Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
1992. December 28., Hétfő---------------------Borsod Tájain É SZAK-Magyarország 5 Bogácsi tervek Bogács (ÉM) - A község képviselőtestülete a telefon-, a vízhálózat bővítését, a gázvezeték kiépítését, a szennyvízcsatorna és a szennyvíztisztító megépítését tervezi. Az esztendő végéig mintegy 450 lakás, illetve kis részben üdülő- tulajdonoshoz kapcsoljak be a telefont. A további bővítéshez legalább újabb 200 igénylő szükséges és a MATÁV-nak a telefonközpont bővítését is meg kell oldania. Eddig még 100 új igénylőt sem tartanak nyilván, így csak 1993. vége felé kerülhet sor a fejlesztés megkezdésére. A gázátadó állomás és a vezetékrendszer kiépítése közel 40 millió hozzájárulást igényelne az önkormányzattól, ha a gáz Tardon keresztül érkezne a községbe. Ezért az Eger térségi gáz fogadóállomásról való gázfelhasználási lehetőséggel foglalkoznak, ami anyagilag kedvezőbbnek látszik. Remélik 1994- ben a gázépítés befejeződhet. A község lakóépületeinek mindössze egyharmadát köthették be eddig a vezetékes vízhálózatba. Bővítéséhez nem kezdhetnek hozzá, mert az ivóvízbázis nem biztosított és a jelenlegi hálózat is magas vastartalmú vizet szállít. Erre a vízbázisra továbbfejlesztést nem lehet tervezni. A község vezetése ezért a tardi, a mezőkövesdi, illetve a szomolyai vízhálózatról történő csatlakozás lehetőségét vizsgálja. A szennyvíz-kezelés egyáltalán nem megoldott a településen. A környezetvédelmi előírásoknak megfelelő tisztítómű építésére van szükség. Ennek terve már elkészült és megvalósítását ön- kormányzati fejlesztésként valósítják meg. Szóval dönteniük kell a bogácsiaknak. Meg kell állapítaniuk a fontossági sorrendet, mert egyszerre nincs mindenre pénz. A napokban megkapták a három nyilatkozatot: a gázépítéshez, a vízvezetékhálózat bővítéséhez, a szennyvízvezeték kiépítéséhez való csatlakozásról. Bármelyiket küldik is vissza az önkormányzathoz, mindegyik Bogács épülését szolgálja. A „másság” elfogadása Miskolc (ÉM - B.T.E.) - Ha olyan emberekkel akarsz találkozni, akik mások, mint mi, keresd fel a Bacsó Béla úti értelmi fogyatékosok napközi otthonát - ajánlotta Halász Rózsa, Miskolc alpolgármestere. Cs. Szabó Andrásné, az intézmény vezetője kedvesen fogad.- Intézetünk létrehozására az igény már 15 évvel ezelőtt is jelentkezett. Létrejöttét azoknak a már felnőtt korban élő fiataloknak az elhelyezkedési gondjai sürgették, akik a kisegítő iskolák alsó osztályain már túljutottak, vagy akiket állapotuk miatt felmentettek a tankötelezettség alól. Intézetünk 1984-ben jött létre. Az épület a belvárosban van, buszszal, villamossal jól megközelíthető. Feladatunk: Miskolc és vonzáskörzete értelmi fogyatékosainak nappali ellátása, gondozása. Segítésük a „másságukból” való megítélésük pozitív irányú befolyásolására. Intézetünk 50 férőhelyes. Reggel 6-tól délután 16.50-ig „üzemel”. Eredetileg csak középsúlyos fogyatékosok részére „létesültünk”. A fogyatékos embernél is fennáll a belső fejlődés lehetősége. Mi, a gondozásuk mellett a nevelésükre is nagy figyelmet fordítunk. Gyakoroltatjuk a házi, a házkörüli teendők végzését. Az érzelmi-erkülcsi nevelés nálunk keresztény szellemben történik. Tárgyi feltételeink jók. Korszerű kommunikációs eszközökkel rendelkezünk.- Milyen életkorú gondozottaik vannak?- Jelenleg 6 és 40 év közöttiekkel foglalkozunk. Távlati célunk- a város anyagi lehetőségeinek függvényében - a hetes, a bentlakásos részleg kialakítása. Ilyen intézmény még nem működik Miskolcon. Kazincbarcika (ÉM-BG) - 1989-ben egy manöken-fotó- modell pályázaton 2600 jelentkező közül az első tíz közé kerül. Egy évvel később Miss Miskolc, különdíjas a Nyírség Szépe versenyen, részt vesz egy beregszászi nemzetközi versenyen, második a Nógrád Szépe választáson. ’91 nyarán ötödik az ominózus Miss Hungary versenyen (a megismételt békéscsabai döntőre a sok herce-hurca miatt el sem megy). A minap pedig a II. Miss Universe Hungary debreceni regionális döntőjében lépett színpadra, és tovább is jutott. Mindez Kapuvári Judit, 24 éves kazincbarcikai óvónő rövid színpadi pályafutása címszavakban.- A barátnőim tanácsolták, hogy induljak el azon a ’89-es fotómodell pályázaton. Nagyon nem kellett a rábeszélés, kíváncsi voltam, megpróbáltam. Ók kiestek a válogatáson, én a tíz közé kerültem.- Ahogy a lajstromot az előbb felsoroltad, azóta eléggé bele is jöttél. Mi az a pillanat, amikor azt mondod magadban, ennyi elég?- Álszerénység lenne, ha azt mondanám, a mostani döntőbe jutás teljesen elégedetté tesz. Minden lány, aki elindul egy szépségversenyen, nyerni szeretne. Természetesen én is a lehető legtöbbet szeretném elérni. Jelenleg a Miss Universe Hungary országos döntője a csúcs, ha azt megnyerném, akkor még ráérek még nagyobb célokban gondolkodni.- Miért éppen Debrecenbe kerültél?- Az országos elődöntőket hét vidéki városban rendezték. Egészen az utolsó pillanatig úgy volt, hogy a borsodiaknak, a hevesieknek és a nógrádiaknak E- gerben lesz a verseny. Eger visz- szamondta a rendezés jogát, így minket szétosztottak a többi helyszínre. Felajánlották, hogy indulhatok többek között Veszprémben vagy Debrecenben. Az utóbbi mellett döntöttem, Hárman jutottunk tovább, és miután ezt a régiót az országos versenyen már csak én képviselem, a debreceni versenyen már Észak-Magyarország szépe lettem.- Ha kilépsz a színpadra, u- gyanaz a Kapuvári Judit mosolyog, aki most itt farmerban jókedvű velem szemben?- Nem érzem, hogy a dobogón más lennék. Az első fellépés lámpaláza már a múlté, hozzászoktam a szerepléshez, de a magabiztossághoz hozzájárul az is, hogy a nyíregyházi verseny különdíjaként elvégezhettem egy manökentanfolyamot, ami feltétlenül előny egy ilyen szereplés alkalmával.- Az óvodában a „ gyerekeid” mit szólnak ahhoz, hogy „Jutka néni” estélyi ruhában sétál a színpadon, mosolyog és ráadásul még mindenféle díjakat is kap?- Nekik ez nem furcsa, éppen ellenkezőleg, nagyon örülnek neki. Otthon szóltak a szüleiknek, hogy vegyék fel a versenyt videóra, még a koronámat is be kellett annak idején hozni. A versenyek után egyáltalán nem szokatlan, hogy még ismeretlenek is felhívnak, gratulálnak, az utcán is megszólítanak. Csevely egy királynővel A kilences csak sor-, nem helyezési szám Fotó: HBN- Amit te úgy viselsz, hogy...- Könnyen. Nem zárkózom el az ismerkedéstől, a barátaim szerint elég nyitott vagyok, de azt megválogatom, hogy kivel találkozom másodszor is.- A kívülálló csak a csillogást látja, utána meg a panaszokat hallja, hogy a széplányok menynyire kiszolgáltatottak. Te mégis rendre benevezel a versenyekre. Meg lehet ebből élni hosszútávon?- Egyelőre ezeken a versenyeken csak hobbyként indulok. Ha távlatilag is biztos megélhetést nyújtana... Akadnak, akik befutottak, például Sütő Enikő vagy Szőnyi Kinga, akinek a manökenstúdiójában végeztem. Esetleg nyitnék én is egy manökeniskolát.- Igény van rá?- Nem annyira igény lenne rá mint szükség. Csak nézz körül, nagyon sok lány elhanyagoltan, ápolatlanul jár, nem mernek felvenni egy magassarkú cipót, mert nem tudnak benne mozogni, nem tudnak megjelenni egy bálon, csúnya a mozgásuk, nincs tartásuk. Nem arról van szó, hogy egy lány agyonsminkelje magát, csak arról, hogy ápolt legyen, tudjon magabiztosan, határozottan mozogni. Minden lánynak merném javasolni alkattól függetlenül, hogy végezzen el egy tanfolyamot, merjen nő lenni. Hátránya semmiképpen sem származik belőle. — Ha már körül kel néznem, akkor adódik a kérdés, a szépség- versenyek házatáján hátrányt jelent az ezerszer átkos, és e- gyébként csak Magyarországra jellemző vidékiség? — Erre egyértelmű igen a válasz. Fotózásra szinte csak pesti lányokat hívnak, tavaly az országos versenyen különdíjat csak fővárosiak kaptak, hogy miért, azt most ne firtassuk. Az is érdekes, hogy amíg Nyíregyházán nem csak egy tanfolyamot végezhettem el, de utána rendszeresen foglalkoztattak divatbemutatókon, házi- asszonykodtam is. Borsodban ez már nem jellemző, itt még nem fordítanak kellő figyelmet a reklámban rejlő lehetőségekre. — Es rád? — Amit eddig elértem, azt önerőből tettem. Rengeteget köszönhetek a családomnak, akik folyamatosan támogatnak, buzdítanak. Ezen kívül nem sok vizet kavartam a megyében. A debreceni versenyen maximális figyelemmel vettek körül minket, minden lány kapott egy virágcsokrot. Kazincbarcikától a három év alatt még egy szálat sem. — Ne legyen ilyen borsodiasan szomorkás a zárszó, legközelebb március végén, az országos döntő után barcikai virághegyek mosolyogj úgy mint most! — Előre is köszönöm. Víz nélkül nem igazán ünnep az ünnep Miskolc (ÉM) - Közel hatvan miskolci lakó nevében hívta szekesztóségünket Túróczi László, a Kishunyad utca 41-ból. Tizenkét napja vannak víz nélkül, csőrepedés miatt. Az első segélykérést december 17-én tették meg az IKV felé. A szerelő ki is jött és röpke, de annál hathatósabb terepszemle után közölte a lakókkal: a hiba elhárítása nem annyira őrá, hanem a miskolci vízművekre tartozik, lévén, hogy a meghibásodás a vízórán belül van. A vízművek jobb híján elzárta a vizet, mondván - többre nem telik. S hiába jöttek a népek ünnepelni a Kishunyad utca 41- be, ha nincs víz. Márpedig szeretet ónnepe nem igaz, ha a csapból semmi nem folyik. Újabb telefon a MIK-nek, ott viszont csak ügyelet volt, de szerelő egy sem. A lakóknak pedig főzni, mosdani kellett, így hát kinyitották a főcsapot. Lett is belőle egy szép, méretes gépkocsi karambol. Egy IFA tehergépkocsi a jégpáncéllal borított úttesten a szomszédos ház kerítésén állt még, s rendőrség felkérésére a vizet újra lezárta a vízművek. A lakók pedig ünneplés helyett bosszúságot kaptak a karácsonyi ajándékként. Mára csak a mindenható vízmüvek a megmondhatója , hogy mikor lesz újra víz és ünnepi hangulat, a Kishunyad utca 47. szám alattiak számára. JEGYZET Kárpáti Béla Magadnak tanulsz! - nyomja a sódert apám, hogy játssza a fejét. Jól adja! Előbb tisztázzuk: ki vagyok én magam! Ki vagyok én, mit akarok! Ha én a%t tudnám! Es ő tudja? Szegény! Bányász volt, nagybetűvel: Bányász! Még a nagyapja is. Itt lakott hány nációja már Perecesen, ez évszázados bányatelepen. Bányász volt itt még az Atyaisten is (bányászgyerek még a pap is!), • és most tessék! Mi lett belőle? Munkanélküli! Most aztán velem cikizik napról napra, engem nevel a maga példájával. Nohisen!- A tudásért tanulj! - szövegel az oszink, a magyartanár -, mert a Tudás hatalom! - Micsoda sóder! És az ő tudása? Hatalom? Majd jól fenéken rúgja egy nap az iskola, aztán mehet ő is havat lapátolni! (Apropó! Nem lesz már léi zsebpénz, mert a hólapátolás keresett közmunka lészen!) Hóhányók!- Az életre nevelünk, kisfiam, arra tanulj! - biztat anyám, szegény. Az életre! De milyen életre ? Mintha nem tudnám; csak azért járatnak a szakközép ötödik évfolyamára (az úgynevezett technikus-képzőbe), hogy ne csavarogjak az utcán! Mert ugyan mire az a tudás is, amit a technikus oklevéllel szerzünk ? Tán törölt helyek várnak a szakmában? Anyám-anyám, hol élsz te? Mondja a statisztika, hogy jövőre hatvanezren leszünk, munka- nélküli fiatalok. No, hát akkor mire törjem magam? Jól van, eltöltőm az időt, elhallgatom a tancsik okításait (mi bajom lehet?) , felmondom nekik egs-re (a gyengébbek kedvéért: kettesre) a tudnivalókat, de aztán a szabad időmhöz coki mindenkinek! Bedobunk a haverokkal egy pornó-kazettát vagy egy-két dögjó klip- pet a Pokolgéptől vagy a Beatricétől, rázunk egyet-kettőt a csajokkal... Hoppá! A Böbe azért nem csajkó, ő a barátnőm nagybetűvel: Barátnőm, és alig várom, hogy összemenjünk... De hát mire? „Disznóv^sz” Fotó: Laczó József Szikszó (ÉM-BG) - Pelikán elvtársnak annak idején majd’ a szíve szakadt, mikor kimondta a mára már szállóigévé vált mondatot: „A Dezsőnek meg kell halnia”, Szikszón Gyuricskóék meg szemmel láthatóan nagy vidáman pörkölik a két néhai cocát, akik szegények csak sejthették, azért zabálhatnak annyit, hogy végül kolbász, hurka meg közönséges (de finom) disznósajt váljon belőlük. Szolidaritás egyetlen oka, hogy hírlapíró annak idején cumisüvegből szoptatta apósék malacát, a Gizit, akinek az anyakoca ráfeküdt a lábára, a testvérkéi meg kiverték maguk közül. Gizi pedig nyelte a tejet kegyetlenül, elégedetten szuszogva, jóle- sően vette tudomásul, hogy minden kétlábú körülötte forog, az ő füle tövét vakar- gatja. Még nagykorában is észvesztve rohant, ha odabattyogtunk az ólkerítéshez, és a nevén szólítottuk. Szegény Gizi talán csak az utolsó pillanatban döbbenhetett rá, hogy minden vakargatás, becézés dacára az ő földi pályafutása igen szűkre szabott, mint a képen látható két sorstársé is. A mór megtette kötelességét, a mór mehet a hűtőládába, majd a konyhába, serceg- het a zsírban, mindannyiunk hizlalására és koleszterinszintünk növekedésére.
