Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

4 ESZAK-Magyárország Megyei Körkép 1993. Február 6., Szombat JEGYZET Bánhegyi Gábor Annak idején, talán még ma is, nagy divat volt neves művészeket meghívni vidéki és még vidékibb kultúrházakba, nyugdíjas találkozókra, május elsejére, bálokra, laktanyákba, satöbbikbe, hogy adjanak némi kulturális szórakoztatást az arra kiéhezett nagyérdeműnek. Szo­kás is volt akkoriban a haknizást igen­csak lebecsülni, el is ítélni. Csak akkor jöttem rá, hogy a hakni mindkét félnek annyit ad, és cseppet sem többet, amennyit elvárnak tőle. Nem le­becsülni kívánom Mari nénit, vagy a fá­radt tekintetű bakát, de az egész heti ka­pálás, vagy kétnaponkénti szolgálat után szórakozni vágyó nem annyira Shakespeare után vágyódik, mint né­hány szelíden pikáns kupiéra, vagy egy­két tuti kabaréjelenetre. Mindezt talán azért magyarázom bele, mert bohó főiskolásként néhány egri szí­nésszel magam is megjártam a hevesi kultúrházak némelyikét. A színészek el­bohóckodtak, jómagam elzongorázgat- tam,a közönség hálás volt, nagyokat kacagott, néha dudorászott, mi meg fel­vettük a járandóságot. A nyolcvanas évek második felében eb­ből elég tisztességesen ki lehetett egészí­teni a zsebpénzt. Az előadásokon gyak­ran jobban szórakoztunk egymáson, mint a közönség. Na ja, mi tudtuk, mi volt a baki, mi volt az igazi. Tartott a játszadozás fél évig, és még sikerült az­előtt szétválnunk, mielőtt unni kezdtük volna a műsort, meg egymást. Jobb híján ezen nosztalgiáztam egy politikai nagygyűlésen a minap, ame­lyen néhány kollegával együtt tudósí­tandó az eseményről összeverbuválód­tunk. A névsor „nagyágyúkat” ígért, akikre érdemes odafigyelni. Eltelt öt perc, hittük, ez még itten a bevezető, most robban majd a bomba. Még öt perc, majd tíz, majd tizenöt, és egyre tanács­talanabbal nézegettünk egymásra, mi­kor fog már valaki olyat mondani, amit nem hallottunk az elmúlt két évben ezer­szer. Puffogtak a már sokszor elhang­zott frázisok, egyre többen fészkelődtek a környékünkön, és nem értettük, miért vagyunk itt, amikor valójában nem ne­künk szól a műsor, itt előre felépített elő- acjás folyik, akárhanyadik kiadásban. Uj műfaj jelent meg magyar földön, a politikai hakni műfaja. Nosztalgia ide vagy oda, inkább maradnék a kaba­réknál meg a kupléknál. A Cooptourist idei ajánlatai Miskolc (ÉM - FJ) — A közelmúltban mu­tatta be idei programfüzeteit a szélesebb nyilvánosságnak a Cooptourist Rt. Mint arról dr. Sipos Sándor elnök-vezér­igazgató lapunknak beszámolt, az előző év tapasztalataiból kiindulva, figyelembe véve utasaik igényeit, utazási szokásait tovább bővítették kínálatukat. Belföldi ajánlataik közt szerepelnek pél­dául körutazások, amelyeken Magyaror­szág szépségeit, történelmi emlékhelyeit mutatják be azoknak, akik rövid idő (két- három nap) alatt szeretnének ízelítőt kap­ni egy-egy tájegység hangulatából. Egynapos ínyenctúrákat is szerveznek „Lakoma ’93” elnevezéssel, ahol az is­meretlen ízek kedvelőinek nyílik alkalmuk megkóstolni egyes vidékeink, nemzeti­ségeink jellegzetes ételeit. Üdülési ajánlataik öt csoportra oszthatók: kínálnak hegyvidéki-, gyógy-, vízparti-, falusi- és kastélyüdüléseket szabadon vá­lasztott szolgáltatási (komfort-) szinteken, más-más árakon. De megtalálhatók repertoárjukban a szom­szédos országokba átmenő túrák ugyanúgy, mint a húsvéttól szilveszterig terjedő ün­nepi társasutazások, illetve egyéni üdü­lések is. S végül egy jó hír az utazni vágyóknak: a részvételi díjaknál csak a szolgáltatók ár­változásait érvényesítik vendégeik felé, kü­lön tarifaemelést nem terveznek. Az utasforgalomban nincs csökkenés Miskolc (ÉM) — A közúti tömegközlekedésben is eayre magasabbra kúszik a viteldíj. A január 1-én életbelépő Általános Forgalmi Adó hatszázalékos bevezetése újabb terheket ró az utazókra. A Bor­sod Volán Rt az elmúlt esztendőben 564 autóbusszal 18 helyen Biztosította az utasforgalmat és min­den tömeges személyszállításra alkalmas úttal rendelkező települést bekapcsolt a menetrendszerű közlekedésbe. A januárban hat százalékkal megemelt teljesárú menetdíj - a távolság függvényében - jelentősen megdrágította az utazást. így például az 5 és a 200 kilométer közötti távolság esetében a viteldíj négytől 110 forint között mozog. A megye több településén ahol Volán autóbuszok biz­tosítják a helyi közlekedést, az önkormányzatok döntésétől függ a viteldíjak emelése. Fotó: Fojtán László Az egyiknek sikerült... Bánhegyi Gábor 1992. december 20-án éjjel két fia­tal srác indult haza, Hejőke- resztúrba. Csak egyikük érkezett meg. A másik fiú emlékét ma már csak egy fejfa őrzi a temetőben: Németh László, élt 16 évet. Fia van mozi Flejőkeresztúrban, ha nem sietnek annyira, ha nem arra a vonatra szállnak, ha nem akarnak ugrani, ha sikerűi az ugrás... Csupa ha. Az már csak a sorskeserű tréfá­ja, hogy mindketten a Temető utcában laknak, illetve laktak. Csupa vér volt a feje Simonná: - Este azzal indultak el, hogy Miskolcra mennek moziba. Amikor másnap reggel sem volt itthon, azt hittük, a Ladáknál maradt. Csak dél körül érkezett meg, csupa vér volt a feje, a nadrágja is elszakadt, húzta a lábát. Kérdeztem, mit csinált, annyit mondott, biciklivel neki­ment egy oszlopnak, akkor ütötte meg magát. Orvost akartam hívni, de Szilárd nem engedte. Bekötöttem a lábát, elaludt. Dél­után jött át a Laci nagymamája, kérdezte Szilárdot, hol van a barátja, de Szilárd csak a vállát vonogatta. Este, amikor már jöt­tek a rendőrök, akkor mondta, hogy kiugrottak a vonatból, ő elvesztette az eszméletét. Kijött hozzá egy orvos, aki beutalta a kórházba. Másnap a nővére mondta, amikor bement hozzá lá­togatni, hogy a Laci meghalt. (Farkas József rendőr őrnagy, a miskolci városi rendőrkapitány­ság életvédelmi csoportvezetője: - December 21-én én voltam a for- rónyomos csoport vezetője. Dél­után egy óra előtt pár perccel szól­tak be hozzánk telefonon a nyék- ládházi állomásról, hogy a Nyék- ládháza és Ernőd közti vasúti vo­nal 1667-es és 1669-es kilométer- szelvénye között a jobb oldali sín­pár mellett egy fekvő testet lát­tak. Azonnal útnak indítottam a helyszínre a kollégákat.) Inkább engem vett volna el a Jóisten! Némethné vigasztalhatatlan: - Nyolchónapos volt a Lacika, ami­kor az anyja elhagyta. Azóta én neveltem. Egy áldott jó gyerek volt. Mindenhez értett, mindent megcsinált. Amikor el volt törve a lábam, megtanítottam főzni. Mondtam is neki, látod Lacika, ha megnősülsz, és a feleséged beteg lesz, te majd megfőzöl helyette. Mindene megvolt, mindent meg­kapott, nekem ő volt a legkedve­sebb. Amikor nem jött haza reggel, mindenkit kérdezgettem, de senki sem tudott semmit. Hal­lottam, hogy hazajött a Szilárd, átmentem hozzájuk, letérdeltem az ágya elé, úgy rimánkodtam ne­ki, mondja meg, hol van Lacika. De ő csak annyit mondott, hogy nem tudja. Este jöttek a rendőrök és mondták, hogy a Lacika meghalt, amikor kiugrottak a vonatból! Mondja, miért kellett annak az erős, szép fiúnak meghalni, miért?! Inkább engem vett volna el a Jóisten! (Farkas József: - A helyszínre érkezve már csak a halál beálltát tudtuk megállapítani. Személyi igazolvány nem volt nála, csak egy fénykép, egy mozijegy, némi aprópénz, meg egy vasúti bé­lyegző, hejőkeresztúri felülbé­lyegzéssel. Ezen a nyomon jutot­tunk el végül Némethékhez és Si- monékhoz.) Számoltam háromig és ugrottam Simon Szilárd. Elmúlt tizennégy éves. Jelenleg az általános iskola hetedik osztályos tanulója:- Úgy volt, hogy bemegyünk Miskolcra moziba. A Laci, az Ica, ő a Laci barátnője, meg én. Elbeszélgettük az időt, végül csak a fél kilences előadást értük el. Mozi után lesétáltunk a villamos- megállóhoz. Az Ica maradt Miskolcon, valami rokonnál aludt. Hívott minket is, de Laci sietett haza a nagyanyjához. Fel­szálltunk a villamosra, de Laci megijedt egy diplomatatáskás embertől, azt hitte, ellenőr, ezért leugrottunk és gyalog mentünk a Tiszaira. Az utolsó vonat elment. Bent állt a hatvani gyors, be­mentünk az egyik fülkébe, de be­jött egy részeg ember, ezért át­mentünk egy másik vonatba, azt már nem is néztük, melyikbe. Elaludtunk, és arra ébredtem, hogy elindult a vonat. Mondtam, ugorjunk ki, de ő nem mert, hátha összetörjük magunkat. Marad­tunk, de Kistokaj után meg­beszéltük, ha a vonat nem áll meg Nyékládházán, akkor ugrunk. A vonat nem állt meg. Kiálltam az alsó lépcsőre, számoltam háromig és ugrottam. Innentől kezdve csak arra emlékszem, hogy úgy öt óra tájban magamhoz tértem. Nem láttam sehol a Lacit, be­mentem a nyéki állomás váróter­mébe, elaludtam. Tizenegy táj­ban ébresztett a Lakatos Zoli. Hazamentem, mondtam anyám­nak, hogy nekimentem biciklivel a villanyoszlopnak. Nem akar­tam, hogy megtudják, kiugrot­tunk a vonatból.- Nem féltél?- Nem. Miért féltem volna? Már tavaly is kiugrottam egyszer. Akkor sem lett semmi bajom, most is csak a fejem meg a térdem ütöttem meg. Délután átjött a Laci nagymamája, könyörgött, mondjam meg, hol van a Laci, de nem mondtam semmit. Később tudtam meg, hogy sehol nem találják, akkor szóltam, hogy ki­ugrottunk a vonatból. Engem megvizsgált egy orvos, és bevittek a kórházba. Másnap jött a nő­vérem, és mondta, meghalt a Laci.- Mit éreztél, amikor megtudtam, hogy a barátod meghalt?- Semmit. (Farkas József: - A vizsgálat adatai szerint négyen indultak el Miskolcra, Simon Szilárd, Né­meth László, B. Ilona és V. Róbert. Vissza már csak ketten jöttek. Valószínűleg az 5071-es számú úgynevezett szerelvényvonatra szálltak, amely nem szállít uta­sokat és csak Füzesabonyban áll meg. Ez a vonat a harmadik vágányról indult éjjel három óra előtt néhány perccel. Feltehetően három óra és fél négy között ugorhattak ki. Szilárd szeren­csésen fogott talajt, megúszta vi­szonylag súlyos, de minden következmény nélküli sérülé­sekkel. Németh Lászlónak nem volt szerencséje. A boncolási jegy­zőkönyv szerint a külsérelmi nyo­mok teljesen megfelelnek az ilyen balesetekkel járó sérüléseknek. A halál valószínűleg azonnal bekövetkezett a részleges agy­törzsszakadás, agyzúzódás, több­szörös gerinctörés miatt beállt vérzéses sokk következtében.) Fel sem fogja a szerencséjét Hideg Imre, a hejőkeresztúri ál­talános iskola igazgatója: - Né­meth Laci a kollégák szerint jóin­dulatú, rendes gyerek volt. A Szilárd elmúlt tizennégy, most hetedikes. Szerintem fel sem fog­ja a szerencséjét. Kicsit számol­gattam. A vasúti oszlopok elvileg ötvenméteres távolságban állnak egymástól. Ha egy vonat akár het­ven kilométeres sebességgel megy, egyik oszloptól a másikig nem egészen egy másodperc telik el. Ennyi idő van az ugrásra. Szilárd háromig számolt, ugrott. Szerencséje volt. Az a baj, hogy néhány társa az iskolában most valóságos hősként tekint rá. Egy ilyen gyereket legközelebb mi tartja vissza az ugrástól? Meddig lesz szerencséje? (Farkas József: - Hangsúlyozni szeretném, államigazgatási eljá­rás keretében vizsgáltuk Németh László hejőkeresztúri lakos halálesetét. A vizsgálat arra ter­jedt ki, hogy megállapítható-e önkezűség vagy idegenkezűség. Egyértelműen megállapítottuk, hogy a baleset saját hibából történt. A vizsgálatot a napokban lezáijuk.) A közgyűlés a költségvetésről Miskolc (ÉM - M.Sz.Zs) — A megyeszékhely önkormányzati testületének tegnapi programja a városi költségvetés vitájának el­ső fordulója volt. Bevezetőjében Csoba Tamás pol­gármester kiemelte, hogy a város az idén összesen 760 millió forin­tos kieséssel kell, hogy gazdálkod­jon. A tíz és fél milliárd forintos felhasználáshoz kétszázmillió forint hitelt kell felvennie az önkormányzatnak. A helyzet te­hát tovább romlott, így a város és intézményeinek működése viszi el a bevételek 87 százalékát, fej­lesztésre alig jut. A polgármester megfontolásra érdemesnek ítélte, hogy állami cég (közlekedés, hő­szolgáltatás) támogatása helyett célszerűbb lenne azokat segíteni, akik erre rászorulnak a szolgál­tatások igénybevétele miatt. Másik kiadáscsökkentőnek jelöl­te meg az intézményhálózat karcsúsítását, illetve: vállalkozói alapon történő működtetését. Leszögezte, hogy legfontosabb a mostani nehéz helyzet túlélése a lehető legkisebb veszteségekkel. A költségvetés tervezetet először a párt-frakciók, majd a szakmai bizottságok véleményezték. Az MDF-es Fejér István a többi párt értékelésétől tette függővé, hogy támogatják, vagy elvetik az elő­terjesztést. A KDNP-s Ludnik Ferenc inkább jónak mondta a tervezetet. Hozzá hasonlóan nyi­latkozott az SZDSZ-es dr. Steier- hoffer György. Igazi támadást csak a Fidesz-es Juga Györgytől kapott a költségvetés: ha nem ál­lanak a polgármester mögött meghatározó pártok, kétséges a születendő rendelet megalkotása, végrehajtása is - fejtette ki véle­ményét. A bizottságok vezetői közül töb­ben szóvá tették, hogy keveslik a beruházásokat, azzal azonban mindenki egyetértett: kiadást módosító javaslatot csak úgy ter­jeszthetnek a következő közgyű­lés elé, ha annak bevételi forrását is megjelölik. Visszatérő észrevé­tel volt szinte mindegyik bizott­ság részéről, hogy saját szakte­rületük kevés pénzt kap. Hogy melyik szakma menyit tud magá­nak kiharcolni, arról várhatóan a legközelebbi, február 15-16-i köz­gyűlésen döntenek a képviselők. Fogsorjavító a titkárság helyén Miskolc (ÉM)—Meglepetés vár­ja azt, aki régi helyükön, a Széche­nyi utca 115. sz. alatt keresi a Bor­sodi Ruházati Rt. igazgatói titkárságát. A titkársági iroda he­lyén e héten csütörtöktől Horváth Péter fogtechnikus mester fog­sorjavító műhelye működik.- Örömmel hoztam ide a javító műhelyt, hiszen jó helyen, a bel­város szívében van - mondja. - S amint látják, nem egyedül vagyok itt, hiszen a Bevásárló udvarban működik drogéria, gyümölcsárus, ékszerüzlet, cipőkereskedés, bőr- díszmúárus. Jómagam fogsor­javítást, kisebb fogproblémák megoldását vállalom itt dolgozók­nak és nyugdíjasoknak egyaránt. Előbbieknek csak a TB-igazol- ványukat, utóbbiaknak emellett a nyugdíjas szelvényt is ma­gukkal kell hozniuk, hiszen SZTK alapon is vállalok munkát. Ennek elvégzéséhez, vagy a nagyobb munkákhoz megfelelő hátteret biztosít a Batthyány János 26. szám alatti központi laboratóriu­mom.S mindehhez még csak any- nyit: a Borsodi Ruházati Rt. iro­dáinak egy része még a Bevásár­ló udvarban maradt, s ez a leve­lezési címük is. Am az igazga­tóság nagy részét, a fentebb már említett titkárságot például a Farkas Jenő utcában (volt Rosen­berg házaspár utca) találhatjuk meg. A cégtábla felrakását többen is nagy figyelemmel kísér­ték, pedig lassan megszokott lát­vány Miskolc belvárosában, hogy a régi cégek portáiról eltűnnek a feliratok és a helyükre magán- vállalkozók, vagy vállalkozói cso­portok cégtáblái kerülnek. Az új tulajdonosok bízvást bíznak ab­ban, hogy újabb csere nem lesz mostanában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom