Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

Kultúra 1992. December 24., Csütörtök 4 ÉSZAK-Magyarország----------APROPÓ---------­Do bos Klára Once upon a time... vagyis egyszer volt, hol nem volt, valahol a Mikulás (an­golul Santa Claus) hazájában sok-sok rénszarvas éldegélt. Az egyik családba született egy állatka, amelyik kisebb volt a többieknél. Ezért, s mert világí­tott a piros orra, a testvérei nem sze­rették, nem játszottak vele, inkább csak csúfolták. Egyszer aztán Santa Claus arra járt, s eltévedt a ködben. Kérte Rudolfot, a világító orrú szarv as fit, hogy segítsen neki. így baj nélkül kiju­tottak az erdőből, s Rudolf a Mikulás kilencedik szánhúzója lett. Az amerikai gyerekek tudják a többi szarvas nevét is, hiszen versek, énekek őrzik a mesét. Amely aztán úgy folytatódik, hogy szenteste leszáll a hintó a háztetőkre, s Santa Claus a kéményen át „ beejti” a kandallóra tett zoknikba ajándékait. Ezt a történetet Gerytől és Michaeltől tudom, ők Amerikából érkezett tanárai a miskolci Herman Ottó Gimnázium­nak. Gery már régebben itt van, beszél­getni vele nem kell tolmács. Elmeséli, hozzátartozik Santa Claus fogadásá­hoz az is, hogy a zokni mellé némi süteményt és tejet kell rakni. O egyszer egy üveg sört tett ki, amiért ki is ka­pott szüleitől. Gery hazamegy karácsonyra, sőt ket­tős ünnep lesz ez számára, hiszen nő­sül. (Csak érdekesség, hogy ő katolikus, felesége református, ezért egy semleges keresztény templomban lesz az esküvő. Amerikában ilyen is van.) Majd fe­leségével együtt jönnek vissza Miskolc­ra tanítani. Michael itt lesz az ünnepek alatt. Ismerkedik a magyar kará­csonnyal, s biztosan hiányzik majd ne­ki, hogy nem mennek a szomszédok, is­merősök énekelni egymáshoz, hogy talán nem lesz pulyka az asztalán, s fagyöngy az ajtó fölött, s mivel Santa Claus vagy ahogyan mi hívjuk, a Mi­kulás már járt itt, most nem ereszkedik le hajnalban a kéményen. Mindez persze mit sem számít, ha sike­rül „elkapnia”egy kis szeretetet. Hiszen a külsőségek is csak ezért vannak... Diótörő Tündértánc Fotók: Jármay üyörgy Miskolc (ÉM-DK) - Ebben az évadban már csak nyolcszor jelenik meg a Miskolci Nemzeti Színház színpadán a hatalmas fenyőfa a gyönyörű alpesi háttér előtt, Csajkovszkij Diótörő című mesebalettjének összes „többi” szereplőjével együtt. Furcsa lehet, hogy a fát emeltem ki, de annyira szép volt az első felvonás utolsó jelenete, mikor a sűrű színpadi - mit színpadi, sokkál inkább nekünk is, ahogy Marikának ablakon túli - hóesésben táncoltak a hópely- hek, s táncolt álmában hópehelyként a fő­szereplő kislány is kergetőzve hófehér ruhás tündérekkel, találkozva kedves bábu­jával, a Diótörővei... A karácsonyi mesebalett történetét bizo­nyára nem szükséges elmesélnem, megte­szik helyettem a gyermekeikkel színház­ba induló szülök, vagy a fenyőfává hajto­gatható színlap. Legközelebb holnap délu­tán öt órától mutatják be a Majoros István rendezte darabot, mely kedvességével, álomvilágával s annak valósággá válásá­val, és természetesen a történet zenei „mel­lé” festésével tovább örvendeztetheti a karácsonyt öltött lelkeket. Mákszemhegyi boldogság Bükkzsérc (ÉM - Filip Gabriel­la) - Mintha egy karácsonyi üd­vözlőlap elevenedne meg: a hatal­mas behavazott fák között magá­nyos erdészház, odabent a cserép­kályhában pattog a fa, a csokor­ba kötött gyógynövények illata keveredik a frissen forrázott gyümölcstea gőzével. Tulajdonképpen azért mentem el a Bükkzsérc melletti erdészház­ba, hogy bemutassak olvasó­inknak egy nemezkészítő mű­vészt. Ritkaságnak számító ősi mesterség, s aki ilyesmivel fog­lalkozik, igazán megérdemli, hogy minél többen ismerjék. így talán azok is felfigyelnek rá, akik segíteni tudnak abban, hogy önál­ló kiállításon is bemutathassa alkotásait. Mégis elbizonytalanodtam egy kicsit, amikor éreztem, ha írok róluk, azzal talán megzavarom a ház nyugalmát. Jobb lenne név és hely nélkül, de akkor ki hinne nekem, és hol kereshetnék fel azok, akik igazán értékelni tudnák Fráter Nagy Melinda munkáit. Néhány alkotását most is láthat­juk a noszvaji könyvtárban, de a legtöbb mégis itt van az erdész­házban. Az ágyon, a székeken nemezből készült párnák, a padlót is ne­meztakaró borítja, és a falon egy hatalmas köralakú kép. Mint minden darabnak, ennek is tör­ténete van. Egy sámándob motí­vumai alapján készült, a nomád törzs életét beszéli el. Mivel a sámándobon mindig változott a rajz, attól függően, hogy éppen mit akart elérni a törzs, mihez kérték az égiek segítségét, így ez a nemezkép egy kicsit „meg­hamisítja” az ősi szokást. Ezért mondja a készítője, hogy bár min­denki megdicséri ezt a munkáját, most már nem készítené el. Fráter Nagy Melinda évekkel ezelőtt még balassagyarmati nép­művelőként jutott el Kecske­Makkai Sándor Jó, hogy az idén is van Kará­csony. Ebben a sötét december­ben néha már attól remegtünk, hogy a béke angyala ebben az év­ben nem fog leszállani a földre, talán mert nincsenek„jóakaratú emberek”, akiknek „nagy örö­möt” hirdessen... De azért az angyal mégis eljött és szállást keres az emberek szomorú szívében az isteni Gyer­mek számára. A Karácsony itt van. Lehet, hogy csak hangulat, csak külsőség: mégis nagyon nagy és áldott alkalom, talán az utolsó alkalom arra, hogy mélységes igazságára ráébred­jünk és a hangulatból valóságot, a külsőségből lelkiséget teremt­sünk... A Karácsony éppen azt hirdeti nekünk, hogy minden külső vál­tozásnak lelki feltételei is vannak s belső változás nélkül igazi ered­ményt várni nem lehet. A népek lelkületében kell a jobb igazság­nak kifakadnia ahhoz, hogy jobb világrend szülessék. Lehetséges-e ez?... Legalább most, a szent ünnep hangulatá­ban próbáljunk gyermeki biza­lommal igent mondani reá. Az evangéliumnak egykor megvolt a belső, lelki hatalma ahhoz, hogy nagyon egyszerű emberek áthe- vült lelkén keresztül egészen új világot teremtsen a földön. Ma ne volna meg ugyanaz a belső ereje és igazsága? Hiszen az igazság tegnap és ma és mindörökké u- gyanaz. De mi is ez az igazság?... Nem a jog, az érdem és az érdek igazsá­ga. A karácsonyi evangélium ezeknél sokkal nagyobb igazsá­got jelent. Ez az igazság abban nyilvánult ki, hogy az isteni Sze­retet önként leszállott a gyűlölet világába, eljött megváltani azo­kat, akiknek ehhez semmiféle jo­guk nem volt, akik ezt egyáltalán nem érdemelték meg, sót éppen az ellenkezőjét érdemelték volna. Eljött, hogy meggyógyítsa és meg­Mindenség a sámándobon métre Vidák István iparművész tanfolyamára, ahol megismerke­dett a nemezeléssel. Azóta szám­talan alkotótáborban volt, sőt mint egyetlen női mester vezetet­te is a munkát. Viszont az utób­bi időben egyedül dolgozik. A legtöbb alkotásának ihletője a magyar nép története, az ősi vise- leteken, a honfoglaláskori hasz­nálati tárgyakon fennmaradt mintákat „írja át” nemezre. Beszélgetés közben előkerül egy svéd kézműves újság, melyben bemutatják az ő alkotását is. Nyugaton - annak ellenére, hogy nincsenek nomádhagyományaik - sokkal nagyobb figyelmet fordí­tanak a nemezelésre. A mi őseink a sztyeppéken, a pusztákon ván­dorolva könnyen felállítható és lebontható nemezlapokkal borí­tott jurtákban laktak. Belül szebbnél szebb nemeztakarók biztosították a kényelmes, me­leg lakhelyet. A mai kézművestá­borokban is gyakran építenek jur­tákat, hiszen a nemezelés élet­formát, életszemléletet is jelent. Minden különösebb gép vagy bocsássa a bűnt, hogy megbékül- jön azokkal, akik őt megbántot­ták és kitaszították a világból. A Szeretet ingyenvaló, nem jogsze­rinti, nem érdemet jutalmaz. Nem érdekeket szolgál. Ajándék, kegyelem. Ez a nagyobb igazság ma a temp­lomi szószékek igazsága s talán még ott is egyre ritkábban és halkabban hangzik fel. Éppen ez mutatja az emberiség igazsá­gainak belső hazugságát, hogy kettéválasztották az egyetlen és oszthatatlan életet, templomra és piacra, kegyes szólamokra és ke­gyetlen cselekedetekre. Pedig ez a nagyobb, azaz valósá­gos igazság az élet, a gyakorlat számára született, s ma, ránknéz­ve azt a létparancsot jelenti, hogy az emberi viszonylatokat csak egy módon lehet igazán és gyöke­resen megjavítani: a kölcsönös nagylelkűség és méltányosság lel­ki hatalmával... Ez az igazság őszinte lelkeket keres minden nemzetségből és ágazatból. Az őszinteség az, ami leginkább hiányzik ma a világból és amire a legnagyobb szüksé­günk van. Csak az őszinte lelkek lehetnek elég bátrak ahhoz, hogy ősi, egyszerű tényeket, a lélek ter­mészetes alapmeggyóződéseit szembe merjék szegezni az embe­ri életet megrontó hazugságok se­regével. Az őszinte lelkek van­nak hivatva arra, hogy a Kará­csony szent, ősi, gyermekies i- gazságát, mely elrejtetett a böl­csek elől, de megjelentetett a ki­csinyeknek, ismét az élet funda­mentumává tegyék. Sem emberek, sem nemzetek között, soha nem vezetett és nem is vezethet a kölcsönös nagylel­kűség és méltányosság szelleme egyébre, mint békességre és jobb életre. A jóakaratú megismerés vágya mindig testvérre talált a másik­ban... Kétségtelen, hogy az út, melyre a Karácsony fénye esik, lelki és egyéni. szerkezet nélkül némi forró víz, gyékénylap és fahenger segít­ségével a puszta emberi kéz ere­jével elkészíthető a gyapjúból a nemez. Ha ma már nem is sátor­lapokat készítenek, hanem puha, meleg, szabható, varrható nemes anyagokat, a nemezeléssel egy ősi munkamódszert és minta­kincset hoznak vissza a múltból. - A parasztembernek az adott tartást, hogy nem érezte magát kiszolgáltatva, együtt élt a termé­szettel, maga készítette a hasz­nálati tárgyait, tudta, mi hogyan működik - mondja Melinda. - Most a legtöbb dolgot készen vesszük, ha valami elromlik, sze­relőhöz visszük. Persze, itt is van tévé, rádió, de amit lehet, igyek­szünk magunk megcsinálni. Rekonstruálni nem tudjuk a ré­gi világot, de nagyon sok mindent ötvözni lehet a mai korral. Azt ugyan nem kérdeztem meg a vendéglátóinktól, hogy boldo­gok-e, de ha már ók sem lennének azok, nem lenne értelme a vá­gyakozásunknak a nyugalom, a szeretet, a harmónia után... A világ pedig egyetemes ren­dezéseket vár és sürget. Az a fel­fogás vált úrrá a nemzeteken, hogy az egyetemes megoldásokat csak terrorral és tömegekkel le­het elérni. A nagyobb igazság vi­lágosságában ez szomorú téve­dés. Egyetemesen rendezni va­lamit, mindig azt jelenti: lelki­leg és egyénileg rendezni. A lélek és az egyéniség az egyetlen egye­temes kategória. A bizalmat, mely minden közeledés alapja, nem lehet parancsszóra, erőszak­kal és tömegesen kikényszeríteni. Erre a jóakarat önként megin­duló emberei, lelkek, egyéniségek kellenek. Ilyenek minden oldalon sokkal többen vannak, mint a- hogy a látszat csüggesztó hatása alatt gondolni mérnök. Sőt egészen biztos, hogy lénye leg­mélyén minden ember ilyen. A maga helyén, hatáskörében és módján mindenki lehet és legyen is a jóakarat embere, akinek a karácsonyi angyalok a békességet hirdették. A Karácsony szimbolikusan is, hagyományosan is a gyermekek ünnepe. A nagy, bölcs és erősza­kos felnőttek ilyenkor mega­jándékozzák a kicsinyeket és bár. előzetesen ezt az ajándékot min­denféle feltételhez kötötték, vég­re is nem különböztetnek jó és rossz gyermekek közt, mindenik megkapja az angyalfiát. Talán eszükbe se jut az ajándékozók­nak, hogy ebben van a Karácsony nagyobb igazsága az emberi igazságokkal szemben. Az emberek és a nemzetek tovább fogják vitatni jogaikat és igazukat, hivatkozva érdemeikre és létérdekükre mindenféle kis és nagy fórum előtt. De amelyik em­ber, amelyik nemzet mindezek dacára is a nagylelkű kibékülés és a fáradhatatlan építőmunka útját választja a maga jövendője útjául, azé lesz a nagyobb igazság és a győzhetetlen élet. (Részletek az 1938-as Erdélyi köszöntőben megjelent írásból.) Hangverseny Edelény (ÉM) - Ünnepi hang­versenyre váiják az érdeklődőket a művelődési házba december 27- én (vasárnap) délután öt órára. Nagy Attila polgármester köszön­tője után az 1. Sz. Általános Isko­la énekkara, a Városi Könyvtár hagyományőrző köre, az edelényi református gyülekezet énekkara, a Hozsanna vegyeskar, illetve a művelődési központ férfikórusa szerepel. A belépés díjtalan, de szívesen fogadnak el adományo­kat az „Edelényi lakosokért” ala­pítvány javára. Cserkész­karácsony Miskolc-Tállya (ÉM) - Régi bet- lehemes szokásokat szeretnének újraéleszteni a 19. Bükk cser­készcsapat regőscserkészei. Meg­tanultak egy 1912-ben Nagy­szalontán gyűjtött betlehemes játékot, ezzel keresik majd fel az öregek otthonát, falusi közössé­geket, s viszik a szeretet, a kará­csonyi béke üzenetét az em­bereknek. A karácsonyi szünetben Tállyán megrendezik a zempléni téli re- góscserkész tábort, ahol néptán­cot, népszokásokat, fafaragást tanulhatnak a gyerekek. A tábor első napján, december 28-án ter­mészetesen betlehemezés is lesz, majd este tábortűz, táncház. A részletekről érdeklődni Tóth Arnoldnál lehet, a 364-541-es te­lefonszámon. Cirkuszhercegnő Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház nagyszínházában decem­ber 26-án este új Cirkuszhercegnő mutatkozik be. Kálmán Imre nagy­operettjének címszerepében Pirisi Editet lathatjuk. Közönségtalálkozó Miskolc (ÉM) - Az idei évad má­sodik közönségtalálkozóját de­cember 30-án, szerdán délután öt órakor tartják a Miskolci Nemzeti Színház emeleti társalgójában. A Színházbarátok körének tagjai, a társulat művészei, rendezői és vezetői szeretettel várják az érdeklődőket. Dómján Edit emlékkönyv Budapest (ÉM) - Egy művész varázsának, életének és halálá­nak titkát próbálják megfejteni a Dómján Editről emlékező pálya­társak (Avar István, Kállai Fe­renc, Szinetár Miklós, Tolnay Klári, Mándy Iván és sokan má­sok). A varázslatos művészről, szerepeiről szól a sok-sok képpel illusztrált Dómján Edit emlék­könyv, melyet a róla elnevezett alapítvány kezdeményezésére je­lentetett meg nemrégiben a Magazin Kiadó. A Dómján Edit emlékkönyv megrendelhető a ki­adónál (1068 Budapest, Dózsa György út 84/a). • • Ünnepi ének Miskolc (ÉM) -A Mindszenti é- nekkar ad hangversenyt decem­ber 26-án (szombaton) délután öt órától a Mindszenti templom­ban. A nagyobb igazság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom