Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-09 / 33. szám

1993. Február 9., Kedd Miskolci Körkép ESZAK-Magyarország 5 Csak chip-kártyával próbálkozzunk! Az új készülékek használata roppant egyszerű: csak bedugjuk a kártyát, tárcsázunk, s csevegünk. Fotó: Fojtán László Nem lesz népszavazás Miskolc (ÉM-M.Sz.Zs) — A tavaly bírósági nyilvántatásba vett „A Pártszékházat a Bölcsé­szeinek Népmozgalom” helyi tár­sadalmi szervezet elnöke, dr. Tóth József Lajos és a vezetőség tagjai írták alá azt a levelet, mely­ben helyi népszavazás kiírását kérik a miskolci önkormányzat­tól. Elöljáróban csak annyit: a képviselő-testület elutasította az indítványt. Vegyü k sorra, milyen kérdések el­döntését szeretné a szervezet a varos polgáraira bízni? Az első, hogy a miskolci volt MSZMP székház kerüljön a Miskolci Bölcsész Egyesületből alakuló, miskolci székhelyű, Nagy Lajos királyról elnevezésre kerülő humán egyetem birtoká­ba. Az önkormányzati képviselők egyetértettek abban, hogy ez nem tartozik a hatáskörükbe, a kér­désről már kormányzati szinten döntöttek. A második a Tudomány- és Tech­nika Házának megszerzése. A dr. Tóth József Lajos vezette szer­vezet a házat építő vállalatok és ismeretterjesztő-tudományos egyesületek tagjai számára sze­retne ott ugyanis fejlesztési tár­saságot alapítani. A miskolci köz­gyűlés szerint erről azért nem szavazhat a nép, mert az ingat­lannak egy bírósági döntés értelmében már az önkormányzat a tulajdonosa, ha ezzel kapcso­latban mégis vita támad, abban ismét csak a bíróság dönthet. A harmadik kérés azt javasolja: a Sajóbábonyhoz tartozó Császár­tető alatt létesítsen Miskolc és Sajóbábony közös hulladék-lera­kó telepet. Ebben az ügyben azért nem dönthetnek Miskolc pol­gárai, mert a terület a sajóbá- bonyiaké, akik az Észak-ma­gyarországi Vegyiművek képvi­selőivel karöltve úgy nyilatkoz­tak: nem áll szándékukban ilyen lépés. A szervezet negyedik feladványa merőben személyes természetű: szorgalmazzák Csoba Tamás pol­gármester lemondását. Mint is­mert, az Önkormányzati Törvény értelmében polgármester nem hívható vissza posztjáról. Dr. Tóth József Lajos egy másik levele szerint céljuk az, hogy >.a város kormányozhatóságát hely­reállítsák”. Véleménye szerint a drága népszavazás elkerülhető, ha Csoba Tamás polgármester tá­vozik posztjáról, a közgyűlés pe­dig pozitív választ ad a szervezet által előterjesztett - előbb fel­sorolt - három kérésre. A Népmozgalom óhajai tehát nem találtak meghallgatásra, egysze­rűen azért, mert a döntések nem tartoznak a képviselő-testületre, és mert a törvények értelmében nem bocsáthatók népszavazásra. A dr. Tóth József Lajos vezette csapat a héten sajtótájékoztatón ad választ a miskolci képviselők négy „nem”-jére és a döntés kö­vetkezményeire^ _____________ H avas magányban A Kilián délen álló fiú szobra Fotó: Farkas Maya Miskolc (EM-FJ) — Mint ahogy korábban már beszámoltunk róla, közel negyven chip-kártyás nyilvános telefont szerelt fel Miskolcon a Városi Távközlési Üzem. Az új, minden eddiginél megbízhatóbbnak mondott ké­szülékekkel kapcsolatos eddigi tapasztalatokról kérdeztük Kiss László üzemvezetőt.- Eddigi tapasztalataink megle­hetősen szélsőségesek. Igaz, ez Miskolc (ÉM - Udvardy József)- A miskolci sétálóutcán az An­tikváriummal szemben egy szendvicsember árulja az újságo­kat. Kezében stílusosan éppen egy szendvics, s miközben kiszolgálja a vásárlókat, egyet- egyet harap a kenyérből. Ziman- kós téli, hidegidő van, a köd ugyan már felszállt, de leheletünk messzire párái! ik. A szendvics­ember, B. L. kollégáját helyette­síti néhány percre ezen a poszton. B. L. miskolci 18 évest első ál­lásából elbocsátották. A munka- közvetítőben - úgymond - pálya­kezdési segélyre vették, amely­nek ideje hamar letelt. Édes­anyjával él, igen szűkösen. Ke­reset után nézett. Itt, a belvá­rosban meglátott néhány szend- vicsembert, s úgy gondolta, meg­próbálkozik ő is ezzel a fogla­latossággal.- Egy ismerősöm révén sikerült el­helyezkednem. A tennivalókat a megbízóim határozzák meg, ők ál­lapítják meg azt az időt, amikor kint vagyok az utcán, s mely területeket kell bejárnom. A sétára általában az Ady hídtól a Városház térig terjedő szakaszt határozzák meg, de gyakran a Búza téren is járkálok, és a főutcából nyíló forgalmasabb mel­lékutcákat is bejárom.- Megszámoltad-e már, hány lé­pést kell tenned egy nap?- Ez az ötlet még nem jutott eszem­be, de nagyon fárasztó ez a mun­ka, mégsem húzom el a számat, mert így keresethez jutok, és van elfoglaltságom is.- Hogyan reagálnak a járókelők, ha megpillantják a szendvicsem­bert?- Először nagyon furcsa volt, meg­mosolyogtak, de aztán hozzá­szoktak jelenlétünkhöz, és re­mélem, sikeresen hirdetjük meg­bízónkat.- A szendvicsembernek elsősor­ban megbízhatónak, becsületes­nek kell lennie - kapcsolódik a beszélgetésbe a másik plakátfiú, Csorna Zsolt, aki talán a leg­öregebb a „szakmában”.- Alkal­manként megszólítanak bennün­ket, hol van az a bolt, üzlet, ame­lyet reklámozunk, és ügyesen el kell őket igazítanunk. idáig még egyet sem rongáltak meg az új készülékek közül, azon­ban erős forgalomvisszaesés tapasztalható. Sajnos még na­gyon kevesen ismerik ezeket a telefonokat, nem tudják, hol jut­hatnak a használatához nélkü­lözhetetlen plasztik lapocskához. Pedig már több fórumon is el­hangzott: a nagyobb postahivata­lokban, illetve az ügyfélszolgálati irodákon. Ennek ellenére volt- Mit érez, amikor befejezi a mun­kát?- Leülhetek végre. Átgondolha­tom a napot, mi történt, s mi nem velem aznap. Sajnos, akadnak bu­ta, rosszindulatú fiatalok, akik gúnyolódnak, heccelődnek ve­lünk. Ezt is meg lehet szokni. Az ember annyit hall meg, ameny- nyit akar.- A plakátokon kívül cipőt, vagy ruhát kaptok-a megbízóktól?- Nem, azokról magunknak kell gondoskodnunk. Leghamarabb természetesen a cipő kopik el. Legutóbb vettem egy márkás, ma­gas szárú cipőt, 7 ezer forintért. Valamivel több, mint egy hónap alatt tönkrement. * A színházi jegyiroda előtt egy idő­sebb hölgy várakozik.- Észreveszi-e ön a szendvicsem­bereket?- Természetesen megnézem őket, hiszen feltűnőek. Igaz, most még viszonylag szokatlanok, bár én emlékszem a két háború közötti időkre, amikor ugyanilyen szend­vicsemberek rótták útjukat.- Egy-egy tábla nyomán vásárolt- e már valamilyen holmit?- Megmondom őszintén, még nem, mert nekem nagyon takarékos­kodnom kell a pénzemmel, hiszen hosszabb ideje nyugdíjas vagyok. Ám úgy gondolom, hogy ez az el­foglaltság hasznos a fiatalok, az állástalanok számára. A munka - legyen az bármilyen - nem szé­gyen. Kondás Imréné, a Spór Áruház vezetóhelyettese. már rá precedens, hogy a kártya­vizsgáló nyílásba érméket pró­báltak beerószakolni - termé­szetesen hiábavalóan. Ami viszont óriási erkölcsi ha­szon: működőképes telefonjaink vannak (az eltelt néhány hónap alatt százszázalékos volt a meg­bízhatóságuk), melyekről bár­mikor lehet kártya nélkül is segélykérő hívást kezdeményez­- Mikor szánták el magukat, hogy alkalmazzák a hirdetésnek ezt a formáját?- Azonnal, a bolt megnyitásakor, tavaly májusban. Láttuk, hogy mások is hirdetnek szendvicsem­berekkel, s úgy döntöttünk, mi is megpróbálkozunk a sétáló reklá­mozással.- Költségekben ez mit jelent?- A táblákat négy órán keresztül járatjuk az utcán. Az órabér száz forint.- Mit tapasztal, mennyire ered­ményes a szendvicsemberek „be­vetése”?- Úgy vélem, eléggé hatékony a munkájuk. Gyakran keresik meg a boltunkat, hogy látták a szend­vicsfiúkat, s kíváncsiak rá, va­lóban megkapják-e itt azt, amit a táblákon hirdetnek. A Búza téren a P. S. Betéti Tár­saságismert műintézményében a belépőt az előtérben vörös neon­fény fogadja. A magnóról a legdi­vatosabb sláger dallamai zsonga- nak a fülembe. Csalódnak ben­nem, mert nem vendég vagyok, hanem a szendvicsemberekról ér­deklődöm.- A Peep Show Déryné utcai meg­nyitása óta foglalkoztatjuk a szendvicsembereket - mondja Zsámbok Róbert, a bt. tulajdo­nosa - Láttuk, hogy mások is al­kalmazzák a hirdetésnek ezt a formáját. Ezen felbátorodva szán­tuk el magunkat, hogy mi is foglalkoztatjuk a plakátfiúkat. Általában ők jelentkeznek ná­lunk, s ha megbízhatónak látsza­nak, s ha van üres helyünk, fogad­juk őket. m. Sétáló reklámok Szendvicsemberek a miskolci sétálóutcán. Ebben már utolértük a fejlettebb világot... Fotó: Laczó József---------JEGYZET---------­t ét evtca. Priska Tibor Acsarkodva méregetjük egymást a vil­lamoson, melyen moccanást sem enged­ve zsúfolódunk, jó szó ki nem jönne fogaink kerítésén, csakis a düh kavarog gyomrunkban, vajh miért most kellett fólnyomakodnia ennek a töméntelen sok egyénnek? Jut gondolatban egy-két jó­kívánság a vállalatnak is, mely mostan­ság árat emel ugyan, de a járatokat mintha ritkítaná. A zsúfoltság így még nagyobb, közvetlen közelről lélegzünk egymás arcába. Pedig nyakunkon az influenza! Az örökérvényű jó tanácsok legfontosabbja most is az, hogy kerüljük a tömeget. A mostani járvány meg éppen a mi me­gyénkben érzi legotthonosabban magát, szépen terebélyesedik, mind nagyobb méretű. Hű! Le innen hát, le a tömeg­ből! Le az utcára! Igen ám, de ott meg szmog van. Az sű­rűsödött be. A korom, a füst, a por, a kipufogógáz, a kéndioxid, a köd, meg egyebek. Hivatalos szervek intenek óva, ne mászkáljunk az ilyen levegőn, főként ne kisgyerekekkel, mert majd így, majd úgy. Tegnap ugyan már a napocska is világolgatott, de a szmogveszély tovább­ra is fennáll. Hát akkor... Talán kocsival kellene menni. Annak, aki teheti. Csak hát egy­részt ugye a szmog miatt éppen köd is van, trutymó, csúszós út, másrészt pedig a város vezetői szívélyesen kérik a kocsi­sokat, lehetőleg ezekben a napokban ne használják járgányukat, mert a járgány növeli a szmogot.. Legjobb lett volna otthon maradni és hordós ká­posztát eszegetni. Csak ugye a hordós káposzta most 90 forintba kerül, majd­nem duplájába a narancsnak. Mivel a hordós káposzta a tengeren túl terem., szállítás, miegymás, a narancs meg itt nálunk. Vagyis... No, mindegy. Otthon semmiképpen sem lenne illő maradni, akinek még van munkahelye, hát igyek­szik oda. És jól teszi!. Meditálgatás közben csak-csak elérke­zik a leszállás ideje. A szmog meg előbb- utóbb majd csak felszáll. Az influenza meg majd elszáll. És fölkiálthatunk örömmel. Karinthy Frigyes valahogy ekként javallottá a felkiáltást: Ihaj, tyuhaj, vége az influenzának! Tegnap már csak én haltam bele! A szembefújt szurkáló esete Miskolc (ÉM-BG) — A történet egy hűvös, november végi napon kezdődött. Mégpedig úgy, hogy G. Attila rokonai és ismerősei körében mulatozott lakóhelyétől nem messze. Pontosan már nem lehetett utólag megállapítani, milyen mennyiségű ital tűnt el torokországban, de becslések szerint igen tetemes, mert magas fokra hágott a hangu­lat. Este tizenegy óra tájban indult haza G. Tibor, magnója társaságában. Zene nélkül nem mulat a magyar, ezért felháborodva in­dult a távozó után M. Dénes, H. Attila és G. Attila. Az egyik ház előtt már hattagúra nőtt a társaság, egyenlő arányban ketté is osz­lottak, nézeteikkel együtt. A meggyőzés fegyverével próbáltak élni eleinte, de ez elég parttalan vitához vezetett. Az érveket megtámasztandó ifj. H. Elemér elővette Defenol típusú könnygázspricce- lőjét, és először belenézett majd bele is fújt G. Attila szemébe. A könnyektől elborított G. Attila hazament, hogy viszontfegyverrel elégtételt vegyen. Nem akarván a bezárt ajtón való kopogtatással értékes időt veszíteni, a már korábban kitört ablaküve­get pótló furnérlemezt törte be. A zajra ki­jött a nevelő szándékú apa, és két nyak­levest kevert le duhajkodó fiának és egyet M. Dénesnek, akit haza is küldött. A lebeszélő szándék nem hatott, amíg G. Ignác az udvari mellékhelyiségben tartóz­kodott, G. Attila magához vett egy 19 cen­tis pengehosszúságú katonai bajonettet, és először testvérét sebesítette meg a fején, majd visszaérkező apját mellbe szúrta. G. Ignác életét csak a szakszerű orvosi ellátás mentette meg. A megyei bíróság bűnösnek találta G. Attilát életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, ezért háromévi börtön- büntetésre és háromévi közügyektól való eltiltásra ítélte. Az ítélet nem jogerős.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom