Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép 1993. Január 11., Hétfő-----------JEGYZET---------­* ?&, dr. Réthly Gyula Rettenetes álom gyötörte meg az el­múlt éjszakámat. Oh, nem lidércfényes ingoványbán jártam és nem is ördögök sütögették húsomat. Ennél szörnyűbb valami zaklatta fel a nappalok gond- terhes benyomásaitól borzolt idegeimet. Egy képviselői beszámoló gyűlésen vet­tem részt. A kerület polgárai által meg­választott képviselőt statisztikai egy­szerűséggel - mint az átlagpolgárt - mondjuk, Nagy Jánosnak nevezték és... válaszolgatott a szavazataikkal reá bi- zalmazó honfitársainak kérdéseire, va­lahogyan eképpen: Képviselő: Szóval, mint már említet­tem, a médiatörvény módosító közelí­tésben... Első polgár: Inkább arról szeretnénk hallani, hogy a kormány milyen konkrét intézkedéseket tervez jelen esztendőben az infláció korábban már beígért megfékezésére? Képviselő: Hűm, a pillanatnyi helyzet szerint csak az a lépés lehet jó a frek­vencia moratóriumban, ahol... Második polgár: Az év végén kiadott Központi Statisztikai Hivatali jelentés szerint az elmúlt esztendőben az inf­láció 23 százalékos volt, noha a Rádió­ban ismertetett nyugati vélemények alapján (például a Financial Times szerint) hazánkban az inflációs ráta meghaladta a 30 százalékot is. Ilyen körülmények között a bankokban elhe­lyezett betétek után miért csak maxi­mum 20 illetve 18 százalék csupán a kifizethető kamat, amiből még a for­rásadó 20 százalékát is eleve levon­ják? Képviselő: Továbbra is súlyos gondot jelentenek a parlamentnek, hogy a TV és a Rádió elnökei... Harmadik polgár: A kétkulcsos ÁFÁ- val indokolt januári 6 százalékos áre­melkedések mesének tekinthetők, hi­szen ha körülnézünk az árak világá­ban, a kenyér, a hús, az újságok, a he­lyi és távolsági közlekedés, a legkülön­bözőbb szolgáltatások, mint fűtés, ener­gia, lakások felújítási és fenntartási dí­jai, postai tarifák és szinte minden, de minden 20-tól 50 százalékkal drá­gább lett. Ezzel már januárban túltel­jesítettük a kormány által ezévre bejó­solt 12 százalékos további inflációs növekedést. Képviselő: Hát nem akarják Önök megérteni, hogy ha sikerül a TV je­lenlegi elnökét leváltani, akkor a reggeli műsor helyére teheti a Kormány az esti műsort, az esti helyére a dél­utánit, cl délutáni helyére a délelőttit, míg a délelőtti program közbeiktatható a Napközi és a Cimbória adásaihoz, ezzel szemben a Falutévé és a Közjáték óránként lesz ismételhető, míg... ízé ...hogy is van ez?...szóval mindegy, a fő, hogy megtárgyaljuk. Hová mennek kérem? Hiszen most kívánom is­mertetni a szakbizottságok helyzetérté­kelését a média ügy kapcsán a médiák szponzorainak és a szponzorok szó­vivőinek álláspontjáról a médiák mé­diáinak médiájáról... (ennél a pillanatnál a képviselő sírva az előtte szégyenkező asztalra borult, én pedig eszelős kiáltozással felébred­tem.) A tél dere Az elmúlt hetekben gyakran mulatott mínusz tíz fok körüli hőmérsékletet a hőmérő a der­mesztő hajnalokon, amikor a fagy hatalmá­ba kerítette a vizeket, a földeket és a ki­csapódó pára megjelent mindenütt, fán, bokron,kerítésen. Fotó: Dobos Klára / Uj szezon a téli Palotában Felújítások, komfortosítás január végéig Miskolc (EM-FJ) - Alaposan kitett magáért a Palota- szálló az elmúlt év végén: karácsonytól szilveszterig egyfolytában teltházzal üzemeltek. Igaz, január 3-tól 15-ig felújítási munkálatok, további komfortosítás miatt (a szobák egy részét külön WC-vel, telefonnal látják el) zárva vannak, azonban a hónap végén - január 30-án - a Pedagógus Bállal kezdetét veszi a báli szezon, amely egészen március első hetéig el­húzódik majd. Fotó: Fojtán László Tanulmányút a brémai Roland Klinikán Napirenden az egészségügy finanszírozása Miskolc (ÉM- Dr. Zólomy Kata­lin, a miskolci Semmelweis Kór­ház gazdasági igazgatója) - Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete szervezésében, a Ro­land Klinika meghívásában ta­nulmányúton vettünk részt Bré­mában. A kitűnően szervezett ta­nulmányút a 200 ágyas magán- klinika alaptevékenységének megismerésével kezdődött. Há­rom napot töltöttünk ott végig „dolgozva” a három főorvossal a napi programot: referáló, műté­tek, vizit, új betegek felvétele. Ezen munkafolyamatok szinte teljes mértékben megfelelnek a hazai programnak, mint az ápoló személyzet programja is, hiszen a cél is azonos - a betegek minél jobb ellátása, mielőbbi gyó­gyulása. Amiben jelentős a kü­lönbség, az a gyógyító-ápoló munka feltételrendszere. A klinika mindent a legcélsze­rűbb módon biztosít a munká­hoz, de annál egy márkával sem többet! „Luxusnak” nyomát sem találtuk, ahol jártunk, pedig megfordultunk magánklinikán, városi tulajdonban és felügyelet alatt álló, valamint alapítványi, egyházi kórházban is. Az egyik legkedvezőbb tapasztalatunk ép­pen az volt, hogy a puritán egy­szerűség mellett a higiénés és környezetvédelmi követelménye­ket milyen szigorúan tartják be. A kórházak versenyhelyzetben működnek, de ez a verseny - úgy éreztük - nem „kiélezett”. A kórházak szövetsége és a tar­tományi vezetés ugyanis a fej­lesztések odaítélésével, engedé­lyezésével gondoskodik arról, hogy felesleges kapacitások ne -keletkezzenek, a struktúra a „keresletnek” megfelelő, azt kie­légíteni képes legyen. De a kia­lakult struktúrával ők sem elé­gedettek, azt várják, hogy az egészségügy reformja - mely a homogén betegségcsoportok sze­rinti átlagos finanszírozást céloz­ta meg - fogja kialakítani az op­timális struktúrát. Németországban 270 (!) betegbiz­tosító működik, melyek közül a biztosított választhat, bizonyos költségekkel. A kórházak belső szervezeti tagozódása szintén azonos a ma­gyar szervezeti felépítéssel, ter­mészetesen itt csak a kórházi el­látásról van szó, ugyanis a házi­orvosi és szakorvosi járóbetegel­látás teljes egészében vál­lalkozásban történik, függetlenül a kórházaktól. Sokszínűség csak a tulajdoni és irányítási rendszerben van, a betegellátás, finanszírozás, fej­lesztések engedélyezése, támo­gatása, dolgozók besorolása és juttatásai mindenhol egységesen szabályozottak. A működési kiadások, a pénzü­gyi finanszírozás igen sajátos keveréke a „bázis alapú” költ­ségvetés és teljesítmény alapú fi­nanszírozás módszerének. Lé­nyegében bázis szemléletű, de a kórház csak akkor tud a saját költségvetéséhez hozzájutni, ha a beteg meg is jelenik, és a kór­házi ágyak kihasználtsága a ter­vezett (95 százalék !) szintű. Az egészségügy finanszírozásá­nak reformja napirenden van. Ennek egyik célja a lakossági hozzájárulás növelése (ma 10 DM max. 14 napra, 1993-ban emelkedni fog és differenciálód­ni régi és új tartomány szerint). Másik célja a „homogén beteg­ségcsoportok szerinti finanszí­rozás” felé való nyitás, mely rendszerben megszűnne a „saját bázis” szerepe, és tisztán közgaz­dasági törvényszerűségek érvé­nyesülnének. Egy biztos, hogy a jelenlegi rend­szerben, a viszonylag azonos tí­pusú kórházak kiegyenlített költ­ségei mellett igen erős az indít­tatás a „tele-ház” elérésére, ezért élnek is az intézetek a ki­használtság növelés lehetőségei­vel. Minden diagnózishoz tar­tozik egy átlagos ápolási idő is, melynek túllépése esetén a Kassza felé igazolást kell adni. • Ezek az ápolási idők igencsak megfelelnek a mai magyar gya­korlatnak, attól jelentősen nem térnek el az aktív profilok ese­tében. Valamennyi kórház NON PRO­FIT működésű, ha nyereségre tesz szert, azt köteles visszafor­gatni a működésbe, vagy fej­lesztésbe. Ez a privát kórházban is így van, tehát a PRIVÁT itt egy kissé mást jelent, mint a vál­lalkozási szférában általában. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy az osztályvezető főorvosnak megfelelő CHEF ARTZ külön jo­gokkal felruházott, rendkívüli szereplője a rendszernek. Egyéni véleményünk, hogy a legnagyobb munkateljesítményt a CHEF esetében tapasztaltuk. Ugyanis az egész rendszer - különösen a privát kórházban - rájuk épül. Joguk van privát praxist foly­tatni, de azt mindenhol csak a kórházon belül tehetik, így érdekeltek egy magánklini­ka tulajdonosai NON PROFIT szabályozás mellett a jó szintű betegellátásban. (A kézsebész főorvos már csak januárra tudott beteget előjegyezni október ele­jén!) A kórház alkalmazottai a közal­kalmazotti nomenklatura szerint kapják bérüket, a 13. havi fize­tést és az úgynevezett „szabad­ságpénzt”. Más juttatást nem is­mernek. így a többlet teljesít­ményt sem tudják elismerni, a gyengébben teljesítőt pedig igen nehéz „lecserélni”. Erre mondta a városi kórház orvos-igazgatója, hogy a német(nyugatnémet) egészségügy a „kommunizmus utolsó oázisa” a bérezési rend­szert illetően. Az alkalmazottak bére nemcsak munkakörüktől, hanem családi állapotuktól, gyermekeinek szá­mától is függ. Á legújabb nomen­klatura szerint egy szakképzett nővér bére 3000-5000 DM között helyezkedik el, egy kezdő orvos bére 5000 DM körül van. A brut­tó bérnek 65-75 százaléka a net­tó bér, az adósáv progresszív. A kötelező biztosításon túl a kór­ház minden dolgozónak életbizto­sítást is köt. Itt is - mint tőlünk nyugatra mindenhol - természetesen kész­pénzforgalom nélkül történik a bérfizetés. A havi munkabérnek a hónap utolsó napján a dolgozó bankjában a számláján kell len­nie! Ä privát intézmények egye­dileg, a városi intézmények a vá­ros számítóközpontján keresztül végzik a bérszámfejtést. A feltételek közül a tárgyi feltételek megfelelnek egy gaz­dag, erős gazdasági háttérrel rendelkező ország lehetőségei­nek. Egyöntetű véleményünk volt, hogy szakmai tudásban, hivatás- tudatban, elkötelezettség érzésé­ben „egy nemzetnél sem va­gyunk alábbvalóak”. Emlékezés a doni csatára „A Doni Bajtársak Szövetsége a társszövetségekkel egyeztetetten országos ünnepségeket rendez, a miskolci csoport hasonlóképpen a társszövetségek szervezeteivel közösen emlékünnepélyt tart a miskolci, Hősök terén lévő Mi­norita templomban január 16-án, délelőtt 10 órakor. A gyászmisét követően délelőtt 11 órai kezdettel a Szemere-kert- ben elhelyezett kopjafánál em­lékezünk a város önkormányza­tával és a testvéri szervezetekkel közösen a II. világháború e szo­morú fejezetének névtelen hő­seire koszorúzással, katonai tiszteletadással. Csoba Tamás polgármester em­lékező szavai után az élő tanúk sorából a Doni Bajtársak Szövet­sége egy tagja emlékezik. Dísz- sortűz követi szavait, majd a ko­szorúk elhelyezése. Ezúton kér­jük azokat a szervezeteket, akik a koszorúzásban részt kívánnak venni, január 13-án déli 12 óráig bejelenteni szíveskedjenek a POFOSZ miskolci, Erzsébet tér 5. alatti hivatali helyiségében délelőtt 10-12 között, vagy a 341- 834 számú telefonon. Gyásszal és reménységgel em­lékezünk 1943. január 12-13 éj­szakájára. A háborút nem a ka­tonák, hanem a politikusok ké­szítették elő, abban a katona pa­rancsot teljesített, mert az volt a kötelessége. Történelmileg is bi­zonyított tény, hogy egyes - arc­vonal szakaszokon - éhezve, fagyva, elcsigázva - hősiesen helytálltak apáink, a magyar ka­tonák. A harc, addig még nem ta­pasztalt veszteségek ellenére is, sokszor bekerítésből kitörve, folytatódott. A küzdelem nem­csak a katonákat, hanem a nem­zetet is sújtotta. Alig volt olyan család, akinek katona vagy mun­kaszolgálatos hozzátartozója nem maradt volna ott az orosz hómezőkön. A háború szörnyű veszteségei magyar családok ez­reire mérhetetlen gyászt és évti­zedekre kiható szenvedéseket ho­zott. De „él nemzet e hazán”, sebeink begyógyultak, feledni azonban azt a szörnyű éjszakát nem tud­juk. Erre emlékezni hívjuk váro­sunk valamennyi polgárát, hogy közösen adjunk tiszteletet a névtelen hősöknek.” Doni Bajtársak Szövetsége miskolci csoportja POFOSZ Borsod megyei Szervezete A jövő! Miskolc (ÉM -B.Tóth Erika) - U- gyan mit hoz a jövő? - sóhajtot­tak fel sokan Szilveszter éjszaká­ján. Hát ami biztos, az a kétkul­csos ÁFA, az áremelések (benzin, fűtőolaj, buszbérlet, vonatjegy és a többi) és a munkanélküliség, a- mi mindenkinek a feje fölött le­beg. Voltak, akik keserűnek érez­ték az édes pezsgő ízét és tulaj­donképpen nem is várják olyan nagyon a jövőt! Egy fiatalember panaszolta, ha összeszámolja kiadásait és bevételeit, bizony a könyvelési mérleg a mínusz felé billen. Pedig már van (még van) másod-harmadállása. Többre nem képes. Nem futja az időből, így is a családjával már csak rit­kán találkozik, a gyerekek reggel még alszanak, este már alsza­nak. A felesége egyelőre némán tűr. De látja rajta, hogy ideges. Fiatal. Néha társaságra vágyik, barátokra. De mikor? Nyaralni évek óta nem voltak. Nincsenek nagy igényeik. Egyszerű kis csa­ládi ház. Ök építették. Na igen! - a kamatadók. A feleség munka- nélkülisége. Ezekkel évekkel ez­előtt nem számoltak. Az ener­gia, a víz, villany és egyéb árak évről évre emelkednek; nem e- gyenes arányban a fizetéssel. Né­zem ezt a 30 éves megkeseredett fiatalembert. Nem örül a jövő­nek. „Pedig megvan a mai fiatal­nak mindene!” - hallom az idő­sebbektől.-Igen, az átlagnak „még”-„már” van esetleg egy berendezett la­kása, aminek fenntartásáért éjt nappallá téve dolgozik. De már nincs Hite. Nincs boldog családi kapcsolata. Feladta. Egy laká­sért, bútorért...

Next

/
Oldalképek
Tartalom