Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-15 / 12. szám

A Bel Air hercege sorozat első része A fogadás címet viseli (szombat, RTL, 13.20). Főszerepben: Will Smith és Joseph Marcell A nagy szabadság (RTL, péntek, 20.15). Főszerepben: Eva Freese és Christopher Barker Az RTL-en hétről hétre újabb meglepetésekkel szolgál a Wörthi-tavi kastély című sorozat. Képünkön: Andre Blondeau (Pierre Brice) és Elke Berger (Uschi Glas) A Wörthi-tavi kastély másik két főszereplője Krista (Julia Kent) és Patrick Ri­ley (David Cassidy) Mi a kedvenc műsora? Várday Zoltán, a Csokonai Színház színművésze- Nagyon szeretem az operaközvetítéseket, illetve szeretném nézni, ha műsor­ra tűzne egy párat a televízió. A Bartók Rádiót hallgatva ugyan sikerül pótolni ezt az igényt, de az nem ugyanaz. Az Össztüzet kedvelem, vi­szont ki nem állhatom a sok, időnként gusztustalan reklá­mot s a kommersz amerikai filmeket. Magyarra valószínű­leg nem jut pénz. A mozi­csatornát be sem köttettem, mivel elég volt az előzetes, amit akkor sugároztak, amikor meg akartak győzni bennün­ket, hogy nem bánjuk meg, ha befizetjük rá a pénzt. A napokban láttam, hogy ugyanazok a filmek mennek, mint amiket egy évvel ezelőtt adtak. Én tulajdonképpen amolyan alkalmi tévénéző vagyok, csak az értékes fil­meket szeretem, azokat fel is veszem videóra, ha nem va­gyok otthon, mikor sugároz­zák. A rádióban a politikai műsorokkal - a 168 órával és a Vasárnapi újsággal - úgy vagyok, mint a régi rendszer­ben a Kossuth-adó és a Sza­bad Európa műsoraival. Meg­hallgatom mindkettőt, aztán mivel egyik sem mondja ki az igazságot teljesen, levonom a konzekvenciákat. Egyet azon­ban nem értek: miért jön be folyton a miskolci adó az URH-sávon az egész Tó- cóskertben? Az URFI lenne ugyanis, ahol élvezhetőén le­hetne fogni a Kossuth, a Pe­tőfi s a Debrecen Rádió mű­sorait. K. I. Az igazság verhetetlen bajnokai Az alapséma egyszerű. A jó harcol a rossz ellen és győz. Győz akkor is, ha néha­napján fizikailag vereséget szenved, s csak az erkölcsi babérokat arathatja le a né­zők szívében az irtózatos szenvedésekbe, kegyetlen harcokba belepusztuló főhős. (Bár, ez utóbbi befejezés ma­napság nem túl népszerű.) Az igazság bajnokainak törté­netei jobbára happy end-del végződnek, a néző fellélegez­het a film végén: mégiscsak elnyerte méltó büntetését a gonosz, és a maga igazát vé­dő, a gyengéket gyámolító, netán bosszúhadjáratát meg­vívó hős megdicsőül. Miért hisszük, hogy ők min­dig verhetetlenek, mindig le­győzik a gonoszt, mint ahogy Dávid legyőzte Góliátot? Hi­szen az igazság bajnokai ál­talában kilátástalan, eleve ku­darcra ítélt küzdelmet folytat­nak. Mi pedig drukkolunk ne­kik, végigizguljuk a néha egé­szen bugyutára sikerült alko­tást is csak azért, hogy lás­suk, elbukik a rossz és elnye­ri méltó jutalmát a jó. Miért népszerűek a Knight Rider, a Minden lében két kanál, a klasszikusnak számító An­gyal, Kojak, A denevérember vagy a legiszonyatosabb pusz­tító fegyverekkel is szem- beszálló Jean Claude van Damme mesetörténetei? Mert mesék ezek a javából, és mi úgy teszünk - legalább a film idejére -, mintha elhinnénk a történeteket. Azért, mert mi is vívjuk mindennapos harcainkat vélt vagy valós igazunkért, és mert tapasztaljuk, hogy a valóságban sajnos nem min­dig az igazság győz. A kép­ernyő előtt ülve azonban elhi- hetjük: mégiscsak van igaz­ság a Földön, amely előbb vagy utóbb, de mindig győze­delmeskedik. (Képünkön az akciófilmek népszerű hőse: Jean Claude van Damme.) N. M. A HÉT FILMSZÍNÉSZE Karády Katalin Vannak színészegyéniségek, akik egész generációk szívébe örökre belopták magukat. Mióta vasárnap dél­utánonként műsorra tűzte a Filmmúzeum Karády Kata­lin filmjeit, alaposan megnövekedett a nézettségi in­dex. Nemcsak az idősebbek, a fiatalabbak is - akik közül nem kevesen csak most látják először a többnyire ro­mantikus, tragikus végű történeteket, csodálattal adóz­nak az egyik legnagyobb magyar színésznő emlékének. Karády Katalin 1912-ben született, a 30-as évek vé­gén fedezték fel. Aczél Ilonánál tanult, majd a Pesti Szín­házban, a Vígszínházban és a Fővárosi Operettszín­házban lépett fel - írja életrajzáról az Új filmlexikon. Legnagyobb sikereit mint dalénekesnő aratta. Sajátos, mély mikrofonhangján énekelt slágereit hanglemezek milliói népszerűsítették. A negyvenes évek magyar hangosfilmjeinek deko­ratív megjelenésű, kedvelt sztárja. Népszerűségét el­sősorban erotikus lényéből áradó egyénisége és szépsé­ge alapozta meg. Híres szerepei: A halálos tavasz, a Forró mezők, Ha­zajáró lélek, Erzsébet királyné, Kísértés, Ne kérdezd, ki voltam, Külvárosi őrszoba, Szíriusz, Egy szív megáll, Valamit visz a víz, Makrancos hölgy, és sorolhatnánk még a felejthetetlenebbnél felejthetetlenebb alakítá­sokat. A színésznő 1949-től haláláig külföldön élt. Kíván­ságára azonban Budapesten temették el, a Bazilikában ravatalozták fel. Tíz- és tízezrek búcsúztak tőle utolsó útján. A halálos csók című filmet, amelyet 1942-ben ren­deztek, a TV-2.-n vasárnap 15.00 órai kezdettel vetítik. Karádyt nem kisebb színészegyéniségek társaságában láthatjuk, mint Uray Tivadar, Somlay Artúr, Greguss Zoltán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom