Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
1992. December 5-, Szombat ESZAK-Magyarország 9> ÉM-Hétvége/Idegenyezető Nem térkép e táj: a Hór-völgye Hajdú Imre „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,/s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály...” S nemcsak Vörösmartyról nem tudja. Másról sem! S nemcsak az „ki gépen száll fölébe”! Az sem, aki gépkocsin suhan el. Bizony az sem tud ilyesféléket! Általában, aki rohan. Arra jellemző, hogy nem tudja, ő az, aki nem tudhatja. Hogy például hol lakott a „Rém Klek”, azaz, Tompa Mihály. Vagy hogy hol született, s ki is volt az a Cserépfalvi Imre. És nem tud(hat)ja azt sem, merre van megyénkben a legszebb nyíres és svédfenyves, mely tájegységen lelhető fel a leghidegebb barlangüreg, vagy hogy, mik azok, s merre keresendők a kaptárkövek. Fentről, de - rohanva - lentről sem: „...e kő se látható, / nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.” Lapunk ezen újabb, havonta egyszer jelentkező „rovata” -, amit talán célszerűbb tematikus összeállításnak, afféle útikalauznak nevezni - éppen ezért akarja górcső alá venni, s ennek segítségével nagyobb léptékűvé kinagyítva bemutatni, megmutatni megyénk, pátriánk egy-egy mikrokörzetét, - táját, két-három, egymással szomszédos település látnivalóit, nevezetességeit. Mint ahogyan a neve is mondja, idegen- vezetője szeretne lenni az úton haladó vándornak. S persze „stop-táblája” is ebben a rohanó, a minden mellett elrohanó világban. Hogy itt és most, újra, meg újra fontos megállnunk. Mert észre kell vennünk a követ, mely a gyorsan elsuhanó Toyotából nemigen látható, pedig hegyet formál, házat köt, várfalakat erősít. Vagy a bokrot, mely csak fölénk hajolva ad szemnek és léleknek nyugalmat, örömöt, a tüdőnknek pedig tiszta levegőt. S ott vannak a templomtornyok, a temetők, a pincesorok, századok, elődök meg-megannyi fontos jeleként és üzenetével. Észre kell ezeket véttetnünkLMcrt észre kell - muszáj,érdemes- venni ezeket mindenkinek! Első kirándulásunk Bükkaljára vezet. Közelebbről, a Hór-patak völgyébe, Bogács, Cserépfalu, Bükkzsérc községekbe. Az úticél sokak élőt ismert, mitöbb, közkedvelt. Ebben az egyeduralkodó vonzerő Bogács vize, a több mint 70 fokos termálvíz, amely 1959 óta - akkor nyitották meg egy medencével a bogácsi strandot - évről-évre egyre több látogatót csalogat. Napjainkban ez a fürdő a megye talán legszebb környezetű gyógy- és szórakozóhelye, nagyon szépen parkosítva és most már kellő számú medencével. A föld mélyéből feltörő, főleg jódtartalmú gyógyvíz - különböző hőfokokra hűtve-, különösen hét végeken sokaknak, öt-hatezer embernek biztosít élményt, pihenést, kikapcsolódást, mozgásszervi betegségekben szenvedőknek pedig gyógyulást is. A kirándulók, az idelátogatók zöme ezért a fürdőért jön, illetve tér vissza újra és újra Hór-völgyébe. De mint ahogyan a jóból is megárt a sok, úgy a hűsítő, illetve gyógyító vízből is, függetlenül attól, kinek, mire van szüksége. S ilyenkor adódik a kérdés: milyen érdekességek, milyen látnivalók találhatóak még itt a községben, illetve BUkkaljának ezen a részén? A látogatók többsége a víz után a bort fedezi fel, és talán nem is véletlenül. A bogácsi, tüzes borok - mindenekelőtt az olaszrizlingből és az utóbbi években elterjedő kék borszőlőfajtákból készült nedűk - egyaránt ízleltek hazaiaknak és külföldieknek. A bor mámorán túl Bogács három pincesora - a csecs- lyuki, a cserépi úti s a Hintóvölgy- ben a bagolyvári - természeti és építészeti értékeivel szintén lenyűgözi az odalátogatókat, s őket kellemes órák eltöltésére csábítja. S ha már a tájképi, természeti értékeknél tartunk, szólnunk kell az ugyancsak a Hintóvölgybcn található, ám egész Bükkalján fellelhető, tufaképződményekről, a kaptárkövekről, amelyek a honfoglalók illetve a korábban itt élő népek méhészeti emlékei. A faragható tufakúpokban, -falakban található ablakok, fülkék minden bizonnyal a mai kaptár szerepét töltötték be. Természeti érték a termálfürdőhöz nem messze található Szorospatak-völgye is (itt halad az Eger felé vezető országút), ahova 1976-ban völgyzárógátat építettek. Az. azóta kialakult mintegy 480 ezer köbméter víz befogadására alkalmas víztároló nagyon sokak kedvelt horgászhelye. E táj ősidők óla lakott hely. A különböző korok emberének emlékeit őrzi a Mezőkövesd-Bogács között lévő (Bogácshoz tartozó) kora bronzkori lelőhely, amelyet néhány éve tárt fel Koós Judit régész. És régészeti, történeti emlék az úgynevezett Tomorvár is. Itt ugyan romokat már nem talal a bátor felfedező (a fürdőtől nyugatra erdő sűrűjében rejtőzik), ugyanis „csak” földár vö t ez, valamikor az újkőkorszakban. Aki nyáron jár Bogácson, annak a Bogácsi Nyár zene, rendezvénysorozata keretében gyakran van része felejthetetlen zenei A több mint kétszáz éves Szent Márton templom élményben, amelynek színhelye a több mint 700 éves Szent Márton templom. A település egyetlen hivatalos műemlékének egyes részletei a XIII. századból származnak. Más részletek a XIV. századi gótikus átépítés nyomai. A templom a helyben bányászott híres, bogácsi kőből készült. A főhomlokzat előtti tornyának sarkain támpiiiérek, első emeletén három kisebb, a másodikon három nagyobb, mérműves gótikus ablak. A gótikus ablakokkal áttört déli oldalon kis négyszögletű kápolna található, falában másodlagosan beépített gótikus mérművek töredékei. Annak, aki ellátogat a Szent Márton templomba, érdemes körbejárnia az épületet. Nemcsak azért, hogy megcsodálja az Istennek ezt j'z egyszerűségében is impozáns 1az;|t, hanem azért is, mert talál itt más látnivalókat is. így például közvetlen a templom mellett található Borsod-Abaúj-Zemplén, sőt talán az ország elsőként elkészített második világháborús emlék- inuvc, amelyet az elesett magyar hősok emlékére állítottak. A „térdeplő kőkatona” Csíki József .Ai x • kőf:tnigó alkotása 1946- 1,1 őrzi Bogács elvesztett fiainak emlékét. Valószínű, hogy a híres kőfaragó ;siki család egyik őse bizonyos Lsikl János készítette 1824-ben azt a Nepomuki Szent János szob- amely valamikor a falu alsó kocsmájánál, 197« óta pedig a templom szomszédságában áll. A míves munka ékes bizonyítéka a helybeli kőfaragók szakmai tudásának. Bogácsról az utunk Cserépfaluba vezet. Ez a település a múltban vakítóan fehérfalú házairól - szinte minden ünnep tiszteletére újra meszelték -, s ezzel összefüggésben tisztaságáról volt nevezetes. Ez utóbbi ma is jellemzi, bár a fehér házfalakat mára a színesek váltották fel. Cserépfalu kiemelkedő épülete szó szerint és jelképesen is a református templom, amely bár hivatalosan nem műemlék, megtekintését minden erre járónak javasoljuk. Itt is hívogatóak a pincesorok (hasonló szépségűek mint a bogácsiak) és feltétlenül az a szószerinti Hórvölgy, ahol két hegyvonulat közé szorul a völgy. Itt található (jól látható turista- jelek mutatják) a híres Subalyuk barlang, ahol Dancza János 1932- ben megtalálta a neandervölgyi ősember lelettel egykorú csontmaradványokat. A völgyi út - sajnos tengelytörő, ezért ajánlatosabb itt gyalog közlekedni - tovább visz az oszlai erdészházhoz, amely néhány éve a Bükki Nemzeti Park igazgatósága jóvoltából afféle múzeum, ahol a bükkaljai emberek évszázados tárgyi emlékeit gyűjtötték egybe. (Mivel a kiállításnak nincs meghatározott nyitvatartási ideje, az érdeklődőknek célszerűi Cserépfaluban az erdészt felkeresniük, ugyanis ő gondozza az értékes néprajzi és történeti gyűjteményt és ő kalauzolja a látogatókat.) Az 'erdészház előtti tisztás kiválóan alkalmas pihenésre, egy szusszanásra, mitöbb szalonnasütésre is mód nyílik. Eközben van mód csodálni az itt is fenséges Biikköt, többek között azt a hegytetőt, melyen hajdan Ódorvár falai álltak. A várból jól lehetett szemmel tartani a völgyben vezető országutat. Úgy mondják birtokolták azt a husziták és kóbor lovagok is, de mivel a stratégiai jelentőségű várak között soha nem említették, ezért nem sok adat maradt meg róla. Manapság is inkább az egészséges, próbára tevő hegymászás miatt érdemes felmászni a hegytetőre. Cserépfalu irodalmi szerepének éppen a jövő héttől (december 11- től) tárgyi bizonyítéka is lesz. Egy emléktábla, amelyet a jövőben idelátogatók ugyancsak felkereshetnek. E tábla pedig azt a tényt fogja hirdetni, hogy ebben a faluban született Cserépfalvi Imre, a későbbi híres Cserépfalvi Könyvkiadó tulajdonosa, aki többek között József Attila, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Kassák Lajos műveinek megjelentetésével szerzett elévülhetetlen érdemeket a magyar kultúra szolgálatában. Már a Bükkzsércre és a Hórvöl- gyébe vezető utak' elágazásánál feltűnnek egy ősi mesterség jelképei, a mészégető boksák. Hajdanán nagyon sok embernek adott e szakma megélhetést Cserépfaluban és Bükkzsércen. Zsérc végében - mielőtt a faluba érnénk - ugyancsak boksába botlunk. Főleg a külföldiek fényképezik, filmezik előszeretettel ennek a szép, de nehéz szakmának a fogásait, fortélyait, meg hát magát a látványt. Bükkzsérc, ellentétben a síkon fekvő Bogáccsal és Cserépfaluval dombos, hegyes, itt már egy az egyben érződik a Bükk lehelete. A környék lebilincselő, télen- nyáron ezernyi élményt nyújt mindazoknak, akik szeretik a falusi romantikát. A zsérci látnivalók sorából kiemelkedik a műemlékjellegű római katolikus templom, amelyet Eszterházy Károly püspök építtetett 1776-80 között. A copf stílusú épület Francz József egri építész tervei alapján készült. Szentélyét félköríves apszis zárja, ebben áll az oszlopos oltárépítmény. Az oltárkép a Fájdalmas Szűz Máriái ábrázolja. A templomhoz felvezető utca ugyancsak szép építészeti alkotása a néhány évvel ezelőtt átadott iskolaépület, s előtte Pécsik István szobrász Turul szobra, ugyancsak megérdemli a tisztelgést és az érdeklődést. Útikalauzunk természetesen korántsem teljes, minden érdekességre, látnivalóra - helyhiány miatt - nem tudjuk felhívni a figyelmet. Célunk igazából a figyelem- felkeltés volt, s ezzel együtt a kedvcsinálás. Ha sikerült Önök közül néhányukat rábírni arra, hogy a legközelebbi kirándulásuk uticéljául a Hórvölgyét válasszák, akkor munkánk nem volt hiábavaló fáradozás. Jó utat! A térdeplő kőkatona. A második világháború magyar áldozatainak állít emléket Bogácson Romantikus pincék, tüzes borokkal Egy kis ízelítő a vidék néprajzi kincseiből A Hór völgyében, az oszlai erdészháznál Bükkzsérci panoráma vízi Fotók: Fojtán László
