Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-03 / 28. szám
1993. Február 3., Szerda Csalj ESZAK-Magyarország 13 Félmillió pisztrángivadék Miskolc (ÉM- KL)—Több „szenzációval” is tud szolgálni a vadregényes vidéken, a Garadna völgyében lévő pisztrángos telep üzemeltetője, Hoitsy György. Az első mindjárt az, hogy a januári enyhülés ellenére is mintegy fél méteres jégpáncél borítja azt a hat tavat, amelyben a múlt évben kelt egyéves ivadékokat tartják. A Garadna patak ezekben a napokban, amikor a hegyek között még mindig, sőt ismét kemény a tél, alig szállít vizet, így csak a felszínen megolvadt víz visszaforgatásával tudják „üzemben tartani” a tavakat, amelyeket természetesen folyamatosan lékelnek. így juttatják oxigénhez a telepítésre szánt egyéves pisztrángokat. A másik említésre méltó esemény, hogy a megfelelő hőmérsékleten tartott keltetőházban már több mint fél millió különböző fajta pisztrángivadék él. Az elsősorban és különösen bányatavak benépesítésére alkalmas kem- loops-fajtából az első ivadékok karácsony táján keltek ki. Ezeket a másfél-két centiméteres „élőlényeket” már etetik, s ezekből mintegy negyedmillió található a keltetőedényekben. Hogy mikor kerülnek a nyíltvizű tavakba, az az időjárástól függ. Az ugyancsak ennyire taksált sebespisztráng- ivadékok nagyobb része is „kikelt” már. Mesterséges termékenyítéssel a keltetóedények- be került a szivárványos pisztrángok zöme is, de még mintegy ötvenezer ikra termékenyítését tervezik. Nincs tehát „téli szünet” a garad- nai pisztrángtelepen, sőt több irányú most a munka. Termékenyítés, ivadéknevelés, jégtörés, a pisztrángok etetése ad nem kevés munkát. _________________ T ájékoztató Az Észak-magyarországi Horgász Egyesület tájékoztatóban tette közzé néhány - az elmúlt időszakra - vonatkozó adatát. Ezek szerint a tizennégy vízterületbe összesen 26 700 pontyot, 40 000 süllőivadékot, 23 000 harcsaivadékot és 2400 amurt telepített. Összesen négymillió forint értékben. (Ebből legdrágább a ponty volt - több mint hárommillió forintba került. Még mondj a valaki, hogy nem szeretjük a természetet,hiszen 9570 horgásztárs járja az egyesület vizeit. Az 1993 évi horgászengedélyek díjai ennél az egyesületnél is emelkedtek. Egy új felnőtt engedély évi tagdíja 1300 forint, ehhez jön még a területijegy (375 forint), a horgászjegy, az igazolvány ára, s így jön ki a 2460 forintos évi díj. Vannak persze kedvezmények (ifjúsági, nyugdíjas jegy). . , , Érdemes megjegyezni, hogy horgászengedélyt kiváltani ez év szeptember 30-ig is lehet. A kis szerszámos halászok területi jegyeinek ára a Hernádon 3750, a Sajón 3375 forint - egyesületi tagok részére. Jó tudni, hogy nem egyesületi tagok éves és napijegyeket csak a MOHOSZ B.-A.-Z. Megyei Intézőbizottságán (Miskolc Corvin u. 15) válthatóknak. Lillafüreden a Palota Szállóban lesz az egyesület Horgászbálja, február 20-án. Már előre készülhetnek a versenyezni kívánó tagok, mert április 17-én az ifjúságiak részére a Gólem-tavon évadnyitó horgászversenyt rendeznek. A felnőttek pedig június 12- én mérik össze horgásztudásukat az egyesület vizein. _______ H orgászfórum Miskolc (ÉM) — A MOHOSZ Borsod-A.-Z. megyei Intéző Bizottsága 1993. január 16-án horgászbörzével, illetve csere-bere akcióval egybekötött horgászfórumot rendezett Miskolcon, a Mindszent tér 3. sz. alatt (a szak- szervezeti székházban). A horgászfórum érdeklődő horgászok és vendégek kötetlen formában beszélgettek, vitáztak a MOHOSZ B.-A.-Z megyei Intéző Bizottságának tagjaival. Tiszta vízben, jó halak Beszéljünk a Sajóról Igazi csukázó hely. A Sajó a miskolci hidrái nézve. Fotók: Szarvas Dezső gedett a hideg, a szabad vízfelületeken nyomon követhető az éhes vizirablók mozgása.- Mintha visszatértek volna a régi idők,amikor a Sajó messze földön híres horgászvíz volt - mondja dr. Czikrai Zoltán az Északmagyarországi Horgász Egyesület elnök-helyettese - hiszen kanyarulatai, a változatos vízmélység, a forgók sokasága igen jó élőhelyet kínált. Valamikor a halászok, de a tudós halbiológusok szerint is a Sajó a Tisza halneveló bölcsője volt. Talán nem is volt olyan halféle, amely ne akadt volna horogra, hálóba, talán a pisztrángot kivéve. Különösen gyönyörű harcsáiról volt híres a Sajó. Ezért döntött az egyesület vezetősége arról, hogy elsőként a harcsákat kellene visszaszármaztatni a Sajóba. Telepítettünk is szépen az elmúlt esztendő elején, s hála Istennek, s persze annak, hogy nem történt semmilyen szennyezés az elmúlt évben, a megfigyelések szerint megmaradt, s szépen fejlődik a telepített állomány.- Tanúsíthatom ezt jómagam is - mondja Kántor Károly - hiszen Sajószentpétertől néhány kilométernyire lefelé a sziráki oldalon sokan horgásznak harcsára és fogtak is szép példányokat az elmúlt évben. Ahalakjórésze persze a Tiszából érkezett, s nemcsak a harcsák, hanem a csukák, bali- nok, süllők, domolykók is. Azért sorolom a ragadozókat, mert mint mozgó pergető horgász, csakis ezekre „vadászok”. Fogtam gyönyörű csukákat, de aminek igazán örültem az egy 54 centis domolykó volt, tavaly februárban akadt horogra. Ami pedig a tengeri horgászatot illeti, arról eddig csak olvastam. Fogalmam nincs, hogyan horgásznak tőkehalra és makrélára. Az útnak, a lehetőségnek természetesen igen örülök, biztos, hogy nagy élményben lesz részem. De hát erről majd később... Most maradjunk még a Sajónál, amit mostanában, mint legújabb horgászvizet felfedeztek a miskolciak is. Az a három srác pélA három jóbarát. Miskolc (ÉM) — Esops, illetve csuka címmel mintegy a Blinker mellékleteként egy igen olvasmányos újság jelent meg a hazai standokon. A lap tavaly egy pályázatot hirdetett meg, amelynek három nyertese északi-tengeri makréla és tőkehal horgászaton vehet részt. Az egyik nyertes ifj. Szerelést igazíts. Kántor Károly az Észak-magyarországi Horgász Egyesület tagja. -Amióta kiváltottam az engedélyt némi túlzással, de minden szabadidőmet a vízparton töltöm. Bejártam egyesületünk valamennyi horgászvizét, s most úgy másfél éve csakis a Sajóra járok, annak is a sajószentpéteri szakaszára. Mert másfél éve hogy újra élni kezd ez a korában agyon szennyezett víz. Megjelentek benne a halak. Beszüntette ugyanis - áldásos - működését északi szomszédunknál egy papírgyár, úgyhogy Sa- jópüspökrnél, ahol a Sajó belép az országba, a mérések szerint első osztályú a víz minősége. Ami persze minden mérés nélkül is csak úgy ránézve megállapítható, hiszen a decemberi nagy hidegben napok alatt vastag jégpáncél képződött a Sajón, úgyhogy Sajópüspökitől Kazincbarcikáig léket is vágtak a csukázó horgászok. És igen jó fogásokról érkeztek hírek, s most hogy endául , akivel a minap, pontosabban január 23-án szombaton találkoztunk a Csorba telepnél, illetve a folyó ottani szakaszánál. Igen sok nézőjük akadt. Meg- megálltak az emberek a Sajó hídAki tengerre száll: ifj. Kántor Károly ján, s figyelték a vízparton, az akadóknál pergető gyerekeket, a 12 éves Szőke Tamást, a 13 éves Betlej Pétert s a hasonló korú Kocsis Tamást. Szorgalmasan pergettek, csapkodták a vizet egész nap, a szeles, csípős időben, ragyogó napfényben. Igaz, egy szálkát sem fogtak, ezért aztán délután három óratájt pakolni kezdtek.- Volt jobb - mondja Szőke Tomi - tavaly ugyanitt ennél az akadónál fogtam a csukákat, sügéreket, márnákat. A legnagyobb csuka másfél kilót nyomott a „mázsán”, a márna pedig hetven dekát, de szépek voltak a sügérek is úgy húsz-harminc deka körüliek. Szinte le- koppintotta Tomi listáját Betlej Peti és a másik Tomi, a kisebbik, aki ezúttal nem hozott szerelést, de csak azért nem, mert még nem váltotta ki az engedélyt.- Azért csak kijöttem a haverokkal- mondja - mert a horgászat, meg a vízpart még a kung-fú-nál is klasszabb dolog, pedig azt nagyon szeretem. Bekecsi Szabó László Lassan már a horgászható víznek is ö- rülni kell: csendnek, öreg-pudvás ki- dőlt-bedőlt fűzfának, meleget adó szárazgallynak, és a víztükörnek. Annak meg pláne örülni kell, ha horgászható is a víz. Nem zavarnak el a vizet is bekerítő tulajdonosok, nincs bömbölő motorcsónak, csak tisztes távolban gubbasztó horgásztárs. Ilyen a víz a Bodrogközben, a Füzes-ér. Ha ritkán is, de el-eljutok ide, akár tél, akár nyár van. Visszahúz az az emlék, hogy kedves horgászbarátommal itt fogtam először aranykárászt. O itt fogott szép pontyot, és mindketten jót nevettünk, ha a téli csuka került szóba. Mert azt is itt fogtuk... Kezemre fagyott a víz, ahogy az apró csalihalat fűztem a csukázó horogra. Hideg volt. A télen hol befagyott, hol kiengedett a holtág. Tüzet raktunk, hogy melegedjünk, meg elázott surra- nónk párologjon, száradjon a nadrágszár. Pálinkáztunk, forralt borral béleltük ki magunkat és órákig némán álldogáltunk egymástól távol. Délután egyszer csak nagy lassúsággal alámerült a csukázó úszója, s néhány perc múlva szép termetű csuka pihegett a parton. A horgászbotra vésett centimétereken lemértük az ajándékcsuka hosszát: hetvenhat centi volt faroktőig. Ittunk is rá nagy örömmel, „őt” pedig megkantározva vízszélbe tettem. Sötétedéskor szedelődzködtünk, hogy ne maradjunk későig a nyirkos, ködös időben. Hanem a zsákmányt hiába kerestem. Mai napig érthetetlen, hogyan járt túl az eszemen, még arra is gondoltam, hogy valaki meg akart viccelni, de ahogy visszagondoltam, mellettünk mindössze két kóbor horgász ment el, de azok meg se álltak, csak odabökték, hogy adjisten, aztán mentek tovább. Azóta sem fogtam ilyen szép jószágot... AFüzes-érről többnyire hal nélkül térek haza. E csendes holtág mégis-mégis visszahív, s ha csak úgy arra tévedek, eszembe jut a fenti csuka-kudarc. Ma már leginkább egyedül kell járnom a vizeket, mégis odaképzelem a didergő öreg barátomat, meg a csukát. A cimbora már azzal is megelégszik a horgászat kapcsán, ha elmondom: ott mentem el a Füzes-ér mellett. Már nem is kell mondani a csukakalandot, csak egymásra nézünk, és nevetünk, nevetünk, hogy a könnyünk is kicsordul... Csend és tél a Füzes-éren... Fotó: Farkas Maya „Új” egyesület Mezőcsát (ÉM) — Akik a Dél-borsodi ÁFÉSZ Üzemi Horgász Egyesületet keresik, ezután e névvel nem találkoznak. U- gyanis legutóbbi közgyűlésükön nevet változtattak, így Területi Horgász Egyesület névre keresztelték az egyesületet. Még néhány érdekes döntést hozott a közgyűlés, ugyanis valamennyi horgászvizéről kitiltotta a csónakokat, valamint a bójaletételt is. A növekvő gazdasági nehézségek ellenére a vezetőség nem emelte ebben az évben a horgászengedélyek árát. így továbbra is 200 forint a felnőtt tagdíj, 250 a területi engedély, 150 forint a támogatás. Érdekes, hogy új tagok felvételéhez két egyesületi tag ajánlása szükséges. Összeállította: Szarvas Dezső és Bekecsi Szabó László
