nagyobb ütközetek az 1942-es év folyamán. A szovjet csapatok kisebb átkelési kísér­letei, s a magyar fogolyszerző vál­lalkozások során elesett kassai 23. könynyű hadosztálybeli ka­tonákat leginkább Szagunyban, Ivascsenkovón, s Goncsarovkában temették el. A VII. hadtest tábori kórházai, s a 23. könnyű hadosztály egészség- ügyi oszlopai települtek az emlí­tett helységekbe. A zömében Esztergom és Budafok környékéről származó 32/1. zász­lóaljbeli hősi halottak temetőjét Sirokij falucska szélén alakítot­ták ki. Az 1942. augusztus 16-i szovjet támadás során elesett 11 honvéd (benne 3 tiszt: Ivánka Zsigmond hadnagy, Henézy Géza és Mikes Tibor zászlósok) sírja nyitotta meg a sort. Következik: Uriv, a kegyelet hídfőállása----------JEGYZET----------­s4 Gyöngyösi Gábor Előrebocsátom, hogy nekem nem volt semmi bajom Kádár Jánossal. Ország- lása alatt nem éltem itt, fénykorában messziről csodáltam egy-két dereka- sabb kiállását - a róla rossz hírt hozó barátaimmal szemben még védtem is. Most, mégis azon kapom magam, hogy ezt az embert én nem szerethetem. Nem az elkövetett, vagy az ő nyakába varrt bűnökért, vagy azért mert - ezért mindig utáltam - Brezsnyevvel nagyon tudott csókolózni, hanem a hagyatékáért. A „Kádár-villáért”, annak berendezésé­ért, olcsó, mondhatnám filléres bútor­zatáért. Nem tehetek róla, de engem ez a nagy puritánság most így utólag is zavar. Za­var az üzenete, zavar az, hogy ezzel a mentalitással, ezzel a példamutatással milyen sorsot, milyen jövőt szánt ennek a nemzetnek ez az ember, aki az ország első embereként saját materiális kör­nyezetével mintha azt sugallta volna, hogy lám, ti is eljuthattok ide, ha hű­ségesek maradtok a munkásosztályhoz, a Szovjetunióhoz, a szocialista országok nagy családjához, s elvszerű kitartáso­tok és munkátok jutalmául ti lesztek majd az országot vezető párt első em­bere. Persze, tudom, hogy más alacso­nyabb beosztású elvtársakra nem ra­gadt át ez a példa, s azt is tudom, meg­fedte azt, akit mértéktelen harácsoláson kapott - engem ez mégsem vigasztal. Aki engem képvisel, az legyen valaki, legyen olyan példa, akit meg szeretnék közelí­teni, életszemléletében is. Igen, vágyunk az ország első emberének élethelyzetébe - akkor talán lesz belő­lünk valami. Sokan mondják, hogy az én fejem is rosszul van bebútorozva. Azoknak, akik végső életcélként Kádár­életformát tűztek maguk elé - elhiszem. - Csak azt nem tudom, mi jut mindeb­ből a magyar árváknak. Virágom, virágom Kun József Kevés szava van nyelvünknek, amely olyan hűségesen követné életvitelünket, mint a „virág”. Ha megszületünk virággal kedves­kednek édesanyánknak, s a megkeresztel- kedésünk, a konfirmálásunk, az első áldo­zásunk, az iskolai ballagásunk, a házasság- kötésünk, a mi gyermekünk születése: mind virágajándékozással jár. A legtöbb virágot halálunk után kapjuk, nyilván komoly meg­fontolások alapján: aki végigjárta ezt a göröngyös földi életet, sok virágot érdemel. Igazságtevést most sem várhatunk: azok kapják a legtöbb virágot, akik az élettől is a legtöbbet kapták, s talán sohasem nyúj­tottak át senkinek igaz szívből néhány szál virágot. A „virág” szó benne van a legrégibb ismert versünkben (az Ómagyar Mária-si- ralomban), a legrégibb virágénekünkben (a soproniban) és táncszónkban (a körmöcbá- nyaiban). Sok ezer népdalunk ékeskedik vele - hogy csak egyet említsek: Tavaszi szél vizet áraszt, /Virágom, virá­gom. /Minden madár társat választ, /Virá­gom, virágom. /Hát én immár kit válasszak, /Virágom, virágom, /Te engemet s én tége­det, /Virágom, virágom. Legszívesebben a virághoz hasonlítjuk, vagy azzal azonosítjuk a kedvest. Tulajdon­képpen minden virág átnyújtása valamiféle vallomás: a szereteté, a barátságé, a megbe­csülésé. A szerelmi vallomásokat virágcsok­rok küldése vagy vitele előzi meg. De mit tehet a költő, ha úgy kell kedveséhez men­nie, hogy nincs virága? Áprily Lajos így segített magán: Na haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsú váza, mely őrzi még a nyár borát- s a hervadás vörös varázsa most ráborítja bíborát. (Ajánlás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom