Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

1992. December 28., Hétfő------------------------Horgászmagazin-----------------------------ÉSZAK-Magyarország 9 A húsos HE harcsái A csukák sem kutyák Horgász a páfcban (ÉM - SZD) — Lehet, hogy a hor­gászok, halászok és a szeren­csétlen kopoltyúsok közötti ősi harcban a halaknak szeretne kedvezni az az amerikai ve­gyész, aki kutatásai során víz­ben oldódó műanyagból készült damilt, halászhálót fejlesztett ki? Aligha. Annak a problémá­nak az orvoslására alkotta meg találmányát, hogy csupán az Egyesült Államok halászai éven­te 136 000 tonna hálót hagynak a vízben, nem is beszélve a hor­gászokról, akik szintén elvesztik zsinórjaik negyedét. Ez a műa­nyagháló massza ott kering a tengerekben, beletekerednek a halak, delfinek és hajócsavarok egyaránt. Bemard Gordon a Pennsylvania Egyetem kutatója a műanyag hosszú, erős láncaiba helyen­ként gyenge építőelemeket ikta­tott be. Attól függően, hogy ezek milyen sűrűn követik egymást, 1-től 5 évig szabályozható a zsi­nór oldékonysága. Természete­sen, ha egy hőforrásban halá­szunk, ahol amúgy is felforr­nának a halak, akkor hamarabb olvad el ez az anyag. A vízben oldódó műanyag meg­oldhatna ugyan az eddig meg- semmisíthetetlen hálóhulladé­kok gondját, de kérdés mit szól­nak a találmányhoz a kispénzű horgászok, hiszen az új anyag ára a nylonénak ma még kb. nyolcszorosa. Milliókat „nyelt el” a víz Miskolc (ÉM - SZD) - ...még­pedig hasznos befektetésként. Mert ilyen értékben telepítettek ivadékokat megyénk horgászó - sporthalászó vizeibe, tavakba, folyókba, bányatavakba. Az őszi ivadék kihelyezés során mindezek, akiket törvény köte­lez a halak pótlására, így a hor­gászegyesületeket is, amelyek­nek üzemterv készítése is fela­data, gyakorlatilag eleget tettek az őszi halasításnak, kihelyezés­nek. Mint Csikós József megyei halászati főfelügyelőhöz befutott jelentése^ összegezéséből kide­rült, több mint 1100 mázsa iva­dék került a horgászó vizekbe. Ezeknek értéke megközelíti a 13 millió forintot! Jelentős összegben, csaknem 3 millió forint értékben halasított a MOHOSZ megyei Intéző Bi­zottsága, amely saját ^termelésé­ből valamint vásárlásból telepí­tette be a kezelésében lévő raka- cai és Csorba-telepi tavakat, de jutott hal a Hámori tóba is. Az Észak-magyarországi HE sa­ját erejéből több mint 4 millió fo­rint értékű ivadékot helyezett ki a mályi- és a nyéki tórendsze­rekbe, az arlói tóba, valamint a Hemádba. A halászatra jogosult horgász­egyesületek közül tíz végzett őszi halasítást a kezelésében lé­vő tavakon. Főleg pontyot, amúrt és ragadozó halakat he­lyeztek ki, több mint 4 millió forintért. De jutott ivadék a bod­rogközi holtágakba is. Emlékezünk (ÉM - BSZL) - A múló idő ez a gyógyító, ez a nem felejtő, inti az Eszak-magyarországi Horgász Egyesületet arra, hogy vissza- vissza nézzen múltjára, emlé­kezzen ki-ki lelkiismerete sze­rint azokra, akik szívvel, lélek­kel segítették e szépséges sport­ág sikerét. Ilyen volt a már 25 éve halott s az egyesület egykori örökös tiszteletbeli elnöke Vá­sárhelyi István. Az egyesület méltó emléket kíván állítani egyéniségének. Márciusban a la­kásán elhelyezett emléktáblá­nak ünnepélyes megkoszorúzá­sára kerül sor, sőt sírjára is vi­rágot visznek a barátok, az is­merősök. És - milyen a horgász ember - sültpisztránggal emlé­kezik szeretet „István bátyjára”, miként a borosgazdák egy pohár kilöttyentett borral emlékeznek gazdatársukra. Ez közös a ter- mészetszeretó horgász és a sző­lősgazda emlékezésében. Ernőd (ÉM) — Igen szívderítő hí­reket hallottunk az idei szezon­ban a Húsos Üzemi Horgász­egyesület emódi tavait kedvelő, látogató horgászoktól. Nemcsak a szép, gondozott környezet mi­att kedveltek ezek a 14-19 hek­tár közötti kavicsbánya tavak, de azért is, mert azokhoz, akik az úgynevezett pontyozó, vala­mint a keszegező tavak partján keresik szerencséjüket,jobbára kegyes Fortuna ez a szeszélyes istenasszony. Mert ponty és ke­szegfélék nélkül e vizek mellől nem lehet hazajönni, legalábbis az idén nem lehetett. íme némi lista kedvcsinálóul a következő szezonra: villantóra rabolt és megakadt egy 17 kiló 40 dekás harcsa, valamint egy 14 kilós csuka. Kánikulában, amikor más vizeken egy szálkát sem fogtak Ernődön egyre-másra szákolták a gyönyörű pontyokat, amúrokat; a legnagyobb ponty a maga 14 kilójával örvendeztette meg pecását, és 10 kilót kóstált az amúr. De hát ezek csak a na­gyobbak, a rekord kürüliek, az átlag pontyból 4-5, amúrbol 3-4 kiló körüli. Ezek viszont jönnek mint a parancsolat, jobbára ku­koricára, pufira, még az önetetőt sem szükséges felszerelni. Amint azt Pataki Endrétől a há­rom esztendővel ezelőtt megala­kult 157 tagot számláló egyesü­let elnökétől megtudtuk, a kö­zépső, a „ragadozó” tóba telepí­tett harcsákkal sehogyan sem tudnak boldogulni. Csak becsülni lehet a hatalmas ragadozók súlyát, amelyek egy­re-másra szaggatják a legrutino­sabb horgászok zsinóijait. Mivel a nagy ragadozók, a harcsán kívül a csukák, és a süllők rövid idő alatt elpusztítják a tóba tele­pített keszegféléket, a középső vízen az utóbbi a halakat nem is igen lehet fogni. Meghirdették hát, hogy az a horgász aki egy 20 kilós harcsát megszákol, az az egész évben ingyen bérletet váltott az Emődi tavakra, vagy­is: térítésmentes területi jegyet kap jutalmul. Érdemes hát megtekinteni, megpróbálni az emódi harcsás Kupcsik József és csukái tavat, hátha nem szakít majd nekünk az a nagy rabló. Ha mégis szakítana, akkor legfel­jebb egy szép élménynyel le­szünk majd gazdagabbak, vagy néhány csukával, süllővel, mert azok is szépen, szép nagyra nö­vekedve mozognak a tóban. Egy nap Ernődön megér hát egy misét, illetve 150 forintot, mert mindössze ennyibe kerül egy napijegy. Bizonyságtételként adjuk közre ezt a rekordlistás csukát, amit Fotók: ÉM-archív november 10-én akasztott meg Kupcsik József az emődi II. Ta­von. A 10 200 gr-os példány a horgász saját készítésű kanalas villantójára kapott. A fárasztás 15 percig tartott, s a csuka a horgász leírása szerint úgy vi­selkedett mint egy delfin, több­ször is kiugrott a vízből, hogy jó- néhány méternyi repülés után becsapódjon mint egy éló torpe­dó. Amint elfáradt szépen meg­adta magát, a szákolás már nem okozott gondot. Vélemények oda-vissza Miskolc (ÉM) - Horgászma­gazin című összeállításunkban (Észak-magyarország július 1.) Vízfej címmel írást közöltünk, amelyben szóvá tettük, hogy az észak-magyarországi Horgász Egyesület tagjainak tagdíjai ki­kerülnek a megyéből, növesztve ilymódon a központi vízfejet, hi­szen ezzel a pénzzel a további­akban egy központi szervezet rendelkezik. Az írásra reagált az ÉMHE elnökhelyettese Czik- rai Zoltán akinek véleményét november 3-án közöltük lapunk­ban.- Mivel az elnökhelyettes által megszólíttatott a MOHOSZ Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Inté­ző Bizottsága, kötelességem, hogy válaszoljak - mondja Ne­mesi Zoltán az IB titkára. Annál is inkább mert korrigálni szük­séges jónéhány pontatlanságot, hogy közelebb kerüljünk a való­sághoz.- Tudni kell, hogy 1992. előtti időben a horgászok tagdíjait Bu­dapestre utalták a közös kasz- szába. Ebből következik, hogy sem a horgász-egyesületek, sem az IB ezekkel a pénzekkel nem rendelkezett. Tehát a nyilatko­zatnak az a része, miszerint a horgászegyesület „eddig” illetve 1992. előtt az Intéző Bizottság­nak fizetett be évente az 1,6 mil­lió forintot és onnan 30 000 fo­rintot kapott vissza, nem felel meg a valóságnak. Ugyanis amit nem adnak oda, abból nem is lehet visszakapni. A horgásze­gyesületek saját pénzeikből nem fizettek és ma sem fizetnek az IB-nek, és a szövetségnek sem semmiféle hozzájárulást. Ez úgy történt 1992-ig, hogy az úgyne­vezett „nagykalapból” az orszá­gos költségvetés szerint a me­gyék negyedéves ellátmányt kaptak, szigorúan kiporció^va: a működés, az érdekképviselet, az ifjúsági és verseny, a HE halasí- tási támogatása és stb. címen. A III. Negyedévi ellátmányban szerepelt rendszeresen B.-A.-Z. Megyének évente 250-300 ezer forint halasítási összeg, amit az IB testületé osztott fel 20-25 horgász egyesület között. Ez az, amire a T. Nyilatkozó utal, hogy 30-40 ezer forintot kaptak „vissza”. De nem 30-40 ezret, hanem dokumentálhatóan az utolsó 5 évben 85-90 között 370 ezret, ami átlagosan évente 74 ezer forint. — És most? — Más a helyzet, 1992-től ugyan­is a megyei IB-k származékos jo­gi személyként működnek, en­nek következtében gazdálkodá­suk is önálló lett. Az 1992. év előtti időszaktól ez annyiban is más, hogy míg ezelőtt a megyék horgászai a szövetségi tagdíja­kat Budapestre, a szövetség kö­zös kasszájába fizették be, (a HE, ill. IB közvetítésével) addig Í992 évet követően ezek a pén­zek ottmaradnak, ott használják fel, ahol befizetik, a megyék hor­gászatát szolgálják. Csakhogy B.-A.-Z. megyében változtak a körülmények. Az ÉMHE vezetői úgy döntöttek, hogy ’92-től nem a B.-A.-Z. Me­gyei Horgászönkormányzat tag­jaként kívánnak működni, ha­nem közvetlenül az Országos Szövetséghez csatlakoznak. Eb­ből következik, az északban megjelent írás bevezető részé­ben is megfogalmazott igazság, miszerint: „az Észak-magyaror­szági HE. tagjainak tagdíjai ki­kerülnek a megyéből.” Ily mó­don az eddigi 18 000-es tagság a megyében 10 000-re csökkent. Tehát a csökkenő horgászlét­számmal egyenes arányban csökkent a horgászat javára fel­használható pénz is. Az más kérdés, hogy az ÉMHE most már saját pénzként visszakapja a tagjai által befizetett szövet­ségi tagdíj felét, meghatározva - működési, érdekképviseleti és halasítási célra-, de ez már nem kerül bele a megye vérkeringé­sébe. További megjegyzésünk a nyilatkozathoz, miszerint a befi­zetett tagdíj második fele „visz- szakerül a megyébe és itt költik el”. Ez is hipotézis, mivel a me­gyei költségvetésben ilyen tétel és rovat nem szerepel. Ami pe­dig horgászegyesületek összefo­gásáról szóló megjegyzést illeti, arról már csak múltidóben lehet beszélni, mivel ez a kérdés me­gyénkben a „helyén van”, hiszen az összefogás eredményekén a horgász egyesületek 1,2 millió forint értékű hallal többet tud­tak kihelyezni vizeikbe. — Tehát minden rendben van?- Nincs, mert szerintem nem jó, hogy egy megyében kétféle gazdálkodási, erdekképviseleti és működési rendszerről kell beszélni, hiszen ez nem szolgálja kellően a horgászokat. Az Intéző Bizottság igyekezett az egységet szolgáló együttműködés céljából az ÉMHE vezetőivel kapcsolatot tartani. Sajnos ez év nov. 6-ára egyeztetett időpontban az egyesület első számú vezetői nem érkeztek meg a találkozóra, és ki sem mentettek magukat... Búcsú a vizektől Bekecsi Szabó László Sűrű, eső áztatta csalit súrolja a hátizsá­kot. Ma már ez a második hely, ahová igyekszik bedobni a cájgot. Már a megyéi bői is átment a szomszédba. Át a tiszatar- dosi réven egészen a Keleti-főcsatornáig. Ott Vasvári és Nánás között próbálkozott, de hiába. Borsodban a mindenféle vegy­szer, meg az áradás zavarja. Itt már olyan alacsony a csatorna vize, hogy szinte sod­rása sincs, a zsinór percekig fekszik a ví­zen. Azt hallotta, már megy a kősüllő, sze­dett is pár szivárványos öklét, de csak nem akart megéhezni egyetlen rablóhal sem. Aztán a csepergós-borongós őszben meg­unta a híd alatti gubbasztást, lejjebb ment a nádas-csicsókavirágos lucsokban Tedej közelébe. Hideg szél borzolta a vi­zet, és apró pici hidegszemű, tűszúrásos eső verte el a még megmaradt halvány re­ményét is. Szedelődzködni kéne - gondolta magában, hiszen a dög nehéz motor még beragad sárral, jól néz ki, ha ittmarad. Szomorúságát csak tetőzte a nád vékony levele végéről nyakába csöppenő hízott esővíz. A part egyik oldalán sincs senki. Amolyan szezonzáró ősztemető remény­vesztő hétvége ez. Nincs itt már se hal, se jókedv. Fázós-didergős idő, felgyűrt ka­bátgallér és kudarc. Itt is, másutt is. Ott­hon a négy fal, a hideg kályha, az árva­ság. A melóban is csak a kilátástalanság, a megnemértettség. Még abban sem lelhe­ti örömét. Az őszi vízpart is reménytelen­séget áraszt. Az ember még tesz egy la­páttal szonlorúságára. Mert eszébe jut fel­nőtt fia hontalansága, a maga választotta külföldi robot, a ritkuló találkozások, a mindigvárt és soha meg nem érkező leve­lek, a kenyéren-szalonnán átvergődött hétvégi nappalok, fagyasztó éjszakák, a jeges ár mennyhalazás idején, a karácso­nyi, újévi ünnepek és ünneptelenségek... És lassan már a megyéből is száműzi ma­gát a zavaros-büdös folyóvizektől. Nincs itt már mit keresni. Minden ellene for­dult, minden... Az idő, az emlékezet, s akarva-akaratlan a halak is. Az előháti erdő felől méla kolompszót hall, mégiscsak van valahol ember a közelben. Jobb, ha nem találkoznak, az is csak azt kérdezné, mennyit és mit fogott. Mit ha- zudozzon neki, jobb már itt pakolni, aztán menni vissza a komphoz, amíg be nem sö­tétedik. Ekkor vette észre, hogy a fenekező boton a szabadra nyitott orsóról lassan cammog a vízbe a zsinór. Átváltotta a kart, s csak tartani kellett a rövid harcsázó botot is, és ahogy engedte a hal, csévélni felfelé a zsi­nórt. Jött is szépen, és pár méterre a csa­torna kikövezett partjától meglátta a szépséges tükörponty sárga hasát, majd megpipáltatta a jószágot, és merítőhálóba emelte. Hát nem bekapta a süllőnek szánt kishalat! Örömében összepakolt s cseper­gő esőben búcsúzott az idei horgászattól. Jól átfagytam! - mondta hangosan, és kö­rülnézett, nehogy azt higgye valaki, hogy bolond. A tardosi kompon kérdezte tőle valaki: — Na, hol a hal szaki? Ismeri a horgász­mondást, hát rávágta: - A tóba szaki! - és a jókora ponty még csapott egyet a háti­zsákban... Telepítés Rakacán Rakaca (ÉM) - Saját halastavaiból 70 mázsa két nyaras pontyot és amürt telepí­tett az idén a Rakaca víztározóba a MOHOSZ B.-A.-Z megyei Intéző Bizottsá­ga. De nemcsak a Rakacai-tóba telepítet­tek, hanem az IB kezelésében lévő vizek­be, a Csorba, a Hámori tavakba, valamint a Monoki tározóba is. íme a telepítés ada­tai: Rakacai tározó (összesen) 130 mázsa ponty és amúr 1 millió 500 ezer forint; Csorba tó 95 mázsa ponty, csuka, kárász, dévérkeszeg 750 ezer forint; Hámori tó 10,5 mázsa ponty, 95 ezer forint; Monoki tározó 74 mázsa ponty, csuka, kárász, dé- vér 510 ezer forint értékben. Az adatok szerint a B.-A.-Z megyei Hor­gász Önkormányzathoz tartozó egyesüle­tek is befejezték vizeik halasítását, ami­nek eredményeként, mintegy 700 máása hal került a horgászvizekbe 7 millió forin­tot meghaladó értékben. A területi jegyek bevételéből a megyében működő két halá­szati szövetkezet - a tokaji és a geleji - is telepített. Az előbbi 1 millió 250 ezer fo­rint értékű két nyaras pontyot telepített a horgászható vizekbe: a Bodrogba Tokaj alatt 30, Olaszliszka-Sárospatak 25, Ti- szaladány 6, Tiszalúc 42 mázsa. A geleji Halászati Szövetkezet a Tiszába Ároktő­nél 30, Tiszakeszinél 30 mázsa két nyaras pontyot telepített. Csendélet az emődi pontyozó vizen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom