Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
12 ÉSZAK-Magyarország Mindenes 1993. Január 4., Hétfő Jó órában születtünk? Az asztrológusok szerint a legnehezebb előrejelzés annak az órának a megállapítása, hogy mikor szerencsés megszületni. Ez az időpont ugyanis csak egy eleme a horoszkópnak, a többi bolygóközi kom- penenssel együtt kell figyelembe venni (a Hold, Nap és a többi bolygó pozíciójával). Egyértelmű azonban, hogy vannak különösen szerencsés órák. A következő összeállításunk erről szól. Éjféltől 2-ig: Úgy tapasztalták, hogy az éjfél és 2 óra között születtek különleges szexuábs vonzerővel rendelkeznek. Akik a Mérleg, a Vízöntő, vagy az Ikrek jegyében látták meg a napvilágot, kiemelkedő művészi hajlammal rendelkeznek. A Bak, a Halak jegyéhez tartozik, az okkult tudományok iránti tehetség, vonzódás. Az ilyen éjszakai órán születettek általában befelé forduló természetet örököltek, tehetségük emiatt gyakran szűk baráti körben bontakozhat ki. 2-tól 4-ig: Az éjszaka kellős közepén születettek számára a szerencse titkos és rejtélyes utakon érkezik, olyan barátok és rokonok támogatásával, akik igyekeznek a háttérben maradni. Nyughatatlan lelkeknek, nagy álmodozóknak mutatkoznak majd, a magány és az ihlet révén. Akik a Rák jegyében jöttek világra - példák szerint - költők, írók, újságírók lesznek. 4-től 6-ig: A napfelkeltét megelőző órák örömöt, lendületet és szerencsés kezdeményezéseket ígérnek. Szépséget adnak, és hitet az életben. Az ekkor születettek különös indíttatást éreznek a meditativ, vallásos életút iránt. 6-tól 8-ig: Napkeltekor, vagy akörül születnek azok, akik az élet megpróbáltatásai iránt különös lelkierővel viseltetnek majd. Az átlagnál jobban függenek a környezetüktől, és többször kénytelenek szembenézni titkos ellenfelükkel. 8-tól 10-ig: Aki ezen a reggeli órán születik, munkaszerető és könnyen barátkozik, mert lojális, nyílt természetű. A születés órája kedvező módon érinti az egészséget, üzleti ügyeit. A Skorpió jegyében születettek sikeres sportolók, mivel jegyük tipikus tulajdonságait - a kitartást és a lendületet - a legjobban és a legjobbkor érvényesítik. 10-től 12-ig: A lehető legjobb születési időpont. A Nap ugyanis a zenitre, a legmagasabb pontjára ér, főleg az Oroszlánoknak és a Kosoknak gazdagságot, elismerést ígér. A történelem több híres egyénisége született dél körül. Ahhoz azonban, hogy a sors által megelőlegezett ajándékot érvényesítsék, azoknak is kitartóknak kell lenniök, akik ekkor jöttek a világra. 12-tól 14-ig: E két órában születnek azok, akiket az utazás vonz, akik közelről akarják megismerni a dolgokat, tudnak szervezni és szeretnek feltűnni. Örökölt adottságaik révén fontos társadalmi kapcsolatokat építenek, ezek révén sikerre számíthatnak és esélyük van a boldog családi életre. 14-től 16-ig: A délután első óráinak szülöttei nem szűkölködnek támogatókban, ráadásul a szerencse is bőkezűen osztja majd számukra az ajándékokat. Mivel hajlamosak a lustaságra, a kényelmes életre, ezért fenyegeti őket a nagy lehetőség elszalasztása. 16-tól 18-ig: A késő délutáni két óra az átlag feletti gondolkodási készségűek ideje. Főleg a mérleg jegyében születettek használhatják ki ezt a képességüket. Szerencséjüket a figyelemre méltóan nagy lelki egyensúllyal alapozzák meg és ez segíti őket az élet olyan fontos döntéseiben, mint a házasság, a munka, az üzlet. 18-tól 20-ig: Együttműködési készség, kapcsolatteremtő képesség, jó diplomáciai érzék jellemzi azokat, akik este születnek. Főleg az Ikrek jegyében érkezettek számíthatnak az erős karakter-nyújtóttá sikerekre. Inkább belőlük lesznek a jó reklámszakemberek, menedzserek. A Bika és a Szűz jegyében születettek az érvényesülés virtuóz életművészei lehetnek. 20-tól 22-ig: A harmonikus családi élet csillagzatának szerencséjét élvezik akik e két órában születtek; élénk, mozgalmas pálya vár ráji^k. A személyes sikerért azonban keményen kell dolgozni, erőfeszítéseik azonban megtérülnek. Nyughatatlan .természettel áldotta - vagy verte - meg őket a sors. Ezzel is magyarázható, hogy minduntalan új kalandokra vágynak. 22-től éjfélig: Az éjfél előtt születettek kiváló képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy észrevegyék azt, amit a társaik nem látnak. Ez a sajátos pszichológiai adottsággal magyarázható, az erős empátia, a beleélés azonban az átlagosnál több gyötrelmet jelent a magánéletükben. Érzékenységük miatt folyton szeretetre vágynak, ám olyan emberek, akik megtalálják a megfelelő hangot, hogy elfogadtassák magukat, mi több, ellenállhatatlanok legyenek. A félelem és gáncs nélküli lovagok dr. Csonkaréti Károly A rendszerváltást követően ismét feltűntek tevékenységükkel, jelvényeikkel, díszes ruháikban a lovagrendek. Sorozatunkban azokat az egyházi lovagrendeket mutatjuk be, amelyek történelemben is szerepet játszottak. A középkori lovagság az ún. co- mitatusból, azaz kíséretből ered, amelynek tagjai egy általuk választott vezér alatt álltak. A comitatus tagjai vezérüktől hűbért nyertek, amelynek fejében elsősorban katonai szolgálatra vállalkoztak. Ebből a hűbéri viszonyon alapuló kora-középkori lovagi rendszerből nőtt, vagy inkább vált ki a XII. században az a néhány egyházi lovagrend, amelyek némelyike hazánkban is működött. A lovagnak - legyen bár egyházi vagy világi lovagrend tagja -, három fő kötelessége volt, mégpedig Isten és az Egyház önzetlen szolgálata, az Egyház tanításának megtartása, az Egyház, valamint a gyengék és elesettek védelme. A második kötelezettsége volt a hűbérúr vagy a hadvezér szolgálata. Ebbe tartozott a hazaszeretet és hogy sohasem hátrálhat, meg szüntelenül harcol a hitetlenek ellen. Harmadik fő kötelezettsége a nők és gyengék védelme, az irgalmasság, bőkezűség . Adott szavát élete árán is megtartja, s az igazságtalanság és a gonosz elleni harcában a jog és a jóság bajnokaként küzd. A lovagiasság eszményét jól érzékelteti a lovagok gyakran hangoztatott jelmondata: „Lelkem Istené, életem a királyé, a becsületem az enyém!” A lovagi eskü Lovaggá általában 18-20 éves ifjakat ütöttek. Ez eleinte igen egyszerűen történt. Eredetileg a fegyverek átadását jelentette, elsősorban a kardét. Később ehhez járult a páncél és a sarkantyú, még később a váll és a nyak érintése, ütése karddal, ami azt jelentette, hogy ez legyen az utolsó ütés, amit a lovag megtorlat- lanul eltűrhet. IX. Szent Lajos francia király (uralkodott 1226- 1270) óta a lovaggá avatás szertartását ünnepi szentmisével és egyházi áldással bővítették, a- mely a katonai elemekből álló avatásra épült, rendszerint püspök közreműködésével. A teljes szertartás a következő elemeket tartalmazta: a jelölt meggyónt, megáldozott, megfürdött. Az a- vatás előtti éjszakát imádkozással töltötte, fegyverei ez alatt az oltáron voltak közszemlére téve. A lovaggá ütés napján, a mise után került sor magára a szertartásra a már leírt módon, amit megelőzött a lovagi eskü, a lovag megfogadta, hogy teljesíti az ismertetett kötelezettségeket, a lovagi rend törvényeit. Érdemes idézni egy XIII. századból származó szöveget: „A mindenható Isten dicsőségére lovaggá avatlak és örömmel fölveszlek a mi társaságunkba; emlékezz arra, hogy a világ Megváltóját arcul ütötték és kigúnyolták Annás főpap előtt, Heródes színe előtt pedig királyi palástot adtak rá és kicsúfolták, s hogy az egész világ szeme láttára mezítelenül és sebekkel borítva keresztre feszítették. Arra intelek: gondolj az ő szégyenére; azt tanácsolom neked: vedd magadra az ó keresztjét, arra buzdítalak: bosszuld meg halálát.” Előfordult, hogy a lovag méltatlanná vált a lovagi címre. Ekkor megfosztották rangjától, természetesen nyilvánosan és ünnepélyes keretek között, rendszerint ott, ahol avatták, azért hogy a megszégyenülése teljes legyen. Fegyvereit, kardját, pajzsát összetörték, sarkantyúit levágták. Az egész szertartásnak temetés jellege volt, nem véletlenül: az ilyen módon rangját veszített ember elveszítette becsületét, erkölcsileg meghalt. Amikor a nők tisztelete még nem volt kötelező A lovagság történetét három nagy korszakra oszthatjuk. Az Lovaggá ütés a csatatéren első a kialakulás, elterjedés és megerősödés szakasza (IX-XI. század). Ez az időszak magán viselte a kíméletlen háborús szokásokat. Kemény világ ez, ahol az erő és az erőszak volt a meghatározó. A férfi dolga a harc. Ékkor még nem volt lovagi kötelesség a nők tisztelete. Előfordult - és egyáltalán nem váltotta ki a lovagok rosszallását -, hogy a lovag megleste és jól elverte azt a lányt, aki nem akart hozzá menni feleségül. * Ez történt például egy normann herceggel, a későbbi angol királlyal, Hódító Vilmossal, aki Flandria grófjának leányát, Matildát verte és rugdalta meg, mert mint kérőt, elutasította. A leány, felgyógyulva, 1053-ban hozzá is ment Vilmoshoz, ügy látszik, imponált neki a szerelem diktálta nyers erő ilyen megnyilvánulása... A lovagság második és kétségtelenül dicső virágkora a XII-XIII. század. A lovagi világ erkölcse ekkorra már a nyílt küzdelemben látta az eszményi férfias erőpróbát, tilos volt minden fur- fang, cselvetés. Ez az az időszak, amikor az egyház tisztelete, a kegyhelyek, zarándokok, kolostorok, templomok védelme volt a legfontosabb kötelesség. A háborús zsákmányból ekkoriban kerültek egész vagyonok az egyházi létesítményekhez. Ekkoriban váltak a templomok menedékhelyekké a bűnös számára. Előtérbe kerültek a katona-szentek: Szent Demeter, Szent Márton, Szent Mihály és á legnépszerűbb: Szent György, aki a lovagi világ legkiemelkedőbb bajnokává lépett elő. Ezek voltak a „félelem és gáncs nélküli” lovagok évszázadai... A XIV-XV. század már a lovagi világ lassú hanyatlásának, majd megszűnésének az időszaka. Magyarországon két uralkodónkat szokás lovagkirálynak tekinteni- joggal -, mégpedig Szent Lászlót, aki már a virágkorra jellemző lovagi eszményt képviselte, és Nagy Lajost, aki még u- gyancsak, talán utolsóként, volt megtestesítője az ideális lovagnak. Az európai - vagy német nyelvű- kultúrtörténetet Miksa németrómai császárt (1459-1477) tekinti „az utolsó lovagnak”, míg a franciák szerint I. Ferenc (uralkodott 1515-1547) „az utolsó francia lovagkirály.” A hadak útja Benedek Elek A monda emlegeti, hogy egy maroknyi sereg itt maradt a mai Székelyföldön: Csaba vezér, Attila fia hagyta itt azzal, hogy hírt visz az „otthon” maradt testvéreknek s visszajön: újra elfoglalni Attila örökét. De mielőtt Csaba visszaindult Szittyaországába, áldoztak a tűznek, áldoztak a víznek, azután a levegőnek, végezetül a földnek. S megesküdtek mind a visszatérők Isten szabad ege alatt, hogy ha a székelyeket ellenség támadná, visszatérnek még a világ végéről is. Hírül viszi nekik a tűz, ha ez nem: a víz, ha a víz nem: a levegő; ha ez nem: a föld. Háromszor tértek meg Csaba vitézei s verték szét a székelyek elleneit. De aztán telt, múlt az idő, Csaba nem jött vissza á magyar testvérekkel. Már rég por és hamu volt Csaba, amikor újra ellenség támadt a székelyekre. Hiába néztek Szittyaország felé, nem jött segítség. De halljatok csudát, mi történt. Amikor éppen az utolsó csatára készült a székely, éjnek éjszakáján világosodik az ég s ím, a csillagoknak fényes ragyogása közt megjelenik Csaba királyfi s nyomában a vitézek, akik sok száz esztendővel annak előtt háromszor verték széjjel a székelyek ellenségeit. Nem hagyta el a székelyeket az ők csillaguk, a Szaturnusz csillag. Hírül vitte a magas mennyországba: bajban van a székely!- Fel, fel vitézek! - kiáltott Csaba, s ím fölkerekedének a halott vitézek, végig száguldanak a csillagos ég boltozatján, sebes szélnél sebesebben, a gondolatnál is sebesebben s a székely határon, ahol az ég reáhajlik a hegyekre, leszállnak az égből. Rettentő rémület szállja meg az ellenséget láttára a hun vitézeknek, akik az égből szálltak le s nem hagyják a székely testvért nagy veszedelmében. Fut a tenger ellenség esze nélkül; nincs az a vitéz, aki megállani meijen, aki vissza is tekintsen. És halljátok, csodáljátok, Csaba és vitézei ismét fölszállanak a csillagos ég boltozatjára s visszaszáguldanak azon az úton, amerről jövének. Ragyogó fehér út verődik a paripák lába nyomán, amely el nem enyészik soha s megmarad örökkön örökké: a hadak útja ez. Ott ragyog az égen, csillagos estéken... Harminc esztendeig tart a hunok uralma a mai magyar földön s négyszáz esztendő forog le az idők kerekén, amíg megjelennek a honfoglaló magyarok, hogy - a ma is élő hagyomány szerint - elfoglalják Attila örökét. Germán Faültetéssel a Sinkanzen ellen Tokió (MTI) - A japán környezetvédők szervezett faültetési akcióval akadályozzák egy Sinkan- zen-vasútvonal építését és ezzel veszélyeztetik a naganoi téli olimpia megrendezését. A japán Nagano lesz az 1998-as téli olimpia helyszíne és a szervezők, hogy felére rövidítsék a Tokió és Nagano közötti utazási időt, már évekkel ezelőtt elhatározták, hogy meghosszabbítják az egyik Sinkanzen-járat vonalát. A Nagano környéki Karuizava város egyik képviselője azonban a döntés után nyomban felvásárolt egy ötvenezer négyzetméternyi területet, azt beültette fákkal, majd a birtokot újból eladta többszáz kisembernek, olyanoknak, akik szintén ellenzik a vasútépítést. A japán törvények értelmében az építkezéshez meg kell szerezni minden egyes fatulajdonos hozzájárulását, ami teljesen reménytelennek tűnik. Hasonló faültetési akciókkal különben a környezetvédők eddig már országszerte mintegy száz népek léptek a hunok nyomába, övék lett a mai Magyarország s a germánok mellett szarmaták és szlávok laktak e földön. Az egykori Dáciát a gépidák, Pannóniát a keleti gótok, a Dunán innen eső területet a herulok lepték el. Majd a longobárdok tűnnek fel, később az avarok, s ez a hunokkal atyafi nép, melynek, görög írók szerint, a nyelve is egy volt a hunok nyelvével, fölébe kerekedik az egymással versengő népeknek: 569-től kezdve az avar lett ura a mai magyar földnek. Mintegy másfélszáz esztendeig tart az avarok uralma. Nem tudtak tartós egységű államot alkotni s a 805. esztendőben uralmoknak teljesen vége szakad. A germán eredetű frankok híres királya, a későbbi császár, Nagy Károly, mérte rájuk a döntő csapást. golfpálya építését hiúsították meg. A hatóságok már arra is gondoltak, hogy a föld alatt vezessék el a Sinkanzent, ezzel azonban elviselhetetlen mértékben drágulnának a költségek. Végső megoldásként tehát valószínűleg a földkisajátítási törvényt fogják alkalmazni. Lovaggá avatás
