Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

1993., Január 2., Szombat Megyei Körkép A piás Kárpáti Béla- Hát pajtikák, most támogassa­tok, ne mikor imbolyog bennem a lötty! Leöntöttem a fizum felét (bedrágult az az édes-rohadt sö- röcske, amit a haverokkal együtt benyakaltunk), hogy ál­lok én az én áspisnyelvű felesé­gem, meg a két aranyos hüp- pögő-szeppegő gyerekecském elé! Huj, drágaúristen, de fog az én Sárikám kárpálódni! Paj­tikák, ti nem tudjátok, milyen egy asszony az! No, azért iszom én, látjátok, mert menekülök előle. Ez az! Most már tudom, hogy miért! Mit összegürcöltem én ezért a húszezerért, te Atyaisten! Tró- geroltam, mint egy igásbarom a bútorokat ki-be, kocsiról le, ko­csira fel a tehertaxis gazdám­mal. (Fiatal gyerek ez még, de nem iszik - mert vezet -, hát nem is barátom nekem, sót - mint minden munkaadó - ellen­sége a szegény melósnak.) Ó oszt nem ám, hogy nekivetné a hátát a tehernek, frászt! Hagy­ja, hogy a nagy súly rám sza­kadjon. Hát! Csak az a hó- szakállú Atyaúristen őrzi a sze­gény proli életét! Már azt is faggyúztam, hogy belépek a ko- mánypártba, hadd legyek én is egy tárcátlan miniszter - de hát nem kell ezeknek a melós - falra hányt borsó! így oszt csak marad a gürc meg az iga, amit - ölni és vonni kell, s marad a szikkadt garat, a nyi- vákoló asszony s a hüppögő gyerekek. De hát miért nem érti meg a vi­lág, hogy a piás az már egy be­teg ember? Olyan beteg vagyok, hogy na! - de most meg már a patika is olyan, mint a kocsma. Már ott is számlát adnak, s egy Algopirin annyi, mint egy üveg Borsodi. (Most meg Kupa már ezt is emeli!) Hát most mit ve­gyek? Algopirint (mert megfáz­tam, tegnap az árokparton éjszakáztam), vagy egy kis jó melegítő rumot igyák? Az előbbitől izzadok (s a hidegben megint megbetegszem), az utób­bitól... Na igen, attól legalább felmelegszem, s ha netán (istenadja!) megint az árokban kötök ki, hát legalább melegen tart. De jó melegen! Csak hát, megint a Sári!... Meg a gyerekek!...A gyerekek még csak hagyján!... Azokat még elsajnálom, megcsumizgatom őket, oszt ellágyul bennük a nahát, de az asszony! Az a Sári! Azt nem lehet kiállani! Attól nem marad bőr a pofámon! Az mindig feltámasztja bennem a... Mit is?... Azt a lelkiismeretet. Pedig már olyan szépen haldokolt bennem, hogy azt hittem, sose vót! De hát minek is az? Csak zavarja az embert - a munkában. Visszafogja az erőmet, hogy remeg kezemben a pohár, s keserű lötty lesz a sör, mint a patkányhúgy, aztán a szívemet is úgy megcsavarja, hogy eszembe jutnak a gyerekeim, akiknek nem jut másnap tízóraira, meg jó meleg ingre-ruhára, mire...Ha én az államnak lennék, betiltanám a lelkiismeretet. Takarékosságból. Törvényileg. Minek az? De hát: falra hányt borsó ezek­nek!... . Eltűnt személyt keresünk Abatydevecser (EM) -Budai Fe­renc, 48 éves abaujdevecsen la­kos december 28-án eltűnt a la­kásáról. A férfi kb. 170 cm ma­gas, egyik lábára erősen biccent Eltűnésekor sötétkék térdig ér0 kabátot és svájci sapkát viselt. Szellemi fogyatékos. A csalad és a rendőrség ker^bogyak,^ eltűnt személyt valahol fel­ismeri, jelentse a legközelebbi rendőrkapitánysa£ Drágul a tömegközlekedés A Tátra is drágul... Miskolc (ÉM-FJ) - 1993. ja­nuár 1-től ismét drágulnak a tömegközlekedési eszközökre váltható jegyek, bérletek. Persze ez már rég nyilvánvaló, hiszen a kétkul(a)csos ÁFA be­vezetésével szinte minden eddigi „olcsóságot” kényszerűen emelni kell minimum hat száza­lékkal. A Miskolci Közlekedési Vállalat tartja is magát ehhez az adóból adódó növekedéshez, s csupán 19 forintra emeli majd a villa­mos-,illetve autóbuszjegyek árát. Erről, valamint a bérletek új tarifájáról egyébként mindenki könnyen tájékozód­hat, ha bármely MKV-jegy- pénztárban kér egy ingyenesen járó, színes díjszabási tájé­koztatót. A Magyar Államvasutak már jóval drasztikusabb emelésre szánta el magát, ugyanis átla­gosan 20 százalékkal emelik vi­teldíjaikat. Igaz, ebből is 6 % a kötelező forgalmi adó. Szintén Fotó: Laczó József jelentősen emelik a pótdíjak összegét, viszont az eddigi kedvezmények köre nem vál­tozik. A benzin- és gázolajárak nö­vekedése minden bizonnyal - számunkra kedvezőtlen hatással lesz a taxis tarifákra is. Egyenlőre nem sikerült ugyan megtudnunk mennyire, de a legtöbb megkérdezett illetékes legkésőbb január közepére ígéri: mindenki tapasztalhatja majd az áremelésük mértékét. Ez van.„(?!) - ne hagyjuk! (A Mezőkövesdi Újság de­cember 17-i számából) Mezőkövesd (ÉM-FTJ) - Betö­rés, lopás, garázdaság! Nagyon kevés az olyan ember Kövesden, aki ne tudna rögtön bekapcso­lódni hasonló témájú be­szélgetésbe megélt vagy hallott események alapján. Pénztárcák, készpénz, élelmiszer - ezek a legkelendőbbek. A módszer ál­talában hasonló. Ha nem mu­száj, kerülik az erőszakot, de et­től sem riadnak vissza, ha más­képpen nem jönne létre az „ak­ció”. Kopogtatnak az ajtón, a gyanút­lan lakó kijön. Fejbe vágják sze­gényt vagy lefújják gázsprayvel, aztán ráérnek keresgélni a la­kásban. Ha lehet igénybe veszik a szom­széd udvart, kertet megközelí­tés, később elillanás céljából. Aki olyan „felelőtlen”, hogy kora este csak a kaput zárja be (a la­kásajtót nem) az magára ves­sen! Míg gyanútlanul pihennek, olvasnak, tv-t néznek a szobá­ban, a lakás többi helyiségében halk besurranó matat pénz és élelem után. Mi történik, ha kijön a lakó? Ezt inkább most nem részletezem a gyengébb idegzetűek kedvéért. Jellemző rájuk, hogy ahol könnyűszerrel hozzájutottak va­lami jó fogáshoz, oda vissza­mennek később is. Különösen az egyedül élő idős embereket szemelik ki. Nem is olyan régen történt egy aránylag jól végződött sze­rencsétlen eset. Egy idős néni­hez surrant be a szomszéd ud­varon keresztül az egyik tolvaj, míg társa a kapuban szóval tartotta. Nem volt késő, alig múlt este 6 óra. Természetesen a pénztárcát rögtön megtalálta a benn lévő, így nem üres kézzel távozott. A néni kiabálására a szomszédok rohantak segítsé­gül, de sajnos nem tudták el­kapni a tolvajt. Egy telefon a né­ni gyerekeinek, ók pedig szóltak a rendőrségnek. Személyleírás, helyszín megtekintése stb. és másnap már el is fogták a két bűnözőt. Jó ideje rettegésben tartották a környéket. Hamarabb rendőrkézre kerültek volna, ha minden károsult feljelentést tesz. Sajnos, ha nem nagy a kár (pár 100 forint, kevés élelem), sokan úgy gondolják, nem éri meg a rendőrségre járás, tanúskodás stb. Pedig mennyire, hogy megéri! Míg ók lakmároznak kemény munkával megkeresett pénzük­ből, jókat mulatnak az egymás­nak elmondott „szajrézás” tör­ténetén, mi idegeskedünk be­osztva a maradékot a következő fizetésig. Mindent el kell követni, hogy megnehezítsük a besurranók, útonállók munkáját. Ha lehet ajtót, kaput ne hagyjunk nyitva, ismeretlen em­bereket ne engedjünk be. Ha idegen csenget be és nem mu­száj, ne menjünk túl közel a ka­puhoz, így is védekezve a külön­böző sprayk ellen. Amennyiben elkerülhető, ne hordjunk magunknál sok pénzt, csak ami feltétlenül szükséges. Fizetésnapon, ha kénytelenek vagyunk egyedül sötétben hazamenni, olyankor csak pár 100 forintot tegyünk a pénztár­cába, a többit a lehetőségekhez képest (kabát-, nadrágzseb, irattárca stb.) dugjuk el! Biz­tosan van, aki megmosolyogja ezeket a jelentéktelennek tűnő elővigyázatosságokat, de mindenki cselekedjen belátása szerint. Ha valakit némileg megnyugtat a tény, hogy ő képességeihez mérten tesz valamit a saját biztonsága és pénztárcája érde­kében, akkor miért ne tegye ezt? Nem szeretem a szeles időt, még akkor sem, ha manapság a „változás szelei” fújnak. Nem tudom elfogadni a tehe­tetlenül széttárt karokat, miközben a hozzá tartozó száj minden kellemetlen, kínos fel­szólalásra ezt hajtogatja: „Ez van! Munkanélküliség, őrült ütem­ben növekvő infláció, átalakulá­sok, privatizációk, a közbiz­tonságunk romlása, pártok kö­zötti harc, szélsőjobb, szélsőbal megmozdulások!” Nem tudom elfogadni és nem is akarom tudomásul venni, hogy most a betörések, leütések, kirablások idejét éljük! Már csak abban reménykedem, hogy többen vagyunk hasonló gondolkodásúak, akik inkább háborognak,lázadoznak, s ha tudnak tesznek is a rossz ellen, mint akik állandóan csak magyarázzák a dolgokat széttárt karokkal így kezdve: ez van!! Zászlófelvonás Diósgyőrben A Városvédők kezdeményezésére Miskolc (ÉM) - A Diósgyőri Vá­rosvédők a városközpontban fel­avatott országzászló rúdjára felvonták Diósgyőr Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló zász­lóját. Ezzel köszöntik az új esztendőt, Diósgyőr lakosságát, egyházait, iskoláit, intézményeit és kívánnak gyűlölettől mentes, békés, boldog új esztendőt. A címeres zászló Diósgyőr vá­rosközpontjában január 5-éig lo­bog a magasban, köszöntve szil­vesztert és az új esztendőt, s ter­mészetesen a városrész minden egyes lakóját. Gyógyító szeretet Miskolc (ÉM) - A Pax Corporis Természetes Életmód Egyesület szervezésében január 4-én 16.30-kor a Széchenyi u. 35. szám alatt Biegelbauer Pál természetgyógyász tart előadást A gyógyító szeretet címmel. A rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. ÉSZAK-Magyarország 3-----INNEN SZÓLVA-----­Fe czkó János Valami fáj. Új év ide, reménykedés, bizakodás oda - fáj. Mi az? Talán még magam sem tudom. Vannak ugyan személyes dolgaim, amikről sejtem, miért marcangolnak, azonban az az én dolgom, az én ,,hibám”. Hiszen - mondják - mindenki úgy alakítja a sa­ját kis életét, ahogyan akarja. Igen, ebben sok igazság van, viszont az is vitathatatlan: meg ahogy hagyják... Van egy sanda gyanúm, miszerint idén sem mindig mi, „pórok” leszünk azok, akik saját életünk alakulását döntően befolyásolhatjuk. Merthogy nekem csöppnyi jókedvem se lesz, ha az árak tovább szöknek az ég felé; ha szemernyi esélyem sem lesz egy leg­alább kéthetes vakációra (mert mi­ből?); ha továbbra is anyám jóin­dulatára leszek utalva lakásgondjaim megoldatlanságát illetően; ha hó vé­gén ismét csak pénzgondom lesz, hun­cut garasom viszont továbbra sem, ha... Ha szükséges még sorolhatom, bár kétlem, hogy mind a 16 oldalt nekem szánták. Hát így én képtelen vagyok boldog lenni. Nem Kossuthtal, Széchenyivel értek egyet abban is, hogy először gaz- da(g)ságunk, a fennmaradáshoz szük­séges alapunk legyen, aztán politi­záljunk. Amíg ugyanis az emberek mindennapi megélhetése van veszély­ben, addig soha nem lesz tekintettel másokra, legyen az akár az önnön családja. Nem fogja a környezetet védeni, nem köszön előre, nem lesz előzékeny, ne adj' Isten udvarias, nem lesz... És mi nem lesz még...? Addig, amíg... ÉM-portré Fotó: Gáti Sándor Dr. Fehérvári Szabolcs Miskolc (ÉM - G.S.) - A most kilencéves Péter fiam a Molnár szikla környékén ta­nult megjárni - mondja a 44 éves okos be­szédű, de nem okoskodó, hanem könnyed, közérthető stílusban fogalmazó jogász, aki szerencsés ember, mert a hobbija és mun­kájának tárgya ugyanaz: a természet, az erdő. Nemrég változtatott munkahelyet a Bük­ki Nemzeti, Park Igazgatóságától átment az Erdófelügyelóséghez. Önmagát bigott természetbarátnak „méregzöldnek” mi­nősíti. A családban csak a fia szereti job­ban az erdőt, őt „haragoszöldként” jel­lemzi. Felesége, aki matematika-fizika szakos tanár, szintén kedveli a termé­szetet. Felmenői több generációra vissza­menőleg diósgyőri munkások, így ő tipi­kus elsőgenerációs értelmiségi. Miskolci patrióta. Bizonyára ez is motiválta, ami­kor munkát vállalt külső szakértőként a városi közgyűlés igazgatási és jogi bi­zottságában. Bár politikai pártnak idáig nem volt és most sem tagja, állás­pontjában és véleményében mindig az em­ber érdekeinek védelme a meghatározó.- Rettenetesen sok az üres beszéd, a tar­talmatlan fecsegés mostanában. A ter­mészet és a környezet védelme nem attól valósul meg, hogy beszélünk róla, hanem tenni, cselekedni kell ennek érdekében. Országos viszonylatban elég sok probléma és gond van az erdőkkel. Borsodban az or­szágos átlagnál valamivel jobb a helyzet. Munkámmal azt szeretném elősegíteni, hogy ez az állapot tovább javuljon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom