Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-10 / 291. szám

14 ESZAK-Magyarország Házunk Tája/Tudomány 1992. December 10., Csütörtök Együtt voltunk fiatalok Úgy adódott, hogy a ’70-es évek elején egyszerre sok gyakornok és pályakezdő került az Észak- Magyarország szerkesztőségébe. Fiatalok voltunk és nagyon szerettük a szakmát, egyszerre akar­tunk mindent megtanulni, így a miénkhez közel álló mesterséget, a nyomdászatot is. így hát men­tünk a nyomdába, ha küldtek, de ha nem küldtek is. Igen nagy tisztelettel néztük az öreg mes­tereket, akik boszorkányosán bántak az ólommal és játszottuk a beavatottat a fiatal nyomdászok előtt. Rövid időn belül igen jó barátok lettünk; egy csapatba tartoztak a Borsodi Nyomda fiatal szak­emberei és a szerkesztőség fiatal újságírói. Sza­badok voltunk, mint a madár, jártuk a várost, az erdőket, a tópartokat. Főztük a bográcsételeket, fociztunk, énekeltünk - jó életünk volt. Később a gyerekeinket is magunkkal vittük a bükki, a raka- cai kirándulásokra, ők is emlékeznek a vidám hétvégékre. A régi csapat szétszéledt egy kissé, ki is öreged­tünk talán a nagy bulikból, de azért, ha talál­kozunk, örülünk egymásnak. Reméljük, így lesz ezután is, amikor a technika és egyebek miatt kevesebb közös dolgunk lesz. Hiszen a szakmánk továbbra is rokon - mi pedig barátok vagyunk. Nagy veszteségeink Van egy érdekes fogalom a lélektanban: a tárgy- vesztés. Már nyelvtanilag is érdekes, mivel a valóságban egyáltalán nem egy tárgynak, hanem többnyire egy személynek, vagy személyeknek az elvesztését jelöljük e szóval. Azért nevezték el így, mert a szeretet tárgyának elvesztéséről van szó valójában. Ezzel fejezi ki a pszichológus, ha meghal valakinek az apja, anyja, ha elhagyja a szerelme, ha elkerül otthonról a testvére, ha más városba költözve el kell szakadnia barátaitól, stb. Tágabb értelemben nemcsak személyek, hanem sok egyéb más elvesztéséről is lehet szó, például a nyugdíjba helyezés vagy munkanélkülivé válás - az anyagi hátrányokon túl - lelkileg is veszte­ségélményt jelent. Az alacsonyabb munkakörbe kerülés presz­tízsveszteséggel jár. Súlyos betegség vagy cson­koló műtét után az egyik legfőbb kincsünk, az egészségünk károsodik, a test hiányossá válik, a teljesítőképesség romlik - ez mind óriási veszteség. Legtöbben a természetes öregedést is hasonlóképpen élik át. Nőknél a szépség elvesztése (ráncok, hízás, hajhullás) is e kategóriá­ba tartozik. Erkölcsi értékeket is veszíthetünk, például mások tiszteletét vagy saját önbec­sülésünket. Tehát a szeretet tárgyának elvesztéséről beszélünk. Jellemző az egyén személyiségére, hogy minek az elvesztése jelent számára nagy megrázkódtatást (vagyis, hogy számára mi a legfontosabb). A kisgyermek szeretetének (ragaszkodásának) leg­első tárgya az anyja. Első néhány életévében aztán fokozatosan megosztja érzelmeit más szemé: lyekkel is, sőt önmagára is jut belőle. Személyi­ségfejlődése során egyre több személyre, tárgyra, eszmére, stb. tevődik át a szeretet, kialakulnak az egyén sokrétű és jellegzetes tárgykapcsolatai. A tárgyvesztés szomorúságot ébreszt az ember­ben, ez természetes reakció. Mélysége a veszteségtől és az egyén tűrő­képességétől függ, így esetenként -változó. A haláleset következtében a legsúlyosabb: ez a gyász. A szomorúság, ha néhány nap, néhány hét alatt nem tudunk úrrá lenni rajta, átmehet de­presszióba. A depresszió kóros lelkiállapot, lelki betegség. Egyik eleme a mély bánat. Hozzátar­tozik még a kedvetlenség, erőtlenség, fára­dékonyság, indítékhiány, belső feszültség, szorongásérzés. Társulhat hozzá étvágytalanság, alvászavar, székrekedés. Tartós depresszió esetén elhúzódó gyászreakcióról is beszélhetünk, ez némelykor évekig is megfigyelhető. A súlyos tárgyvesztés legveszélyesebb következménye lehet az a teljes elkeseredettség és kilátástalanságérzés, mely öngyilkosságba is torkollhat. A veszteségélményt, és így a depressziót, sú­lyosbítja a társaság és az elfoglaltság hiánya. Eny­híti viszont, ha a veszteséget elszenvedő személy­nek maradt valakije, vagyis ha sokrétű emberi kapcsolatokkal (ezt is így mondjuk a lélektanban: tárgykapcsolatokkal) rendelkezik. A munkában, hivatásban, hobbiban is találhat az ember olyan vigasztalást, mely a veszteségeit bizonyos fokig pótolni képes. Aktívan keresni kell a kapaszkodót, mely nem en­ged teljesen belesüppedni a bánat és lemondás mély kútjába. Örök körforgás egyébként minden ember életében az, hogy elveszíti régi „tárgyait”, majd ezek helyébe újakat keres és talál. Dr. Ignácz Piroska Holnaptól Debrecenben nyomják az Eszak-Magyarországot Utoljára indult tegnap este az Észak kinyomtatásával a rotációsgép Fotók: Laczó József Miskolc (ÉM-NJ) - Végefeié járunk annak az átalakulási folyamatnak, amelyik a szerkesztőségi munkától a lap kinyomtatásáig az újságkészítés valamennyi fázisát érintette. Mint olvasóink ezzel korábban már több­ször is találkozhattak, elsőként a hagyományos szerkesztőségi tevé­kenységet érintették a változások. Fokozatosan eltűntek, szekrények polcaira kerültek a jó öreg írógépek. Ezek szerepét modern szövegszer­kesztők, számítógépek vették át, kézi­ratok már csak a külső szerzőktől kerülnek hozzánk. Persze, hogy volt bennünk egy jó adag idegenkedés, óvatosság, s talán még félelem is, de mindez már a tegnapé. Mogyorósi Ferenc a laptördelők elismert vezetője Gépre került az oldalak kialakítása is, megszűnt a nyomdai ólomsorok ka­tonás rendbe állítása, hagyományosan szakszerű rendezése. Helyette a majd mindent tudó elektronika segít­ségével, olvasóink számára is új szisztéma vált uralkodóvá, talán las­san már megszokottá is. Miskolc (ÉM - F.B.) - Hosszú év­tizedes tapasztalat mondatja velem, hogy egy újság külleme, megjelenése döntően a nyomdászok „hozzáál­lásától”, munkájától (is) filgg. A zsurnaliszta gondolatvilágából kipattanó ötlet, sztori, papírra vetésével elindul a művelet, s kézról- kézre vándorolva ölt testet, míg eljut az olvasóhoz. A technikai rész a szerkesztő asztalán kezdődik, s folytatódik a nyomdában, a szedőknél, a tördelőknél, a korrek­toroknál, a nyomdai fotóüzemben, a gépmesternél s végül az expedí­cióban. S ahol eldől a küllem, az a tördelők hozzáértésén, szakmai rutinján áll vagy bukik. A tükröt el lehet számolni - bizony nagyon sokszor -, de a tepsibe be­Capa Canaveral (M'FI) - Piciny, de veszélyes bolygóközi anyagrészt kel­lett kikerülnie a Discovery amerikai űrrepülőgépnek kedden, egy nappal tervezett hazatérése előtt. A tárgy olyan kicsi - mindössze tíz centiméter átmérőjű - volt, hogy az Egyesült Államok űrhajózási köz­pontjában nem is tudták meg­határozni eredetét. Csekély mérete ellenére a közel 28 000 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó törmelékdarab becsapódásával komoly károkat okozhatott volna az űrrepülőgépben. Az AP jelentése szerint megközelítő­Tegnap utoljára készült Miskolcon a Borsodi Nyomda gépein az Észak- Magyarország, mert időközben elkészült az FVD-érdekeltségű lapok, kerülő, kiszedett anyagoknál ezt már egyszerűen nem szabad! És ennél a műveletnél a borsodi nyomdászok bizton büszkélkedhetnek. A tizen-egynehány éves gyakorlat alatt hétről-hétre sok nyomdásszal ho­zott össze jósorsom, akik minden esetben segítőkészek voltak, ötletet, újszerűséget vittek az újság kül­lemébe, és soha nem ismertek lehetet­lent. Az ólombetűktől megfeketedett kezek ha kellett, fürgén átcsoportosították a papírra vetett elképzeléseket. Boszorkányos ügyességgel választot­ták el egymástól a flekkeket, hasábokat, oldalakat. S ez az egyiittlét, együttdolgozás ő- szintc barátsághoz vezetett. Tisztelve egymást, a szakmát, bábáskodtunk az olvasók megnyeréséért. Georges Lancelin francia üzletember saját Photon típusú szovjet űrkabin­ja mellett Fotó: AP a Kelet-Magyarország, a Hajdú-Bihar megyeiek lapja, a Napló és az Eszak- Magyarország korszerű, közös, nagyteljesítményű nyomdája Debre­Az íráskészítés és a kinyomtatott sorok megjelenítése megváltozott. Az újságíró félrelolta recsegő, kat­togó írógépét, s a technikai ha­ladásának köszönhetően a kéziratpa­pírok és javítófesték helyett okos, mindent tudó képernyőre billentyűzi mondandóját. Az öreg, matuzsálem korú linó ólom- betűszedő gépek helyett egyre na­gyobb számú fényszedők lépnek be a műveleti sorba. Csak az. ólomkatonák azok a tördelők maradnak vártán, akik ólommal dol­gozva, katonás rendben teszik ugyanazt, amit eddigi életpályájukon naponta, hetente. Kicsit szomorú és derűs is vagyok. Szomorú a válásért, az együttdolgo­zásért, a közös örömért és derűs, mert az új technika varázsa lenyűgöz. leg 7000 kis méretű objektum ke­ring Föld körüli pályán. Ezek többsége hulladék: régebben kilőtt rakéta, nem működő műhold vagy felrobbant hordozórakéta-elem. Az utóbbi harminc évben, amióta amerikai kozmonauták járnak az űr­ben, eddig összesen három alkalom­mal voltak kénytelenek űrre­pülőgépek pályamódosítást végrehaj­tani veszélyes „űrszemét” miatt. Mindhárom eset az utóbbi egy évben fordult elő. Az előző két esetben sikerült azonosí­tani az űrben száguldó tárgyakat: szovjet eredetű rakétamaradványok volttik. cenben. Ez az üzem nem kevesebbet vállal magára, mint, hogy naponta ne­gyedmillió példányszámban állítja elő a három szomszédos megye napilap­jait. Minderre a megváltozott piaci, tulaj­donosi viszonyok késztették a három újság gazdáját túl az egyszerű gaz­daságossági számításokon alapuló előnyökön. Holnaptól tehát Debrecenben készül az Eszak-Magyarország, onnan kerül majd vissza olvasóinkhoz Borsod- Abaúj-Zemplén városaiba, falvaiba, a legkisebb településekre is. Egyúttal lezárul egy szakasz a lap­készítés történetében, ami a Borsodi Nyomdához kapcsolta mindennap­Montírozók az esti hajrában jainkat. Az együttmunkálkodás ered­ményét olvasóink naponta láthatták, s hogy minél színvonalasabb újságol adhassunk Önöknek, azért sokszor folytattunk kemény vitákat, ám azok a napi örömök, gondok, bajok sod­rában mindig feloldódtak. Tudományos kishírek Mikromotor Japánból A mikroelektronika lélegzetelállító iramban csökkenti a félvezető-chipek elemeinek méreteit, s valami hason­ló folyamat megy végbe a mikromechanikában is. Példa erre a Toshiba vállalatnál kifejlesztett 0,8 mm átmérőjű elektromágneses motor. Finom drótszálból csévélt mágneses tekercseinek átmérője 0,25 mm. Ezt a motort többek között az elzáródon erek megnyitását végző kis marógépek meghajtására lehet majd felhasználni. A világ legrégibb sírja A Kármelhegy egyik barlangjában egy temetkezőhelyen már a harmin­cas években egy neandervölgyi nő csontvázára bukkantak, amelynek ko­rát a legújabb kormeghatározás sze­rint 160.000 évnél régebbire teszik. A barlangban talált egyéb leletekből megállapítható, hogy az itt élő neandervölgyi emberek már 300.000 évvel ezelőtt fejlett szociális rendet alakítottak ki. A barlangban megha­tározott helye volt a különböző te­vékenységeknek, például a főzésnek, szerszámok készítésének. A legnagyobb ágyú A kaliforniai Lawrence Livermore Laboratóriumban a közeljövőben új­fajta ágyút fognak kipróbálni, amely- lyel később hasznos terhet lehet majd a világűrbe juttatni. Az ágyú nem robbanóanyaggal, hanem össze­nyomott hidrogén kitágulásával kata­pultálja lövedékét, a hasznos terhet. Egy hengerben a dugattyú egyik ol­dalán hidrogén, a másikon metán és levegő elegye van. Meggyújtáskor az elégő és kitáguló gázelegy 4100 at­moszférára nyomja össze a hidrogént. Ekkor megnyitják az ágyúcsőhöz vezető szelepet a hidrogén kiáramlik, és a hasznos terhet másodpercenkén­ti 4 kilométeres sebességre gyorsítja. Ólomkatonák A Discovery lavírozni kényszerült Szovjet törmelékkel van tele az űr Szabó László lapüzem vezető a szedőgép mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom