Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

1992. December 28., Hétfő---------------------Borsod Tájain É SZAK-Magyarország 5 Bogácsi tervek Bogács (ÉM) - A község képvi­selőtestülete a telefon-, a vízhá­lózat bővítését, a gázvezeték kiépítését, a szennyvízcsatorna és a szennyvíztisztító megépíté­sét tervezi. Az esztendő végéig mintegy 450 lakás, illetve kis részben üdülő- tulajdonoshoz kapcsoljak be a telefont. A további bővítéshez legalább újabb 200 igénylő szük­séges és a MATÁV-nak a tele­fonközpont bővítését is meg kell oldania. Eddig még 100 új igénylőt sem tartanak nyilván, így csak 1993. vége felé kerülhet sor a fejlesztés megkezdésére. A gázátadó állomás és a veze­tékrendszer kiépítése közel 40 millió hozzájárulást igényelne az önkormányzattól, ha a gáz Tardon keresztül érkezne a köz­ségbe. Ezért az Eger térségi gáz fogadóállomásról való gázfel­használási lehetőséggel foglal­koznak, ami anyagilag kedve­zőbbnek látszik. Remélik 1994- ben a gázépítés befejeződhet. A község lakóépületeinek mind­össze egyharmadát köthették be eddig a vezetékes vízhálózatba. Bővítéséhez nem kezdhetnek hozzá, mert az ivóvízbázis nem biztosított és a jelenlegi hálózat is magas vastartalmú vizet szál­lít. Erre a vízbázisra továbbfej­lesztést nem lehet tervezni. A község vezetése ezért a tardi, a mezőkövesdi, illetve a szomolyai vízhálózatról történő csatlako­zás lehetőségét vizsgálja. A szennyvíz-kezelés egyáltalán nem megoldott a településen. A környezetvédelmi előírásoknak megfelelő tisztítómű építésére van szükség. Ennek terve már elkészült és megvalósítását ön- kormányzati fejlesztésként való­sítják meg. Szóval dönteniük kell a bogácsi­aknak. Meg kell állapítaniuk a fontossági sorrendet, mert egy­szerre nincs mindenre pénz. A napokban megkapták a három nyilatkozatot: a gázépítéshez, a vízvezetékhálózat bővítéséhez, a szennyvízvezeték kiépítéséhez való csatlakozásról. Bármelyiket küldik is vissza az önkormány­zathoz, mindegyik Bogács épülé­sét szolgálja. A „másság” elfogadása Miskolc (ÉM - B.T.E.) - Ha olyan emberekkel akarsz talál­kozni, akik mások, mint mi, ke­resd fel a Bacsó Béla úti értelmi fogyatékosok napközi otthonát - ajánlotta Halász Rózsa, Miskolc alpolgármestere. Cs. Szabó Andrásné, az intéz­mény vezetője kedvesen fogad.- Intézetünk létrehozására az igény már 15 évvel ezelőtt is jelentkezett. Létrejöttét azok­nak a már felnőtt korban élő fia­taloknak az elhelyezkedési gondjai sürgették, akik a kisegí­tő iskolák alsó osztályain már túljutottak, vagy akiket állapo­tuk miatt felmentettek a tankö­telezettség alól. Intézetünk 1984-ben jött létre. Az épület a belvárosban van, buszszal, villa­mossal jól megközelíthető. Fela­datunk: Miskolc és vonzáskörze­te értelmi fogyatékosainak nap­pali ellátása, gondozása. Segíté­sük a „másságukból” való megí­télésük pozitív irányú befolyá­solására. Intézetünk 50 férőhelyes. Reggel 6-tól délután 16.50-ig „üzemel”. Eredetileg csak középsúlyos fo­gyatékosok részére „létesül­tünk”. A fogyatékos embernél is fennáll a belső fejlődés lehetősé­ge. Mi, a gondozásuk mellett a nevelésükre is nagy figyelmet fordítunk. Gyakoroltatjuk a há­zi, a házkörüli teendők végzését. Az érzelmi-erkülcsi nevelés nálunk keresztény szellemben történik. Tárgyi feltételeink jók. Korszerű kommunikációs eszkö­zökkel rendelkezünk.- Milyen életkorú gondozottaik vannak?- Jelenleg 6 és 40 év közöttiek­kel foglalkozunk. Távlati célunk- a város anyagi lehetőségeinek függvényében - a hetes, a bent­lakásos részleg kialakítása. Ilyen intézmény még nem mű­ködik Miskolcon. Kazincbarcika (ÉM-BG) - 1989-ben egy manöken-fotó- modell pályázaton 2600 jelent­kező közül az első tíz közé kerül. Egy évvel később Miss Miskolc, különdíjas a Nyírség Szépe ver­senyen, részt vesz egy bereg­szászi nemzetközi versenyen, második a Nógrád Szépe vá­lasztáson. ’91 nyarán ötödik az ominózus Miss Hungary verse­nyen (a megismételt békéscsa­bai döntőre a sok herce-hurca miatt el sem megy). A minap pe­dig a II. Miss Universe Hungary debreceni regionális döntőjében lépett színpadra, és tovább is ju­tott. Mindez Kapuvári Judit, 24 éves kazincbarcikai óvónő rövid színpadi pályafutása címszavak­ban.- A barátnőim tanácsolták, hogy induljak el azon a ’89-es fotómo­dell pályázaton. Nagyon nem kellett a rábeszélés, kíváncsi voltam, megpróbáltam. Ók kies­tek a válogatáson, én a tíz közé kerültem.- Ahogy a lajstromot az előbb felsoroltad, azóta eléggé bele is jöttél. Mi az a pillanat, amikor azt mondod magadban, ennyi elég?- Álszerénység lenne, ha azt mondanám, a mostani döntőbe jutás teljesen elégedetté tesz. Minden lány, aki elindul egy szépségversenyen, nyerni sze­retne. Természetesen én is a le­hető legtöbbet szeretném elérni. Jelenleg a Miss Universe Hun­gary országos döntője a csúcs, ha azt megnyerném, akkor még ráérek még nagyobb célokban gondolkodni.- Miért éppen Debrecenbe ke­rültél?- Az országos elődöntőket hét vidéki városban rendezték. Egé­szen az utolsó pillanatig úgy volt, hogy a borsodiaknak, a he­vesieknek és a nógrádiaknak E- gerben lesz a verseny. Eger visz- szamondta a rendezés jogát, így minket szétosztottak a többi helyszínre. Felajánlották, hogy indulhatok többek között Veszp­rémben vagy Debrecenben. Az utóbbi mellett döntöttem, Hár­man jutottunk tovább, és miu­tán ezt a régiót az országos ver­senyen már csak én képviselem, a debreceni versenyen már Észak-Magyarország szépe let­tem.- Ha kilépsz a színpadra, u- gyanaz a Kapuvári Judit moso­lyog, aki most itt farmerban jókedvű velem szemben?- Nem érzem, hogy a dobogón más lennék. Az első fellépés lámpaláza már a múlté, hozzá­szoktam a szerepléshez, de a magabiztossághoz hozzájárul az is, hogy a nyíregyházi verseny különdíjaként elvégezhettem egy manökentanfolyamot, ami feltétlenül előny egy ilyen sze­replés alkalmával.- Az óvodában a „ gyerekeid” mit szólnak ahhoz, hogy „Jutka néni” estélyi ruhában sétál a színpadon, mosolyog és ráadásul még mindenféle díjakat is kap?- Nekik ez nem furcsa, éppen el­lenkezőleg, nagyon örülnek ne­ki. Otthon szóltak a szüleiknek, hogy vegyék fel a versenyt vide­óra, még a koronámat is be kel­lett annak idején hozni. A verse­nyek után egyáltalán nem szo­katlan, hogy még ismeretlenek is felhívnak, gratulálnak, az ut­cán is megszólítanak. Csevely egy királynővel A kilences csak sor-, nem helyezési szám Fotó: HBN- Amit te úgy viselsz, hogy...- Könnyen. Nem zárkózom el az ismerkedéstől, a barátaim sze­rint elég nyitott vagyok, de azt megválogatom, hogy kivel talál­kozom másodszor is.- A kívülálló csak a csillogást látja, utána meg a panaszokat hallja, hogy a széplányok meny­nyire kiszolgáltatottak. Te még­is rendre benevezel a versenyek­re. Meg lehet ebből élni hosszú­távon?- Egyelőre ezeken a versenye­ken csak hobbyként indulok. Ha távlatilag is biztos megélhetést nyújtana... Akadnak, akik befutottak, például Sütő Enikő vagy Szőnyi Kinga, akinek a manökenstúdiójában végeztem. Esetleg nyitnék én is egy ma­nökeniskolát.- Igény van rá?- Nem annyira igény lenne rá mint szükség. Csak nézz körül, nagyon sok lány elhanyagoltan, ápolatlanul jár, nem mernek fel­venni egy magassarkú cipót, mert nem tudnak benne mozog­ni, nem tudnak megjelenni egy bálon, csúnya a mozgásuk, nincs tartásuk. Nem arról van szó, hogy egy lány agyonsminkelje magát, csak arról, hogy ápolt legyen, tudjon magabiztosan, ha­tározottan mozogni. Minden lánynak merném javasolni al­kattól függetlenül, hogy végez­zen el egy tanfolyamot, merjen nő lenni. Hátránya semmikép­pen sem származik belőle. — Ha már körül kel néznem, ak­kor adódik a kérdés, a szépség- versenyek házatáján hátrányt jelent az ezerszer átkos, és e- gyébként csak Magyarországra jellemző vidékiség? — Erre egyértelmű igen a válasz. Fotózásra szinte csak pesti lá­nyokat hívnak, tavaly az orszá­gos versenyen különdíjat csak fővárosiak kaptak, hogy miért, azt most ne firtassuk. Az is érdekes, hogy amíg Nyír­egyházán nem csak egy tan­folyamot végezhettem el, de utána rendszeresen foglalkoz­tattak divatbemutatókon, házi- asszonykodtam is. Borsodban ez már nem jellemző, itt még nem fordítanak kellő figyel­met a reklámban rejlő lehető­ségekre. — Es rád? — Amit eddig elértem, azt öne­rőből tettem. Rengeteget kö­szönhetek a családomnak, akik folyamatosan támogatnak, buz­dítanak. Ezen kívül nem sok vizet kavartam a megyében. A deb­receni versenyen maximális fi­gyelemmel vettek körül minket, minden lány kapott egy vi­rágcsokrot. Kazincbarcikától a három év alatt még egy szálat sem. — Ne legyen ilyen borsodiasan szomorkás a zárszó, legközelebb március végén, az országos dön­tő után barcikai virághegyek mosolyogj úgy mint most! — Előre is köszönöm. Víz nélkül nem igazán ünnep az ünnep Miskolc (ÉM) - Közel hatvan miskolci lakó nevében hívta szekesztóségünket Túróczi László, a Kishunyad utca 41-ból. Tizenkét napja vannak víz nélkül, csőrepedés miatt. Az első segélykérést december 17-én tették meg az IKV felé. A szerelő ki is jött és röpke, de annál hathatósabb terepszemle után közölte a lakókkal: a hiba elhárítása nem annyira őrá, hanem a miskolci vízművekre tartozik, lévén, hogy a meg­hibásodás a vízórán belül van. A vízművek jobb híján elzárta a vizet, mondván - többre nem telik. S hiába jöttek a népek ünnepelni a Kishunyad utca 41- be, ha nincs víz. Márpedig szeretet ónnepe nem igaz, ha a csapból semmi nem folyik. Újabb telefon a MIK-nek, ott viszont csak ügyelet volt, de szerelő egy sem. A lakóknak pedig főzni, mosdani kellett, így hát kinyitották a főcsapot. Lett is belőle egy szép, méretes gépkocsi karambol. Egy IFA tehergépkocsi a jégpáncéllal borított úttesten a szomszédos ház kerítésén állt még, s rend­őrség felkérésére a vizet újra le­zárta a vízművek. A lakók pedig ünneplés helyett bosszúságot kaptak a karácso­nyi ajándékként. Mára csak a mindenható vízmüvek a meg­mondhatója , hogy mikor lesz új­ra víz és ünnepi hangulat, a Kis­hunyad utca 47. szám alattiak számára. JEGYZET Kárpáti Béla Magadnak tanulsz! - nyomja a sódert apám, hogy játssza a fejét. Jól adja! Előbb tisztázzuk: ki vagyok én ma­gam! Ki vagyok én, mit akarok! Ha én a%t tudnám! Es ő tudja? Szegény! Bányász volt, nagybetűvel: Bányász! Még a nagyap­ja is. Itt lakott hány nációja már Pere­cesen, ez évszázados bányatelepen. Bányász volt itt még az Atyaisten is (bányászgyerek még a pap is!), • és most tessék! Mi lett belőle? Munkanél­küli! Most aztán velem cikizik napról nap­ra, engem nevel a maga példájával. Nohisen!- A tudásért tanulj! - szövegel az oszink, a magyartanár -, mert a Tu­dás hatalom! - Micsoda sóder! És az ő tudása? Hatalom? Majd jól fenéken rúgja egy nap az iskola, aztán mehet ő is havat lapátolni! (Apropó! Nem lesz már léi zsebpénz, mert a hólapátolás keresett közmunka lészen!) Hóhányók!- Az életre nevelünk, kisfiam, arra ta­nulj! - biztat anyám, szegény. Az élet­re! De milyen életre ? Mintha nem tudnám; csak azért járatnak a szakkö­zép ötödik évfolyamára (az úgyneve­zett technikus-képzőbe), hogy ne csa­varogjak az utcán! Mert ugyan mire az a tudás is, amit a technikus okle­véllel szerzünk ? Tán törölt helyek várnak a szakmában? Anyám-anyám, hol élsz te? Mondja a statisztika, hogy jövőre hatvanezren leszünk, munka- nélküli fiatalok. No, hát akkor mire törjem magam? Jól van, eltöltőm az időt, elhallgatom a tancsik okításait (mi bajom lehet?) , felmondom nekik egs-re (a gyengébbek kedvéért: kettesre) a tudnivalókat, de aztán a szabad időmhöz coki minden­kinek! Bedobunk a haverokkal egy pornó-kazettát vagy egy-két dögjó klip- pet a Pokolgéptől vagy a Beatricétől, rázunk egyet-kettőt a csajokkal... Hoppá! A Böbe azért nem csajkó, ő a barátnőm nagybetűvel: Barátnőm, és alig várom, hogy összemenjünk... De hát mire? „Disznóv^sz” Fotó: Laczó József Szikszó (ÉM-BG) - Pelikán elvtársnak annak idején majd’ a szíve szakadt, mikor kimondta a mára már szállóigévé vált mondatot: „A Dezsőnek meg kell halnia”, Szikszón Gyuricskóék meg szemmel lát­hatóan nagy vidáman pörkölik a két né­hai cocát, akik szegények csak sejthették, azért zabálhatnak annyit, hogy végül kol­bász, hurka meg közönséges (de finom) disznósajt váljon belőlük. Szolidaritás egyetlen oka, hogy hírlapíró annak idején cumisüvegből szoptatta apó­sék malacát, a Gizit, akinek az anyakoca ráfeküdt a lábára, a testvérkéi meg kiver­ték maguk közül. Gizi pedig nyelte a tejet kegyetlenül, elégedetten szuszogva, jóle- sően vette tudomásul, hogy minden kétlá­bú körülötte forog, az ő füle tövét vakar- gatja. Még nagykorában is észvesztve ro­hant, ha odabattyogtunk az ólkerítéshez, és a nevén szólítottuk. Szegény Gizi talán csak az utolsó pillanatban döbbenhetett rá, hogy minden vakargatás, becézés da­cára az ő földi pályafutása igen szűkre szabott, mint a képen látható két sorstár­sé is. A mór megtette kötelességét, a mór mehet a hűtőládába, majd a konyhába, serceg- het a zsírban, mindannyiunk hizlalására és koleszterinszintünk növekedésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom