Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06 / 31. szám
4 ESZAK-Magyárország Megyei Körkép 1993. Február 6., Szombat JEGYZET Bánhegyi Gábor Annak idején, talán még ma is, nagy divat volt neves művészeket meghívni vidéki és még vidékibb kultúrházakba, nyugdíjas találkozókra, május elsejére, bálokra, laktanyákba, satöbbikbe, hogy adjanak némi kulturális szórakoztatást az arra kiéhezett nagyérdeműnek. Szokás is volt akkoriban a haknizást igencsak lebecsülni, el is ítélni. Csak akkor jöttem rá, hogy a hakni mindkét félnek annyit ad, és cseppet sem többet, amennyit elvárnak tőle. Nem lebecsülni kívánom Mari nénit, vagy a fáradt tekintetű bakát, de az egész heti kapálás, vagy kétnaponkénti szolgálat után szórakozni vágyó nem annyira Shakespeare után vágyódik, mint néhány szelíden pikáns kupiéra, vagy egykét tuti kabaréjelenetre. Mindezt talán azért magyarázom bele, mert bohó főiskolásként néhány egri színésszel magam is megjártam a hevesi kultúrházak némelyikét. A színészek elbohóckodtak, jómagam elzongorázgat- tam,a közönség hálás volt, nagyokat kacagott, néha dudorászott, mi meg felvettük a járandóságot. A nyolcvanas évek második felében ebből elég tisztességesen ki lehetett egészíteni a zsebpénzt. Az előadásokon gyakran jobban szórakoztunk egymáson, mint a közönség. Na ja, mi tudtuk, mi volt a baki, mi volt az igazi. Tartott a játszadozás fél évig, és még sikerült azelőtt szétválnunk, mielőtt unni kezdtük volna a műsort, meg egymást. Jobb híján ezen nosztalgiáztam egy politikai nagygyűlésen a minap, amelyen néhány kollegával együtt tudósítandó az eseményről összeverbuválódtunk. A névsor „nagyágyúkat” ígért, akikre érdemes odafigyelni. Eltelt öt perc, hittük, ez még itten a bevezető, most robban majd a bomba. Még öt perc, majd tíz, majd tizenöt, és egyre tanácstalanabbal nézegettünk egymásra, mikor fog már valaki olyat mondani, amit nem hallottunk az elmúlt két évben ezerszer. Puffogtak a már sokszor elhangzott frázisok, egyre többen fészkelődtek a környékünkön, és nem értettük, miért vagyunk itt, amikor valójában nem nekünk szól a műsor, itt előre felépített elő- acjás folyik, akárhanyadik kiadásban. Uj műfaj jelent meg magyar földön, a politikai hakni műfaja. Nosztalgia ide vagy oda, inkább maradnék a kabaréknál meg a kupléknál. A Cooptourist idei ajánlatai Miskolc (ÉM - FJ) — A közelmúltban mutatta be idei programfüzeteit a szélesebb nyilvánosságnak a Cooptourist Rt. Mint arról dr. Sipos Sándor elnök-vezérigazgató lapunknak beszámolt, az előző év tapasztalataiból kiindulva, figyelembe véve utasaik igényeit, utazási szokásait tovább bővítették kínálatukat. Belföldi ajánlataik közt szerepelnek például körutazások, amelyeken Magyarország szépségeit, történelmi emlékhelyeit mutatják be azoknak, akik rövid idő (két- három nap) alatt szeretnének ízelítőt kapni egy-egy tájegység hangulatából. Egynapos ínyenctúrákat is szerveznek „Lakoma ’93” elnevezéssel, ahol az ismeretlen ízek kedvelőinek nyílik alkalmuk megkóstolni egyes vidékeink, nemzetiségeink jellegzetes ételeit. Üdülési ajánlataik öt csoportra oszthatók: kínálnak hegyvidéki-, gyógy-, vízparti-, falusi- és kastélyüdüléseket szabadon választott szolgáltatási (komfort-) szinteken, más-más árakon. De megtalálhatók repertoárjukban a szomszédos országokba átmenő túrák ugyanúgy, mint a húsvéttól szilveszterig terjedő ünnepi társasutazások, illetve egyéni üdülések is. S végül egy jó hír az utazni vágyóknak: a részvételi díjaknál csak a szolgáltatók árváltozásait érvényesítik vendégeik felé, külön tarifaemelést nem terveznek. Az utasforgalomban nincs csökkenés Miskolc (ÉM) — A közúti tömegközlekedésben is eayre magasabbra kúszik a viteldíj. A január 1-én életbelépő Általános Forgalmi Adó hatszázalékos bevezetése újabb terheket ró az utazókra. A Borsod Volán Rt az elmúlt esztendőben 564 autóbusszal 18 helyen Biztosította az utasforgalmat és minden tömeges személyszállításra alkalmas úttal rendelkező települést bekapcsolt a menetrendszerű közlekedésbe. A januárban hat százalékkal megemelt teljesárú menetdíj - a távolság függvényében - jelentősen megdrágította az utazást. így például az 5 és a 200 kilométer közötti távolság esetében a viteldíj négytől 110 forint között mozog. A megye több településén ahol Volán autóbuszok biztosítják a helyi közlekedést, az önkormányzatok döntésétől függ a viteldíjak emelése. Fotó: Fojtán László Az egyiknek sikerült... Bánhegyi Gábor 1992. december 20-án éjjel két fiatal srác indult haza, Hejőke- resztúrba. Csak egyikük érkezett meg. A másik fiú emlékét ma már csak egy fejfa őrzi a temetőben: Németh László, élt 16 évet. Fia van mozi Flejőkeresztúrban, ha nem sietnek annyira, ha nem arra a vonatra szállnak, ha nem akarnak ugrani, ha sikerűi az ugrás... Csupa ha. Az már csak a sorskeserű tréfája, hogy mindketten a Temető utcában laknak, illetve laktak. Csupa vér volt a feje Simonná: - Este azzal indultak el, hogy Miskolcra mennek moziba. Amikor másnap reggel sem volt itthon, azt hittük, a Ladáknál maradt. Csak dél körül érkezett meg, csupa vér volt a feje, a nadrágja is elszakadt, húzta a lábát. Kérdeztem, mit csinált, annyit mondott, biciklivel nekiment egy oszlopnak, akkor ütötte meg magát. Orvost akartam hívni, de Szilárd nem engedte. Bekötöttem a lábát, elaludt. Délután jött át a Laci nagymamája, kérdezte Szilárdot, hol van a barátja, de Szilárd csak a vállát vonogatta. Este, amikor már jöttek a rendőrök, akkor mondta, hogy kiugrottak a vonatból, ő elvesztette az eszméletét. Kijött hozzá egy orvos, aki beutalta a kórházba. Másnap a nővére mondta, amikor bement hozzá látogatni, hogy a Laci meghalt. (Farkas József rendőr őrnagy, a miskolci városi rendőrkapitányság életvédelmi csoportvezetője: - December 21-én én voltam a for- rónyomos csoport vezetője. Délután egy óra előtt pár perccel szóltak be hozzánk telefonon a nyék- ládházi állomásról, hogy a Nyék- ládháza és Ernőd közti vasúti vonal 1667-es és 1669-es kilométer- szelvénye között a jobb oldali sínpár mellett egy fekvő testet láttak. Azonnal útnak indítottam a helyszínre a kollégákat.) Inkább engem vett volna el a Jóisten! Némethné vigasztalhatatlan: - Nyolchónapos volt a Lacika, amikor az anyja elhagyta. Azóta én neveltem. Egy áldott jó gyerek volt. Mindenhez értett, mindent megcsinált. Amikor el volt törve a lábam, megtanítottam főzni. Mondtam is neki, látod Lacika, ha megnősülsz, és a feleséged beteg lesz, te majd megfőzöl helyette. Mindene megvolt, mindent megkapott, nekem ő volt a legkedvesebb. Amikor nem jött haza reggel, mindenkit kérdezgettem, de senki sem tudott semmit. Hallottam, hogy hazajött a Szilárd, átmentem hozzájuk, letérdeltem az ágya elé, úgy rimánkodtam neki, mondja meg, hol van Lacika. De ő csak annyit mondott, hogy nem tudja. Este jöttek a rendőrök és mondták, hogy a Lacika meghalt, amikor kiugrottak a vonatból! Mondja, miért kellett annak az erős, szép fiúnak meghalni, miért?! Inkább engem vett volna el a Jóisten! (Farkas József: - A helyszínre érkezve már csak a halál beálltát tudtuk megállapítani. Személyi igazolvány nem volt nála, csak egy fénykép, egy mozijegy, némi aprópénz, meg egy vasúti bélyegző, hejőkeresztúri felülbélyegzéssel. Ezen a nyomon jutottunk el végül Némethékhez és Si- monékhoz.) Számoltam háromig és ugrottam Simon Szilárd. Elmúlt tizennégy éves. Jelenleg az általános iskola hetedik osztályos tanulója:- Úgy volt, hogy bemegyünk Miskolcra moziba. A Laci, az Ica, ő a Laci barátnője, meg én. Elbeszélgettük az időt, végül csak a fél kilences előadást értük el. Mozi után lesétáltunk a villamos- megállóhoz. Az Ica maradt Miskolcon, valami rokonnál aludt. Hívott minket is, de Laci sietett haza a nagyanyjához. Felszálltunk a villamosra, de Laci megijedt egy diplomatatáskás embertől, azt hitte, ellenőr, ezért leugrottunk és gyalog mentünk a Tiszaira. Az utolsó vonat elment. Bent állt a hatvani gyors, bementünk az egyik fülkébe, de bejött egy részeg ember, ezért átmentünk egy másik vonatba, azt már nem is néztük, melyikbe. Elaludtunk, és arra ébredtem, hogy elindult a vonat. Mondtam, ugorjunk ki, de ő nem mert, hátha összetörjük magunkat. Maradtunk, de Kistokaj után megbeszéltük, ha a vonat nem áll meg Nyékládházán, akkor ugrunk. A vonat nem állt meg. Kiálltam az alsó lépcsőre, számoltam háromig és ugrottam. Innentől kezdve csak arra emlékszem, hogy úgy öt óra tájban magamhoz tértem. Nem láttam sehol a Lacit, bementem a nyéki állomás várótermébe, elaludtam. Tizenegy tájban ébresztett a Lakatos Zoli. Hazamentem, mondtam anyámnak, hogy nekimentem biciklivel a villanyoszlopnak. Nem akartam, hogy megtudják, kiugrottunk a vonatból.- Nem féltél?- Nem. Miért féltem volna? Már tavaly is kiugrottam egyszer. Akkor sem lett semmi bajom, most is csak a fejem meg a térdem ütöttem meg. Délután átjött a Laci nagymamája, könyörgött, mondjam meg, hol van a Laci, de nem mondtam semmit. Később tudtam meg, hogy sehol nem találják, akkor szóltam, hogy kiugrottunk a vonatból. Engem megvizsgált egy orvos, és bevittek a kórházba. Másnap jött a nővérem, és mondta, meghalt a Laci.- Mit éreztél, amikor megtudtam, hogy a barátod meghalt?- Semmit. (Farkas József: - A vizsgálat adatai szerint négyen indultak el Miskolcra, Simon Szilárd, Németh László, B. Ilona és V. Róbert. Vissza már csak ketten jöttek. Valószínűleg az 5071-es számú úgynevezett szerelvényvonatra szálltak, amely nem szállít utasokat és csak Füzesabonyban áll meg. Ez a vonat a harmadik vágányról indult éjjel három óra előtt néhány perccel. Feltehetően három óra és fél négy között ugorhattak ki. Szilárd szerencsésen fogott talajt, megúszta viszonylag súlyos, de minden következmény nélküli sérülésekkel. Németh Lászlónak nem volt szerencséje. A boncolási jegyzőkönyv szerint a külsérelmi nyomok teljesen megfelelnek az ilyen balesetekkel járó sérüléseknek. A halál valószínűleg azonnal bekövetkezett a részleges agytörzsszakadás, agyzúzódás, többszörös gerinctörés miatt beállt vérzéses sokk következtében.) Fel sem fogja a szerencséjét Hideg Imre, a hejőkeresztúri általános iskola igazgatója: - Németh Laci a kollégák szerint jóindulatú, rendes gyerek volt. A Szilárd elmúlt tizennégy, most hetedikes. Szerintem fel sem fogja a szerencséjét. Kicsit számolgattam. A vasúti oszlopok elvileg ötvenméteres távolságban állnak egymástól. Ha egy vonat akár hetven kilométeres sebességgel megy, egyik oszloptól a másikig nem egészen egy másodperc telik el. Ennyi idő van az ugrásra. Szilárd háromig számolt, ugrott. Szerencséje volt. Az a baj, hogy néhány társa az iskolában most valóságos hősként tekint rá. Egy ilyen gyereket legközelebb mi tartja vissza az ugrástól? Meddig lesz szerencséje? (Farkas József: - Hangsúlyozni szeretném, államigazgatási eljárás keretében vizsgáltuk Németh László hejőkeresztúri lakos halálesetét. A vizsgálat arra terjedt ki, hogy megállapítható-e önkezűség vagy idegenkezűség. Egyértelműen megállapítottuk, hogy a baleset saját hibából történt. A vizsgálatot a napokban lezáijuk.) A közgyűlés a költségvetésről Miskolc (ÉM - M.Sz.Zs) — A megyeszékhely önkormányzati testületének tegnapi programja a városi költségvetés vitájának első fordulója volt. Bevezetőjében Csoba Tamás polgármester kiemelte, hogy a város az idén összesen 760 millió forintos kieséssel kell, hogy gazdálkodjon. A tíz és fél milliárd forintos felhasználáshoz kétszázmillió forint hitelt kell felvennie az önkormányzatnak. A helyzet tehát tovább romlott, így a város és intézményeinek működése viszi el a bevételek 87 százalékát, fejlesztésre alig jut. A polgármester megfontolásra érdemesnek ítélte, hogy állami cég (közlekedés, hőszolgáltatás) támogatása helyett célszerűbb lenne azokat segíteni, akik erre rászorulnak a szolgáltatások igénybevétele miatt. Másik kiadáscsökkentőnek jelölte meg az intézményhálózat karcsúsítását, illetve: vállalkozói alapon történő működtetését. Leszögezte, hogy legfontosabb a mostani nehéz helyzet túlélése a lehető legkisebb veszteségekkel. A költségvetés tervezetet először a párt-frakciók, majd a szakmai bizottságok véleményezték. Az MDF-es Fejér István a többi párt értékelésétől tette függővé, hogy támogatják, vagy elvetik az előterjesztést. A KDNP-s Ludnik Ferenc inkább jónak mondta a tervezetet. Hozzá hasonlóan nyilatkozott az SZDSZ-es dr. Steier- hoffer György. Igazi támadást csak a Fidesz-es Juga Györgytől kapott a költségvetés: ha nem állanak a polgármester mögött meghatározó pártok, kétséges a születendő rendelet megalkotása, végrehajtása is - fejtette ki véleményét. A bizottságok vezetői közül többen szóvá tették, hogy keveslik a beruházásokat, azzal azonban mindenki egyetértett: kiadást módosító javaslatot csak úgy terjeszthetnek a következő közgyűlés elé, ha annak bevételi forrását is megjelölik. Visszatérő észrevétel volt szinte mindegyik bizottság részéről, hogy saját szakterületük kevés pénzt kap. Hogy melyik szakma menyit tud magának kiharcolni, arról várhatóan a legközelebbi, február 15-16-i közgyűlésen döntenek a képviselők. Fogsorjavító a titkárság helyén Miskolc (ÉM)—Meglepetés várja azt, aki régi helyükön, a Széchenyi utca 115. sz. alatt keresi a Borsodi Ruházati Rt. igazgatói titkárságát. A titkársági iroda helyén e héten csütörtöktől Horváth Péter fogtechnikus mester fogsorjavító műhelye működik.- Örömmel hoztam ide a javító műhelyt, hiszen jó helyen, a belváros szívében van - mondja. - S amint látják, nem egyedül vagyok itt, hiszen a Bevásárló udvarban működik drogéria, gyümölcsárus, ékszerüzlet, cipőkereskedés, bőr- díszmúárus. Jómagam fogsorjavítást, kisebb fogproblémák megoldását vállalom itt dolgozóknak és nyugdíjasoknak egyaránt. Előbbieknek csak a TB-igazol- ványukat, utóbbiaknak emellett a nyugdíjas szelvényt is magukkal kell hozniuk, hiszen SZTK alapon is vállalok munkát. Ennek elvégzéséhez, vagy a nagyobb munkákhoz megfelelő hátteret biztosít a Batthyány János 26. szám alatti központi laboratóriumom.S mindehhez még csak any- nyit: a Borsodi Ruházati Rt. irodáinak egy része még a Bevásárló udvarban maradt, s ez a levelezési címük is. Am az igazgatóság nagy részét, a fentebb már említett titkárságot például a Farkas Jenő utcában (volt Rosenberg házaspár utca) találhatjuk meg. A cégtábla felrakását többen is nagy figyelemmel kísérték, pedig lassan megszokott látvány Miskolc belvárosában, hogy a régi cégek portáiról eltűnnek a feliratok és a helyükre magán- vállalkozók, vagy vállalkozói csoportok cégtáblái kerülnek. Az új tulajdonosok bízvást bíznak abban, hogy újabb csere nem lesz mostanában.
