Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-07 / 288. szám
Gazdaság ESZAK-Magyarország 7 1992. December 7., Hétfő Hiánycikk az erdei makk Miskolc (ÉM) - Gondban van, pontosabban lesz a Borsodi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság a csemetekerti makkvetéssel, mert „hiánycikk” lett az idén a fák „termése”. A nyári aszály a kiültetett csemeték eredé- sénél már korábban éreztette hatását, hiszen jelentős területeken száradlak ki az elültetett fácskák. Most azonban kiderült, hogy a szárazság következtében nem hoztak termést, makkot, a fák sem. Bár az erdők környékén települt falvakból az idén is vállalkoztak a lakosok gyűjtésére, az eredmény azonban siralmas. Amíg más években jó mellékkeresetet jelentett az erdei makkok, a csemetenevelésre használható magvak gyűjtése, addig az idén ez a bevétel gyakorlatilag elmaradt. Kocsányos tölgyesekben például nem volt mit gyűjteni. A gazdaság erdőségeinek mintegy 40 százalékát kitevő kocsánytalan tölgyesekből is alig 40 mázsányi termést tudtak csak összeszedni. A Szendró, valamint a Sajó- és a Bódva völgyében lévő csererdőkből mintegy 10 mázsányi csermakk gyűlt össze. Minimális mennyiségű makk termett, elsősorban a hegység névadó erdeiben, őshonos bükköseiben, kisebb mennyiségben a zempléni szórványokban. Sok helyen féreg-rágta, „liha” volt a termés. Nem is volt érdemes összegyűjteni. Magvetésre korábbi készletek sincsenek erdősítésre a következő években majd csak azt lehet számításba venni, amelyek most növekednek a csemetekertekben. Fenyőmagot viszont az idén nem vásárolnak fel, mert abból elegendő készlettel rendelkezik a gazdaság. Ha lesz rá kereslet, akkor majd fenyőtobozt értékesítenek. / Észrevételek a belvízvédelemhez Miskolc (ÉM) - Az idei nyár hónapokon át tartó, jelentós Csapadék nélküli, aszályos időjárása eddig megkímélte megyénk mélyebben fekvő területeit a belvizektől. Ezek azonban éves gyakoriságukkal igen jelentős károkat okoznak elsősorban a Bodrog- és Taktaközbcn, valamint a dél-borsodi részeken. Az Észak- Magyarországi Vízügyi Igazgatóság a belvízkárok elhárítására irányuló erőfeszítéseit is ezekre a részekre összpontosította. Mind sürgetőbbé válik azonban például a Bodrogközben a belvízrendszer rekonstrukciója amint azt az idén is észrevételezték a szokásos őszi megtekintés során. Szükséges lenne többek között a kcnézlói, törökéri szivattyútelepek felújítása, hiszen közülük olyan is van, amely még gőzerővel működik. Meg kellene építeni Tiszakarádon egy, Cigánd-Ricse térségében pedig két belvíztárolót. Ugyancsak felújításra szorulna a tiszakarádi belvízcsatorna mintegy 120 kilométernyi szakaszán a műtárgyak, zsilipek, hidak állaga. Meg kellene tervezni a Tak- taközi belvízrendszer rekonstrukcióját is. Itt többek között a holtágakat kellene bel víztározókká átalakítani, s új csatornarendszert kiépíteni. Nem kisebbek a feladatok a dél-borsodi térségben. Itt mintegy 50 kilométernyi mélyvízszivárgó kialakítására lenne szükség egy mintegy 20 kilométernyi övcsatorna mellett. Ez vezetné cl a környező dombvidéktől lefolyó vizet, s nem engedné azt a mélyártérbe. Csökkentve ezzel a víz okozta kártételt. Ehhez csatlakozna egy 700 hektárnyi, halasított tározó. Visszavonuló bankok Bonn (MTI) - A németországi szélső- jobboldali erőszak miatt két nagy> magát meg nem nevezett amerikai bank a múlt héten visszavonta azt az ígéretét, .hogy beruháznának Kelet- Németországban. A német vagyonügynökség, a Ireuhand igazgatója Ludwig Trcnkner a Bild am Sonntag című lapban közölte: „Mindkét bank egykori zsidó cégekre és telekingat- lanjukra jelentett be igényt. /\ földiek ellen irányuló gyűlc5lc,huIli mot követően azonban elálltak tervük tői”. Elbizonytalanodtak, s egyre fu" karabbak vásárlási ajánlatokkal. Felfüggesztett privatizáció Interjú Rajkai Zsolttal Kavicskitermelés a nyéki tóból... A víz az államé, a kavicskitermelést privatizálni lehet. Nyékládháza (ÉM - Illésy Sándor) - Lapunk két ízben foglalkozott az utóbbi hetekben (november 14., december 1.) a nyékládházi kavicsbányatavak körül kialakult anomáliákkal. Az előzmények röviden: a kavicsbánya vállalatot privatizálják, ennek örülnek a dolgozók - hiszen lesz munkájuk a jövőben is -, az önkormányzat is hasonló állásponton van - hiszen nem nő tovább a munka- nélküliség a településen -, a vizek szerelmesei, a kempingezők, a für- dőzők, a vitorlások, a horgászok viszont tartanak ettől, a magánkézbe kerülő tavakról ugyanis kitilthatják őket. A feszültségek feloldására (is) tartottak úgynevezett kavicsbánya fórumot az elmúlt hét végén Nyékládházán. A fórum vezetésére Rajkai Zsoltot, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkárát kérték fel. A több, mint négyórás eszmecserén szó volt a bányatavak vízgazdálkodásáról, a vízminőség- védelem követelményeiről, az üdülési lehetőségekről, az önkormányzatok bányatavakkal kapcsolatos elképzeléseiről. Rajkai Zsoltot ezt követően kértük meg: válaszoljon kérdéseinkre.- Államtitkár úr! Mi az Ön, illetve a minisztérium véleménye a nyékládházi kavicsbánya privatizálásáról? A vállalat privatizálható, és én személy szerint is nagyon örülök ennek. Ám természetesen nem képviselheti apport, tehát bevitt érték tárgyát az a természetes vízfelület - partokkal és szigetekkel -, amelyek a vízügyi hatóság felügyelete alatt állnak. A bánya azt vitatja, hogy ez nem természetes víz, pedig ez az, s mint ilyen elidegeníthetetlen, tehát jogszerűtlen az eladása.- A kavicsot azonban el lehet adni...- Nyilvánvaló, mint ahogy egy működő üzemet is. Dolgozhatnak, bővülhetnek, több cmtert foglalkoztathatnak. Azonban azt hadd mondjam el, hogy ez a privatizáció nem a legszerencsésebb időben jön létre, jómagam igen keveslem azt az összeget, amelyet az osztrákok ajánlottak a cégért. Tessék belegondolni: az M 3- as autópálya építése eldöntött tény, a munka pedig legalább negyvenmillió köbméter kavicsot igényel. Zömében innen. Ez pedig, akárhogy is számolom, több milliárd forintos bevételhez juttathatja majd az osztrákokat. Pontosan ez teszi széppé a mennyasz- szonyt. Bár nem kívánok ebbe beavatkozni, de azt hadd jegyezzem meg: vagy lényegesen hamarabb meg kellett volna ejteni ezt a privatizációt, vagy várni kellene vele, vagy, ami még jobb, magyar befektetőt kellett volna keresni.- Térjünk vissza a vízre, annál is inkább, mert az adás vételi szerződésben a vízfelület volt az egyik tétel... Fotó: Laczó József- Nagyon sokan felhívták a környékről a figyelmemet erre, s mint mondtam volt, jogsértő ez a dolog. Teljesen mindegy az, hogy 10 millió forintra, vagy csak 1 forintra becsülték a vízfelület értékét, az, nem eladható.- Akkor hát...?- Ezt a szerződést újra kell fogalmazni. Nem szerepelhet tenne vízfelület. Levelet írtam Csépi Lajosnak, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának, valamint Szabó Tamás privatizációs ügyekért felelős miniszternek, és kértem őket, ezt a privatizációs folyamatot függesszék fel, állítsák le. Ók, ezt megtették. Vitatom a jogszerűséget, a jog sérelmet szenvedett azáltal, hogy a vízfelület apportként került be az adás-vételbe.- Tudomásunk szerint nem a nyéki volt az egyetlen kavicsbánya, amelyet vízzel együtt próbálnak meg privatizálni. Nyolc, vagy kilenc hasonló cég már elkelt. Vizestől...- Az, hogy ténylegesen megvették-e, nem tudom. Amennyiben így történt, úgy természetesen a jog alapján megtámadom ezeket a szerződéseket is. A víz az állam tulajdona, és az is marad. Egyébként a nyéki tavak, a Sajó kavicságyának vízkészletei kétmillió embernek elegendőek. A kavics az megvehető, a víz, az nem... A „szennyvízhelyzet” lassan tarthatatlan A csatornázás pénzügyi fedezete hiányzik Nyékládháza (ÉM ME) - Évek óta napirenden van, húzódik, halasztódik Nyékládházán a szennyvízcsatorna hálózat megépítésének ügye. A beruházás tanulmányterve már 1987- ben elkészült - azóta a korszerűsítési felülvizsgálatoknál módosult - és a létesítési engedélyt is megkapta a község. A munkálatok beindításához azonban a legfontosabb „kellék”, a pénzügyi fedezet mind ez idáig hiányzik. Pedig a település önkormányzata nem ült ölte tett kézzel az elmúlt évek alatt. Pályázatokat nyújtottak be, céltámogatásokat igényeltek, sajnos kevés sikerrel. A község „túl fejlett” volt ahhoz, hogy az effajta állami segítségeknél előnyt élvezzen. A támogatásokat elsősorban a kisebb falvak kapták. A „szennyvízhelyzet” időközben fokozatosan tarthatatlanná vált. A növekvő lélekszámú Nyékládháza ma ötször annyi ivóvizet használ, mint amennyit a közműpótló rendszerekből kiszippantanak. A talajban maradó, nem kis mennyiség fokozatosan megkezdi romboló, szennyező munkáját és ahogy emelkedik a fogyasztás, úgy kerül egyre veszélyeztetettebb helyzetbe a bányatavak vízminősége is. Az önkormányzat Településfejlesztési és Műszaki Bizottsága a tények feltárása és a helyszíni tájékozódás érdekében - többek között - a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM), a Belügyminisztérium (BM), a környezetvédelmi felügyelőség, valamint az ÉVIZIG szakembereinek részvételével december 3-án tanácskozást rendezett a témáról.A terület kiváló ismerője dr. Stéfán Márton, az ÉVIZIG főmérnöke elmondta; a csatorna rendszer megépítése a település-egészségügyi gondok megoldásán túl elősegítené a működő tőke helyben tartását, feltétele lenne a további befektetéseknek, a turizmus kiszélesítésének. Nem elhanyagolható szempont, az sem, hogy a megvalósítás 60 embernek biztosítana munkát három éven keresztül. Gavallér István, az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója hangsúlyozta; ez esetten egy igen értékes tórendszer állapotúnak megóvásáról is szó van, ezért indokolt a kiemelt támogatás megítélése.Hozzátette, a vízminőségi adatok eddig ugyan kedvezőek, - még nem ég a ház - de az értékek lassú emelkedése a cselekvést sürgeti. - Minden további fejlesztés rákfenéje a csatornázás,- csatlakozott a szakemberek véleményéhez Galuska László polgármester - hiszen bárki aki komolyabb befektetési szándékkal érkezik a községbe, elsőként a közművek állapotáról érdeklődik. A tájékoztatókat követően a KHVM és a BM munkatársai támogatásukról biztosították a testületet. Nagyságrendben „nagy falatnak” tűnik ugyan a kért 170 milliós támogatás - mondották, de, mint hozzátették - a szeny- nyezés veszélye ezúttal nem a pénzek elaprózása mellett szól. Jegyzet Szarvas Dezső Az ország közvéleményéhez fordult a minap két országgyűlési képviselő Király II Izabella^ és Zétényi Zsolt. Arra szólították föl a népet, hogy a médiumokban tegyék szóvá a magyarságot gyalázá, magyarellenes jelenségeket, nyilatkozatokat, illetve jelezzék azokat a fent említett képviselőknek, akik majd kellő erkölcsi morális magaslataikon állva, magyarságtudattal áthatva, bizonyára eldöntik, hogy a szóbanforgó nyilatkozat, jelenség magyarellenes-e vagy sem. Magyarán : a honatyák feljelentésre buzdították az ország népét. Lelkűk rajta, és persze a morális erkölcsi magaslatuk. Jómagam ugyanakkor kijelentem: soha senkit - kivéve ha kirabolnak, vagy félholtra vernek - nem fogok feljelenteni, inkább felkötöm magam. Némely jelenséget viszont szakmámból következően mint szokás mondani: kutya kötelességem szóvá tenni. Tisztelettel jelentem például, hogy totális csődhelyzet alakult ki a magyar mezőgazdaságban. Szakemberek egyöntetű véleménye, hogy politikai döntések következtében jutott oda ez a hajdani sikerágazat ahová jutott, hogy a módszeres és következetes kiszipolyozás miatt néhány esztendővel ezelőtt még virágzó gazdaságok mentek tönkre; széthullott az ami még termelni tudott, helyébe viszont semmi nem lépett. Elkeserítő hírek érkeznek a falvakból, ahol riasztó méreteket ölt a munkanélküliség, hiszen illúziónak bizonyult a gyönyörű farmer gazdasagokat ígérő ködös-zavaros pártprogram. Magas tisztséget viselő politikusok fenyegetnek, gyaláznak viszont embereket, a téeszek átalakulását szorgalmazó, irányító, gyakorló mezőgazdászokat, azt az agrár értelmiséget, amely az elmúlt egy-kél évtizedben a világ élvonalába emelte, vezette a magyar mezőgazdaságot. A-t az ágazatot, amelynek agóniáját, vergődését immár két esztendeje tapasztaljuk, s amelynek következményei igen súlyosak lesznek, s amelynek árát mint a társadalom egyik szerényke tagja jómagam is megfizetem majd. Jó okom lenne hát jelenteni Önöknek, hogy mint e hazában élő magyar állampolgár magyarellenesnek tartom mindazon jelenségeket, amelyek politikai döntések következményeként ma a magyar mezőgazdaságra jellemzőek. De nem jelentek senkit, és semmit. Mint fentebb már jeleztem, inkább felkötöm magam. Azokról pedig akik feljelentgetésre buzdítják embertársaikat, hadd ne mondjam meg mi a véleményem. Pedig - maradva a mezőgazdaságnál - éppenséggel lenne még jelenteni valóm némely, szerintem magyarellenes jelenséget illetően. Például az élelmiszeripar privatizálása során történteket. Azt, hogy potenciális versenytársaknak elkótyavetyélték, külföldi kézbe adlak minden olyan élelmiszeri- pari feldolgozó vállalatot, amely nyereséggel működött: a söripart, az édesipart, a növényolajipart... És még sorolhatnám... Hogy mennyiért adták el, azt nem tudni, mert a tranzakcióban érdekeltek az azt lebonyolítók, a vételárat üzleti titoknak minősítették. Bizonyára jó okuk van rá, hogy miért. A hitem mindenesetre erős. töretlen. Egyszer majd csak megtudjuk, megtudom, mennyiért is keltek el azok az üzemek, amelyek mellesleg abból a nyereségből épültek, amelyek a mezőgazdaságban korábban képződtek, s mely pénzek persze nem keletkeztek csak úgy maguktól, véletlenül, megdolgoztak azért sok ezren, százezren, nem is keveset. Ezért hát Uraim! Mintha kissé helyénvaló lenne a kérdés: Mennyiért is keltek el azok az üzemek? Halk protcstálásként tessenek értelmezni a kérdést, mely - erősen bízom benne • nem minősül magyarellenesnek, mert akkor akad majd valaki, aki az Önök buzdító felhívásán fellelkesedve - feljelent.
