Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-05 / 3. szám
12 É SZAK-Magyarorszäg Mindenes 1993. Január 5., Kedd / Étkezési szokások és csillagképek (MTI-Panoráma) - „Mondd meg nekem, hogy mit és hogyan eszel, és én megmondom, hogy milyen csillagkép alatt születtél” - a régi közmondás ilyesfajta megváltoztatásával hívta fel magára a figyelmet Európa legnagyobb kulináris folyóirata, a „Meine Familie und ich” (A családom és én) legújabb száma. Megtudhatjuk például, hogy akik a Bika és a Rák jegyében születtek, azok mindenkit felülmúló „álompárt” képezhetnek - legalábbis ami az étkezést illeti. Mindketten szeretnek csendben és „elmélyül- ten” enni, s különösen kedvelik az olyan ínyenc falatokat, mint a töltött boíjúszegy. Egy Bak ellenben tönkretenne egy Rák-Bika kulináris randevút - ő ugyanis a nehéz házi kosztot szereti. Jó esélye van a Skorpiónak és a Szűznek is arra, hogy „a szerelem a gyomron keresztül lángoljon fel”. Bennük elsősorban a kulináris ínyencségek iránti kíváncsiság közös vonás. A folyóirat egyébként mindkettőnek vesét ajánl almamártással. Az Ikrek és a Vízöntő az egzotikus, nem mindennapi ételeket kedvelik. Ikreknek örömet okozhatunk például ananász befőttel és indonéz rizsestállal, míg a Vízöntő sokat ad a gusztusos tálalásra és kedvek a nemes aperitifet étkezés előtt. Előszeretettel fogyaszt halat, ráklevest és roston sült homárt. A Mérleg jegyében születetteknek a folyóirat kacsamellet ajánl narancsmártásban. Oroszlánok nem szeretnek egyedül enni - a legszívesebben luxuskörnyezetben étkeznek, hű bámulóik társaságában. Csak a Kos nem élvezi a finom ételeket és a kifinomult konyhaművészetet. Az örökké nyugtalan Kos akkor boldog, ha nem kell túl sok időt fordítania az étkezésre. A legszívesebben készételt eszik, de abból a finomabb fajtát. Európa legnagyobb temploma Varsó (MTI) - Európa legnagyobb templomának építése a végéhez közeledik Varsó Ursynów nevű lakótelepén - írta a Wprost című lengyel hetilap. Az épület alapterülete meghaladja az 1150 négyzetmétert, a fóhajó belső magassága pedig 22 méter. Ennél is nagyobb szentély épül a krakkói vajdaságban, amely ha elkészül, a világ legnagyobb temploma lesz: egyszerre 25 ezer hívó vehet itt majd részt az istentiszteleten. Fohászkodás az istenekhez Tokió (MTI) - Rekordszámban keresték fel a japánok a sinto és buddhista szentélyeket az idei újévi ünnepeken. Az év első napjaiban 84,9 millió japán zarándokolt el a szentélyekbe - 2,3 millióval több, mint az elmúlt évben. Egyre többen kérték az istenek segítségét üzleti fordulathoz, vállalkozói sikerekhez - hozták összefüggésbe az illetékesek a templomlátogatások számának gyors emelkedését a recesszióval. Igaz, a jó idő is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek áldozhattak hagyományos szokásuknak. Japánban az újévi ünnepeken szinte mindenki ellátogat az ország közel másfél ezer szentélyének valamelyikébe. Több olyan szentély is volt, amelyet 500 ezren kerestek fel a napokban. E héten indul be újból az üzleti és a politikai élet a szigetországban, ahol mintegy öt és fél millióan töltötték az elmúlt napokat vidéken, az üdülőhelyeken vagy szülőfalujukban. Világkörüli úton a Queen Elizabeth-2 New York (MTI) - Vasárnap ismét föld körüli útra indult a Queen Elizabeth-2 óceánjáró hajó, amely tavaly augusztusban zátonyra fűtött Massachusetts partjainál. A New Yorkból indult 104 napos utazáson 300 utas vesz részt. A hajót birtokló Cunard Line társaság négy, Atlanti-óceánt átszelő utat és két fold körüli utazást volt kénytelen lemondani a tavaly augusztusi baleset miatt. Az Atlanti-óceánt átszelő utakat azonban már ősszel újra kezdhette a Queen Elizabeth- 2, amelyet hétmillió dollárért javíttattak meg egy német hajóépítő üzemben. A templomosok és johanniták A johannita rend tagjai Dr. Csonkaréti Károly A keresztény embernek a középkorban az volt az egyik hő vágya, hogy életében legalább egyszer elzarándokolhasson oda, ahol Jézus Krisztus élt: a Szentföldre. A legszentebb hely természetesen Jeruzsálem volt, ahol az üdvözítőt keresztre feszítették, sírba helyezték. A zarándokok részére Jeruzsálemben és környékén menedékházak, vendég- fogadók, kolostorok és templomok épültek. Csakhogy a Szentföld meglátogatása az európai zarándok számára egyre több nehézséggel és veszedelemmel járt, mert ez a terület a XI. században a szeldzsuk-törökök fennhatósága alá került. Ezért indultak az európai lovagseregek a Szentföld, mindenekelőtt Krisztus sírjának a visszafoglalására. A harcba indulók ruhájukra keresztet varrtak, ezért nevezték őket keresztes vitézeknek. A kereszt jele egyúttal az összetartozást is kifejezte: az azonos célú, érdekű, indítta- tásúak lovagi közösségét. Az 1096-ban megindult első keresztes had, több éves küzdelem után, 1099-ben, nehéz ostrom után bevette Jeruzsálemet. A meghódított területen európai. mintára feudális államot szerveztek. Krisztus szegény lovagjai Jeruzsálem bevétele után se- regestől keresték fel a zarándokok a Szentföldet, akiknek az ellátása, lelki és testi gondozásának megszervezése egyre égetőbbé vált. Ezt felismerve, nyolc francia lovag, élükön Hugues de Payns és Godefroy de St. Omer lovaggal 1118-ban lovagrendet alapított a zarándokok védelmére. II. Baudoin jeru- zsálemi király palotájának egy részét, az egykori Salamon-tem- plom területét bocsátotta rendelkezésükre. Itt épült fel rendházuk és innen kapták nevüket: ők a Salamon-templom, azaz a Templomosok-rendjének lovagjai, akiket még Krisztus szegény lovagjainak is szoktak nevezni. Ruhájuk fehér köpeny volt, vörös kereszttel. Ez volt az első egyházi lovagrend. Szabályzatát 1128-ban erősítette meg a pápa. Legfőbb feladatuknak a pogá- nyok elleni harcot tekintették, ezért hamarosan felhagytak a betegek ápolásával. A rendbe özönlöttek a nemes ifjak. Népszerűségének oka, hogy ezek a lovagok a pogányok ellen olyan hősi szenvedéllyel küzd- hettek, amilyent a kor szelleme elvárt tőlük. Nem törődtek saját életükkel és a világi gazdagsággal. A templomosok, a szellem erejével is harcoltak a bűnök ellen. Úgy tartották, hogy a kettős, szellemi-testi fegyverzet le- győzhetetlenné teszi őket. A hármas szerzetesi fogadalmon kívül (szegénység, engedelmesség, szüzesség) a rendbe lépéskor még az alábbi esküt tették: „Ha a szükség úgy kívánja, mindenkor átkelek a tengereken, hogy harcba induljak, és segítséget nyújtok a hitetlen királyok és fejedelmek ellen. Három ellenséges személy elől sem menekülök el, hanem szembeszállók velük, amennyiben pogá- nyokról van szó.” Jelmondatuk így hangzott: „Ne nekünk, hanem a Te nevednek add, Uram, a dicsőséget!” Koncepciós per máglyahalál A fehér köpenyükön vörös keresztet viselő templomosok már II. Géza (uralkodott 1141-1162) idejében megtelepedtek a Dunántúlon, majd III. István (uralkodott 1162-1172) újabb birtokokat adott nekik a Dráva-Szá- va közén, III. Béla pedig (uralkodott 1172-1196) Zenggben adományozott nekik birtokokat. A tatárok elleni muhi csatában (1241) Kálmán herceg horvát- szlavon seregével Montroyal Jakab Templomos mester is harcolt lovagjai élén, akik hősi harcban mind egy szálig elestek. Más források szerint néhányuk segítette és védte IV. Bélát a menekülésben, hiszen váraik voltak a tengermelléken. A Templomos-rendet Szép Fülöp francia király hazug vádjaira V. Kelemen pápa 1312-ben feloszlatta. A rend vezetőit pedig koncepciós perben, koholt vádak alapján halálra ítélték és 1314- ben máglyán kivégezték. A johanniták eleinte vendégházakat és kórházakat vezettek a Szentföldön, Boldog Gérard bencés szerzetes kezdeményezésére, ezt a nevet viselte intézményük is. II. Paszkál pápa 1113-ban betegápoló közösségként ismerte el szervezetüket. Amikor azután Raymond de Puy személyében új vezetőt kaptak, az energikus férfiú a jeruzsále- mi ispotályuk betegápoló testvérei mellé lovagokat is vett fel, s mint első nagymesterük, a szokásos szerzetesi fogadalmuk mellé felvette a zarándokok ápolásának és védelmének a kötelezettségét is. Ezzel a harc egyre nagyobb szerepet kapott, bár ők - a templomosokkal ellentétben - egy ideig még nem hanyagolták el a betegápolást sem. II. Callixtus 1120-ban kiadott oklevelében a Szent János nevét viselő betegápoló szerzetet lovagrendnek ismerte el s ezzel (két évvel a templomosok után) létrejött a János lovagok, azaz Johannita vagy ispotályos keresztes lovagrend. Jelvényük a fehér kereszt volt fekete vagy vörös ruhán, köpenyen, vörös zászlón. A rendben a törvényhozó hatalmat az általános káptalan, a kormányzást nyolc tagú tanács gyakorolta, amelynek kebeléből választották a nagymestert, amely címet 1267-től használták. Minden országban a lovagrend élén nagypeijel állt, akihez több perjelség tartozott, s ezek kommendatúrákra oszlottak. Az Európa-szerte megtalálható rendháziak a jeruzsálemi központ alá tartoztak. A rendházak bevételük nagy részét a központba küldték, amelyet a hitetlenek elleni harcra költöttek. A nagymester közvetlenül a pápának tartozott engedelmességgel. Jeruzsálem eleste után központjukat Akkon- ban rendezték be, amelyet 1291Templomos lovagok ben vettek be a törökök. Egy részük ekkor Ciprusra menekült, majd Fouques de Villaret nagymester vezetésével, három évi kegyetlen ostrom után, 1309- ben elfoglalták Rhodoszt. A sziget elfoglalása után kezdték a johannitákat rhodoszi lovagoknak nevezni. A johanniták betegápoló és szegényellátó munkájukat a kor legmagasabb szintjén végezték. Például jeruzsálemi központi ispotályukban 1170-ben 2000 ágy állt. Volt, hogy egyidóben 900 beteget és 750 sebesültet ápoltak itt, mindegyikük egységes kórházi ruhát kapott. Külön részt tartottak fenn a szülő nőknek és náluk otthonra találtak az elhagyott vagy elárvult gyermekek. A templomosok pecsétje Elet az őshazában Benedek Elek A régi krónikák szerint, Kelet- Ázsia pusztaságain volt a magyarnak őshazája, s a mongol vagy török-tatár népcsaládnak vérbeli ivadéka a magyar. Ezt a rokonságot vallja történetünk több jeles búvára ma is. Viszont több tudós vitatja a finn-ugor népcsaláddal való rokonságot, a nyelvi hasonlatosság alapján. Némelyek legújabban a mai Baskíriát, mely az Erdős-Urál és a Káma s Bjelala folyók közé eső terület, tartják a magyarok őshazájának s vallják, hogy a magyar a baskírral egyazon nép. íme, tehát többféle a vélekedés a magyarok eredetéről, atyafi- ságáról, bölcsejéről. Tökéletes,. világos bizonyosságunk nincs sem ebben, sem abban az irányban. Ha egyfelől nyilvánvaló is, hogy a finn-ugor elem nagyobb mértékben van meg a magyar nyelvben, mint a török, másfelől a faji hasonlatosság a török népcsaláddal való atyafiság mellett bizonyít, s ez kétségtelenül erősebb bizonyíték a nyelvnél. Erősebb, mert a történelemnek számos példája van arra is, hogy az uralkodó népfaj lassanként átveszi a meghódított népfaj nyelvét, ami annál könnyebben megtörténhetett, mert az uralkodás nem jelentette egyúttal a számbeli többséget is. Ha nem is állítható feltétlen bizonyossággal, a legnagyobb valószerűség szerint, a török-tatár népcsaládhoz tartozik a magyar s Közép-Ázsia lehetett a bölcse- je, de már azt teljes bizonyossággal tudjuk, hogy 830-ban lép fel a történelem színpadán, mégpedig Lebediában, azon a területen, mely Dnyepper és Don vidékén, a Fekete- és Azovi- tenger közé esik, s amely terület a magyar nép akkori vezére, Előd vagy Lebedtől nyerte a nevét. Hét törzse volt ez időben a magyarnak, de e közt a hét törzs között akkor még nem volt szoros kapcsolat. A földön, melyet megszállottak, gazdag legelők voltak s termeltek rajta gabonafélét is. Mindenképpen kielé- gíté egy kevés igényű nép szükségleteit. Valóképpen a nagy kazár birodalom egy része volt Lebedia, s nyilván fegyverrel foglalták el őseink a kazároktól. De csakhamar szövetségre lépett a két nép: Előd kazár leányt vett feleségül, a kazárok és magyarok együtt harcoltak a Don vizén túl lakó besenyők ellen. Rövid együttélés után a kazárok egyik törzse, a kabar, a magyarokhoz csatlakozik, beleolvad s midőn a besenyők miatt Lebediában sincs maradásuk, nyolcra szaporodott törzzsel húzódik a magyar Etelközbe. Már Lebediában ajánlották a kazárok Előd vajdának, hogy egyesítse a törzseket, legyen azoknak fóvajdája, 6 azonban erre aggkora miatt nem vállalkozott. Álmost ajánlotta maga helyett, de ez isörg ember volt s helyette fiát, Árpádot választották fejedelmökül a törzsek; Árpádot, aki Konsztantinosz görög császár elbeszélése szerint „észre tekintélyes, tanácsban és vitézségben nevezetes, s egészen fejedelemségre teremtett férfiú vala”. Paizsra emeléssel történt az ő fejedelemmé való választása. így volt szokásban a kazároknál, így választák első fejedelmüket a magyarok is. A hét magyar törzs fejei: Álmos, Előd, Kund, Ond, Tas, Huba és Tuhutum, a későbbi magyar monda szerint, paizsra emelvén Árpádot, e szavakkal hódolának neki: „Mától fogva te vagy vezérünk, uralkodónk, bárhova vezet a szerencse, mi követni fogunk.” Árpád vezette tehát a magyar népet Lebediából Etelközbe, miután a besenyők örökös beütése lehetetlenné tette az ottmara- dást. Árpád akkor férfikora delén volt s népének Etelközbe vezetése 885 táján eshetett meg. Az Al- só-Dnyepper, Bug, Dnyeszter, Prut és Szeret közé eső, rengeteg nagy, jobbára lakatlan terület volt az új föld, melynek Etelköz, vagyis Vízköz volt a neve. Ezt a területet szállották meg őseink Árpád vezérletével s már-már azt hitték, hogy állandó hazát leltek itt. De mindössze tíz esztendeig van maradásuk Etelközben: Simeon bolgár király rájok uszította régi ellenségüket, a besenyőket, s új hazát kell keresniük. Árpád kezdetben északnak, Kijevnek tart, de itt nem állapodhatik meg: nem talál lakatlan területet. így fordul a Kárpátoknak s a vereckei szoroson keresztül, 895 vége táján arra a földre, melyről az ősök annyi szépet, annyi csodást regéltek.
