Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-05 / 3. szám

1993. Január 5., Kedd Miskolci Körkép ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Lékek a tavakon Mályi (ÉM-N.J.) - Közel a parthoz, hozzávetőleg 18 léket lehet összeszámolni a Mályi-tó jégpáncélján. Hevenyészett szá­molással ennek még a felénél sem találni igazán feltűnő jelzést. Néhol egy ág, másutt egy-két kő hívja fel a figyelmet rá: Vigyázat, itt a hártyányi jég alatt 10-15 méter mély ret­tenetes hidegvíz húzódik! A töb­binél semmi, legfeljebb a kicsá­kányozott baltával, szerelővas­sal kibányászott jégkockák mu­tatják a tükörsima felszín „him­lőhelyeit”. Hétvégeken százak jönnek ide csúszkálni, kor­csolyázni. Kicsik és nagyok szülőkkel vagy felügyelet nélkül. Van, aki kerékpárral, vagy mo­torkerékpárral bravúroskodik. Egy szó, mint száz, most a téli fagyok idején is csaknem nyári forgalmuk van a környező tavaknak. Egyfelől ennek örülni kell, mert a néhány éves csöpp­ségek itt megtanulhatják a ko­rizást, a nagyobbak felhőtlen hokimeccseket vívhatnak egy­mással, de rajtuk kívül a szülők, az éltes nagyszülők is eltotyog­hatnak a metsző szélben a jé­gen, s ez most jobb, mint ülni a tévé előtt. Látszólag persze ezek a vidám korcsolyázók jégjáró, korizni nem tudók fittyet hánynak a lékeknek, kerülgetik a gyanús helyeket, de az sem ritka, hogy odaülnek a szerencsét, halat váró, fázós horgászok mellé. A fogás ritka vendég, a horgásznépség viszont türelmes. Tehát látszólag nincs itt semmi ellentét, a tavaknál a legzor­dabb időben is megtalálják ked­venc időtöltésüket kicsik és nagyok, kirándulók, kor­csolyázók, horgászok. A lapos, parti lejáróknál is autók sora ereszkedett közel a jég széléig. Érthető, hiszen me­leg öltözék nem lévén, itt kell átváltani az utcai cipőket, itt kell felcsatolni a korcsolyát. Érthető hát, hogy aki csak teheti, a legpraktikusabb megoldást választja, hogy a fel­csatolt korcsolyával a kocsiból jóformán a jégre léphessen. A legmerészebbek, akik nem kevesebbet kockáztatnak, minthogy autóstól hidegfürdőt vehetnek, egyenesen a jégre haj­tanak. Jó, jó a mínusz 13-17 fokos hajnalokon 20 centisre is meghízik a jégpáncél a tavon. Ám a lékek közelében nap­közben olvadásos foltok terjen- genek a víz „melegítő” hatására. Kedves autósok! Nem túlzás ez a kényelem? Bányatavak köztu­dottan hirtelen mélyülnek, ilyen a Mályi- és Nyéki-tó is. Kár lenne újabb autókkal gyarapí­tani a vízalatti készletet. Ha vi­szont hidegvizes megmártózásra vágynak, minek ahhoz az autót segítségül hívni. Alapítsák meg a lékfürdőzők első hazai rozmár klubját, hátha követőkre talál­nak, de előtte tegyék le a kor­csolyát és az autóskesztyűt! Év eleji leltározások Miskolc (ÉM-FJ) - így január­tájban kezdődnek minden na­gyobb áruházban a leltározások, ezért időnként nagyobb sétára kényszerülünk egy-egy bevásár­lás alkalmával. Hogy hol, mikor lesz (volt) leltár a közeljövőben, annak jártunk utána. Nos, a Csemege-Meinl ABC-k már az újesztendó napjan megejtették a soros ellenőrzést, a Győri kapuban, és a Vörös­marty utcában lévő üzletben is. A Pátria szintén túl van ezen a szükséges rosszon. Az e ­miszer Kereskedelmi Válla st többi boltja pedig február első hetéig folyamatosan lesz zarva egy-két napra. Persze a nyi va tartás kényszerű szüneteltetese alatt is árusítanak majd tej ér­mékét, kenyeret a bolto előterében - tudtuk meg- Halértnél sincs kiszolgálás a héten: József A. úti kirendelt­ségük január 4-től 8-ig tartja Kiürültek a munkásszállók Nem lesz könnyű visszatanulni a múltba Egy a sok kiürült, új szerepet kapott szállók közül. Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM-Nagy József) - A falak között, ahol most csendes hivatalok, diszkont áruházak, lerakatok húzódnak meg, valamikor nem is olyan régen, még vidéki munkások laktak. Innen, Miskolc belvárosából in­dultak reggel az építkezésekre, ide tértek vissza hosszú műsza­koktól megviselten, s hajtották fejüket álomra bélyegző-mintás egyenpárnákra. Táskából ettek, amíg a hazaiból tartott, majd mindig ugyanazt, szalonnát, kenyeret, hagymát, paprikát, hétfőn az úticsomag­ban megszíj asodott rántott húst, otthoni savanyúval. Bármilyen nehezen is jött össze rá, a napot pálinkával, vodkával indították, ritkán adódott ilyes­miből baja azoknak, akik mértéket tartottak. Bent a szállón valami jó rej- teken előfordultak igazi, testes demizsonok is, melyek a napi izzadtság után nem sokáig őrizték tartalmukat. Régi szállólakók a megmond­hatói, hogy a legdrákóibb szigor, a legéberebb gondnok is kevés volt ahhóz, hogy megakadályoz­za olykor a hölgy látogatók jelen­létét az esti, éjszakai órákban, s félnapokig őrizte a függöny, az egyébként áporodott levegőben a fehérnép-illatot, valami pacsu­liét, amit rendes férfiember egyébként még pénzért se. kenne magára. A heti, netán havonként egysze­ri hazautazás ahhoz kevés volt, hogy megfelelő hőfokon tartsa a tűzhely, hát még az ágy melegét, az évek múlásával, a hazautazások ritkulásával egyre több volt a válás. Igaz is, a munkásszállók nem a házassági kapcsolat erősítését, megtartását segítő intézmények voltak. Az elvadulás, az eldurvulás ellen ott volt a sakk, a pingpong, a kártya, ám az erkölcsi, emberi erodálódás, ha egyszer megin­dult, azt ilyen eszközökkel nem lehetett már megállítani, legfel­jebb fékezni. Voltak, magam is ismertem olyanokat, akik szinte végleges szálló-lakásra rendezkedtek be, mert körülöttük széthullt a csa­lád, mert egyedül maradtak, s mégis évtizedekig megőrizték kiegyensúlyozottságukat, em­beri tartásukat, s közben a szak­mában is az élen maradtak. Sajnos ók voltak kevesebben. Az ilyen embereknek, főleg a fi­atalok körében valóságos holdudvaruk alakult ki. A jobb érzésűek valósággal csüngtek rajtuk, elfogadták mércéül a tudásukat, higgadt véleményalkotó képességüket, bölcs döntésüket az élet apróbb- nagyobb ügyeiben. A változások, melyek során a szállók kiürültek, mindany- nyiukat elsöpörték a városokból. Haza, vagy valahová máshová. A folyamat már régebben megkezdődött, azokra az évekre tehető, amikor egyre kevesebb megrendelést kapott az építői­par, aztán sorra a többi ágazat is. Már nem kellett pályázni egy ágyra, egy jobb szobára, válogat­ni is lehetett. Ekkortól már idegen, külső em­ber is igényelhetett itt szobát, esetleg tévével, rádióval felsze­relt, a valamelyest leszeparált folyosói ágakban vendégszobát is - olcsón. Hol van ma már az olcsóság, hol vannak a szállónak álcázott szállodai szerepben megjelent munkásotthonok? A melegített ételek sokféle szagát kiszellőztette a rendszerváltás, az utolsó lakók ugyan ka­paszkodtak volna még a vas­ágyak lábába is, de nem maradt remény a számukra. A nagyipar összezsugorodott, a kft.-ékben egészen más erővonalak, elképzelések mentén jöttek létre új közösségek, ahol szoba- és asztaltársak fröccsökre, félde­cikre épülő érzelmi összetar­tozását már nem jegyezték. Ami számított: a fiatalság, az erő, a megbízhatóság. Olyan sokad- rangú kérdéssel, hogy hol lakjon valaki hétközben, nincs ideje foglalkozni a vállalkozóknak. Ilyenre sincs, más hasonlóra sincs, akinek valami nem tet­szik, elmehet. Hová? Haza, ha otthon még vár­ta valaki, akiből elég volt a havonkénti hazautazás fizetés­napon, a szennyes kimosása, meg a besárgult esküvői kép a falon. Hová, merre vezetnek ezek az életutak? Igaz,a volt szállólakók tudnak kaszálni, kapálni, nem felejtet­ték el, hogyan éltek mielőtt fel­szippantotta őket a város, a falunyi közösséget tartó szálló. Egyelőre, amíg tart az átmenet, a kapa jobban feltöri a kezüket, mint a vakolókanál, s aligha nyitják több örömre a szemüket ébredés után, amikor arra eszmélnek, hogy a ház körüli szöszmötölésen kívül nincs más dolguk. Mert igen kényelmes volt, amíg a művezető a reggeli eligazításon elmondta a napi teendőket, a gondnok gondos­kodott a fűtött szobákról, melegvízről, a hét végeken a család a váltás fehérneműről. Akkor a munkás álmát nem zavarták a gazdasági gondok, az államadósság, a munkanél­küliség gyötró-feszítő bajai. Hogy az a kényelem nagyon sok­ba került az országnak, most már tudja, mást nem hall, olvas egész nap. Minden hajnalra izzadt a párna, még a takarékosan fűtött ott­honi szobában is sűrűn átjárja a forróság az egykori szál­lólakókat, mert nincs, aki meg­mondja napra, órára, mit kell tenni. Közülük sokan a téesz elől mentek el, olyanok, akik nem adták be a derekukat, s most sehol sincs az akkori bá­torság, a szembeszegülés. Ott a föld karnyújtásnyira, igényel­hető, elérhető és használható. Csak Vissza kellene szokni bele, s dönteni olyasmiben, amihez a legfelső vezetők sem tudnak biz­tos tanácsokkal szolgálni: mi teremjen azokon a táblákon, mi­lyen jószágot érdemes tartani ma, holnap, holnapután? S ha a szállók népe a régi téeszek felbomlása után valami­lyen új típusú szövetkezetbe ka­paszkodva érzi leginkább biz­tonságban a holnapját, igazán érthető. Fél évszázad alatt so­hasem biztatták arra, hogy önálló legyen, s ha néha gondolt erre, megadta az árát. Most munkásszállói álmait hát­rahagyva megint tanulhat, visszatanulhat a múltjába. Hideg tél jött a forró nyár után Miskolc (ÉM - GyK) - A több évszázados tapasztalatokon ala­puló népi megfigyelés igazát az elmúlt hónapokban is észlelhet­tük, szó szerint a saját bőrünkön. Az 1992-es esztendő csapadék- mentes, korábbi melegrekordot döntögető hőmérséklettel örven­deztetett meg bennünket. Meteorológiai adatok alapján - különösen most, a zord időben - érdemes visszaidézni: már júniusban 29 Celsius fokot is mértek Miskolcon. A következő hónapban gyakran kúszott fel a hőmérő higanyszála a 30-32 fok fölé, hogy azután augusztusban a 40 fokhoz közeli hőmérséklet­től kerülgessen bennünket a guta... Jó lett volna egy kicsit eltenni abból a napfényes melegből télire, hiszen a hosszú és forró nyárra bizony kemény hideg, je­ges széllel gyakran párosuló, száraz tél következett. A népi megfigyelés tehát ez al­kalommal is bevált: a meleg nyárra hideg tél jött. Jéghideg. Mert hiszen volt már december­Fotó: Laczó József ben hideg-rekordunk is, ha nem is szűkebb környezetünkben, hanem országosan.- Reggel 7 órakor ugyan „csak” - 8,2 fokot mértünk Miskolcon - hallottuk tegnap Körömi Zoltántól, a Meteorológiai Inté­zet miskolci főállomásának ép­pen szolgálatban levő észle­lőjétől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a következő napokban nem lesz hidegebb, hiszen jelenleg az anticiklon hatása érvényesül. Ezen a télen egyébként - eddig legalább is - nem Miskolc volt a leghidegebb, hiszen december­ben az állomás adatai szerint a mínusz 12,7 Celsius fok már az átlagot meghaladó volt. Ami pedig a tegnapi -8,2 fokot jelen­ti: örvendhettünk neki, hiszen Kecskeméten például a 13 fokot is meghaladta a reggeli órákban mért hőmérséklet. Nem sok jó­val kecsegtet, ami az előrejelzés­ből megtudható, hiszen térsé­günkben egyhamar nem várható a csapadék, inkább a kemény, csontig hatoló hidegre kell „berendezkednünk”. Ehhez még társulhat olykor a hideg, északi szél - amint azt karácsony táján is észlelhettük - s olyankor bi­zony még didergósebbek va­gyunk, hiszen a pár óráig tartó napsütés sem tudja igazán fel­melegíteni a levegőt, a száraz, fagyos földet. De még a kedély­állapotunkat sem - ahogyan mostanában elnézem magunkat.---------JEGYZET----------­Nagy József Sajnos nem arról a bizonyos isteni szikráról van szó, amire nyomban gondolhat az olvasó, ezek a szikrák sajnos kályhákból pattannak ki és okoznak jelentős károkat nap­jainkban országszerte. Mert ahogy keményedik a hideg, úgy próbál küzdeni ellene az ember. Teszi ezt úgy ahogy arra módja és le­hetősége van, olaj- és fatüzelésű kály­hákkal, szénnel és gázzal, kinek mi a- datik meg a lakóhelyén. Jóllehet az ország egyre jelentősebb területén jelen van már a korszerű fűtéshez szükséges földgáz, még mindig igen sokan kénytelenek használni a jó öreg bevált vaskály­hákat. Ezek gyomrában vidáman pat­tog a tűz, sugárzó, átható melegét igen jó érezni a nagy hidegek ellenében. Csakhogy a nagy lobogású tüzek könnyen gyújtanak és az ilyen kály­hákat nem jó egyedül hagyni a lakás­ban. Átforrósodik a levegő, de a kör­nyezetében lévő bútor is, különösen a textíliák kaphatnak könnyen lángra. Az elmúlt napokban az ország meg­annyi településéről érkeztek drámai hírek ilyen esetekről, sajnos Miskolcon is történt ilyen. A felforrósított víkend- házban jólesik egy kis csendes szu- nyókálás, amiből sajnos olykor nincs már felébredés. Nagyon sokan legyintenek, amikor a kéményseprő kopogtat, kitisztítani a kéményt, vagy ilyen úri huncutsággal áll elő, hogy úgymond, megméri a huzatot. Nohát, mikor mértek őseink huzatot és mégis fűtöttek, melegedtek. Lehet, de nagyon sokan meg is adták az árát annak, hogy a kémény nem volt megfelelő, hogy a mérgező gázok nem tudtak eltávozni a lakásból. Szerencsére egyre ritkábban, de még ma is előfordulnak szénmonoxid fnér- gezések, néha halállal végződök is. Pedig megelőzhetők lennének ezek is, ha időben, még a fűtési szezon kezdete előtt átvizsgáltatnák szakemberrel a füstelvezetőket. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján most újra felhívjuk a figyelmet arra, hogy kiskorú és magatehetetlen csa­ládtagjainkat se hagyjuk magukra olyan lakásban, ahol jól megrakott kályha ég, vagy ahol alaposan fel­csavarták az olajkályha gombját a legnagyobb fűtési fokozatra. Helyette fokozottabban vigyázzunk, a tűzre is, magunkra is. Ahol a legnagyobb a szükség... A karácsony a család, a szeretet, az aján­dékozás ünnepe. A legnagyobb öröm ilyen­kor adni és kapni - ha van kinek, kitől és legfőképpen miből. Az ünnepi hangulatban sajnos sokan - és egyre többen - vannak olyanok, akik egye­dül, magányosan vagy nagyon nyo­morúságos körülmények között várták a szeretet ünnepét. Azok, akikre hetekig vagy hónapokig nem nyitják rá az ajtót, azok, akiknek gondot okoz nap mint nap a betevő falat előte­remtése, nagy örömmel és meglepetéssel fogadtak karácsony előtt bennünket. Körzetünkben nap mint nap megfordulva láttuk, tapasztaltuk sok család keserűen szomorú helyzetét, ezért úgy gondoltuk, legalább néhány percre, órára meg­próbáljuk feledtetni velük gondjaikat. A november elején és december közepén tartott SZDSZ filléres-ruhavásár bevételéből 30 magányos, rászoruló em­bernek, szegény családnak állítottunk össze élelmiszer-csomagot, amit elvittünk a lakásukra, s beszélgettünk velük gond­jaikról, életükről, így próbáltunk - ha csak percekre is - meleget vinni a sok helyen fútetlen szobákba. A miskolci közgyűlés SZDSZ-es képviselői

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom