Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
1993c Január 2., Szombat Szépirodalom ESZAK-Magyarország 13 Nofretete szobra Galaxis Press - Ekhnaton fáraó felesége volt a szépséges Nofretete, akinek mellszobra a berlini múzeum egyiptomi részlegének büszkesége. A Kr. e. 1364-1347 között készült szobrot Tell-el-Amarnában találták, Tutmozisz szobrászművész - valószínűleg a szobor alkotója - házában. Nofretete, Ekhnaton fáraó felesége Néhány héttel ezelőtt egy berlini klinikán komputertomográffal megvizsgálva a szobrot, felfedezték, hogy az egyiptomi művész a mészkőből készült félkész szobrot gipsszel egészítette ki és dolgozta át. A félkész szobornak eredetileg túlságosan hosszú volt a nyaka és a válla is hibás volt. A királyné arcát és nyakának felső részét viszont már a félkész szobron is rendkívül harmonikusan formázta a művész. A gipsszel végzett javítás egyúttal a szobor festésének alapozásául szolgált. Mexikói szimbólumok (MTI) - Vannak számunkra is levonható és nagyon aktuális tanulságai a Mexikó élő népművészete című, a Néprajzi Múzeumban január végéig látogatható kiállításnak. Nevezetesen az, hogy annakidején, amikor veszélybe került a kézműves termelés, az állam hivatalos programjába vette a tradíciók, a népművészet ápolását. Mindez a század elején, az 1920-as években történt. Ez idő tájt vált divattá a tehetősebb családok körében a népművészeti, kézműves tárgyak gyűjtése, lakásdíszkénti használata. Egészen különleges az a viszony, amelyet a mexikóiak a halállal, az elmúlással kapcsolatban táplálnak. A halált nem tekintik az élet lezárásának. S eltávozott hozzátartozóikkal, ismerőseikkel aktív kapcsolatot tartanak fenn. A régi hagyományok halotti oltárait ma is felállítják Mexikó-szerte. Eredetileg a halottak megbékéltetése volt a házi oltárok készítésének célja. S bár egész évben gyakran emlékeznek meg a különböző módon elhunyt, s ezért különböző istenségek védnöksége alatt álló halottakról, az egyik legnagyobb ünnep Mexikóban a keresztény halottak napja. A sírok meglátogatásával kezdődik az ünneplés, s a házi oltárokon a halottak megvendégelésével, otthon folytatódik. Gyertya, víz, füstölő, sárga halotti virág, és az elhunyt kedvenc ételei-italai, cigaretta, és az ez alkalomra sütött halotti kenyér borítja be az oltárt. Vidám hangulatban ünnepelnek, a gyerekek cukorkoponyákat, csontvázfigurákat kapnak ajándékba. Itt a 'kiállításon is felállítottak egy, a halott gyerekek lelkét fo- gadó oltárt - játékokkal, csokolá- dévai. S egy felnőtt lelkeknek való másikat - pálinkával, koka- kólával, kenyérrel. Színpompásak a,™!ílkÓ1 ,texti' lek, női és ünnepi férfi viseletek, gyöngyhímzések, fejdiszek, kendők. Szépen díszítettek a kerámia tálak, figurái18 edények, rituális célú különleges alakzatok, a karácsonyi betlehemi figurák. A rituálékhoz kapcsolódott az amatefa kérgéből készült papír, amelyből különböző figurákat vágtak ki. A világ«8 Papírból a jó, a sötét papírből kivágottak az ártó varázslat kellékei voltak. Őrtorony? Piactér? Pusztaság? Beszélgetés Pomogáts Bélával szellemi életünkről MTI Press (Vasy Géza) - Pomogáts Béla irodalomtörténész (1934) az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese. 1368 óta közel húsz könyve jelent meg: tudományos monográfiák, nélkülözhetetlen összefoglaló művek, esszék és műelemzések. Kutatási területe a huszadik századi magyar irodalom, s kezdettől a nyitottság jellemző rá: nem egyetlen irányzat híve, hanem minden értéké. Ez vezette el már a pálya elején az erdélyi magyar irodalomhoz, majd általában a határon túli irodalmakhoz, különösen figyelemmel a nyugati diaszpórában élőkre. Sokat utazik, tudományos konferenciákon, irodalmi rendezvényeken vesz részt. Legutóbb a Magyar írószövetség elnökségének tagjává választották.- Mind történészi kutatásai, mind jelenbeli tapasztalatai szellemi életünkkel kapcsolatosak, amelynek állapotáról igencsak megoszlanak a vélemények. Egyáltalán mikor beszélhetünk egészséges szellemi életről?- A szellemi élet egészséges működésének véleményem szerint két feltétele van. Az egyik abban áll, hogy minden értéket hordozó vagy értéket teremtő irányzat szabadon nyilvánuljon meg, kötetlenül legyen jelen a szellemi életben, a másik pedig abban, hogy valamiféle erkölcsi és lelki szolidaritás kösse össze a szellemi élet résztvevőit. Ez a szolidaritás nem járhat együtt a szükséges viták és a bírálat mellőzésével, ellenkezőleg: a társadalomban felgyűlt kérdések megvitatásának következetességére volna szükség, azonban ezek a viták nem történhetnek egymással ellenséges pozíciókból, a nézetek kölcsönös megértésének készségére és megbecsülésének hajlandóságára volna szükség. A magyar szellemi élet egysége természetesen nem ideológiai - politikai egységet jelent, hanem azt az öntudatot, amelyek a közös felelősség alapoz meg, hiszen bármilyen módon látjuk is az előttünk álló feladatokat, azt mindannyiunknak fel kell ismerni, hogy a magyarság és a magyar kultúra sorsáért egyetemlegesen felelősek vagyunk, és ennek a felelősségnek szakmai és szellemi szolidaritással kell együttjámia.- A magyar művelődés történetében volt-e ilyen egészséges állapot?- Vannak előttünk biztató történelmi példák, gondolok a reformkori Magyarország pezsgő szellemi életére, a Nyugat körül kialakuló irodalmi tábor belső vitákban is érvényesülő szolidaritására, vagy akár az 1945-öt követő néhány esztendő ugyancsak mozgalmas irodalmi életére, amely olykor igen éles vitákkal járt együtt, azonban az irodalmi élet vezető szereplői képesek volta arra, hogy felismerjék a nemzeti kultúra sorsának alakulásáért viselendő közös felelősségüket - és ennek a jegyében cselekedtek. Ugyanakkor ismerünk a múltban nagyon szerencsétlen példákat is, például a harmincas években kibontakozó népi-urbánus vitát, amely minden ésszerű érv ellenére állította egymással szembe az irodalmi élet szereplőit. Sajnos a jelenben mintha a szerencsétlen korszakoknak a példáját követnénk. — S mi lehet ennek a magyarázata? — Nagyon sok tényező vezetett ide. A magyar irodalomban évtizedek óta kibeszéletlen és meg- vitatatlan polémiák gyűltek össze, amelyeket a korábbi korszak kulturális politikája pusztán elfedett, de nem kívánt megoldani, és amelyek természetesen a szabadság keretei között eruptív módon törnek felszínre. Talán még lényegesebb körülmény az, hogy a politikai életben kialakult pártküzdelmek, pártviszályok és pártszenvedélyek megjelentek a kulturális életben is, és kétségtelenül léteznek olyan erők, amelyeknek érdeke, hogy a kultúra maga is a pártküzdelmék terepe legyen. Miközben ezek az erők nem ismerik fel azt, hogy a magyar szelemi élet ilyen módon a pártküzdelmek áldozatává válik. Tehát egy alkalmi, időszakos és csoportérdeknek rendelik alá a nemzeti kultúra egyetemesebb érdekeit. Mindez megfigyelhető az írószövetség legutóbbi közgyűlése körül felburjánzó vitákban is. Megfigyeléseim szerint részben a politikai elit, részben a sajtó úgy viselkedett, mintha az írószövetség felbomlásának és megszűnésének szurkolna. Mintha arra törekedne, hogy a magyar életnek ez az összefogó intézménye, azaz az, amit az írószövetség jelent, a jövőben képtelen legyen ellátni feladatait. — Mit lehet e nézetkörre válaszolni? Az írószövetség miért nélkülözhetetlen ? — Minden intézmény szerepét és feladatát nagyrészt magának az intézménynek a története határozza meg. Az írószövetség hosszú története során mindig a magyar kultúra, a magyar szellem önvédelmének az intézménye volt. Nemcsak az 1956-os forradalom idején, hanem a nyolcvanas években is, midőn virtuális parlamentként működve megtudta szólaltatni az ellenzék legkülönbözőbb véleményeit. Az írószövetség ezáltal olyan tekintélyt, de szívesebben mondanám így: respektust vívott ki, amelyre ma is igen nagy szükség lenne, méghozzá egy olyan világban, amelyben igen kevés társadalmilag tekintélyes intézmény működik, és az új demokrácia legfontosabb intézményei is sokat veszítettek tekintélyükből. Szükség van olyan, a politika felett álló intézményekre, amelyek képesek összefogni a pártpolitika küzdelmei következtében szétesett magyar értelmiséget, létre tudják hozni az értelmiségi szolidaritás csíráit, és meg tudják teremteni azt a fórumot, amelyen a különböző értelmiségi csoportok párbeszédet folytathatnak egymással. Ez az értelmiségi párbeszéd és szolidaritás ugyanis jótékony hatással lehet a nemzetközi szolidaritás újjáépülésére, újjászerveződésére is. Az írószövetség éppen egyike lehet ezeknek az intézményeknek. Ha feladatai természetesen sokat változtak is a letűnt korszak óta, a legkevésbé sem mondhatjuk azt, hogy eljárt fölötte a történelmi idő.- Közismert a tudományos műhelyek, az akadémiai intézetek ínséges helyzete. Milyen ennek hatása a szellemi életre, s áthidalható-e valamiként ez a már sokadik alkalommal ránk nehezedő ,,hét szűk esztendő”?- Az írószövetség mellett a magyar szellemi és nemzeti élet konszolidálásában kellene szerepet betöltenie a Magyar Tudományos Akadémiának is. Az Akadémia azonban ugyanolyan mostoha helyzettel küzd, mint az irodalom: veszélyeztetettek kutatóintézetei, veszélybe kerültek az alapkutatások, és különösen fájdalmas módon az úgynevezett nemzeti tudományok, mint amilyen a magyar nyelvészet, történettudomány, irodalomtörténetírás és néprajz. Mindez nemcsak az általános költségvetési gondok következménye, hanem bizonyos politikai bizalmatlanságé is, amely az Akadémia és intézményrendszere ellen irányul. Ezt a helyzetet is minél előbb rendezni kell, ugyanis a nemzeti tudományosság műhelyeinek normáli és eredményes működése nélkül nem lehet szó sem gazdasági és társadalmi átalakulásról, sem kulturális és nemzeti újjászületésről. G.Nagy Ilién: Boldogfalu Az én falum a legszebb falu, úgy hívják, hogy Boldogfalu. Kerítései a hegyek, díszítői a fenyvesek. Csengő rajtuk minden madár, a völgyekben szél-úrfi jár. A halaknak is van itt útja, a falunkat csinosítja, nem is egy, de három patak, karamboloznak a halak. Van egy várunk, nem homokból, örököltük harcosoktól. Szellemeik visszajárnak, apákról fiúkra szállnak Azért kardoznak itt a gyerekek mert beléjük bújtak a szellemek. A pincékben biztos bohócok élnek, mert felvidulnak ott a népek. Az asszonyoknak jár a nyelvük, nekik ettől nincs jó kedvük. Pedig visszhangzanak a hegyek, ha rázendít a férfi-sereg. Itt az éjszaka se csendes, zúg a patak, zúg a fenyves. Heggel ha ajtónkat kinyitom, már zeng a madár-paradicsom. Újdonság G. Nagy llián gyermek verskötete, G. Nagy Kinga Ágnes és G. Nagy Liüa Imola rajzaiva Kállai Ernőd: Pincesoron I. Mint nyirkos borpincének, sötét mélye van a dalnak: iljak. Még nem is éltek, de már feledni akarnak. Feketepenész szívek csapjai zöld vért okádnak, gombasorsvirág úszik borpárás, hűvös pohárban. Dongára könyökölnek, árnyak esnek a falnak, < a gyertyák szépen ölnek; ők sorra előre halnak. * Pincesoron II. Mint a szüreti, mély borpincéknek, most fényes magasai nyílnak a dalnak: ifjak. Mégis. Mégis ifjaké ez; egymásnak barátok, s már nem az italnak. Mégis, mégis zöldlombú szép szívek, mégse puttonyos méreg borul a kádba, mert a kitartó, makacs prés alól édes remény gyúl a kóstolópohárba. A régi gyertyák már mind elégtek, s eltűntek velük a tehetetlen árnyak - Ernőd dombjai új énekére patyolatra mosott hordók recsitálnak... E.Kovács Kálmán Egy részeg disznó vallomása Tanmese A múlt nekem a bánatom, földhöz csapott a fájdalom. Szégyen, de be kell vallanom, a kocsma volt az otthonom. Bor, pálinka, rum vagy konyak egyrement az, nyakait a nyak. Táncot roptam vad murikon, nem néztem, hol a Rubikon. Akit a szesz kalandra hajt, összeszedtem öt gatyabajt. Késő most a fogadkozás, a Csontkezű már torkolász. Szívem kotyog, májam dagad, eljött a vég, a haddelhadd. Kérve kérlek, fiatalok, a példámon okuljatok! Vertig István: Felkészültünk! Felkészültünk a Télre! Aki csak tehette bespájzolt,- mondván - jövőre: sohasem lehet tudni... mire lesz szüksége? Felkészültünk a Télre! Felkészítettük Sózó-gépeinket, hogyha majd jégbordás útjainkra veti csontsovány árnyékunkat a Nap! a só, egye meg azt; ami még gond maradt. Szőke Lajos Arcéi nem vagyokjó vagy rossz ember: olyan vagyok amilyen...- ami szavaimban cselekedeteimben megnyilvánul az mind-mind emberi
