Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

1993. Február 18., Csütörtök Zemplén Tájain ESZÁX-Magyarország 5 Nem lesz hiány tűzifából Bodrogolaszi (ÉM) — Tartanak még a tárgyalások elsősorban a külföldi partnerekkel megkö­tendő szerződésekről, hogy mi­lyen faféleséget, milyen válasz­tékban, milyen határidőre és nem utolsó sorban milyen áron kíván­nak átvenni. Az alkudozások kemények - mondotta Varga József, a Borsodi Erdő és Fafel­dolgozó Gazdaság vezérigazgató helyettese -, mert nagy a konku­rencia, nyomott a piac. így az érdeklődés a belföldi piac felé for­dul, ahol szintén problematikus az eladás. Egy termékféleségre biztos az igény! Ez pedig a tűzifa. Az energiahordozók között ez felértékelődött. Részint ára, ré­szint beszerezhetősége, nemkü­lönben pedig környezetvédelmi okok miatt. Az erdőgazdaság az idén - az üzemterveknek meg­felelően - mintegy százezer köb­méter tűzifát termel ki és értéke­sít. Vásárlók nemcsak a me­gyéből, de zömmel az alföldi vi­dékről is jelentkeztek. A hasáb vagy felfűrészelt áru mel- lett egyre kelendőbb az úgyneve­zett apríték. Ennek lényege, hogy a kitermelés színhelyén megfelelő gépi berendezéssel, a haszonfá­nak nem alkalmas részeket fel­aprítják, teherautóba ürítik, s a megrendelőhöz szállítják. A fel­használó körzetében „vándor­üzem” alakul ki, amelynek gépeit ott telepítik, ahol éppen a vágást végzik. Az idén - az igényeket felmérve - eddig mintegy 9000 köbméter aprítékot adnak át a megren­delőknek. Ez mintegy 7-8 ezer tonna fahulladéknak felel meg. A megrendelők illetve felhasználók között van a putnoki és a sáros­pataki fűtőmű, ahol távhőszolgál­tatásban használt kazánok fűté­sére használják fel az aprítékot. Állandó vevők közé tartozik a bod­rogolaszi szeszlepárló is, ahol a főzési idényben, azaz a „csúcsra- járatás” időszakában nagyobb, a nyári időszakban pedig kisebb mennyiségben használják fel ezt a kedvező árú tüzelőanyagot. Újabb érdeklődő is van az aprí- tékra. Mégpedig a sátoraljaújhe­lyi önkormányzat. Most, hogy ha­táskörébe került a központifútést ellátó rendszer, kommunális fű­tésre és melegvízellátáshoz kí­vánja igénybe venni ezt a tüzelő­anyag fajtát. Igénye szerint évente mintegy 3000 tonna aprí­tékot kívánnak felhasználni. Erre az erdőgazdaság meg is tette aj án- latát. Híd a Tisza fölé Cigánd (ÉM - K.L.) — A kis­térségeket közvetlenül támogató programok mellett a kormány- határozat értelmében az illetékes szaktárcák bevonásával megvizs­gálják azokat a javaslatokat is, amelyeket az önkormányzatok tettek. Ezek az igények további kidolgozást tesznek szükségessé. Az önkormányzatok által javasolt megvalósítást igénylők között szerepelnek azok az elgondolá­sok, amelyek oldanák a megye zempléni részeinek jelenlegi zárt­ságát. Ezek között első helyen sze­repel a cigándi Tisza-híd és a hoz­zákapcsolódó útfejlesztések ter­ve. Ennek során több mint 18 kilo­méternyi új út épülne és 23 kilo­méternél hosszabb útszakasz ke­rülne felújításra. A borsodi és a szabolcsi térségek kapcsolatát javítja majd a Tiszán és a Bodro­gon létesítendő egy-egy híd, amely elsősorban a bodrogközi ré­szek zártságát oldja fel. A térség közlekedésének, az ott lévő aprófalvak jobb megkö­zelítésének lehetősége rejlik ab­ban az elgondolásban, hogy a be­kötőutak szélesítése helyett egy új, mintegy 20 kilométeres össze­kötőút épülne hét község között, Alsóregmectől Regécig. Önkor­mányzati javaslatra megvizs­gálják Sátoraljaújhelyen a 37. sz. főközlekedési út elkerülő szaka­szának létesítését, mintegy 4 kilo­méternyi új út építésével, a főut­ca tehermentesítésére.A foglal­koztatás bővítésére gondolnak Sátoraljaújhelyen új ipari terü­letek fejlesztésével, Pálházán a perlitfeldolgozással, valamint Bodroghalomban továbbá Lá- cacsékén. Az álmából ébredő falu A térképen még Bodrogszegi szerepel Szegi (ÉM-ME)—Álmaiból ébre­dező falu - csengenek a fülembe dr. Pulinka Mihály jegyző szavai és az emlékezet vetítővásznán sóira jelennek mega szegi képek. Kora délelőtt érkeztünk a Bodrog parti településre. Ahogy végig­gördülünk a főutcán teljesen ki­haltnak tűnnek a házak, az ud­varokon sehol egy ember. A ka­puk elé kirakott szeméttartó edények azonban jelzik, a látszat csal, de ilyenkor délelőtt ki-ki el van foglalva a saját dolgával, meg aztán hiába az elő-előbukkanó napocska, hideg van. Aki csak teheti a konyha vagy a szoba me­legében keres menedéket. Szemben, az utca túlsó vége felől egy traktor közeledik. Minden ház előtt megáll, hogy a kidobás­ra szánt hulladékot felszedje. Igaz, ez a szegi „kukás autó” nem zárt, de itt és most az a fontos, hogy a szemét nem a falu látképét csúfítja el. Miközben ezen medi­tálunk, figyeljük a házakat, vajon melyik lehet a polgármesteri hi­vatal? Hosszú, sokablakos épület bukkan fel a jobb oldalon, arra tip­pelünk - és nem tévedünk. Az önkormányzat székhelye mindössze két szobácskát foglal el a nagy alapteiületű házból, mely a falu közösségi életének színtere, amolyan „mindenes ház”. Ebben van az összevont alsótagozat tanterme, az óvoda, az orvosi rendelő - és nem lévén templom - ide járnak a hívek misé­re, istentiszteletre.- Á polgármestert keressük, té­rünk rá jövetelünk céljára a be­mutatkozás után. Az irodában levő két hölgy sajnálkozva mond­ja: Bódi József beteg. Nem, nem a most szokásos influenza vette le a lábáról, autóbaleset miatt fek­szik már több, mint két hónapja. Biztatnak, menjünk csak nyugod­tan a lakására, nem fogunk za­varni. A jelenről és a jövőről a múlton keresztül Bódi József polgármester Atágas családi ház földszinti nap­palija az utóbbi időben egyszerre betegszoba és hivatali helyiség. A járásképtelen polgármesterhez ugyanis helybe hozzák a falu ügyes-bajos gondjait.- Az önkormányzati testület min­dent megvitat velem is, a végleges döntések az én tudtommal szület­nek - meséli Bódi József, a község első embere. Az egyébként örök­mozgó férfit szemmel láthatóan megviseli a bezártság. Hiába vi­gasztalják, örüljön annak, hogy már fel tud ülni, a dolog rosszab­bul is elsülhetett volna. Ahogy a település jelenéről, jövőjéről kezdünk beszélni, minduntalan felbukkan a múlt. Hogyan is merült évtizedekkel ez­előtt „csipkerózsika álomba” Szegi. A korabeli feljegyzések Szeghi pusztaként említik ezt a területet, mely a nemes Szeghi család birtokában volt. Később elmaradt a névből a „puszta”, de - az akkor már - Szegi közigazgatásilag nem lett önálló. A két háború között Szegilonghoz tartozott, majd a tanácsi rendszer bevezetése után Bodrogkisfa- luddal lett közös tanácsa. Az új felállás a név megváltoztatását is jelentette; Bodrogszegi lett, máig is így szerepel a térképeken. Az 1991. május elsejei különválás után keresztelték csak vissza Szeginek. A sok közösködés kevés jót hozott az itteni embereknek. Az elmúlt negyven évben szinte semmi nem épült az alig több, mint három­száz lakosú falucskában, hacsak nem számítjuk a félig elkészült ravatalozót, melynek árát a nyolcvanas évek végén sikerült kiharcolni. A legújabb középület, a már em­legetett „mindenes ház” még Klebelsberg Kunó kultuszminisz­ter idején a húszas évek végén került tető alá. Igazgató tanítói lakásnak és iskolának szánták. Ebből is látszik jócskán akad teendője a jelenlegi önkormány­zatnak.- A postánk is olyan - sorolja tovább a polgármester, hogy majd' rászakad a hivatalvezetőre. Tárgyaltunk a postaigazgatóság­gal és úgy tervezzük, hogy átad­juk nekik a polgármesteri hivatal két irodáját, mi pedig megoldjuk a helykérdést valahogy. Ámióta önállóak vagyunk, befejeztük a ravatalozó építését, új utakat készítettünk. Bár pormentesre nem telt, de már a szilárd burko­latú is jobb a réginél, mert leg­alább a mentő nem akad el a ko­rábban sártengerhez hasonlító részeken. A kérdésre, hogy miből él itt a lakosság - polgármester és az időközben megérkezett dr. Pulinka Mihály jegyző széttárt karokkal mutatják, valójában ók sem tudják. Volt ugyan egy ter­melőszövetkezet, egy szak- szövetkezet, meg eljártak a falu­beliek a bodrogkeresztúri beton- elemgyárba is, akadtak olyanok akik a borkombinátban keresték a kenyerüket, vagy a kaolin bányában dolgoztak, de ezek a cégek mind csődbejutottak, és je­lenleg csak néhány munkást foglalkoztatnak.- Ha azt mondom húsz mun- kanélkülink van az biztosan leg­alább ötvenet jelent - magyaráz­za a jegyző, mert sok alkalmi munkás, aki eddig a szőlőkben talált elfoglaltságot már erre sem számíthat. Mindenki maga mű­veli a földjét, nincs pénze segéd­munkást fizetni. Nyugodtan mondhatom a hegyalján három éve nincs mellékkereset.- Én itt él ek negyvenhat éve - veszi át a szót a polgármester - min­denkit ismerek, de az utóbbi idő­ben már olyan emberek is bejön­nek a hivatalba segélyt kérni, akikről azt gondoltam anyagi biz­tonságban élnek. Hogy ez meddig mehet így nem tudom. Tervek? - kérdezi szinte önma­gától. Lennének, de hát pénz­kérdés minden. Szeretnénk egy templomot építeni, mert milyen az a falu ahol nincs „Isten háza”. Folytatni kell a közvilágítás fej­lesztését, az útépítést, hogy a szőlők is megközelíthetővé vál­janak. Járda is kellene, mert eső­ben a gyerekek és a felnőttek az utcára kényszerülnek, az autósok pedig Szegiben sem szelídebbek, mint másutt. Szóval jó ideig nem fogunk unatkozni. Falunézőben Dr. Pulinka Mihály jegyző Hogy ne fárasszuk tovább a beteget, Pulinka Mihállyal falu­nézésre indulunk. Betérünk az óvodába, ahol a huszonegy apró­ság éppen ebédhez készülődik. Találkozunk a falugondnokkal, aki az idősebbeknek hordja szét az étket. De a falu Ford mik­robusza - ahogy megtudjuk - nem csak ebédhordó. Ezzel hozzák ki a gyógyszereket és ez indul olcsó húsért és más alapvető élelmisze­rért Törökszentmiklósra vagy Nyíregyházára, ha az igények úgy kívánják. Mivel nincs elég pénz segélyekre, az önkormányzat így igyekszik megtoldani a támo­gatást.- A faluban mindössze kilenc al­sótagozatos kisdiák van, - mutat körbe Gabura Jánosné tanítónő - az egy tanteremből álló iskolán. Együtt tanulja itt a betűvetés tu­dományát és a számtan rejtelmeit elsős, másodikos, harmadikos és negyedikes. Az ötödiket már Bodrogkeresz- túrban, Tokajban vagy lüs- faludon járják a nebulók, attól függően, hogy a szülők hova írat­ják gyerekeiket. Hátrányos e az összevont iskola később, vagy sem? Erről a taní­tónő egyértelműen úgy nyilat­kozik: nem hátrányos. Megállják a helyüket tanulóink bármelyik középiskolában, már csak azért is, mert a felszereltség nem ma­rad el a hasonló intézményekétől. Arról, lesz-e itt felsőtagozat, a jegyző bizakodóan beszél. Szük­ség van rá, hogy előre lépjünk, különben az ébredező falu visz- szaesik évszázados álmába. Kerámiások jövője Sárospatak (ÉM - I.S.) — Most már vezérigazgatója sincs a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Építőanyagipari Válla­latnak, a felszámolás alatt álló egykor szebb napokat látott cég a sárospataki kerámia­üzem kivételével a végét járja. A patakiak viszont dolgoznak, termékeik túlnyomó többsége a határon kívül talál gazdára, de jövőjük, tulajdonos híján nekik is bizonyta­lan. A cég felszámolása - ez volt az egyetlen járható út, a jelentős adósságot másképp már nem lehetett kezelni - tavaly nyár vé­gén kezdődött, miután 1992 augusztusában a csődegyezség sikertelenül végződött. Azt most már úgyszólván tényként lehet el­könyvelni, hogy a vállalat miskolci központ­ja megszűnik. A hejőszalontai kerámia­üzemet már eladták (azóta itt már csak a falak találhatók, a gépeket, berendezéseket leszerelték, az új tulajdonos sem bírta so­káig), a „mexikói” salakbánya körül tulaj­donjogi viták zajlanak, a szalonnái üzem a diósgyőri kohászatnak termel kohászati segédanyagot, de kétséges meddig, mind- összesen a sárospataki kerámiaüzem az életképes. Itt Patakon a kerámia 165 embernek ad munkát, nem valami nagy, de még mindig biztos pénzt. A belföldi piac beszűkülése mi­att a pataki termék külföldön talál vevőre, elsősorban az Egyesült Államok boltjaiban, de Németország piacai felé is tendálnák. Egy várható jelentékeny német megren­delés reményében vélhetően már a nyáron beindítják a második kemencesort, és az is elképzelhető: tovább növelik a létszámot. A nyereséges termelésnek köszönhetően a hi­telezők is bízhatnak követeléseik kielé­gítésében. Persze egy dolog azért bizonytalan: bár je­lenleg a felszámoló üzemelteti a gyárat, de tényleges tulajdonos nincs. Az elképzelések szerint az Amerikai-magyar Vállalkozási Alappal közösen a dolgozók vásárolták volták meg a céget, természetesen nyilvá­nos pályázat után, a felszámolási törvény­ben előírtaknak megfelelően. Ez nem jött össze, mint ahogy szakmai befektető sem jelentkezett a kerámiáért. Most más vari­áns után néznek, elképzelhető magán be­fektetők bevonása, menedzseri-, és termé­szetesen dolgozói kivásárlás is. Mert hogy a privatizálást minél hamarabb meg kell ejteni, hogy megmaradjon a piac, az életké­pesség, és hogy a jövő ne váljon bizonyta­lanná. Porcelánkészítés Hollóházán A Hollóházi Porcelángyár a közelmúltban is­mét az érdeklődés homlokterébe került, Szász Endre bejelentése nyomán. A világhírű művész újból e kicsiny zempléni település gyárát választotta bázisául. Innen évekkel ezelőtt a Szász által jegyzett porcelánok már elhagyták a gyárat, s remény mutatkozik arra, hogy a jövőben még ismertebbé váljék Hollóháza neve a világban. (Képünkön: háromlábú vázák készülnek, Mitnyóczky Mónika keze alatt.) Fotó: Fojtán László Hírek Szerencsről Szerencs (ÉM) — A város képviselő­testülete a jövő hét szerdáján tartja ülését, amelyen megvitatják Szerencs 1993-as pénzügyi tervét is. Az ülés - amelyet a pol­gármesteri hivatal tanácskozótermében tartanak - nyilvános, arra várják a lakossá­got is. * Február 22-én Illyés Gyula születésének 90. és halálának 10. évfordulója alkalmából, a kassai Thália Színház művészei vendégsze­repeinek a városban. Előadásuk a Rakóczi- vár házasságkötő termében délután öt órakor kezdődik. Szeptembertől a helyi óvodába jóra 21 apróság Fotók: Laczó József

Next

/
Oldalképek
Tartalom