Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-13 / 10. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép 1993. Január 13., Szerda JEGYZET Kárpáti Béla Nemrég még megaláztatásnak vette volna, hogy nyugdíjba küldik. Ma már megtiszteltetés, állami kegy, ha (pláne: korkedvezményes) nyugdíjba parancsolják. Igaz, egy elhivatottnak, egy beleszületettnek, egy rátermettnek abbahagyni a szakmát, melyet egy fél életen át passzióval, sőt méltósággal űzött, (s belenyugodni, hogy elvannak nélküle!) valóban „infarktuózus” katasztrófa. Mert mostanság aki jó nyugdíjat nyert s az újabbak jobbak, most nem nosztalgiázik. Jóleső munkahelyi undor kelt benne lelki csendet; mintha szmogos városi levegőből hegykoszorúzta völgybe szállana, ahol valami csendes — virágos zöld zsalus — őzikés erdészházban ébredne fel, úgy nyújtózik ki nagy lustán reggel 8 órakor. Nem kelti vekker, hajnali gyársziréna, becsengetés, blokkoló óra meg főnöki szempár, nem ingerli kollegák éhes pozícióharca, családi örömökre szomjas családapák mohó megalomániája, kolleganők síró-nyafogó hisztériája, — és általában: a munkahely küzdőtérszelleme. Hanem elvégzi öreges reggeli tornáját, letussol, pirítást, lágy tojást reggelizik tejeskávéval, elolvassa a reggeli újságot, kitakarít, fürdőbe megy, aztán jóízűen elfogyasztja a tegnap megfőzött töltött paprikát, hogy aztán a déli fekete után szundítson egyet... Nyugdíjas idill az élete, jól tudja, mégis, mégis szorong. Fél örülni a jónak, mert ki tudja, meddig tart. Mikor szippantja el örömét az állampolip ár- és adócsápja; mikor szorulnak az ő támogatására gyerekek - unokák, akiket munkából „szabadít” fel a piac, ez az eleven szívó-nyomókút; s szégyell örülni, mert körülte rongyosodó magányosok, soványodó szociális intézményrendszer, utcán kínálkozó áruemberek, bohóccá vásott művészek és narkotikumba fulladó egzisztenciák vegetálnak. Százezres zsákmány Nyékládháza (ÉM) — Kellemetlen meglepetésben volt része január 11-én, hétfőn reggel M.J. úrnak, ugyanis a hét első napjára virradóan rácsfeszítés módszerével ismeretlen tettes(ek) behatolt(ak) nyékládházi sörözőjébe. Legnagyobb szomorúságára azonban nem pusztán néhány krigli kifizetetlen sör fogyott el a záróra után, de százezer forintnyi készpénze látta kárát a hívatlan vendégségnek. Egy pénzritkaság a Gyermekfaluért (ÉM) —A Magyar Nemzeti Bank 100 forintos címletű pénzérmét bocsátott ki az S.O.S. Gyermekfalu Alapítvány támogatására. A pénzérme törvényes fizetőeszköz, de kifi- zetetést nem teljesít vele a bank, hanem a névértékénél magasabb áron megvásárolható. Ára 260 forint, melyből 50 forintot az alapítvány számlájára utalnak át. Aki megvásárolja, nem csak segíti a rászorulókat, hanem egy olyan pénzritkasághoz jut, amelynek hosszabb idő elteltével nő az értéke. A 100 forintos pénzérmét utánvéttel, a postai költség felszámolásával küldik el a megrendelőknek. Rendelési cím: DANK) Emlékpénz- küidő Szolgálat, 2803 Tatabánya, Pf. 3016. Az alapítvány támogatására megvásárolható pénzérme Fotó: MTI Felügyelik az egészségügyi reformokat Budapest (ISB - S.Z.) — Csúcsbizottság alakult Pulay Gyula, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára vezetésével az egészségügyi finanszírozási reformok megvalósítására. A reform egyes elemeit - így az alapellátásban az úgynevezett körzeti orvosi kártyapénzt - már tavaly bevezették, igaz, nem kevés zökkenővel. A bizottságot a tárca vezetője éppen azért hívta életre, hogy a tavalyihoz hasonló problémákat sikerüljön elkerülni. A reform következő lépcsőfoka a kórházi esetfinanszírozás megvalósítása lesz, ennek az évnek a közepétől - tájékoztatott Veress Pálma a Népjóléti Minisztérium szóvivője. Lényege, hogy a kórházak nem az aktív betegágyak, hanem a kezelt esetek alapján kapják a működésükhöz szükséges támogatást. A minisztérium informatikai intézete dolgozik a rendszer kialakításán, amelyben az egyes szolgáltatások meghatározott pontokat érnek majd, kezdve a felhasznált gyógyszerektől, az alkalmazott gyógymódokon és orvosi műszereken át egészen a szükséges asszisztencia közreműködéséig. A kórházaknak így megnő az érdekeltsége, egészséges verseny indul meg az intézmények között, amely alapja lehet a szabad kórházválasztásnak. Ugyancsak egyfajta pontrendszer alapján finanszírozzák majd - a „kártyapénz” egy meghatározott részének visszajuttatásán túl - az alapellátást is, tovább építFoló: (ÉM Archív) Fojtán László ve a már részben kialakított rendszert. Eddig 433 féle beteg-ségc- soportot soroltak be az új pont- rendszerbe, s a csúcsbizottság koordinálásával ez a munka tovább folytatódik. A bizottságban részt vesz Kincses Gyula debreceni országgyűlési képviselő is, akit a reform egyik ötletgazdájaként tartanak számon. Mr. Pálinkás és a töpörtyű Miskolc (ÉM -Nagy József) - Hetekkel a disznóvágás után, mikorra a füstön és a fagyon megszikkadt az igazi kolbász és elnyerték színüket a sonkák, oldalasok, tábla szalonnák, egy kis zsírba dermedt töpörtyűt eszünk hagymával, savanyúval, foszlós kenyérrel. Szódával szelídített vörösborral kíséijük, de csak mértékkel tesszük ezt is, azt is. Mert a sok zsír, a sózott húsok, szóval magunk ellen való ez az egész csodálatos és meghitt vacsorázás. Mert közben koleszterinre, érelmeszesedésre, annak szívbénító, keringéstorlaszoló hatásaira gondolunk - már aki hajlamot mutat ilyesmire. Nem így Mr. Lawrence Pálinkás amerikai tudós, aki egyébként, mint kint született magyar, az egyszerű köszönést is töri az angollal, nem kevesebbet állít, mint hogy az alacsony koleszterinszint árt a jókedélyünknek, elrabolja tőlünk maradék optimizmusunkat is, sőt egyenesen okozója a letargiának, a depressziónak. Amint így falatozunk a vészesen fogyó töpörtyúből, nekem meg szünet nélkül egyfolytában erre a derék távoli honfitársunkra kell gondolnom. Mert ha szegény ugye ott született abban az irdatlan kőrengetegben, honnan is sejthetné, mivel is küzdhetné le az ember a legeredményesebben, a leggyorsabban a vészes, már-már az öngyilkosságot sugalló depresszióját? Mert ahogy az egyébként híres tudós ember állítja, az ön- gyilkosságok jelentős részét ez a hogy is mondjam, eléggé el nem ítélhető koleszterinhiány idézi elő. Lehet, hogy Mr. Pálinkás édesanyja gyermekét zsenge korában még meg-megkínálta egy vastag paprikás szafttal meglocsolt pörkölttel, de a jóízlésű gyerek ezt nem fogadhatta el sokáig, amikor naponta láthatta, milyen csábító egy-egy csodás krémpohár vagy puding, a magoncoktól harsogó elegáns müzlikről már nem is beszélve. Mr. Pálinkás sorvatag, szenvedő betegeit elég lenne ilyenkor egy- egy rendes magyar család asztalához ültetni. Nincs az a hálátlan szervezet, amelyik ebből a koleszterinlakomából ne ragadna magához háromszor, négyszer annyit, amennyire egy átlag amerikai családnak félévre, három-negyed évre szüksége lehetne. A nyáron Marylandból jártak itthon régi barátaim, akik egy álló hónapon keresztül élvezték a civilizált Európa e keleti bugyrának táji szépségeit, de ételeit, italait is. Már az első napokban átestek néhány rántotthús- és pörkölttúladagoláson, ám hálátlan szervezetüknek köszönhetően a bérelt mikrobusszal csupán a bokros , fás mellékutakon mertek közlekedni. Ugyanis nem bíztak abban, hogy a főutak mentén elég sűrűn találnak bármilyen szükségletek kielégítésére alkalmas épületeket. Csak a második héten tudtak hozzáedződni a magyar konyha áldásosságához, á indulás előtt kerülték a találkozást mindenféle mérleggel. Elővigyázatosságukat azzal magyarázták, hogy a magukkal hozott ruhatáruk jórésze zsugorodás miatt viselhetetlenné vált. Visszautaztak, azóta vissza is fogytak és már több levélben is érdeklődtek, mi bírjuk- e még a naponta ismétlődő koleszterinkúrákat? S nem értik azt sem, miért ennek az országnak kell állnia az öngyilkosságok számával a világranglista élén? Hiszen, ha Mr. Lawrence Pálinkásnak és az általa hirdetett tudománynak hinni lehetne, nálunk, akik a zsírt is zsírral esszük, nemhogy öngyilkosnak, de egyetlen szorongásos betegnek sem szabadna lenni. Ellenkezőleg: sokáig épek és szépek maradhatnánk, mint a töpörtyűk a nagy zsíros lábasban. Az öregkori szürkehályog sebészetéről Miskolc (ÉM - dr. Korompai Károly szemorvos, megyei kórház) - A szürkehályog vagy katarakta az egyik leggyakoribb szembetegség. Lényege, hogy a kristálytiszta szemlencse, mely a külvilágból a szembe jutó fénysugarakat az ideghártya megfelelő pontján összegyűjti, elszürkül. így akadály kerül a fény útjába. Nyilvánvaló, hogy ezt az akadályt, az elszürkült szemlencsét el kell távolítani. Évszázadokkal ezelőtt a „hályogszúró” vagy „hályogkovács” a szaruhártyán vagy ínhártyán keresztül átdöfött tűvel az elszürkült lencsét a szem belsejébe nyomta. Ez a módszer sok szövődménnyel járt, s a betegek nagy része vak maradt. A XVIII. században Daviel már a maihoz hasonló módszert alkalmazott. A lencsét a szaruhártya, ínhártya határon készített seben keresztül távolította el. Ahhoz azonban, hogy ez a műtéti eljárás általánossá váljon, jó másfélszáz évnek kellett eltelnie. A harmincas évekig az úgynevezett nyitott tokos hályogműtétet végezték, azaz, a lencsetok megnyitása után csak a kéreg és magrészeket távolították el. Ezt követően egyre inkább tért hódított a zárt tokos technika, melynek során az egész elszürkült szemlencsét — természetesen kerek pupilla megtartása mellett — úgynevezett tokfogó, vákuum hatáson alapuló, vagy 30-40 Cel- sius-fokra lehűtött eszköz segítségével vonták ki a szemből. A szemlencse eltávolításával törőerő-hiány keletkezik a szemben, ezért ezt valamilyen módon pótolni kell. A legrégebbi, jelenleg is alkalmazott módszer a körülbelül +10,0 D-fénytörósú szemüveg hordása. Jobb optikai hatást nyújt, de csak bizonyos esetekben használható a kontakt- lencse. A mikrosebészet rohamos fejlődése tette lehetővé az eddig ismert legtökéletesebb optikai rehabilitáció elvégzését, a műanyagból készült lencse beültetését. Ennek során a nyitott tokos műtéti eljárás továbbfejlesztett változatát alkalmazzuk, az elszürkült magot, kéregrészeket kiszívjuk és a megmaradt, átlátszó hátsó tokra helyezzük a mű- lencsét. Az eljárás elengedhetetlen feltétele a megfelelő minőségű operációs mikroszkóp, mikro- sebészeti kézimúszerek, varróanyagok, speciális ultrahang- készülék alkalmazása. Ha a fenti eszközök rendelkezésre állnak, a jól felkészült szemész célja nem lehet más, mint a beteg, katarakta kialakulása előtti látásélességének visszaadása. A többszörös visszaeső Miskolc (ÉM-BG) — Az utóbbi tizenhárom évből közel nyolc és felet töltött a rács túlsó oldalán B. József. Ez idő alatt azonban az élet nem állt meg az innenső oldalon sem, B. József édesanyja házasságot kötött E. Andrással, aki hajlott kora miatt még arra is hajlandó volt, hogy eltűrje, hitvese más férfiakkal is megismerkedik. így történt meg, hogy E.-né életközösséget létesített B. Zoltánnal, majd R. Istvánnal. B. József végül kiszabadult, talált magának élettársat. Ennyit az előzményekről. Egykét évvel ezelőtti október eleji délutánon B. József élettársával meglátogatta édesanyját, ahol igencsak népes kompánia gyülekezett, mert a már négytagú család estére B. Zoltánnal és R. Istvánnal is kibővült. Hatosban hajtották álomra fejüket. Másnap reggel R. István a kerítést javítgatta, B. Zoltán kosarakat font, a többiek iddogál- tak. A felállás később annyiban módosult, hogy B. Zoltán eladta a kosarakat, az árán italféleségeket vásárolt, és csatlakozott a poharazgató társasághoz. Estére R. István kivételével mindannyian jókedvűek voltak. A baj vacsorázás közben ütött be. Kisebb nézeteltérést követően B. József nem éppen barátságos kijelentést tett B. Zoltánra, aki megkérte a sértegetőt, őt ne bántsa már, ha lehet. Ezen B. József feldühödött, jobb kézzel nyakon vágta B. Zoltán, aki a földre esett. Éz még nem volt elég a duhaj kedvében lévő fiatalembernek, a földön fekvő férfit oldalba rúgta, majd a hasára és a nyakára taposott. B. Zoltánt csak másnap vitték orvoshoz, ahol megállapították, hogy megfelelő egészségügyi ellátás hiányában a sértett néhány napon belül elhalálozhatott volna. A megyei bíróság bűnösnek találta B. Józsefet életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, ezért őt mint többszörös visszaesőt három év hat hónapi fegyházbüntetésre valamint négyévi közügyektől való eltiltásra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Sorsjegy Miskolc (ÉM-BG) — Az állami támogatások csökkenése, az anyagi források beszűkülése miatt egyre kevesebb a lehetőség arra, hogy az önkormányzatok saját erőből képesek legyenek megoldani környezetvédelmi programjaikat. Ä Környezetünkért Egyesület és az Ökofinánc Rt. - felismerve ezt a visszás helyzetet - közel két éve létrehozták az Alapítvány az Önkormányzatok Környezetvédelmi Támogatására elnevezésű szervezetet. A célkitűzések között szerepelt többek között borítékos sorsjegy kibocsátása is húszforintos egységáron. A Környezetünkért nevet viselő borítékos sorsjegy alapjaiban különbözik a jelenleg forgalomban levőktől, ugyanis amíg a többi esetben a kibocsátó cégek kasszájába kerül a haszon, addig ebben az esetben a bevétel az ön- kormányzatok környezetvédelmi beruházásainak fejlesztését szolgálja. A sorsjegyekből befolyó összegre azok az önkormányzatok pályázhatnak az alapítványnál, amelyek már építési engedéllyel rendelkeznek környezet- védelmi beruházásaikhoz. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a közcélú kezdeményezés - amely nonprofit vállalkozás - önmagában nem oldja meg az évtizedek óta elhanyagolt, mostohán kezelt környezetvédelem problémáit, de mindenképpen segít rajta. Az önkormányzatok közül jó néhá- nyan anyagilag is támogatják az alapítványt. Jelenleg az alapítvány illetékesei tárgyalásokat folytatnak a megyei munkaügyi központokkal, hogy a munkanélküliek bevonásával enyhítsenek a sorsjegy-terjesztés gondjain, amely hathatós segítség lenne mindkét félnek, hiszen a terjesztők a munkanélküli segély mellett a terjesztési jutalékból is enyhíthetnének megélhetési gondjaikon.
