Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09 / 7. szám

1993. Január 9., Szombat-----------------Ém Hétvége/Kertbarát------------------ÉSZAK-Magyarország 9 A vörösbor virocid hatása Az ivóvíz néha erősen vírus­fertőzött, például előfordult, hogy a gyermekbénulást oko­zó vírust is izolálták ivó­vízből. Azonban nagyon egy­szerűen megszüntethetjük a vírusfertőzés veszélyét, ha a vízhez egy kevés vörösbort keverünk. Ma már ismeretes a vörösbor virocid hatásának mechaniz­musa. Mint minden élőlény, a vírusok is főleg fehérjékből tevődnek össze. A fehérjék e- , gyik alapvető tulajdonsága a tanninokkal való kölcsön­hatásuk. A vörösbor tanninjai kölcsön­hatásba kerülnek a vírusfe- hérjékkel, és így megszün­tetik a vírusfertőzés ve­szélyét. Néhány csepp vörös­bor elegendő tannint tartal­maz egy pohár víz vírus- mentesítésére. Minél erősebb színű a vörös­bor, annál nagyobb a tannin- tartalma, és így annál na­gyobb a vírusmentesítési ha­tékonysága. A víz, amely számtalan vírus- és bakté­riumfertőzés okozója lehet, vörösborral keverve veszély­telenül fogyasztható. Az ét­kezések során a vörösbor ugyanilyen módon nagyon hatékony védelmet nyújt. Sok francia családban ma is őrzik azt a régi hagyományt, hogy a vizet, még a gyermekét is, néhány csepp vörösborral színezik. Megfigyelték, de magyarázni nem tudták, hogy a vörösborral színezett víz „megtisztul”. Ma már ismerjük a magyarázatot. A vörösbor igen előnyös tulaj­donsága, hogy fogyasztásakor tekintélyes mennyiségű poli- fenol vegyület jut szerve­zetünkbe. Más, hasonló po­lifenol-koncentrációjú élel­miszer „húzós” ízhatása mi­att fogyaszthatatlan lenne szervezetünk számára. Emi­att a vörösbor az élelmiszer­egészségügyi szempontok szerint kiváló megelőző szer­nek minősül. Nézzünk szét a gyümölcstárolóban A gyümölcstárolás nem koc­kázatmentes vállalkozás, meglepetés azokat is érheti, akik körültekintően végezték el a betárolást. A tárolóban fellépő betegségek zöme ter­mőhelyi eredetű. Azt hiszem, ebben a tekintetben elegendő csak a moníliára utalni. A gyümölcsöt rothasztó gombák ellen sajnos már nem sokat tehetünk, de azért tétlenek sem lehetünk egészen. A rendszeres ellenőrzés min­denkinek módjában áll. Ha bekukkantunk a kamrába vagy lebaktatunk a pincébe és cefreszagot érzünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy rothad a gyümölcs, mag­as a hőmérséklet és leve­gőtlen a helyiség. A rothadó gyümölcs eltávolítása, az ép gyümölcs átrakása, cso­magolása csak idő és türelem kérdése. A tároláshoz szük­séges 2-3 Celsius-fok biz­tosítása az esetek döntő több­ségében ma még az időjárás függvénye. A friss levegőről és az optimális, 85-90 száza­lék körüli páratartalomról viszont bárki gondoskodhat. A levegótlenséget rendszeres, főleg éjszakai szellőztetéssel szüntethetjük meg, az opti­mális páratartalomról pedig úgy gondoskodhatunk, hogy tiszta vizet poriasztunk a tároló légterébe. A Golden deliciosus és a Húsvéti rozmaring jól bírja a tárolást. Nem így a Jonatán, a Star- king és az Aranyparmen. Ezek egészségi állapotát tehát gyakrabban kell el­lenőrizni. Legkevesebb gondjuk talán azoknak lesz, akik Harden- pont, Seress Olivér vagy Pap­körtét tárolnak. Ezek a fajták ugyanis a szén-dioxidban gazdag légterű, tehát ritkáb­ban szellőztetett vagy szel- lőztethetetlen helyiségben is jól megvannak. Áz Afuz Ali, Saszla vagy Csiri-csuri is megérdemel néhány pillan­tást, és persze azt is, hogy a rothadó, botritiszes bogyóktól minél előbb megszabadítsuk a fürtöket. Akik ládában tárolják a szólót, azoknak azt javaslom, hogy kálium-piroszulfitot szórjanak a láda aljára, majd papírral takarják le, és ez­után rakják vissza a „meg­operált” fürtöket. Kálium-piroszulfitból 1-2 grammot számíthatunk 1 ki­logramm szőlőre. Száraz kamra vagy pince vegyszer nélkül is tartós tárolási lehe­tőséget ígér. A tárolt zöldségfélék ellenőrzése Telelő zöldségféléink - akár­csak a gyümölcsök - meg­érdemlik a gondoskodást. Már csak azért is, mert a ki­adós őszi esők jóvoltából ala­posan teleszívták magukat, sok helyen pedig a drótférgek és pajorok turkálták át őket. Magától értetődik, hogy a lédús és frissen sebzett gyö­kérzöldséget jobban meg­viseli a tárolás. Azt is tudja mindenki, hogy zöldség­féléink fóliazsákban, tiszta homokban vagy a szabadban prizmában is sikeresen át­vészelhetik a telet. Hűtőházi kísérletek szerint a gyökér­zöldség +1 Celsius-fokon, 95 százalék relatív páratar­talmú környezetben tárol­ható a legkisebb veszteséggel. Nem nehéz belátni, hogy i- lyen feltételeket a háztájiban nem lehet tartósan megte­remteni. Ennek ellenére sokat tehetünk épségükért. Ahol besüppedt a prizma vagy felületéről foltokban olvad a hó, ott biztosan meleg van, rothad a zöldség. Ebben az esetben nincs más meg­oldás, mint fagymentes idő­ben szétszedni a prizmát. A rothadó példányokat el kell távolítani, ellenőrizni kell a szellőző alagút és a szel­lőztető rácsok épségét. Zord időben a takaróréteg szükség szerinti vastagításával, esős időben pedig a víz elveze­tésével szavatolhatjuk a bur­gonya, a répa és a gyökérzöld­ség épségét. Pincében, kamrában és veremben a fagymentes idő­ben végzett, ismételt szel­lőztetésnek vehetjük legna­gyobb hasznát. Ezzel nemcsak a hőmérsék­letet befolyásoljuk, hanem a légtér páratartalmát is. A homokba ágyazott zöld-, ségfélék fonnyadásának úgy vehetjük elejét, hogy a prizma felületét kis vízadaggal, szük­ség szerint ismételve leper­metezzük. A meztelen csigák és pince- ászkák a pincében vagy ve­remben tárolt zöldségfélék között is otthonosan mozog­nak. A nyálkás meztelen csigákat Helarionnal vagy Limacid Spolanával pusztíthatjuk el. Próbálkozásunk csak akkor lesz sikeres, ha a csalétek ki­szórását ismételjük, ha a csa­létket a zöldségfélék kör­nyékén helyezzük el, és ha a csalétket egy léc- vagy rongy­darabbal letakarjuk. A pinceászkákat krumplisze­lettel csalogathatjuk össze. Rovarirtó szerek közül csak a vetőmagboltokban kapható, piretrin hatóanyagú poro­zószer használata jöhet számításba. A kerti szerszámok ápolása, karbantartása Azt szokták mondani, hogy a- ki lepucolja a sarat a kapájáról, az már tett va­lamit. A téli pihenő meg­kezdése előtt azonban ennél többre van szükség. Most érdemes a földművelő szer­számokat, az ásót, kapát, vasvillát, lapátot, gereblyét gondosan lepucolni, lemosni és megszikkadásuk után ola­jos ruhával bedörzsölni. A kényesebb fémrészekről a rozsdafoltokat dörzspapírral eltüntetjük és miután olajjal bekentük, zsírpapírba bur­koljuk. Most van idő arra, hogy saját magunk vagy mesterember rendbe hozza a szerszámok sérült részeit, megélezzük őket. Ha szükséges, most érdemes új nyelet tenni a szerszámokba és a nyelet lenolajkencével bedörzsölni. Az öntöző szerszámokat ala­posan ürítsük ki, és olajozzuk meg a mozgó részeket. A gu­micsöveket glicerinnel ken­jük át, amitől azok puhák ma­radnak. A műanyag csöveket is ürítsük ki, de ezek nem igényelnek kezelést. A per­metezőgépeket még egyszer mossuk ki, a szórófejeket sze­reljük le és külön cso­magoljuk be. Szerezzünk be tartalék szórófejet, tömítéseket, és az egész felszerelést tároljuk száraz, lehetőleg fagymentes raktárban. A szállítóeszközöket bakra kell állítani, hogy a gumike­rekek terheletlenek legyenek. Letakarítás után zsírozzuk le, addig préselve a zsírt, amíg ki nem buggyan. A szennyeződés és a por ugyan­is ezzel távozik el a kényes részből. A motoros kapákat is tegyük rendbe, a légszűrőt és a por­lasztót tisztítsuk meg, a gyújtógyertyát 100 munkaóra után cseréljük ki. A technikailag nem jártas kistermelők ne menjenek túl messzire a motoros eszközök barkácsolásában, mert ahhoz speciális szakképzettség szükséges. Az oldalt összeállította: Hajdú Imre A bor és az alkoholizmus Sokan a bort is az alkoholiz­mus okozójaként tartják szá­mon, sőt megállapíthatjuk, hogy a franciaországi antial­koholista kampányok főleg borellenes kampányok. Igaz az a megállapítás, hogy a túlzott borfogyasztás alkohol- izmushoz vezet. De ugyan­csak igaz az is, hogy a túlzott zsír-, illetve cukorfogyasztás is komoly problémákat okoz az emberi szervezetben. Mindez a mértékletességen múlik! Tudnunk kell, hogy a bor ter­mészetes alkoholtartalma és a tiszta szesz felhasználásá­val készült italok egészen más hatással vannak szerve­zetünkre. Az éhgyomorra, illetve az étkezések között fo­gyasztott, alkohol hozzáa­dásával készült italok alko­holtartalma gyorsan fel­szívódik. Ezzel szemben az ét­kezések során fogyasztott bor természetes alkoholtartalma az élelmiszerek emésztése közben, lassan abszorbeáló- dik. A bor természetes alko­holtartalma megkönnyíti az emésztést és lassan szívódik fel. A vér alkoholkoncentráci­ója nagyon gyorsan lecsökken a fogyasztást követő 4 óra so­rán, és 7 óra múltán teljesen eltűnik. FLANZY (a Flanzy-féle szén- dioxidos vörösborkészítő eljá­rás felfedezője) alapvető kü­lönbséget mutatott ki a bor természetes alkoholtartalma, illetve az azonos tiszta szesz koncentrációjú víz emberi szervezetre gyakorolt hatá­sára vonatkozóan. Egyes bor alkotórészek ellensúlyozzák az alkohol kedvezőtlen hatá­sait, de ezek az összetevők csak a borban találhatók, a pálinkák és más, nagy alko­holtartalmú italok nem tar­talmazzák e nagyfontosságú vegyöleteket (például a vita­minokat, nevezetesen a B-vi- taminokat, amelyeknek az idegrendszerre gyakorolt hatása ellensúlyozza az alko­hol okozta problémákat). A bor, főleg a vörösbor polifenol- vegyületekben is igen gazdag, és a tannin-fehéije reakciók lecsökkentik az alkohol gyo­morban és bélben történő fel­szívódását. Tehát, a vörösbort csersavas, erjesztett italnak kell tekin­tenünk, és meg kell külön­böztetnünk az egyéb alkoho­los italoktól. A statisztikai adatokat vizsgálva megál­lapítható, hogy az alkoholiz­mus nem a borfogyasztás kö­vetkezménye. Tanuljuk meg a borfogyasz­tás kultúráját, és tapasztalni fogjuk a bor kedvező élettani hatásait is, élvezeti értékei mellett. Étkezésekhez, mér­tékletesen fogyasztva a bor kiváló ital, de törekednünk kell arra, hogy napi kalóriafo­gyasztásunkban a bor csak 15-20 % legyen. Főleg a mi­nőségi és kis alkoholtartalmú borok fogyasztása előnyös. Élelmezés-egészségügyi szempontból a csersavas, nagy színanyagtartalmú vö­rösborok kedvezőbbek a fehér boroknál. Az alkoholizmus okozója az éhgyomorra történő, illetve az étkezések közötti rövidital­fogyasztás. Szagtalanítás, színtelenítés Két olyan borhibáról szólunk, amelyek a kisüzemi pincében gyakran előfordulnak és csök­kentik a szőlősgazda saját termésű borából származó örömét. Az egyik ilyen borhiba a pe­nészíz, amely - a közhie­delemmel ellentétben - csak i- gen ritkán írható a penészes bogyókat is tartalmazó szó­lófürtök rovására, annál in­kább a szőlősgazda gondat­lanságára, aki nem szaksze­rűen kezelte, mosta ki a hordóit. Bármi volt azonban az ok, a penészízen, a penész­szagon javítani lehet. Először megkénezzük a bort úgy, hogy 100 1 hibás borhoz 10 g kristályos borként keve­rünk. Csak ezután kerüljön sor a szénkészítménnyel - például az üzletekben kap­ható Antiodorral - való szag­talanításra. Ebből 100 1 borhoz 50-300 g-ra van szük­ség, attól függően, hogy a kellemetlen szag milyen in­tenzív. Minthogy a szagtalanító szénkészítmény nemcsak a kifogásolt szagot, hanem a bor kellemes illat- és za­matanyagait is csökkenti, a kezelés előtt végezzünk pró­baszagtalanítást. Ez abból áll, hogy 4-5 fehér üveget megtöltünk a kezelendő bor­ral és növekvő mennyiségű szénkészítményt keverünk beléjük. A palackokat jól összerázzuk és a címkéjükre felíijuk a bekevert szén mennyiségét. Az utolsó palackba ne tegyünk szenet - legyen ez az ellenőrző minta. A gyengén bedugaszolt palackokat hűvös helyre ál­lítjuk, majd tartalmukat egy­két óra múlva még egyszer alaposan felrázzuk. Két-há- rom nap múltán a palackokat felbontjuk és a bort tiszta po­hárba öntve megkóstoljuk, majd a legmegfelelőbbnek tartott minta alapján a ke­zelést elvégezzük. Hasonlóan járunk el színtelenítéskor is. A szín és az íz döntő kritérium Erre akkor kerülhet sor, ha a szüretkor a fehér és a vörös szőlőfürtöket nem elkülönítve préseltük ki, és így már a must enyhén vöröses színt nyert. Bár a vörös borok iránt az érdeklődés egyre foko­zódik, az ilyen seszínű vagy a- hogy borász nyelven mond­ják, fukszos, fikszlis bor nem­igen nyeri meg a fogyasztók tetszését. Ilyenkor nincs más hátra, mint az, hogy a bort színteleníteni kell. Vannak, akik úgy vélik, hogy a nemkívánatos szín kénezés- sel is megszüntethető. A kénezés azonban csak időle­ges, átmeneti eredményt ad, mert mihelyt a szabad kén lekötódik, a bor eredeti színe visszatér. Színtelenítésre egy aktív szénkészítményt, a Dekolort használjuk. Ebből is 50-300 g szükséges 100 1 bor kezeléséhez és a szer bekeve­rése előtt is végezzünk olyan próbát, mint a szagta­lanításkor. Erre annál inkább szükség van, mert a túlkezelés hatására a bor tel­jesen elveszítheti színét, víz­fehér lesz. Ezen háztáji pin­cében leginkább házasítással tudunk javítani olyan módon, hogy sötét, ószínű borral keverjük össze a színtele- nített, kezelt bort. —Bammi—ga—ragts«*;xxísexx: ....................................~.............................. ví A borpincékben ezekben a hetekben zajlik az újbor első fejtése Fotók: Fojtán László

Next

/
Oldalképek
Tartalom