Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-26 / 21. szám
1993. Január 26., Kedd Faluriport így élnek az Alacska két partján Lévay Györgyi A Kutyás és az Agyagos alatt becsorog a faluba az Alacska patak, átbújik egypár út alatt és irányt vesz a Sajó felé. Arra voltunk kiváncsiak, hogyan élnek jobb és bal partján, a 918 lelkes Alacskán az emberek. Miből élnek? A köztudatban még bányászfaluként él a település. De lehet-e ma-napság bányászfalut emlegetni? Barátságtalan, jeges-ködös reggelen érünk a faluba, még annyi időre sem süt ki a nap, hogy tisztességesen lefotózhatnánk a községházát a jellegzetes kerekeskúttal és a hősök emlékművével. Dr. Simon László polgármester úr is csak a ködöt szurkába, amikor bemutatná Alacskát. Arra van a Cinegés, mögötte a Hár- sas-alja, a Kerek erdő alatt a kastély, benne az iskola: higgyük el, csodaszép itt minden: az Isten is üdülőfalunak teremtette. A képviselő iránytűje — Amikor 1975-ben befordult Alacskára a farmotoros busz, szinte elállt a lélegzetem. Akkor is január volt, de rengeteg hó és Jeszenszky László szikrázó napsütés. Megpillantottam a hegyek között a magas templomtornyot és az apró házakat... Gyönyörű volt és én tudtam, hosszan tartó lesz vele a kapcsolatom - meséli Jeszenszky László önkormányzati képviselő. A dunakeszi fiatalember pehelysúlyú bokszolóként került a Borsodi Bányász SC-hez, aztán alacskai kislányt vett feleségül. Azóta házat építettek a szülők telkén, Norbert fiuk 13 éves, Beatrix 8, és mellesleg most készül letenni a manökenvizsgát. Jeszenszky Lászlót sokáig úgy emlegették a faluban, hogy a Ka- kucsi Giziké férje, de nem kellett sok idő a „sajátjogú” falupolgárság megszerzéséhez. — Vállalkozók vagyunk a feleségemmel, élelmiszerrel, vegyes iparcikkel látjuk el a községet. Most egy betéti társaság létrehozásán munkálkodunk. A nagy- és kiskereskedés mellett szórakoztató iparra gondolunk (nem elsősorban Alacskán) és egy szitakészítő és filmnyomó üzemre. Ezt Alacskán képzeljük el, azt remélve, hogy munkát tudunk adni egypár embernek. A múlt rendszerben tanácstag volt, most képviselő, ami azt jelenti bíznak benne az emberek. — Sosem vártuk a sült galambot. Itt már akkor makadámutak voltak, amikor Sajószentpéter némely utcájában még a sarat kellett taposni. Most a gázt akarjuk bevezetni, hogy könnyebb legyen az élet. És támogatom azt az elképzelést is, hogy üdülőfaluvá váljék Alacska. Itt az út véget ér, a meszesnek is vissza kell fordulnia. Nincs átmenő forgalom, friss, tiszta a levegő, öröm a hegyekben kocogni, kirándulni. Ha nem volnék képviselő, akkor is a falu jövójén törném a fejem, így meg kötelességem is. Alacskainak érzem már magam, csak reggelente nem tudom még betájolni magam. A szüleim dunakeszi házának az ajtaja délre nyílt, a Dunára, az én alacskai házamé pedig északra. Lulu néni panasza a széthúzás Vasas Jánosné, akit kedveskedve Lulu néninek becéznek az alacsA községháza a háborús emlékművel és a kerekes kúHal Mezei Attila az óvodásokkal Fotók: Farkas Maya gozik itt. Hát hogyne! Rádió adóvevőt szerel, kimegy a kert végébe, oda ahol már nem is látni, aztán kezdődhet az MZ/X jelentkezz. — Tanítói oklevelem van, de voltam már gépkezelő, sofőr, népművelő. Most végre csodálatosan érzem magam. Az óvói munka a nekem való - mondja a 27 éves Mezei Attila. Biztonságot és vidámságot A nyilvános telefont rendszeresen szétverik. A ravatalozó mellől ellopták a kis fenyőket. És ami legcsúfosabb: tönkrezúzták a falu karácsonyfáját. Dr. Simon László A kastélyparkban állt a hatméteres, gyönyörűen feldíszített karácsonyfa. Őrült, aki ránézett nappal és éj szaka, amikor ragyogtak rajta a lámpafüzérek. Nem érte meg a szentestét. Szétcincálták, megtaposták. Tudják ám az alacskaiak, hogy kik ezek a primitív emberek, akik előtt semmi sem szent. Tudják, de senki sem meri a nevét adni a feljelentéshez. Félnek. A közülük való elhajlottaktól. Senki se gondoljon cigányokra. Fehérbőrű fiatalok ők, akik nemrég még aranyos kissrácokként futkostak a faluban. Ki tudja miért vált belőlük bitang? — Próbálkozunk, hogy újra költözzék egy kis vidámság a faluba. Meghívtuk a miskolci színművészeket, de mindössze két fizető nézőjük volt. Inkább otthon videóztak az emberek. Kísérletezünk a bányászünnepségek felelevenítésével is. Kicsit nosztalgiáztunk, magam is vettem egy órát egy vietnamitól. Az én gyerekkoromban fonók voltak, kukoricafosztások, szüreti mulatságok. Jó volt élni Alacskán. Én bízom abban, hogy ha nekünk már nem is sikerül, a mostani óvodások, kisiskolások szép életet teremtenek majd itt. Volt idő, hogy harminc tanácstag volt, de megértettük egymást. Most meg hallani, hogy a hét képviselő sem tart össze. Választottunk egy művelt, dolgos, jó- akaratú polgármestert, annak az iskolaigazgatónak a fiát, aki 1944-tól 1977-ig tanította a gyerekeket, és vannak, akik máris támadják. Nem tudom, miért lett divat mostanság a békétlenség? Attila óvó bácsi rádiózik Az egykori Miklós-kastélyban lévő iskolában 59 gyerek tanul. Az alsó tagozatosok. A múlt tanév óta hattal nőtt a létszám. A felsősök régóta '77-tól járnak Sajószentpéterre, de mint Liszkai Gyuláné iskolavezető mondja, a téma folyton a felszínen van. Közeli esélye nincs a „visszakör- zetesítésnek”, iskolát kellene építeni. Az alsósok kis létszámú osztályokban tanulnak, tanulmányi eredményeiket megtartják Péteren is. Mostanában a Commodore számítógép a gyerekek nagy kedvence. Kitüntetettnek érzi magát, aki játszhat vele. A hatalmas telken három éve épült óvodába 48 gyerek jár. Azelőtt nem volt óvoda Alacskán, igaz, régen aratás idejére mindig szerveztek pár hetes gyerek- megőrzőt. Az óvoda nagy konyhájának köszönhető, hogy ebédet kapnak az iskolások és az idős emberek is. Mindennap száz adagot főznek. Az óvodásoknak arany életük van, millió ötlet teszi érdekessé a napokat. Mivel Belme Józsefné vezető óvónőtől tudjuk, biztosan nem sértődik meg a másik két óvó néni sem, azóta olyan izgalmasak a programok, mióta óvó bácsi dolkaiak, 31 évig volt tanácselnök. Hatvankét éves korában, 1980 végén ment nyugdíjba. —Patakot szabályoztunk, utakat építettünk, iskolát alakítottunk ki a kastélyban. Ha volt egy kis pénzünk, azt megtoldottuk társadalmi munkával. Nagy élet volt régen itt. A bányászok szépen kerestek. Volt úgy, hogy az iskolába 160 gyerek is járt a körzetesítés előtt. Mindig sokat adtunk a kul- turálódásra, no és a szórakozásra is. Volt színjátszókor, tánckar, rendszeresen rendeztünk kiállításokat, hol néprajzit, hol egészségügyit... Rendszeresen írt rólunk a Nők Lapja. Vasas Jánosné — Úgy tetszik, Lulu néni nem túl elégedett a mai élettel. — A munkanélküliség nagy baj. Elszegényednek az emberek. És elkedvetlenednek. Ez fájdalmas dolog. De ami legalább ennyire fáj nekem, az az összetartás hiánya. E SZAK-MAGYARORSZÁG 9 Tomapáiya az erdőben Hála Istennek gyerekkultusz van Alacskán. Lám, óvodát építettek, az önkormányzat által elnyert pályázat összegéből pedig a nyáron mobil úszómedence kerül a játszókertbe. Kissé távolabb pedig felépül az erdei tornapálya. — Amit remélhetőleg az itt nyaraló gyerekek is használnak majd - mondja Dr. Simon László polgármester. — Szeretnénk bekapcsolódni a falusi turizmusba. Öt család vállalkozott eddig ven-dégfogadásra, egy pályázat jóvoltából 20 ezer forint vissza nem térítendő kölcsönt kapnak erre ágyanként. A környék alkalmas a pihenésre. Van egy dédelgetett tervünk arra, hogy halastavat alakítunk ki a patak felső folyásánál. A terv kész, pénz azonban most nincs rá. Az idén 18 millió forint a község költségvetése, helyi adót csak a vállalkozók fizetnek. A néhány kereskedő, a fodrász. Kandó Kálmán idejében élt Alacskán egy mérnök, Szalai Lászlónak hívták. Szénlepárlással benzint állított elő. Bányászfalu volt ez bizony, annak ellenére, hogy megtermett a búza, a kukorica, a szőlő és a gyümölcs. (Most is van vagy 15 tehén, de a földekjó része parlagon és ellopták az összes diófát.) Az alacskai férfiak a sajószentpéteri III. És IV. aknára jártak gyalog és fakaruszon, míg a 60-as évek végén be nem zárták a bányákat. Az első hullámban. Akkor még találtak maguknak más munkát a vegyikombinátban, az üveggyárban... Lyukóba járnak még vagy negyvenen, de azt mondják, nem túl jók a kilátások. — Ötvenhárom új munkanélküli van és 191 nyugdíjas család. Közülük sokan rokkant- nyugdíjas bányász. A műszaki doktorátussal rendelkező polgármester is a bányától került decemberben — az utcára. Mert mivel tiszteletdíjas polgár- mester és van 12 ezer forint jövedelme, nem kaphat munkanélküli járadékot. Negyven- nyolc éves, két egyetemista gyermeke vám — Mindenképpen munkát kell találnom. És a választásokig polgármester maradok. Nagy Krisztina és Mászáros Gábor a Commodore-ral Sorscsapások - több generáción — Édesanyám hat gyerekkel maradt özvegyen, nekem már egészen pici korban pénzt kellett keresnem. Emlékszem, 320 libát őriztem Csobajon - emlékezik Bartus Pálné. -Kosztot, ruhát és egy kis búzát kaptam érte. A felnőtt életem sem lett sokkal könnyebb. Alacskára jöttem férjhez, három gyermekünk volt, amikor meghalt a férjem. A negyedik, Erzsiké az édesapja halála után két héttel született. Iszonyú nehéz volt fölnevelni őket, végig kapáltam én az egész határt. Később erdei munkát vállaltam. Rajtam kívül még Szűcs Ferencné bírta a férfiakat is próbára tevő munkát. Rengeteget dolgoztam, az igaz, de sok szeretetet is kaptam. Simon István igazgató úr felesége - Isten nyugtassa, nemrég temettük - varrogatott, alakítgatott ruhákat az árváimnak. Úgy látszik, a sorscsapások a mi családunkat több generáción át sújtják. Lédi lányom is özvegy, Margit is egyedül maradt négy gyerekkel. Pali fiam Tengizbe kényszerült, hogy el tudja tartani a családját. Erzsiké áruval járja a vidéket. * Én nagyon szolidan élek a nyugdíjamból, gondot okoz a téli tüzelő is. Most, hogy téesz feloszlott, a terményjuttatás is elmarad. A magamfajta öreg asszony kevéssel is beéri. Esténként a családért és a békéért imádkozom. Bartus Pálné
