Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-30 / 306. szám

1992. December 30., Szerda Hitélet ÉSZAK-Magyarország „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Jézus Krisztusban." (Pál levele a Filippibeliekhez 4,6-7) Egyházi szilveszter Ferences harmadrend Miskolc (ÉM) — Az elmúlt va­sárnap újabb két tagja lett a miskolci ferences harmadrend­nek, a családjukban élők közös­ségének. Magori Zoltán a Feren­ces Világi Rend miskolci minisz­tere kezébe tették le a fogadal­mat. A miniszter a rend elöljáró­ja, „szolgája”. Hiszen a szó is azt Fotók: Dobos Klára jelenti, 8 Jézus is azt mondta: ,,Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a többieknek a szolgálója”... Tóth Alajos minorita rendfónök elmondta, hogy most már 22 tagja van a világi rendnek. Há­romhetenként találkoznak, s mostanában arról is beszélget­nek, ki legyen a pártfogójuk, ki­ről nevezzék el a közösséget. Belső élet és szolidaritás Bécs (MTI-Panoráma) - Most az osztrák fővárosba zarándo­kolt el Roger testvér hívására majd’ százezer fiatal, hogy részt vegyen az ökumenikus Taizé- mozgalom idei találkozóján. Bel­ső élet és szolidaritás - ez a me­ditáció témája, amelyre a moz­galom alapítója, Roger testvér ebben az évben a fiatalokat hív­ta. Az osztrák szervező, Wolf­gang testvér iskolákban, lelkészi hivatalok helyiségeiben, egyházi közösségekben és magánszemé­lyeknél talált szállást a fiatalok­nak. A szervezőket is meglepte, hogy milyen nagy érdeklődést keltett az idei találkozó. Az eddigi ti­zennégy hasonló alkalom nem vonzott ennyi fiatalt. A bécsi vá­sárváros a helyszíne december 28. és január 2-a között a napi összejöveteleknek és a közös imádságnak. A mozgalmat a svájci Roger testvér 1940-ben alapította a dél-franciaországi Taizé-ben, az­zal a szándékkal, hogy ország­határtól, de vallási hovatarto­zástól is függetlenül, az öku­menikus szellemhez híven hozza össze a fiatalokat. Roger testvér maga evangélikus, és mint monjja, a mozgalmához tartozók sokszor nem is igen tudják egymásról, ki milyen vallás követője. Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne nagyon is világos és konkrét kapcsolatuk az egyházhoz - fűzi hozzá. Nyilván ennek köszönhető, hogy II. János Pál pápa meglátogat­ta a dél-franciaországi közös­séget. A Taizé-i testvérek mozgalma az elmúlt ötven év alatt világszerte igen népszerű lett, főként 21 éven aluli fiatalok zarándo­kolnak Taizé-ba, hogy ott közö­sen imádkozzanak és medi­táljanak. Az évente egyszer megrendezett nagy találkozók különösen azóta szélesedtek, amióta leomlott a vasfüggöny. Keleti és nyugati fiatalok találkozója az imádko­záson és meditáción kívül is sok érdekes lehetőséget teremtett. Nem véletlen, hogy 1989-tól ke­let-európai fővárosokban - ta­valy Budapesten - jöttek össze a fiatalok. Roger testvér úgy mondja, hogy az idén azért esett a választás Bécsre, mert Európa mindkét feléből oly jól megkö­zelíthető, ideális találkozóhely. (ÉM-DK) - Vajon hogyan töltik az év utolsó napját az egyházi emberek? Ünnep-e számukra is a szilveszter? Hogyan tekinte­nek az elmúlt évre, s mit várnak a jövőtől?... Mészáros István, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püs­pöke:- Általában itthon, vagy a na­gyobb családdal töltjük a szil­vesztert. Lehet, hogy Tv-t né­zünk, lehet, hogy pezsgőt is bon­tunk, de mindezeknél sokkal fontosabb a szolgálatra való fel­készülés. A visszatekintés ideje ez, számvetés készítése az el­múlt esztendőről. Ez különböző lehet, hiszen az emlékezet sok mindent kiejt. Előfordul, hogy kiesik memóriánkból, ami okot adhatna az örömre, s csak a rossz jut eszünkbe. Olykor nagy veszteség éri az embert, s a fáj­dalmat nehéz felejteni. De ne­künk, keresztyén embereknek Isten igéje jut eszünkbe: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne fe­lejtkezzél semmi jótéteményé­ről.” A visszaemlékezésnek te­hát a hálaadás jegyében kell tör­ténnie. Ha így gondolunk vissza, akkor előjönnek azok a dolgok, melyek örömre indítottak, ezért most hálaadásra adnak okot. Amit rosszul tettünk, azt is fel kell idéznünk, s a következők­ben másképpen cselekednünk. Az előretekintés is fontos, ez csak a bizalomra épülhet. Olyan lélekkel kell átlépni a következő esztendőbe, melyben ott a biza­kodás, a reménység, és tele van derűvel... Sajnos télen nem tud­juk az istentiszteletet a műem­lék avasi templomban tartani, Kazincbarcika (ÉM-Széplaki Kálmán) - Az épülő görög kato­likus templom szomszédságában találjuk a barcikai 12-es számú, 110 férőhelyes óvodát. Horváth Kálmánná az ötcsoportos óvoda vezetője válaszolt kérdéseinkre.- Hogyan merült fel a keresz­tény szellemű óvodai csoport ki­alakítása?- Az ötlet már 1988-ban felme­rült. A vallásos szemléletű szü­lők hitüket egyre bátrabban vál­lalják. Velük és a gyermekekkel folytatott beszélgetések, a fel­mérések során érzékeltük az igényt, amely a mi meggyőződé­sünkkel is találkozott. Ázt gon­doltuk tehát, hogy a másság megismerésére, tiszteletben tar­tására kell a gyermekeket ne­velni, hogy majd elérve az ifjú kort saját önálló világnézetük kialakuljon. Jó ha ennek alapo­zását már az óvodában elkezd­jük. Két óvónőnk - Szigetiné Kis Varga Emese és Srágli Gyuláné- azzal a javaslattal kerestek meg, hogy amennyiben egyetér­tek, ók szívesen indítanának ke­resztény szellemben működő csoportot. Azzal indokolták, hogy így azok a gyermekek, aki­ket szüleik otthon vallásos lég­körben nevelnek, az óvodában is hasonló elvek alapján élhetnek. Részt vettünk a Kolumbán Zol­tán református lelkipásztor ál­tal, a városban megtartott bibli­atörténeti előadássorozaton, vol­tunk a berekfürdői ökumenikus óvónői konferencián és a miskol­ci továbbképzésen. Meglátogat­tuk a békásmegyeri Mustármag óvodát. Lelkészekkel beszélget­tünk, s járt nálunk Izsófalváról a lelkésznó is. Megkeresett min­ket Vattai József, a közoktatási- és vallási bizottság elnöke.- Tehát sokoldalú felkészülés folyt. de az imaházban természetesen összegyűlünk. Baán István, avasi görög katoli­kus lelkész: — Családunk sajnos eléggé szétszóródott az országban, s nem mehetünk sehová, hiszen engem ideköt a szolgálat. Eset­leg barátokkal jövünk össze. Nemrégen kerültem ide Ber- zékről, ahol 17 évet töltöttem, így most még ismerkedem a lakótelepi életmóddal. Az avasi egyházközség életében szép volt az elmúlt év, hiszen templomot, harangot szenteltünk. A jövő évtől leginkább a paróchia elkészültét várom, szeretnék már ott lakni, a hívek között, hiszen a város másik végéről elég nehéz a kapcsolattartás. Lassacskán azért alakul az egy­házközség sajátos arculata. Ka­rácsonykor például a hittante­remben hajléktalanoknak ren­deztünk karácsonyt... Szilvesz­terkor a vecsemye keretében es­te hat órától lesz hálaadás, illet­ve számvetés lelki és statiszti­kai szempontból. Makranczi Géza, a sátoraljaúj­helyi Szent István király- temp­lom plébánosa: — Szilveszter este természetesen mi is hálaadással búcsúzunk az óévtől. A szentmisén ismertet­jük a hívekkel, mi mindent sike­rült az elmúlt év során megvaló­sítani, illetve a szokásos statisz­tikai adatokat, születések, halá­lozások számát. Hálát adunk azért, hogy a főtemplom tíz év­vel ezelőtt elkezdett teljes resta­urálása befejeződött, s két álta­lános iskolai keresztény osztály is beindult... A fiatalabb papok- Igen. A tájékozódás, az előké­születek, a tervezés után az óvó­nők felkészítésére került sor. Nevelőtestületünk a programot megbeszélte, majd azt a Polgár- mesteri Hivatalnak benyújtot­tuk, s az önkormányzati alapból 50 ezer forint támogatást kap­tunk. Ez lenne az alapja egy harmónium vásárlásának. De a programot ismertettük Juhász István plébánossal és Kocsis At­tila lelkésszel is. — Mi az ökumenikus szemlélet?- Nevelő munkánkat az óvodai Nevelési program útmutatásai, módszertani szabályai alapján végezzük. Az ökumenikus cso­portban az erkölcsi nevelésről megfogalmazottakat kívánjuk bővíteni, gyermekközeibe hozni! A szemlélet attól ökumenikus, hogy megkeressük egymás fele- kezetének közös értékeit. A gyermekek egész napos együtt- létét a nyugalom, az egymás se­gítése, a szeretet hatja át. — Hogyan kerülhetnek a keresz­tény szellemű csoportba a gyer­talán összejönnek szilveszter­kor, de én a 64. évemben már szívesebben maradok itthon... Ács István a római katolikus eg­ri főegyházmegye segédpüspöke: - A szilveszter inkább világi ün­nep, a polgári év vége, de a templomokban ilyenkor hála­adásra gyűlnek össze a hívek... Ez az esemény fontos lehet az emberi kapcsolatok mélyítésé­ben, hiszen általában baráti körben töltik az emberek. Én is úgy szoktam, mi egy záróimá­val, s a Himnusszal búcsúzunk az óévtől. De most azt hiszem pihenni fogok, mert készülök egy-két nehéz feladatra. Kap­tunk például egy német gépsort, mellyel biobrikettet lehet előállí­tani, ezt majd volt plébániám te­rületén, Füzéren állítjuk össze. A munkanélküliek foglalkozta­tásán túl környezetvédelmi szempontból sem elhanyagol­ható, hiszen a szalmából, a nye- sedékekból hasznos energiát állítunk elő... Mit csinál szil­veszterkor egy püspök? Egy ki­csit a múltba néz, egy kicsit a jö­vőbe. Az én területem az egy­házmegyében a családpasztorá- ció és a karitasz. A dolgok gyö­kere az emberi kapcsolatok mé­lyítésében van. Mind a családi kapcsolatok, mind az egyház- községek szintjén. Bármilyen jó is a hitoktatói munka, ha nincs mögötte jó családi háttér, szét­esik. S a papok és a hívek között is jó vastag falak épültek. Mond­ták az egyház ellenzői, hogy lé­tezik ilyen, ám építették a pa­pok, s építették a hívek is. Ezt talán nehezebb lesz lebontani, mint a berlini falat... mekek, és hogyan telik egy nap­juk?- A vegyes életkorú csoportba most 19 gyermek jár. Természe­tes, hogy az ide történő beíratás önkéntes, a szülő döntésétől függ. A gyermekek az étkezések előtt verses imát mondanak. Mi­után a napirend kötetlen, a nép­szokásokról, az ünnepek értel­mezéséről, a vallásról, a bibliá­ról, a jó és a rossz fogalmáról be­szélgethetünk, a gyermekek életkori sajátosságainak megfe­lelően. Kedvező, hogy egyik óvó­nőnk fotós, a másik tv-kamerát tud kezelni. Az adventi koszorú készítését, a csoport egy napját és a karácsonyi ünnepet felvet­tük kazettára. Az óvónőjelöltek és a Don Bosco Iskola kórusa adott műsort az elmúlt év kará­csonyán a gyermekeknek. Az ökumenikus csoport már meg­nézte a felsó-barcikai és a sajó- kazinci templomokat és a beren- tei 1700-as években épült ha­ranglábat is. Jövőre egy miskol­ci templomlátogatást tervezünk. Harmónium az óvodába Templomlátogatás--------JEGYZET Do bos Klára Szilveszter, móka-kacagás, Himnusz, elszoruló torok, pezsgő... Vége a polgá­ri évnek, kezdődik a polgári év. Az egyházi újesztendő már tart, hiszen adventtal, a Krisztus-várással indult. De azért vannak az ünnephez kötődő egyházi hagyományok is, hálaadó szentmisék, istentiszteletek... Mindig találhatunk okot a hálaadás­ra, Isten kegyelmének megkószönésére. Hálát adhatunk minden új napért, minden szép gondolatért, minden gond megoldódásáért... Az ember per­sze viszonyít: mennyi jót kaptam ah­hoz képest, amennyi szeretetet és türel­met én próbáltam adni. Mennyi jó szó, biztatás jött azoktól, akiktől ez külö­nösen fontos volna, akik segíthetnék munkámat, életemet, s akiket segíthet­nék munkámmal, életemmel. Azoktól, akiktől már csak hitük miatt sem go­rombaságot várnánk. Akiknek talán méginkább kötelességük szívükből kiirtani a gyűlöletet... A hálaadással nem kell tehát az év végéig várnunk. Sokan nem is várnak, s azon túl, hogy bárhol képesek észre­venni a szépet s ezt megköszönni Is­tennek, nagy ünnepeiket az Úr és földi közösségük előtt templomban is meg­tartják. De az év végi hálaadás mégis nagyon fontos, hiszen „összefoglaló észrevéte­le” azoknak az apró történéseknek, melyek nélkül elviselhetetlen lenne az életünk. A pillanatnyi örömöknek, a jó szónak, bátorító mosolynak, a nem csak hangoztatott szeretetnek. Meg kell tanulnunk ráérezni ezekre. Istenem, kérlek, állítsd meg nekünk ezeket a pillanatokat! Mutass rájuk, hogy láthassuk - és hálát adhassunk!-----------TÉKA------------­E mberhalász (ÉM) - Ez év decemberében jelent meg először az Emberhalász című folyóirat. A lap szerkesztői az alcímben a következő­képpen foglalták össze az általuk legfon­tosabbnak tartott témákat: hit, művészet, társadalom. A kiadvány színvonaláról nagyon sokat elárul, hogy az első számban többek kö­zött Tamási Árontól, Ottlik Gézától, Lász­ló Gyulától, Gulácsy Lajostól is közölnek írásokat. A szerzők között találjuk többek között Szűcs Ferencet, a Budapesti Refor­mátus Teológiai Akadémia tanárát, Schweitzer József főrabbit, az Országos Rabbiképző Intézet fóigagatóját, Tarjányi Bélát, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Ákadémia tanszékvezető tanárát. Ízelítőképpen Tarjányi Béla Meghívó ta­lálkozás című írásából közlünk egy rövid részletet. „Aki ma keresztény életet akar élni, nem könnyű a dolga, mert ez az élet nem egyezik meg a mai korszellemmel. Szemmel láthatóan fellazult az a zárt ke­resztény közösség, amelyben a keresztény alapelveket általánosan és magától érte­tődően elismerték. Igen sok ember úgy él, hogy tulajdonképpen semmi konkrét el­képzelése sincs az élet értelméről, amely szerint önmagában elrendezné a rá ható információk, irányzatok és tapasztalatok tömegét. A mai társadalom alapvetően fogyasztói társadalom. A kereszténynek tehát, aki komolyan akarja venni kereszténységét, az árral szemben kell úsznia, egyedül kell keresnie és járnia az útját. Ilyen körülmények között gyakori megoldás például az, hogy a keresztények a saját, hívó életvitelüket mintegy bebiztosítják azzal, hogy határozott alapelvekhez és jól bevált, hagyományos szokásokhoz ragasz­kodnak. Ezzel sikerül megőrizni keresz­tény voltukat (identitásukat). Keresztény­ként élni számunkra így ezt jelenti: meg­tartani lelkiismeretesen a parancsokat, előírásokat a mindennapi életben. Ha ez a gyakorlatban többségüknek nem sikerül, meg vannak győződve, hogy ez lenne a feladatuk” De megfelel-e vajon ez a felfogás Jézus el­képzeléseinek? Érre a kérdésre is megta­láljuk a választ az Emberhalász decembe­ri számában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom