Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
4 ESZAK-Magyarország Megyei Körkép 1992. December 28., Hétfő---------JEGYZET ------Ká rpáti Béla Nagydarab krapek száll fel a buszra. Jegyet lyukaszt, aztán felhúzza karjára a piros rongyot.- Kérem a jegyeket - bérleteket! - mondja peckesen. Ahá! Újabban már manusokra bízzák a zsernyákolást! A csajkák kifeküdtek az utasok cikizáseitől! A muskó sorba jár, dikheli a bérleteket, megtépi a jegyeket, és őhozzá közelít. O is a zsebébe nyúl, de tudja, fölöslegesen, úgyse talál ott semmit; potyázni szokott. Most diszkóba készül, várja a csaj, este elkapja, ha minden összejön. Le kéne ugrani, de megy ez a rohadt busz! Vagy a kocsi végébe furakodni - onnan meg a másik pasi közelít. Ketten vannak a zsernyákok! A rohadt mindenit!- Fiatalember?! - áll meg előtte kérdőn a pasi. A jegyet kérem! Az ő szeme ugrál, járható menedéket keres. Le kéne ugrani, épp most állt meg a busz, nyitva az ajtó, szállnak lefelé. De ez a szemét elállja az utat, s elég nagy darab. Fel tudná lökni?... Mindjárt becsuk a busz!... Mennyi a büntetés?... Egy Ady?... No, azt leshetik! Felveszi hát a cikit.- Az nincs.- Hogyhogy nincs.- Mert nincs. - És rá se néz a pasira.- Kérem a személyit.- Hát nekem az sincs. - S most már ránéz, ráhúzza a tekintetét az ellenőrre, mint egy jumbósapkát. - És most mi lesz? Lelőnek? Megbilincselnek?... Próbálják meg!... Ha cirkuszt akarnak... Körültük botrányéhes szemek tágul- , nak. Minden arc feléje világít, szájak hőkölnek, karok merevednek a várakozástól.- Itt vannak a haverok is, ha kell... Gyertek, haver!... Pedig dehogy voltak itt haverjai!.De hát meg kell ijeszteni a mókusokat; a botránytól mindenki fél. Lám, a jónép már dugja is a képét! Legszívesebben az ülés alá bújna valamennyi, hogy ne kelljen tanúskodni. Az ellenőr képe a vörösből sápadt kékre vált. A másik is odaközelít, de jobban fél, mint támad.- Hagyd a fenébe, Józsi!...- Azanyádistenit! - lihegi a nagydarab.- A tiédet, hapsikám! - s ő már fenn van, ő is kivillantja vihorgó fogait; hadd lássa a csávó, hogy nincs berezelve. Pedig tudjam, ha képen törölné ez a buckó medve, ő menten hanyatt esne! De úgy látszik, az is fél a cirkusztól; tárgyalás, utcai bosszú, meg miegymás...- Hagyd a fenébe! - mondja újból a társa, és elhúzza előle. - Nem érdemes ezekkel... Hát megéri?... Az meg csak hagyja magát, de visz- sza-visszatántorog:- Elkaplak még, te...!- Ne tegezz! - és úgy száll le a következő megállóban, hogy mint egy Toldi Miklós, ki legyőzte a csehet. Igaz, kárpátodnak utána a népek, de hát jöhetnek a hátára púpnak.- így kell ezt csinálni! - biztatja magát.- Nem félni a botránytól, és kész! Szilveszterkor féláron Budapest (ÉM) - Aki féláron akar telefonálni interurbán december 31-én este 6 órától jövő év január 4-én reggel 7 óráig, az bátran vegye fel a kagylót és tárcsázzon. Ezt a hírt kaptuk a postától; a kedvezményt, mint mondták, karácsonyi, illetve újévi ajándékként nyújtják át a telefonálóknak. Bizonyára sok telefonelőfizetó élt már és fog élni a lehetőséggel január 4-ig. Kívánjuk, kapjanak vonalat, köszönthessék, köszöntsék távolabb élő szeretteiket. Tally a ismét mezőváros lesz? Tállya (EM-Nyikes) - A 2700 lakosú hegyaljai községnek voltak a mostaninál nagyobb korszakai. Amikor királyi város, majd mezőváros volt. Ez utóbbi rangjukat 1906-ban veszítették el, mert a község nem tudta a rájuk kirótt adót fizetni.- Én is így gondolom - mondja hivatalában Peskó József , a község polgármestere - most olyan fejlődési ütemet fogtunk ki, olyan fejlődés előtt állunk, amire még nemigen volt példa Tállya történetében. Köszönhető ez annak, hogy nálunk - bár kritizáljuk egymást keményen, ha szükséges - nincsenek pártvillongások, viszályok. A polgármester szerint a Tállya fejlesztésére kidolgozott 4 éves, s éves tennivalókra lebontott program is a mezővárosi cím elnyerési szándékára épült. A már megvalósult dolgokról érthetően szívesen beszél Peskó József.- Mivel Tállyán mindenkit érint a bor, hadd kezdjem ezzel. Sikerült megszereznünk a Borkombinát összes itt lévő pincéjét, s a tárolótereket egységben tartani. Aki belépett pinceszövetségünkbe, annak nincsenek tárolási gondjai, sőt az értékesítést is megoldottuk. A boreladás megerősítheti a község és lakói anyagi helyzetét. De ezt várjuk attól* is, hogy megszereztük az ön- kormányzatnak az összes áfész- boltot. Megnyugtató, hogy egy sor, pénzt hozó pályázaton sikerrel szerepeltünk. így például 34 milliót nyertünk az elterelő út megépítését lehetővé tevő pályázatai kiíráson. Ebben benne van az a 8,3 millió is, amit a helyi vállalatok adnak, illetve az önkormányzat is beszáll? a dologba. Az út kitűzése már megtörtént, reményeink szerint jövő november 1-re át is adhatjuk.- Köztudott, milyen gondot okoztak nekünk is az utak alatti pincerészek. A megoldásra Tállya 3 év alatt 77 millió forintot kap, a parókia és a gyermekorvosi Peskó József, Tállya polgármestere hivatalában Fotó: Laczó József rendelő alatt már meg is szűnt a veszély...Ezzel együtt út, járda, vízvezeték is épül. Ugyancsak pályázaton nyertünk 10 milliót a Rákóczi-ház felújításához, átalakításához, amiből motel lesz. Tavasszal indul a munka, amihez még majdnem ugyanannyi pénz kell, de hiszem, hogy az is meglesz.- Sikerült-e megegyezniük az egyházakkal, hiszen hallottunk ilyen tárgyalásaikról is?...-Az egyházak visszakapják tulajdonaikat mi pedig ezért kártérítést igényelhetünk. Ebből a pénzből épül meg Tállyán a régi helyén az új, 5 tantermes állami iskola. - Lapunk is bemutatta az új gyermekorvosi rendelőt...- Igen, ez is 1992 egyik nagy eseménye volt, a központi hét végi ügyelet és a fizikoterápiás rendelés bevezetésével együtt. Itt is nyertünk pályázaton több mint 2 milliót, amiért drága orvosi műszereket szereztünk be. Gondolunk újabb orvosi műszerek vásárlására is.- Nem sok mindez együtt.?...- Eddig csak a nagyobb dolgokat említettem.- De még így sem szóltam arról, hogy idén 6 milliót költöttünk parkosításra, az úthálózat és vízhálózat fejlesztésére. A kormány által az elkövetkező években megyénknek és Heves megyének juttatandó milliárdokból Tállya értesüléseink szerint a szennyvízhálózat kiépítésére 117 milliót kap. De tárgyalunk a crosbar telefon- rendszerbe történő belépésünkről is. S hogy a közbiztonság is megfelelő legyen Tállyán és környékén, 1993. január 1-tól rendőrőrs működik a községben. Ehhez tartoznak Mádtól Erdőbé- nyéig a körzeti megbízottak is, összesen 32 rendőr. Közülök négyen májustól lovasrendőrként teljesítenek majd szolgálatot...Váijuk az új vadásztörvény megjelenését is. Rátkával és Goloppal fogunk össze, s együtt saját területeinken, saját, önállóan működő vadásztársaságot alapítunk, hogy a vadászatból származó jövedelem is községeinket gazdagítsa.- Tudomásunk szerint Expó-pályázatot is benyújtottak...- Igen, s nem is sikertelenül, reméljük, elfogadják. Ehhez Mád, Monok, Golop és Boldogkőváralja csatlakozott. A kilenc önkormányzati képviselő mellett olyan tagjai vannak a bizottságnak, mint Borbély Jolán, a Népművészeti Kutató Intézet főmunkatársa, dr.Istvánffy Gyula professzor, a Budapesti Műszaki Egyetem építészeti karának a vezetője, Magda Frank, Párizsban élő szobrászművész, Encsi György, községünk neves lakója, Perl Miklós, tőlünk elszármazott közgazdász, dr. Radványi Miklós, az USA-ban élő üzletember, s nem utolsó sorban országgyűlési képviselőnk, dr. Kupa Mihály.- Új aranykor elé néz tehát Tállya?...- Bár úgy lenne. De még van 350 munkanélkülink, s többszáz idős községlakó. Utóbbiaknak 23-án szerdán rendeztünk önkormányzati karácsonyi ünnepséget, ahol több mint háromszázan kaptak majd valamivel több mint ezer forint értékű ajándékot. Elismerés egy élet munkájáért Ózd (ÉM - Kocsik László) - Nagy Lászlóné Szabó Sára egyedül él Ózdon a Kőalja utcai házában. Egyedül, e mégsem magányosan, hiszen ott vannak vele állatai, a két kutya, a kedvenc cicája, s ami a legfontosabb, gyermekei, unokái gyakran látogatják. Szeretik Sári nénit, de nemcsak a hozzátartozói, mások is. Mindenki szeretettel emlékezik vissza az immár 82 éves vékony védőnőre, aki egész életében kötelességét meghaladóan ápolta gondozottjait, ismerte családi problémáikat, s addig ment, „kopogtatott”, amíg segítséget nem tudott szerezni számukra.- Negyvenhét évet dolgoztam az egészségügyben, 1974-ben mentem nyugdíjba, kilenc évvel később a kötelező időtől. Továbbmaradtam, mert úgy éreztem, szükség van a munkámra, de az nagyon rosszul érintett, hogy amikor elköszöntem, még azt sem mondták: jó pihenést. Kárpótolt viszont ezért a sérelemért, hogy a gondozottjaim még sírtak is nyugdíjba vonulásomkor. Nagy Lászlóné 1910. május 12- én született Salgótarjánban. Négy évvel később (1914-ben) költözött Ózdra a család, mert édesapját - aki kárpitos mester volt - „elcsábították”, hogy itt több munkája lesz, jobb megélhetést biztosíthat a családjának. Közbeszólt azonban a háború, alig hogy megmelegedtek a városban, apjának jött a behívóparancs. Csak 1919-ben tért haza a frontról, betegen, kimerültén. A családból ketten hamar meghaltak, édesanyja 1925-ben, húga egy évvel később.- Mindig jól tanultam - emlékezik vissza. - Putnokon jár-, tam polgáriba, majd magántanuló is voltam, mert édesanyám beteg volt és legnagyobb gyerekként nekem kellett gondoskodni a családról. Ennek ellenére kijártam az iskolát, a harmadik-negyedik osztályt már Egerben az angolkisasszonyoknál végeztem. Gyerekorvos szeretett volna lenni, de a továbbtanulásra végképp nem volt pénze a családnak. A védőnői munkára is a szerencse folytán találtam rá. Hallottam - szintén egy védőnőtől - , hogy keresik az utánpótlást, ő javasolta: menjek el a kórházba és ott bővebbet megtudhatok.- így is tettem, s ott ragadtam. Két év gyakorlat után - mivel még nem töltöttem be a 18. életévemet, s azt meg kellett várni - mehettem Pestre tanfolyamra. Az iskolát itt is kitűnővel végeztem, 1930-ban kaptam oklevelet. Ettől fogva aztán még keményebben belevetette magát a munkába, bővítették a körzetet, már nemcsak Ózdra, hanem Sajóvárkonyra, Bolyokra, Hódoscsépányra is jártak a terhes és kisgyermekes anyákhoz.- 1942-ben mentem férjhez, az uram adóügyi jegyző volt Ózdon és mellékállásban a KIOSZ adminisztrációs munkáit is ő végezte. Három gyermekünk született, egy fiú és két lány. Mindketten becsületesen dolgoztunk, meg is tudtunk volna élni- ha hagyják. Engem ugyanis a Rákosi rendszerben - ma sem tudom miért - klerikális reakciósnak bélyegeztek, az uramat pedig deportálni akarták Rec- skre. Szerencsére egyik gondozottam férje figyelmeztetett, hogy mi a kommunisták szándéka, így fogtam magam és az uram tudta nélkül elmentem a párttitkárhoz. Vittem magammal azt az újságot, amelyben megírták, hogy Nagy Lászlót deportálni kell, mert „erkölcstelen életet él, a két munkáspárt egyesülését megakadályozza, és a lakásán ellenforradalmi előadásokat tart”. Elmondtam, hogy ez szemenszedett hazugság, rosszindulatú rágalom, s ha nem hagynak békén, felutazom Pestre, egyenesen Rákosihoz. Szerencsére jól jött, hogy korábban mi védőnők részt vettünk a fővárosban egy hat hetes tanfolyamon, amelynek az oklevelére Rákosi gratulációt is ráírták, és utószóként hozzáfűzték: bármilyen problémánk van, forduljunk hozzá bizalommal. Ez az oklevél hatott, a párttitkár megígérte. Nem háborgatnak bennünket. Persze, ez nem így lett, a férjét a munkahelyén addig „piszkálták”, amíg le nem számolt, Sári nénit pedig mindenképp be akarták kényszeríteni a pártba.- Miskolcra hívattak, de ott is elmondtam: sem én, sem az uram, nem vagyunk hajlandóak belépni a pártba, csináljanak velünk, amit akarnak. Először meglepte őket ez a kemény kiállásom, de úgy látszik belenyugodtak, mert nem próbálkoztak többször. A féijemnek is sikerült elhelyezkednie, a KIOSZ titkára lett, innen ment nyugdíjba 1971- ben. Sajnos az ura három évvel ezelőtt meghalt, az idős asszony azóta az emlékeivel él együtt. Visszagondol a közösen eltöltött nehéz évekre, a sok megpróbáltatásra, s eszébe jutnak a kellemes dolgok is. Amikor munkahelyet intézett a sokgyermekes család férfi tagjának, vagy inzulint tudott szerezni a három kisgyermekét nevelő cukorbeteg édesanyának.- Ezek csodálatos pillanatok voltak - mondja - még akkor is, ha azóta mindezt mások elfeledték... Szerencsére nem feledték el. Sári nénire emlékeznek, tudják mennyit dolgozott, s ezt most el is ismerték. Az elmúlt pénteken - a szeretet ünnepe előtt pár nappal vehette át a népjóléti minisztertől azt az elismerő oklevelet, amit élete munkásságáért adományoztak neki. Gratulálunk, Sári néni! Hangosak az esték Mezőkövesd (ÉM- A Mezőkövesdi Újság decemberi számából) - Hét végén aztán különösen hangosak. Az utcákon törött üveget sodor a szél, petárdák robbannak mint a pisztolylövés, az emberfia megadóan fölteszi a kezét. Gyanús foltok a járdákon, falak tövében, a sarkon tésztacsík halomban. A királynők névnapjait pedig elsirattuk már, az Erzsébetek, Katalinok szundikálnak azóta, mire még az ünneplést A hajós azt gondolja : nőgyűlölők járják most a várost esténként, lopakodnak át a téren éjjel, s nők szobrait döntögetik mindenfelé, ahol csak egyet is találnak. Nőknek nagyritkán állítanak szobrot, királynőknek is csak néha, egyszerű, jámbor asszonynak aztán alig-alig. Borbála asszony szobra tajtékzó dühöt válthatott ki a nőgyűlölők legnagyobbikából, mert mint a dú- vad ment neki a mellszobornak, s ráncigálta, verte addig, amíg az le nem dőlt az őszi avarba. Kisjankó Borbála sírdogálhatott a sírban, amiért a mását bántalmazzák. Szegény pedig halk- szavú volt, dolgos, rendes, mondják akik még ismerték. Tiszta házban lakott és rózsákról, akáclevelekről álmodozgatott. A dön- tögetőt, a dömpert, a tankot mindez nem érdekelte. Dühödten tört össze még aztán mindent, ami kiállt, ami üvegből volt, vagy a városnak kicsinyke dísze volt. Ablakot, kerítést, táblát, falat, s azt az apró díszkutat is...az üzletsoron, melynek sok kisgyermek örült megszomjazván, hazafelé ballagva az iskolából. A hajós csak néz jártában, keltében, mivégre mindez? Kisváros szeretne épülni, nem a Bábel tornya, ahol az egyik ember, ha épített is valamit, a másik lebontotta, mert nem értették egymás szavát. A hajós látta Babilont, de elmenekült onnét ide, e tisztább, csöndesebb vidékre, s nem szeretne csalódni. De a városka lakói is békében szeretnének élni, szépítgetni házaikat, a tereket, a templomot, a látogatók örömére. A vaddisznók, a tankok menjenek el messze, ki a hegyekbe, ki a siva- tagba6 , ne bántsák e város, menjenek el haza. ______________ E xpó-ra készülve Mezőkövesd (ÉM) - A város önkormányzata a közelmúltban tárgyalt arról, milyen évet hagytak maguk mögött, és milyen lesz a Következő esztendőjük. Az önkormányzaté, a köztisztviselőké, a városé. Most jelmondatuk lesz az Expó-ra, az 1100 éves honfoglalási évfordulóra is készülve: „a matyó népművészet, a magyarság kultúrájának egyik reprezentánsa.”A város önkormányzata úgy látja, ha ennek tudatában erre a feladatra méltóképpen felkészülnek, akkor Mezőkövesd megtette a magáét. A munkát már most megkezdték, de ezt be is kívánják fejezni.Elhatározásuk szerint Mezőkövesdnek rendezettebbnek, szebbnek, tisztábbnak kell lennie és a siker érdekében a vállalkozóknak, a befektetőknek is össze kell fogniuk.Remélik célkitűzéseik megvalósulását azért is, mert a pénzügyi kondíciók ugyan az év indulásakor nem javulnak, de a gazdasági növekedés megindulása Kövesdet sem kerülheti el. A következő évben felépül a gimnázium új tornaterme, a szakközépiskola tanműhelye, bővül a szennyvízhálózat és több mint tízmillió forint jut a gyógyító eszközök beszerzésére is. A városnak nagy kihívása lesz jövőre az új városgondnokság létrehozása, a többmilliárdos önkormányzati vagyon működtetése, az átállás a tulajdonosi szemléletre. Úgy látják, 1993. bizonyos szempontból könnyebb, bizonyos szempontból nehezebb lesz. Mégis bizakodnak. A testület, a város 1992-ben átesett a tűzkeresztségen. Bár nem minden döntésnél érték el a kitűzött célt, de a jobb jövőben reménykednek
