Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-28 / 23. szám

1993. Január 28., Csütörtök-----------------Zemplén Tájain A fejlesztés tervei Miskolc (ÉM) — A Borsod-Aba- új -Zemplén és He vés megyei régió fejlesztésére hozott kormányha­tározat legfontosabb és a jövőt te­kintve meghatározó része, hogy a kormány a tőkebefektetés előse­gítése érdekében megvizsgálja Sátoraljaújhely illetve a Bodrog­közben fekvő Lácacséke-Dámóc- Zemplénagrád térségében egy ipari és kereskedelmi parkként működő vámszabadterület létesí­tésének lehetőségét. A helyi kez­deményezésű program kidolgozá­sához szakértői közreműködést ad. Talán úgy is fogalmazhatunk, az országhatárok miatt eddig „el­nyomorított” részek most éppen a szomszédos országokkal való ha­tárhelyzet folytán - az elképzelés megvalósulása esetén r jelentős fejlődés előtt állnak. Új lehető­ségek nyílnak meg a települések előtt, amelyek természetesen a környezetükre is kihatnak. A folyamatos fejlesztés mellett néhány terv már a közeljövőben megvalósul. így elsősorban szá­mos település jó ivóvízzel való el­látása. A program olyan kiste­lepülések ivóvízellátást irányoz­za elő, mint Vilyvitány, Felső- regmec, Füzérradvány, Rudabá- nyácska, Pusztafalu, Filkeháza. A megvalósítás csaknem 60 mil­lió forintba kerül. A sátoralja­újhelyi térség fejlesztésére elő­irányzott összesen megközelítő­leg 260 milliós program költség- vetésébe belefér Hollóháza csa­tornázása és szennyvíztisztításá­nak megoldása. Több helyen, így Alsóberecki belterületén a mint­egy 5 kilométernyi út korsze­rűsítése, Bodroghalomban pedig járdaépítés és csapadékvíz ren­dezés. E térség fejlesztését szolgálja Sá­rospatakon a szennyvízelvezetés és tisztítás bővítése, mintegy 388 millió forintos költséggel. Jelen­tős az az elképzelés, illetve terv, hogy Szerencs, Tokaj térségében több mint 300 főt foglalkoztató gyermektápszer- és készételgyár­tó üzemet létesítenek a helyi fog­lalkoztatás bővítésére, új munka­helyek létesítésére. A „belső” fo­galmat könnyíti majd meg a Sze­rencs és Ond között megépítendő mintegy 3 kilométeres kerék­párút. Emellett tovább vizsgálják a helyi önkormányzatok által felvetett javaslatok megvalósításának lehetőségeit is. Tavaszi szoborpark Tállya (ÉM) — Hol van még a tavasz! - mondhatják a címet meg­látva, tisztelt olvasók, méghozzá teljes joggal. Ám az elmúlt napok melegében már itt érezhettük a fi­atal évszakot. És különleges fényt kaptak a tiszta levegő szikrázó napsütésétől a tállyai szobor­parkban Magda Frank alkotásai is. Igaz, azóta lassan ismét átvette az uralmat a januárhoz inkább il­lő húvös-borongós idő. A szobrok azonban - velünk együtt - kitartóan várják a vissza­térést. A napsütését és alkotó­jukét. A hírek szerint ugyanis a művésznő a közeljövőben, talán már tavasszal, végleg hazatér Tállyára. Bodrogközi mindegy mi Hol nem boldogít se téesz, se kft... Riese (ÉM - BSzL) -„Ki itt be­lépsz, hagyj fel minden remény­nyel” - ez az írói intelem jut az em­ber eszébe, ha Sárospataknál át­megy a Bodrogközbe. Pedig ez nem így van. Mert van remény még a leglehetetlenebb helyze­tekben is. De ezt nem mindenütt és nem mindenki tudja. Mert, ha valaki ködös, párás, cse- pergős téli időben egy ködjárta bodrogközi faluba téved, bizony elgondolkodik: vajon az idő ala- gútján hány évet, vagy évtizedet is ment vissza - mondjuk Patak­hoz, vagy Miskolchoz képest. Ricsére igyekszem, ebbe a - vala­ha járási központba - ahol mentő- állomás, gyógyszertár, öregek napközi otthona, posta, iskola, szóval minden van, ami mun­kához, megélhetéshez szükségel­tetik. Csak éppen munkalehe­tőség nincs. Gyakorlatilag a falu munkavállaló lakosságának nagyrésze munkanélküli jára­dékból vegetál - legalábbis mióta a gyengén „muzsikáló” szakszö­vetkezet sem tud munkát biztosí­tani tagjainak - alkalmazottai­nak. Itt, a ködös csendes bodrogközi hétköznapok különösen csende­sen folydogálnak. Miként a be sem fagyott Bodrog vagy a közeli Tisza. Lassú, csendes, komótos itt minden mozgás. De, ha beüt az Istennyila, akkor bezzeg elkezdődik a hajcihő. Most e január végi, télvizes időben is ez történt. Merjt sokan úgy vélik, hogy ne unatkozzon a paraszt’ kezdik borzolni idegeit minden­féle hivatalos számlákkal, tarto­zások felszólításával, fizetési meghagyással egyaránt. Akár hi­telfelvevőről, akár kezesről van szó. Panaszolják is a felszólítottak: ők valóban felvették azt a három- százezer forint újrakezdési köl­csönt, de annak visszafizetésére garanciát vállalt a helyi szakszö­vetkezet. De hát induljunk sor­jában: Még 1988-ban történt, hogy - az országban második­ként!!) felszámolták a ricsei ter­melőszövetkezetet. Mert huza­mosabb időn keresztül vesz­teséges volt. Három név, három szervezeti forma is kevés volt az itt élőknek, hogy rájöjjenek: nem megy itt a közös! Több itteni szö­vetkezeti dolgozó is erre a megál­lapításra jutott. Mert az első összeomlás után szerettek volna felemelkedni, kellett hozzá egy másik, hogy belássák: a régi for­mában nem megy tovább. Aztán szakszövetkezetei alapítottak, de azt már csak azok tehették, akik újrakezdési kölcsönt vettek fel - háromszázezer forint értékben. Először csak néhány ember, ké­sőbb még nyolcvan család csat­lakozott hozzájuk, hátha lehet valami újat, valami hasznosat tenni. Sajnos az idő nem őket iga­zolta. „Befürödtek” az új elképzelések­kel is. Libatoll minden csak né­hány hónapra volt jó üzlet. A vé­gén bedobták a törülközőt. Csőd­be ment a lúdtartás meg ami vele jár: a jószággal történő vesződés, a toliértékesítés, a törzsállo­mány. Közben fizetni is illett vol­na a felvett kölcsönt, amire garan­ciát vállalt a helyi szakszövet­kezet. Csakhogy a kezdeti sikerek után ennek munkája is csődöt mondott. Mert az egyénenként felvett újrakezdési hitelt a szak- szövetkezetnek kellett volna fo­lyamatosan visszafizetni a sátor­aljaújhelyi OTP-nek. Mit ad Isten? Hárommillió forint visszafizetése után fizetésképte­lenné váltak. A hitelező termé­szetesen - nem hagyta a magáét, ezért levelet küldött a hitelfel­vevőknek, hogy fizessenek. Csak­hogy a hitelezők egy része már 1990-ben „elszámolt” a szakszö­vetkezettel, miszerint a törzsliba állományt a szakszövetkezet visz- szavette, majd a keletkezett vesz­teséget nem hárítja a vállalko­zókra. Mert veszteséges lett a szépreményű libatenyésztés. Az okok között mindenféle szakértői igazolás bizonyítja, hogy a vesz­teség nem a tenyésztő hibájából történt. Közben történt egy s más, amit a jelenlegi elnök Dakos János így jellemez: A megalakuláskor vál­lalkozó típusú szakszövetkezet lett a ricsei. Háromszázezer forin­tot vettek fel az újraalakuló szak- szövetkezet tagjai. Kezdetben jó üzlet volt a pecsenyeliba, a toll, a törzslúd. A89-es év kiemelkedően jó időszak volt. Az akkori elnö­künk közös volt a cigándiakkal. Közös keltetőnk volt 24 ezres törzsliba állománnyal. 4000 gú­nár, a többi tojó. De már a szapo­rulat négyszázezer lett volna. Csakhogy sok volt a terméketlen, sokat nem időben keltettek, sokat pedig Kelebiába kellett szállítani keltetésre - ez is ráfizetés volt. Szakmai felügyelet szinte semmi sem volt. Baj volt a táppal is. Ez is bebizonyosodott. - Persze, hogy csődbe mentünk. Ezért mi ma­gunk kértük a felszámolást saját magunk ellen. Mert a vállalkozás csődbe jutott. A szakszövetkezetből most sokan munkanélküli járadékot kapnak. Alig várják, hogy éljen jelzálog­jogával az OTP. Erre ott van a 6000 aranykorona értékű föld, a 103 hektár erdő, az öt tanya. Huszonegymillió forinttal tartoz­nak az OTP-nek. De már az egyénileg felvett hitel kamatánál is „ketyeg az óra. Az OTP - a ricsei hitelezőinek fel­mondta a további hitelezést. A vagyonra jelzáloga van. Azt érté­kesítheti még a felszámolás előtt. És a szakszövetkezet akkori létre­hozói még mindig azt akarják: ha elismeri a szakmai vezetés a li­batenyésztés tőlük független okok miatt bekövetkezett vesz­teségeinek okát - akkor ők haj­landóak újra hitelt felvenni, új­rakezdeni még ennyi kudarc után is. Már reorganizációs hitelről be­szélnek, már azt szeretnék, hogy a szakszövetkezet vagyonából rendezzék a tagok újrakezdési hitelét. Azt szeretnék, ha a vesz­teséget az eredmény (mert volt ilyen) terhére leírnák. Mentek már Rajkai Zsolt, Nagy-Bozsoki képviselő urakhoz is, de azt sze­retnék elérni, amit a Pénzügymi­nisztérium is sugall: a vállalko­zóknak a piacvesztésből szár­mazó veszteségeit a Pénzügymi­nisztérium leírja. Ámbár nemigen nyugodhatnak meg Fodor Béla, Vécsi Géza, Iski László, Deák Miklós és vállalkozó társai, hiszen a Földművelésügyi Minisztériumban azt mondták nekik: „Támogatjuk Ricsét, de ed­dig már kétszer megmentettük.” Tisztelt illetékesek! Nézzenek már be úgy 2-3 évenként ebbe a Balkánhoz közeli térségbe is. Higgyék el, egészen új világ tárul Cigánysor(s) Harkányban i Taktaharkóny (ÉM) — Micsoda házsor ez! Nemrég épített vá­lyogviskók világa. Taktahar- kányban a szennyvíztelep köz­vetlen közelében. Engedéllyel vagy anélkül épültek mindegy, lakói annak is örülnek, hogy fedél van a fejük felett. Sorsukra mi sem jellemzőbb, mint az a mondat, amelyet egyikük sóhaj­tott a személykocsi ablakán be­hajolva: „De jó meleg lehet ebben a taxiban..." Télen még csal-csak el van az ember fia a szennyvíztelep környékén, ha­nem a nyári hőségben a ret­tenetes bűz uralkodik a gizga- zos területen. Fotók: Farkas Maya ESZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kábeltévé! Sátoraljaújhely (ÉM-FJ) — Amint - re- , mélhetően - már sokan tudják, megkezdte működését a régen várt Zemplén Televízió. Tekintettel arra, hogy ezzel szűkebb ha­zánk egy új közszolgálati műsorszóróhoz ju­tott, szükségesnek tartjuk, hogy tájékoz­tatást adjunk a vele kapcsolatos praktikus tudnivalókról. Mindenekelőtt néhány szót a létrejöttéről és jelentőségéről. A Hegyköz, Hegyalja és a Bodrogköz önkor­mányzatainak összefogásával (tehát közös pénzeszközök felhasználásával) a Sátor­aljaújhelyi Városi Televízió stúdiójának, a Magashegyen lévő adótorony lehetősé­geinek bővítésével jöttek létre a műszaki feltételek egy zempléni, regionális televízió megteremtésére. A sokat emlegetett frekvencia-moratórium miatt azonban egyelőre nincs lehetőség ar­ra, hogy ez a tv saját hullámhosszon, bár­mikor műsort sugározzon. Jelenleg tehát a Magyar Televízió által használt frekven­cián dolgozik, de csak heti 1 órában. (Ennyit enged át az MTV a helyi stúdióknak). Az újhelyi adótorony egyébként a Magyar Televízió műsorait továbbítja mindenkor, éppen úgymint az általunk rég megszokott tokaji adó. Tehát csak minden csütörtökön este 20 és 21 óra között - a vidéki stúdiók adásidejében - válik önállóvá. Jelenleg kísérleti adás folyik. Az adót még szabályozgatják, próbálgatják. Ne várjunk olyan képminőséget Újhely irányából, mint Tokajból. Inkább figyeljünk a heti 1 órás műsor tartalmára. Nézzük meg, mit nyújt nekünk és mondjuk el róla a véleményün­ket is. Szívesen veszik a szerkesztők. Ezt annál is inkább megtehetjük, mivel a patakiak adófillérei is benne vannak a fenn­tartás, működtetés költségeiben. Nem lehet tehát közömbös, hogy például mennyit foglalkoznak a mi közügyeinkkel! Panzió az ősi házban Vendégek, csak ősszel A felújítás húszmillióba kerül Fotó: Fojtán László Tállya (ÉM-CsM) — Nem is olyan régen még laktak az ősi Rákóczi-házban. Ezt on­nan tudhatjuk, hogy mondta a polgármester úr. De erről tanúskodnak az egy-két szo­bában még fellelhető zöld és rózsaszín fes­tékalapra hengerelt minták is, amelyek nem kifejezetten jellemzők a 17. századra. Most viszont „árva a ház, nincs kacagás, árvák a régi szobák”. De már nem sokáig. Márciustól a munkások népesítik majd be, később pedig a vendégek. A házból ugyanis panzió lesz. Neve még nincs, de a tervek készen állnak, és ha min­den jól megy, már az idén sikerül elkölteni azt a 20 millió forintot, amibe az épület felújítása kerül. Utána jön még a 8 darab 2- 3-4 személyes szoba berendezése, ahol majd összesen 26 személyt tudnak egyszer­re elhelyezni. A panzió talán már az ősszel is fogadhat vendégeket. Ennek a munkálatok befe­jezésén kívül még két feltétele van. Az egyik: a tulajdonos, az önkormányzat találjon megfelelő és vállalkozó kedvű üzemeltetőt. A másik: legyenek vendégek. Ez utóbbival valószínűleg nem lesz gond, hiszen Tállya sokak előtt ismert, már csak a bor miatt is. De ha ez mégsem lenne elég vonzerő, akkor ki kell várni a Világkiál­lítást. Tállya ugyanis „benevezett” a prog­ramsorozatba, tervei már kódszámot is kap­tak az irodánál. A zempléni társulás (Mád, Rátka, Tállya, Golop, Monok) most bővült egy abaúji tag­gal, Boldogkóváraljával. A négy fő prog­rampont a Magda Frank szoborkiállítás, egy Renault-bemutató, bor kiállítás és új hímzés bemutató, amelyhez Rozsnyó, Zobor és Csíkszereda vidéke is társul. Aaszekvállalkozású napraforgó - januárban. (A kombájn ide nem :rt el...)

Next

/
Oldalképek
Tartalom