Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-15 / 295. szám
1992. December 15., Kedd Mindenes ÉSZAK-Magyarország 9 Egészségügyi helyzetkép Tiszaújváros (ÉM - GyK) - Ha a megyei, vagy az országos helyzethez viszonyítjuk a 20 ezres lélekszámú Tiszaújváros lakosságának egészségügyi állapotát, valamint az ellátás színvonalát, a mérleg nyelve mindenképpen a borsodi település javára billen. Persze, nem véletlenül, s nem valami csoda folytán. Az a tény, hogy az itt élő emberek általában egészségesebbek, s hogy az alapellátás és a szakorvosi gyógyító, gondozó munka színvonala kedvezőbbnek mondható az átlagosnál -, nos, ahhoz nagymértékben hozzájárultak a helyi adottságok. Az önkormányzati képviselőtestület közelmúltban megtartott ülésén dr. Iván Miklós városi tisztifőorvos arra utalt, hogy az aránylag fiatal város önkormányzata és lakossága az elózó rendszertől egy viszonylag új, jó állapotban levő, korszerűen felszerelt és aránylag zökkenőmentesen működő ellátást biztosító egészségügyi intézményrendszert örökölt. Bár a jól működő vegyipari üzemek köré települt városban a fekvőbeteg-ellátást biztosító kórház, vagy szülőotthon nem létesült, s nincs tüdőgondozó sem Tiszaújvárosban, ugyanakkor a rendelők felszereltsége, szakmai és személyi ellátottsága kedvező helyzetet biztosít az ellátás megszervezéséhez. Az a tény, hogy a város egészségügyi helyzete eképpen alakult, adódik a kisvárosi jellegéből, a lakosság aránylag fiatal átlag-életkorából, megfelelő iskolázottságából is. A működőképes nagyüzemek, továbbá az önkormányzat segítőkész hozzáállása is mindeddig sokat nyomott a latban. Csakhogy: „ ... Az ország gazdasági helyzetében történt kedvezőtlen változások hozzánk is eljutottak, s így a kompenzáció lehetőségei mind kisebbek lesznek” - hangoztatta a tisz- tifóorvo8. Ennek kivédésére egyetlen lehetőség van: ésszerűbb és gazdaságosabb munkát kell végeznie az egészségügynek ahhoz, hogy ne rosszabbodjon az ellátás a városban. A város élelmezésügyi helyzetének színvonala azonban csak fokozott erőfeszítések árán maradt a korábbi színvonalon az utóbbi két-három esztendőben. Ennek oka az, hogy mind több szakképzetlen személyt foglalkoztatnak a vállalkozók. ... A szigorú ellenőrzéseknek tudható be, hogy évek óta a városban csoportos, tömeges ételfertózés, mérgezés nem történt. Ami a munkaegészségügyi állapotot illeti: különös jelentősége van egy olyan városban, ahol több olyan üzem foglalkoztatja a dolgozók ezreit, melyekben az emberek a legkülönbözőbb vegyi ártalmaknak vannak kitéve. Kedvező viszont, hogy minden mun-kahelyen biztosított a megfelelő egészségügyi ellátást. Rendszeresek a biológiai szúróvizsgálatok, valamint az időszakos orvosi vizsgálatok. A kivizsgálásban az ÁNTSZ is részt vesz. Idén eddig 20 - keresőképtelenséget nem okozó - foglalkozási betegséget, egészségkárosodást jelentettek be. Az is örvendetes - állapíthatta meg a tiszaújvárosi önkormányzat képviselőtestülete -, hogy az üzemekben az utóbbi időben javult a higiéniai helyzet, fokozott mértékben gondoskodnak a vállalatok a dolgozókról. Az ülésen érdemben foglalkoztak a háziorvosi rendszerrel kapcsolatos kérdésekkel. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a lakosság 70-90 százaléka már leadta a kártyáját, ám az ellátás jelenleg az eddig „bevált” módszerrel történik. A teljesítményt az ösztönözhetné, ha megvalósulnának az egészségügyi reform további fokozatai is.Ez azonban már nem csak tiszaújvárosi probléma állapította meg a testület. A kárpátaljai magyarság történelmi szerepe (A Kárpátalja című, Ung- váron havonta megjelenő közéleti és kulturális lap decemberi számából) Ungvár (ÉM - Szótér László) - Gyakori hazalátogatóként jól tudom, hogy a kárpátaljai magyarságot is érik kisebb- nagyobb sérelmek: esetenként születnek ott olyan döntések amelyek szerintem is jogosan váltják ki a magyarság ellenérzését, nyugtalanságát. De ha mindezek mellett higgadt alapossággal végiggondoljuk és összehasonlítjuk a trianoni trancsírozás nyomán az egyes szomszédos országokba szorult magyar kisebbségek aktuális gondjait, akkor mégis arra a következtetésre jutunk, hogy a kárpátaljai (és ukrajnai) magyarság jelenlegi politikai helyzete és jövőbeli kilátásai egyértelműen a legjobbak. Talán nem túlzás az a megállapítás sem, hogy a sok nemzetiségű Kárpátalja most a béke szigete a kemény és a még keményebb nemzetiségi torzsalkodások füstjével-kormával oly sűrűn beszennyezett egykori szocialista világ térképén. A kárpátaljai lakosság döntő többségét alkotó őshonos szlávok és a helyi magyarság példamutatóan békés egymás mellett élésének igen mély történelmi gyökerei vannak Mi magyarok jogosan büszkélkedhetünk azzal, hogy e két nép békéjének és barátságának az elsődleges megalapozása még az úgynevezett „magyar idők” évszázadaiból származtatható. Ezt a békét Kárpátalján én egy nagy történelmi kincsnek tartom és - egy (majdnem) kívülállótól elvárható alázattal - ennek megóvására és további ápolására biztatom az ott élőket. Mindez az Európa felé tartó Ukrajna érdeke is, de - megítélésem szerint - talán még nagyobb az összmagyarság érdeke e jó viszony fönntartásában Kárpátalján. Hogy miért is?... Az utóbbi időkben azt vélem fölfedezni, hogy egyes román, szlovák és szerb nacionalisták xvit-r*- . . WKÁRPÁTALJA *i >> *K> i;...« 4 i t v x * ; v i*» A Kárpátalja címlapja Repró: Laczó József (vegye észre az olvasó, hogy csupán nacionalistákról írok, nem pedig sommásan az egyes nemzetek egészéről) megnyilatkozásai, szövegeléseik alapideológiája egyre jobban hasonlít egymásra. Néha már úgy érzem, mintha előzetesen (rög)eszmét cseréltek volna egymással és ezért a közös magyarellenességen nyugvó kisantant ideológiai feltápászkodásának a rémképe kisért. Ezekben az egyszerre különböző oldalról érkező vádaskodásokban könnyen fölfedezhetóek az előre legyártott közös építőkockák. Ilyenek például a Magyarország határ-revíziós törekvéseitől való „félelem” (nem ritkán a direkt katonai beavatkozás „veszélyét” is sejtetve?!...), a nacionalizmus és az irrendentizmus szítása Magyarországról a határon túli magyarság körében, stb. Ezen könnyen cáfolható vádaskodások mellett azonban sokkal körmönfontabbak azok az úgyszintén közös platformot tükröző kinyilatkozások, amelyek a magyar nép egészét igyekeznek befeketíteni. Ez utóbbiak azt sugallják a világnak, hogy a magyar - mint olyan - egy nyughatatlan nép, amely mértéktelen mohóságával a kisebbségi jogok területén több országban is a többségi nemzet fölé kíván kerülni; ezért - sugallják közvetve és mondják közvetlenül is - jó lesz szemmel tartani a világnak a magyarokat, hiszen azok - velük született habitusuknál fogva - egy potenciális tűzfészket jelentenek és így komoly konfliktusokat okozhatnak még Európa szívében. Szerintük a magyarok mindennemű sirámai hamisak, hiszen minden ésszerűen elképzelhető kisebbségi joguk már mindenütt (rég) megvan, tehát a magyar kisebbségekkel kapcsolatban bárki által hangoztatott bármilyen probléma igazi okozói maguk a magyarok. Nemzeti tulajdonságaink találékony „elemzői” szerint mindez ugyanis a magyar nemzet azon inherens tulajdonságára vezethető vissza, hogy eleve összeférhetetlen lelkületű és így sehol sem tud - de nem is akar - békésen együtt élni a többségi nemzettel. Az utóbbiakat azért tartom veszélyesebbnek a még korábban idézett valótlanságoknál, mert a döntő többségében meglehetősen naiv nyugati közvélemény hajlamosabb elhinni ezeket a számukra közvetlenül ellenőrizhetetlenebb, de ugyanakkor hozzájuk egyszerre három különböző oldalról érkező azonos .jellemzéseket”, mint a mi - szólóban hangoztatott - cáfolatunkat.A mi nemzetünk igazi és hatásos cáfolata csak egy tényszerű pozitív ellenpélda lehet. Ez pedig jelenleg csak a soknemzetiségű közegekbe beágyazott kárpátaljai magyarság békés együttélésének a példája lehet, 8 ezt föl kell mutatnunk a világnak. A fóntebbiek hátterén már nem igényel különösebb magyarázatot az, hogy e példa megfelelően markáns fölmutatása egész nemzetünk hitelesebb nemzetközi megítélését szolgálná és ezáltal különösen nagy erkölcsi segítséget jelentene az erdélyi, a felvidéki és a vajdasági magyarságnak is. Ez emelheti a kárpátaljai magyar közösség életét az összmagyarság stratégiai fontosságú tényezőjévé. A mentelmi jogról Budapest (ISB - Sinka Zoltán)- Két parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztése ügyében döntött a napokban az országgyűlés. Gadó György (SZDSZ) és Csurka István (MDF) - mindkettőjük ellen rágalmazásért tettek feljelentést - mentelmi jogát fenntartotta a parlament. Oláh Sándort, a mentelmi ügyekben illetékes bizottság elnökét arról kérdeztük, milyen indokok alapján dönthetnek a képviselőket védő jog felfüggesztéséről, vagy fenntartásáról.- Csurka István mentelmi jogának a felfüggesztését kérte a bizottság a plénumtól, amit az elutasított. Pedig az író-politikus más ügyben már szerepelt bíróság előtt.- Csurka István ellen korábban nem büntető, hanem polgári pert kezdeményeztek, s ilyen esetben nem kell a mentelmi jogát felfüggeszteni. A bizottságnak egyébként nincs túl nagy sikerélménye ezekben az ügyekben, az esetek többségében a honatyák a javaslatunkkal ellentétes döntést hoznak. Szigorúan a törvényi előírások szerint kell elbírálni, hogy egy adott helyzetben a képviselőt megilleti-e vagy sem a mentelmi jog. Nem vizsgáljuk érdemben, hogy vajon bűnös-e a képviselő, hanem a képviselők jogállásáról szóló törvény előírásai szerint járunk el. A törvény pedig kimondja, hogy a képviselőt minden esetben mentelmi jog illeti meg, a becsületsértést és a rágalmazást kivéve. Minden más esetben a bizottságnak javasolnia kell a mentelmi jog felfüggesztését.- Milyen megfontolások vezérlik a képviselőket, amikor a plénumon a mentelmi jog felfüggesztéséről döntenek?- Ugyanazt a kérdést más aspektusból vizsgálják a honatyák. Van egyfajta szolidaritásérzés, azonkívül mérlegelniük kell bizonyos politikai szempontokat is.- Vannak képviselők, akik kérik a bizottságot és a plénumot, hogy függesszék fel a mentelmi jogukat, mert a bíróság előtt szeretnék tisztázni magukat. Ez mennyiben befolyásolja a bizottság munkáját?- Mi megértjük azt, hogy a gyanúba keveredett képviselő szeretne erkölcsileg és jogilag tisztán kikerülni az ilyen helyzetekből, de nem adhatunk helyt a kéréseknek, amikor a törvény máshogy rendelkezik. A mentelmi jog nem személyhez kötődik, hanem a tisztséghez. Ilyen esetekben csak a képviselőtársak szavazataira lehet számítani.- Mi történik akkor ha, ne adjisten a képviselőt elítélik, és az letölti a büntetését. Ugyanott folytathatja, ahol abbahagyta, a mandátumát nem veszíti el?- A jelenlegi törvények szerint a képviselőknek nincs szükségük erkölcsi bizonyítványra. A képviselőség kritériumait a választójogi törvény pontosan leírja, ha valaki az abban foglaltaknak megfelel, és megválasztják, akkor is joga van a mandátumához, ha történetesen közben börtönben ült. Szerencsére azonban eddig csak „tyúkperekben” kérték a mentelmi jog felfüggesztését.- Az úgynevezett guruló dollárok esete semmiképpen nem nevezhető tyúkpernek. Nemsokára Szűrös Mátyás ügyében kell dönteniük. Ó azt nyilatkozta, hogy a parlamentre bízza a döntést. Itt milyen szempontok alapján mérlegelnek?- Nem szeretnék elébe vágni az ügynek. Testületi véleményt kell majd kialakítani, és a bizottság eddig még nem tárgyalt erről. Szűrös képviselő úr véleményét sem ismerem, a bizottság előtt még nem nyilatkozott. Az igaz, hogy ez az első eset, amikor komolyabb politikai háttere van az ügynek, de ennek megfelelően nem is lesz könnyű helyzetben sem a mentelmi bizottság, sem az országgyűlés. Szerencsére nincs nagy gyakorlatunk, s remélem, a jövőben sem lesz az ilyen ügyekben.--------JEGYZET--------Hol di János Mindketten öregek. Mennek, mendegélnek, nem, inkább csoszognak a síkos, már jegesedő járdán. Az elől bandukoló jó hetvenes, de még egyenes tartású. A feje tartásán is látni, valaha talán egyenruhát is hordott. A másik ember, aki utána három-négy lépésnyire kocog vagy csoszog, vénebbnek látszik. Hajlott hát, befelé forduló vállak, le-lekókadó fej, élettárt e alak. Mint ahogy az is. így megy ez már hetek-hónapok óta. Talán fél éve így van, hogy a hátul csoszogó, felismerte az elől csoszogót. Akkor még nyár volt, meleg, napsugaras reggel, a piacon baktatott némi zöldséget keresve, és igen, akkor ismerte fel a most elől csoszogót. Rögtön felismerte: apró heg az arcon, kajla fülek, vizenyős kék szem, jobb csonka kisujj. Mindmegannyi apró hiba, tévedés kizárva. Pedig azóta eltelt néhány évtized, hanem az emlékek: alagsori cella, kihallgatás minden nap és verés, rugdosás, és ütleg az ájulásig. A verőlegény, az elől csoszogó... Fél éve, hogy így reggelente követi. Közben mindent megtudott róla: a volt verőlegény éjszakai portás egy vállalatnál, a felesége két éve meghalt, a fia Pesten, nem látogatja, magányosan él. Az elől csoszogó most megáll. Hátranéz. Pillantása végigpásztázza az őt követőt. Igen. Régi ismerős, mert felismerte már akkor, fél éve a piacon. A reggelenti kísérőjét. A sorsát is ismeri, öt évi börtönjavaslattal küldte át az iratait az ügyészségre. Hát akkor, olyan volt a világ sora! Most, más. Reménytelenül más, kilátástalanul más... Csak ez a kísérgetés! Minduntalan eszébe juttatja azokat a napokat, hát verte! Akkor az volt a módi! Most más... A hátul csoszogó is áll. Pillanatokig bámulják egymást, azután az első hirtelen megindul, s a hirtelen indulattal teli mozdulattól elcsúszik és az aszfaltra zuhan. A hátulsó vénember is hallja a csont reccsenését, ez bizony lábtörés. A vert emberben villanásnyira felpezseg a káröröm, de már csoszog a sarki üzletbe. Mentőért telefonál, és ismét csoszog kifelé. A baleset körül emberek. Odamegy. Valaki durván oldalba taszítja:- Menjen innen öreg - mondja - maga is járhat így, hiába ezek a vénemberek nem tudnak vigyázni! A mentőautó szirénázva fordul be az utcasarkon.. Illem Pöcsik István Ismer a magyar szólás-mondás egy pár olyan dolgot, amely közben nem szabad az embert zavarni. Nem sorolom fel. Nem szerepel ezek között a pihenőnap, a szombat és a vasárnap szentsége. Ám az írott, - de az íratlan szabály is súlyosan elmarasztal mindenkit, aki mást a pihenő napján zavar. Kezdte az újságpénz-beszedő. Többszöri kérés ellenére szombaton, vagy vasárnap jött. Azt mondta: ó akkor ér rá. Már nem jár, mert beváltottam neki tett ígéretem, hogy lemondom azt az újságot. Most a gázdíj-beszedő kezdi. A gázt mégsem mondhatom le, ezért arra kérem a kedves vállalatokat, mondják meg díjbeszedőiknek, ne zaklassák szombaton és vasárnap vásárlóikat. Olyan magyar jogszabályt ugyan nem ismerek, amelyik ezt büntetni rendelné, de nem illik. Az oly annyira áhított Nyugaton ezt büntetik, igaz nem is jutna eszébe senkinek az ilyesmi. Talán innen kellene kezdeni.
