Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-09 / 33. szám

1993. Február 9., Kedd Mindenes ESZAK-Magyarország 13 Imre és Endre Benedek Elek III. Béla is adományozott, de keveset. Ám az ő halála után közönségessé válik az adományo­zás. Hiába tétette idősebb fia fe­jére a koronát, halála után kiüt a versengés két fia között, s mind a kettő adományokkal szerzi a híveket. S a trónért versengő Endre hercegnek több a híve, mint Imre királynak (1196-1205), mert Endre könnyelmű, pazar természet: őtőle tehát többet remélnek és kapnak is a főurak. Amikor a testvérek közt háborúra kerül a dolog, a királynak oly ki­csiny a serege, hogy nem üt­köztetik meg Endre herceg se­regével. De végre is a király - király! Imre egy szál pálcával, minden kíséret nélkül sétál át Endre táborába s büszkén kiált­ja: meglátom, ki meri fölemelni kezét királyára! Endrét karon ra­gadja s a pártütő testvér követi megalázkodva királyi bátyját. És megszégyenülnek Endre hívei s térdre borulva kérnek bocsánatot a királytól. így mondják ezt el a régi krónikások. Ám a valóság mégis csak az, hogy Imre uralkodása a testvérével való örökös viszálykodásban, a mind jobban elhatalmasodó egyházi és világi főurakkal való nehéz küzdelemben telik el. Endre, bár e célra temérdek kincset hagyott rá az apja, nem indult el a Szent­földre, hanem a főurakra pazarol­ta a pénzt, s ha nem is tudta megszerezni a koronát pénzen szerzett híveinek segedelmével: mély sebeket ütött a királyi tekin­télyen. Imre király és Endre herceg körülbelül egy időben házasodtak meg, 1200 táján. A király házas­ságát Isten fiúgyermekkel áldot­ta meg s hogy végét vesse a viszálykodásnak, meg akarta ko­ronáztatni a csecsemő László herceget. De Endre pártot ütött újra s ekkor történt volna az a nevezetes jelenet, amikor a király egy szál pálcával ment át Endre táborába. Tény az, hogy Imre 1203-ban Endrét elfogatta, de ez a következő évben megszökött s Imre azután, 1204- ben koronáztatta meg fiát. Még egy hónap sem telt el a koronázás után, az alig huszonöt éves kirá­ly meghal 1204 szeptember havában. Testét, lelkét meg­viselte a szüntelen való küz­delem. Egy ízben, vadászat közben, lebukott a lováról, sú­lyosan megsérült s ez is siettette halálát. Az özvegy királyné a kis fiúval Bécsbe menekült. Vitte a szent koronát is. De alig egy fél év múlva (1205-ben) meghal a cse­csemő király, aki III. László néven volt Magyarország királya... Végre célhoz jutott a türelmetlen trónkövetelő. Kibékült az özvegy királynéval, visszakapta a ko­ronát, fejére tették a hatalom any- nyira sóvárgott jelét. (1205-1235) Fejére tették a koronát, de nem ő viselte, hanem a felesége, az átkos emlékű meráni Gertrúd. Az alap­jaiban megrendült királyi hata­lom összedől. Szomorú, gyászos idő következik: II. Endre király­ságának gyászos ideje. Audrey Hepbum stációi ÍV. Szíve mélyén nyitott sebbel „Hálát adok az Istennek mind­azért, amit adott nekem.” írta a naplójába az új esztendő első napján, Audrey Hepburn, 1993- ban, 63 évesen, túí a műtéten, amikor már megkezdődött a fáj­dalmas agóniája. Betegségéről, szenvedéséről már azok a képek is árulkodtak, amelyeket az Unicef nagyköveteként Boszni­ában, majd Szomáliában ké­szítettek róla. „Majd megszakadt a szívem, amikor az alultáplált és megfélemlített kisgyerekeket lát­tam. Ha lehetséges lett volna, a legszívesebben mindegyiket magammal hoztam volna.” Nyi­latkozta visszatérése után Los Angelesben, ahová azért utazott, hogy az egyre erősebb fájdalmak miatt kivizsgáltassa magát. Hajlandó volt ugyanis azt hinni, vagy azzal áltatni magát, hogy a gyengesége, állandó fáradtsága az utazásoktól, a megrázó A nagybeteg színésznő, aki már csak a mások baján kívánt segíteni élményektől származik. Állítólag még akkor is a következő külde­tésére, Szomáliába készült, amikor a Los Angeles-i Cedars- Sinai Medical Center orvosai kimutatták, hogy a vastagbélda­ganata rosszindulatú! Tehát azonnal meg kell operálni. Élettársával Robert Woldersszel azt is közölték, hogy talán három hónapja lehet még. Egy azonnal megkezdett kemoterápiával eset­leg valamivel több... Félre a kegyes hazugságokkal A műtét, 1992. november 1-jén, három óra hosszat tartott, s any- nyira megviselte a legyengült színésznő szervezetét, hogy a további kezelést a kórház inten­zív osztályán végezték. A nagy szenvedést türelmesen, szinte hősiesen tűrte Audrey Hepburn. December 27-én elbocsátották a kórházból, s azt kérte, hogy „a gyógyulás idejére” kedvelt házá­ba, a Genf melletti Gstaadba szál­lítsák. Január elején súlyosabbá vált az állapota, ezért az orvosok úgy határoztak, hogy újabb műtéti beavatkozásra van szük­ség. A luzerni kórházba vitték. Audrey Hepburn tisztában volt a helyzetével, elhárított minden kegyes hazugságot. Amikor meg­mutatták neki azokat az újság­cikkeket, amelyek a betegség kapcsán szerte a világban aggódó féltéssel szóltak róla, élettársá­nak ezt mondta: „Amit leírtak rólam ezekben a hetekben, arra én nem tudok úgy gondolni, mint amiket egy végleg távozni készülő ismert emberről mondtak. Ezeket én egyszerűen a nehéz pillanat­ban kifejezett érzelemnyilvání­tásnak tartom és nagyon boldog­gá tesznek. Hiszen annak a bi­zonyítékai, hogy bár évek óta nem vagyok rivaldafényben, mégsem felejtettek el. Örülök, hogy újból fiatalnak, szépnek és gazdagnak tudhatom magamat - az újságok­ban.” Védtelenül a szenvedéssel szem­ben , Ezek a cikkek, a Hepburn-mél- tatások egy ponton hasonlítottak, bárhol is íródtak: a híres film­színésznő most már jó ideje arra tette fel az életét, hogy mások gondján-baján enyhítsen. Voltak, akik abetegségkiváltójátis ebben a választásban keresték, hiszen, mint írták, Audrey Hepburn so­hasem tartozott a filmvilág „rá­zós” egyéniségei közé. Nem dohányzott, nem ivott, a hányattatásokat leszámítva ki­egyensúlyozott életet élt, sőt, étrendjét is vegetáriánus ételek határozták meg. Az viszont tény, hogy az utóbbi években végzett munkája során fokozott lelki hatások érték. Talán ezek kezdték ki szervezetének ellenál­ló képességét, tették egyre védte­lenebbé a látvány, a tapasztalás megrázkódtatásaival szemben. Egy-egy útjáról visszatérve meg is fogalmazta szomorú véleményét és ezek a szavak alátámasztják a feltevést: a szer­vezetében lappangó betegséget si­etette mindaz, amit önként vál­lalva megélt. „Bármennyire is készültem a legrosszabbra, amit Szomáliában láttam, minden elképzelést felülmúlt: lesújtó volt a látvány. Teljesen felkavart, hogy annyi csonttá aszott, szinte mozdulat­lan gyereket láttam meghalni. Jelen voltam, amint egy tizenkét éves fiú meghalt. Simogattam, mintha az én gyermekem lenne, egyebet nem tehettem érte. És ez a tehetetlenségi érzés tönkretett. Az a legszörnyűbb, hogy az a sok ember, akiket tragédiájuk súlya nyomaszt, már nem is beszél, már egyfajta halotti csend veszi körül őket. És ezt a csendet én most már ma­gamban hordom. Átéltem a szenvedésüket, s úgy érzem, a szívem mélyén nyitott sebbel élek.” Kínai csillagjóslás A Kígyó személyiségjegyei Nemcsak síkos, hidegvérű és csábító, de állítólag bölcs is Fotó: Laczó József akik 1929. február 10.-1930)január 29. 1941. január 27. -1942. február 14. 1953. február 14.-1954. február 2. 1965. február 2. - 1966. január 20. 1977. február 18.-1978. február 6. 1989. február 6. - 1990. január 26. között születtek. A Kígyó a bölcsesség jegyében született. Nagyon okos, elméje egy pillanatig sem tétlen. Élete során többször is „levedli a bőrét”, gyakran kezd új munkába, vál­toztatja az érdeklődési körét. Sze­reti az új kihívásokat. Tehetséges szervező, ügyes üzletember, és rendszerint sze­rencséje van a pénzügyek terénjs, már amennyiben nem foglalkozik semmilyen szerencsejátékkal. A Kígyó híres kifejezetten rossz játékszerencséjéről. Nem szívesen fogad másokat a bizalmába, inkább kitér előlük. Másik fontos jellemvonása, hogy annyi energiát használ el, hogy ha nem vigyáz, hajlamossá válik a magas vérnyomásos és idegrend­szeri betegségekre. A Kígyó híresen vonzó külsejű személy, soha nem szűkölködik hódolókban. A nő Kígyó különö­sen feltűnő jelenség, van stílusa, bájos, és tudja, hogyan kell hor­dani ruháit. A Kígyó életében nagyon fontos helyet kapnak a szívügyek, rendszerint több part­nere is van, mielőtt rátalál az igazira. Különösen jól jön ki a Bivallyal, a Sárkánnyal, a Nyúllal és a Kakassal. Mi vár a Kígyóra 1993-ban? Különösen a munkahelyén fog jobban boldogulni, ha új állásra vagy előléptetésre vágyna, eset­leg saját vállalkozásba fogna, most megnyugodhat. A Kígyó gyakran azért nem éri el a célját, mert nincs elég önbizalma - az elkövetkező évben azon kell lennie, hogy pozícióját min­denképpen megerősítse. Legyen merész és határozott, mert az elő­jelek nagyon kedvezőek. A karrierében minden bizonnyal bekövetkező sikerek ellenére a Kígyónak nem szabad lazítania pénzügyei tekintetében. Ebben az évben fokozottan kell ügyelnie ki­adásaira. Alapjában véve 1993 igen jó év lesz a Kígyó életében, ha kitartó, és megragadja a kínálkozó lehetőségeket. Határozottságá­val nagyot léphet előre, és végre elnyerheti a célt, amelyre évek óta vágyik. Honnan származunk? Új eredetkutatások Sinka Zoltán Budapest (ISB) — Voltunk már Góg és Magóg fiai, Hunor és Magor leszármazot­tai, rokonai hunoknak, szkítáknak (szity- tyáknak), finneknek, hantiknak (osz- tyákoknak) manysiknak (voguloknak), de mindez, úgy látszik, még mindig nem volt elég a nemzeti önazonosság megtalá­lásához. Bizonyítottuk származásunkat dogmákkal - bizonyos P. Magister nyomán -, tudományos úton - a nyelvészet, régészet eszközeivel -, ám a lehetőségeinket még mindig nem merítettük ki teljesen. Legalábbis erről győződhettek meg az érdeklődők Henkey Gyula antropológus előadásán, amelyet a közelmúltban tartott, közreadva több évtizedes antropológiai vizsgálódásainak eredményeit. A professzor nem csontok, koponyák vizsgá­latával, hanem élő emberek jellegzetes vonásainak tanulmányozásával igyekszik - ahogyan ő maga fogalmazott - „történelmet írni”. Néhány adat a figyelemre méltóan gazdag előadás anyagából: a mai magyar felnőtt férfiak és nők fejformáját, termetét ' összehasonlítva más népek, népcsoportok tagjaiéval megállapítható, hogy a ma­gyarság legnagyobb részét a turáni (tö- rökös) típusjegyeket hordozók alkotják (a felnőtt lakosság 30,2 százaléka), míg a nyelvrokonságuk alapján hozzánk legközelebb álló obi-ugorokra (hantik, manysik) mindössze 0,1 százalékunk ha­sonlít. Hozzá kell tenni, hogy a honfoglalók feltárt sírjaiban a „törökösök” aránya legalább 50 százalék volt, ami mára mindössze 48,3 százalékra módosult (a már említett turáni, egy másik keleti típussal, az úgynevezett pamírival együttvéve.) Henkey professzor két érdekes következ­tetést von le a rendelkezésére álló adatok­ból. Ezek szerint az ősmagyarok csoport­jait alkotó törzsek származási helye nem az Ural, hanem az Arai- és a Kaszpi-tó környéke - ahonnét „törökös” vonásaikat hozták magukkal -, onnan vándoroltak északra, s hajtották uralmuk alá a finnu­gor óslakókat. Később a két népcsoport keveredéséből jöttek létre azok a törzsek, amelyek elindultak nyugat felé - ma még tisztázatlan útvonalon -, hogy útjuk végén a Kárpát-medencében letelepedjenek. Ehhez a teóriához azonban kell egy másikat is társítani, hogy a finnugor nyelvrokonság magyarázható legyen, s ez magában az „anyanyelv?” kifejezésben ölt testet. Amíg ugyanis a „törökös” férfiaink vadásztak, háborúztak, a professzor szerint a finnugor eredetű nyelvet beszélő anyák adták tovább gyermekeiknek mai szókészletünk és gram­matikánk alapjait. Mindezt összevetve, antropológiai szempontból az iráni nyelvű népekkel: a szkítákkal (szittyák!), szarmatákkal, alánokkal vagyunk rokon­ságban - véli Henkey professzor. Legközelebbi rokonainkat ezért az oszétok, a kaukázusi csecsének és ingusok, a kaza- hok, üzbégek, tadzsikok között kell keres­nünk. A mai szomszédaink közül pedig a horvátokhoz hasonlítunk leginkább, vala­mint a szlovákokhoz, akiknél meglepő mó­don sokkal nagyobb mértékben fordulnak elő a finnugor eredetű etnikai sajátosságok, mint a mai magyarok között .Melyek is a legelteijedtebb embertani jegyek a mai magyarság körében: erős testalkat, széles, középmagas arc, enyhén konvex (kifelé domborodó) orrhát, kissé domború tarkó, barna, vagy zöldesbarna szem, barna, vagy fekete hajszín. Az eddig napvilágot látott nézetek szerint mindezekre szert tehettünk a vándorlásaink során is, hiszen fél évezre­den keresztül folyamatosan érintkeztünk iráni, török népekkel, tatárok, törökök hódításainak estünk áldozatul, kunokat, besenyőket fogadtunk magunk közé. A pro­fesszor szerint azonban nem ez az igazi ma­gyarázat, s arra figyelmeztet, hogy legaláb­bis egyenlő arányban kellene kutatnunk a magyarság „törökös” és finnugor rétegét, hagyományait. Házasodási segély az Arab Emírségekben Dubai, (MTI) — Az Egyesült Arab Emírsé­gekben a házasulandó férfiak akár 20 ezer dollár segélyre is számíthatnak az esküvői költségek fedezésére, ha a jövőben helybéli lányt vesznek feleségül. Szaif ad-Dzsarvan, munkaügyi és szociális miniszter egy szer­dai sajtótájékoztatón elmondta, hogy ezzel a lépéssel a jövő generáció érdekében kor­látozni szeretnék a vegyes házasságokat. A rendkívül drága hozomány és a magas es­küvői költségek miatt ugyanis az arab fér­fiak inkább külföldi arát választanak maguknak. Dzsarvan szerint a pénzt egy úgynevezett házassági alapból teremtenék elő, melynek évi költségvetése mintegy 13,6 millió dollár. Élettársával Robert Woldersszel, aki élete utolsó pillanatáig mel­lette maradt Fotók: MTI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom