Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

1992. November 5., Csütörtök Szólástér ÉSZAK-Magyarország 13 A PDSZ felhívása A Pedagógusok Demokratikus Szak- szervezete aláírásgyűjtést kezde­ményezett. A B.-A.-Z. és Heves me­gyei Regionális Iroda ehhez csatlako­zott. Az aláírásokat a két megyében gyűjtjük. Arra kérjük a képviselőin­ket, szervezőinket, hogy az Aláíró íve­ket minél hamarabb juttassák vissza vagy Budapestre, vagy az itteni PDSZ Irodánkba: 3530 Miskolc, Mindszent tér 3. sz. B/205. szoba. Tel/Fax.: 348- 111. A közoktatásban dolgozó mun­kavállalók csatlakozását várjuk. Aláírásokat a PDSZ Irodában is gyűjtünk minden nap 9-16 óra között. Jelentős számú aláírás már ön­magában is befolyásolja a parlamenti tárgyalásokat, és feleslegessé teheti magát a sztrájkot. Hiszen a több mint százezer aláírás jelentős politikai erőt képvisel. Előre is köszönjük azoknak a csatlakozását, akik az alábbi 4 pont­tal egyetértenek és kezdeménye­zésünkben támogatnak minket. Nyilatkozat Alulírott a közoktatásban dolgozó munkavállalók egyetértünk az alábbi négy ponttal. I. Felkérjük a Magyar Köztársaság Kormányát, hogy az érdekképvisele­tekkel való tárgyalások után az 1993. évi költségvetés benyújtott tervezeté­nek módosításával tegyen javaslatot a közoktatási feladatok ellátásának hiányzó garanciáira. II. Felszólítjuk a parlamenti pártokat, legyenek azok ellenzéki vagy kor­mányzati pozícióban, hogy választási programjuknak megfelelően alakítsák ki a közoktatás működőképességét és fejlesztését biztosító költségvetési ja­vaslataikat. III. Kérjük a Magyar Köztársaság Or­szággyűlését, hogy tűzze napirendjére és vitassa meg annak kérdését, hogy az 1993. évi költségvetés tervezete alapján garantált-e a közoktatási fela­datok ellátása. IV. Amennyiben az 1993. évi költség- vetés vitája során a közoktatás műkö­dő-képességét is garantáló javaslatok felhatalmazzuk a Pedagógusok De­mokratikus Szakszervezetét, hogy végső eszközként a többi érintett szakszervezettel közösen vagy önál­lóan sztrájkot szervezzen. PDSZ Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Borsod - Heves megye „Mondvacsinált okok nem kényszeríthetnek!”- polgármesteri válasz a FIDESZ-frakció vezetőjének ­A kölcsönös vádaskodások, a nyílt le­velek és a sárdobálás korában egy nagyváros polgármesterének többszö­rösen meg kell gondolnia, hogy mit te­gyen egy olyan terjedelmes cikk kap­csán, mint amilyet Juga György frak­cióvezető jelentetett meg a lap november 3-i számában, a 12. oldalon. Ha nem vájaszol, akkor az olvasóban jog-gal támadhat az az érzés, hogy a vádak igazak, cáfolhatatlanok, tehát le kell vonnia a konzekvenciákat. Ha pedig hosszasan magyarázza a bizo­nyítványt válasza kapcsán, könnyen válhat olyanná, mint maga a vádas­kodó - semmitmondónak minősítik. Rövid leszek tehát: 1. A koalíciós partnerek közül éppen a FIDESZ-től kaptam a legkevesebb támogatást a megválasztásomtól szá­mított 2 év során. Soraikból kerültek ki. a közgyűlés notórius távollévői, ugyanakkor a szociális ágazatban több lehetőséget is kaptak a FIDESZ-frak­ció tagjai az intézményhálózat de­mokratikus működésének elősegítése érdekében. 2. Elfogadtam a koalíció döntését a 3 alpolgármesteri funkció létreho­zásáról és a javasolt személyekről. Menet közben a mentalitás- és ké­pességbeli különbségek miatt gond­jaink ezen a téren jelentkeztek, és a legnagyobb fogyasztói területen a hu­mán szférában (oktatás, kultúra, egészségügy, szociálpolitika) számta­lan feszültséget okoztak. 3. A városházán a polgármesteri hiva­talon belül csak keveseknek van félni­valójuk. Pontosan azoknak, akik nem ismerik a munkakezdés pontosságát, nem vállalják saját tetteik fele­lősségét, nem tisztelik az állampolgárt és igyekeznek másra mutogatni. Ami­kor személyesen (a munkáltató jogán) jártam el ügyükben, érdekes módon védőik a hivatalon belülről verbu­válódtak. Tudom népszerűséget így is lehet szerezni, vagy éppen elveszíteni. 4. A korrekt piaci magatartásról csak annyit, hogy a hivatal egy évben kb 500 versenypályázatot ír ki, és ver­senyeztet meg. Adott esetten viszont a sürgősség miatt elmaradhat a pályáztatás, de ezek száma éves szin­ten nem érte, éri el a 10-et. Nem pá­lyáztattuk meg (az alpolgármesterek­kel egyetértésben) az Ómassa, Bükkszentlászló, Martintelep víz- szennyvízépítésének tervezetét, mert határidőre nem tudtunk volna a köz­ponti céltámogatásra a pályázatot be­nyújtani, így viszont jelentős városi pénz takarítható meg a kivitelezés so­rán. Tény és hiba, nem pályáztattuk meg a helyi FIDESZ Kossuth utcai új irodáját, melyet az előírások szerint meg kellett volna tenni. Ezért elnézést kell kérnem a város polgáraitól. 5. A közgyűlés Szervezeti és Mű­ködési Szabályzatának módosítása egy olvasatban a közgyűlés elé került, de mint 2/3-os rendeletet a közgyűlés átdolgozásra visszaadta. Egy ilyen előterjesztés tartalmazhat más, eddigi­től eltérő javaslatot, nem biztos, hogy a helyi FIDESZ által megfogalmazott hátsó gondolatokra építve, hanem a működőképesség elősegítését alátá­masztandó. 6. A legutóbbi közgyűlésen napirend­ről levett, illetve kétfordulósság vált előterjesztésekről (számuk 6) meg kell jegyeznem, hogy a fő- és számo­zott napirendeknek mindössze 20 szá­zalékát teszi ki. Közöttük 2 sürgősségi indítványt és 2 rendelet is szerepel. Utóbbiak esetében pedig termé­szetesnek tartam, hogy a közgyűlésen elhangzott észrevételek és haszno­sítható módosító indítványok új, át­dolgozott anyagban öltsenek testet. Amennyiben a Hivatal csupa tökéletes anyagokat gyártana, a képviselőtes­tület szerepköre, csak szavazásra kor­látozódna. A demokrácia kiterjesz­tése érdekében netán előbbinek van helye. 7. A közgyűlésnek csak harmadik ne­kifutásra sikerült jegyzőt választania csaknem fél esztendő késéssel. A számtalan új feladat és az ellent­mondásos törvényi szabályozás a hi­vatali struktúra teljes átalakítását tette szükségessé, ugyanakkor érintetlenül hagyta az ágazatokat irányító alpol­gármesteri rendszert. Utóbbihoz a koalíció megléte miatt nem lehetett hozzányúlni. Márpedig a Szervezeti és Működési Szabályzat módosítását ezzel kellene elkezdeni. 8. Soha nem mondtam, hogy a peda­gógusoknak (sőt a közalkalmazottak­nak) nem jár a 13 havi bér. A törvény azt mondja, hogy a 13. havi bér jár. A kérdés csak az lehet ki fi­zesse azt. A város feszített költség- vetése mellett, csökkenő bevételek­ből, felduzzadt intézményhálózat meglétekor a forrását melyik párt, frakcióvezető, képviselő jelölte meg úgy, hogy ne kelljen iskolákat bezárni, fűtési díjat emelni, egyházi ingat­lanokat visszaadni, munkanélkülieket és szegényeket támogatni. Szerintem az biztosítsa a forrást aki a törvényt alkotta. Ezt mondtam. 9. A diósgyőri uszoda ma is nyitva áll a nagyközönség és az úszók előtt. Egykori megépítéséről, telepítéséről és tájolásáról aligha tehet a mai polgármester. De az üzemeltető, a Víz-művek Vállalat ráfizetését, az igénybevevők rendkívül alacsony számából adódóan az adófizető állam­polgárnak kell viselnie. A FIDESZ-frakció robbantott. Tette mindezt a koalíciós partnerek (MDF, KDNP) megkérdezése nélkül, elő­zetes tárgyalások mellőzésével. Ak­kor, amikor az ominózus SZMSZ fe­lülvizsgálata folyik, amikor a jövő évi költségvetés előkészítésén fárado­zunk, rendeleteinket felülvizsgáljuk (legtöbbször 2 olvasatban), fontos ha­tározatokat hozunk úgy, hogy a napi ügyintézés sem szenvedhet csorbát. Nem élünk jóléti társadalomban. A polgármester persze szeretne népsze­rűségben fürdeni, csupa olyan intéz­kedést tenni, ami legalábbis a többség javát szolgálja. Sajnos, a legtöbb pol­gármesterhez hasonlóan az ellen­kezőjére van kárhoztatva, mert előbb­re valónak érzi a tömegek ügyét bizo­nyos réteg önös érdekénél, néhány hangadó (nem mértékadó) személyes ambíciójánál és a politikai manipulá­ció szólamainál. Csoba Tamás Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere Kulákkatonák - (Állj! Vagy eláslak! 2.) DR. CSONKARÉTI KÁROLY A kulákok és egyéb megbízhatatlanok részére 1951-ben létrehozott munkaszolgálat bevált, mert a fiúk ke­ményen dolgoztak, hiszen nem tehet­tek mást. Ezért - írja a Honvéd­vezérkar Szervezési Osztálya 1951. december 8-i előterjesztése -, „szük­ségesnek látszik a hadtáp (iryjnkaszol- gálatos) egységek állandósítása és szervezetük ideiglenes lerögzítése, mivel a jelenlegi állapot nem biztosít­ja sem az összes politikailag meg­bízhatatlan osztályozású személy be­hívását, sem ezek munkaerejének leg­jobb felhasználását... A fentiek alapján javasoljuk egy ál­landó jellegű Építő Dandár felál­lítását... Megszervezésének részleteire az aláb­bi javaslatot tesszük: a hadtáp (munkaszolgálatos) egységekhez a mindenkori sorköteles politikailag megbízhatatlanok kerülnének be­hívásra, amely biztosítaná minden évben a politikailag megbízhatatlan sorkötelesek szervezett foglalkoz­tatását,... (akik) csak fegyver nélküli kiképzést kaphatnak/’ Az előter­jesztés javasolta még három fegyel­mező zászlóalj felállítását is, amelyek az 1. számú Építő Dandár alárendelt­ségébe tartoznak „Különleges Munkás Zászlóalj” elnevezéssel. Az 1. Építő Dandár felállításáról szóló rendeletét Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter december 13- án írta alá. Az 1952. január 1-jével felállított 1. Építő Dandár parancs­nokává Kovács Miklós alezredest, törzsparancsnokává Gencsy Vince alezredest nevezték ki. A Dandárt a Hadtápszolgálat-főnökség alárendelt­ségébe helyezték, amelynek Janza Károly vezérőrnagy (később altábor­nagy) volt a parancsnoka. A Nyíregyháza-Záhony székhelyű zászlóaljból (pf. 3210), valamint a Kiskőrös (pf. 7328) és Esztergom (pf. 3229) székhelyű századokból alakították ki a három fegyelmező Különleges Munkás Zászlóaljat, ter­mészetesen a politikailag meg­bízhatatlan „c” osztályozásúakból. A bánásmód itt fokozottan durvább, a munka keményebb volt, mint a többi ún. építő és segédmunkás zás­zlóaljnál. (Ide kerültek még a katonai bíróságok által 2 évi, vagy annál rövidebb tartalmú szabadságvesztésre ítéltek. Számuk elenyésző volt.) „Nem tudtuk, mi vár ránk holnap” A munkaidőt a szükség határozta meg. Ez, különösen az első években, szó szerint látástól vakulásig, azaz pirka­dattól a sötétség beálltáig tartott. Akik nappal az építkezésen dolgoztak, azokra hárult az éjszaka befutó va­gonok kirakása, majd hajnalban ismét a laktanya vagy repülőtér építése. Vagonok periig szünet nélkül érkez­tek. Irdatlan mennyiségű cementet kellett vállon tezsákolni, téglát ki­rakni, betongerendát cipelni felsebzett vállakon, vérző tenyerekben. A nappal érkező építkezési anyagokat természetesen az éjszakások rakták ki. Amint azt Tóth József rímbe szedte: „Dolgoztunk éjjel-nappal, fagyba szélben. Reménnyel nem volt tele szívünk. Nem tudtuk, mi vár ránk holnap, I alán Szibériába kerülünk? Rongyos ruhában jártunk megalázva. Szétrombolták zsenge életünk. Titokban bíztunk a hazatérésben, Hogy még szabadok lehetünk." Hatalay Géza jól emlékszik rá, hogy többször kellett tizenkét órás műszak után, pihenés nélkül újabb tizenkét órán át betongerendát kirakni a szol­noki teherpályaudvaron, azután egye­nesen vissza az építkezésre, újabb műszakra, ami 36 órai munka egy­huzamban. Kondás Miklós Esztergomban tiszti lakások építésén és a kanonokházak átalakításán dolgozott. „Általában - mondja -, az egész napos munka befe­jeztével, 3 kilométeres gyaloglás után, sötétedésig talicskáztuk a terméskövet egy dunai uszályból úgy, hogy a par­tig egyetlen 7 méter hosszú, víz felett ringó pallón vezetett az út. Hetekig csináltuk és mindig tele az éjszaká­ba.” Néhány zászlóaljnál kitalálták, hogy a valamiért beteg munkaszolgálatos se egye hiába a dolgozó nép kenyerét, hanem álljon a kapuban őrségen vagy legyen napos. Természetesen fegyver nélkül. Csak bottal vagy ásóval. És a fiúk hamar kitalálták, mit kell az arra járó­nak éjszaka kiáltani: „Állj! Vagy elás­lak!”. Ixgalább lehetett valamin nevetni és a tiszteket nevetségessé tenni. Hal csille bazalt, fejenként A megfeszített munka mellett az el­látás, különösen 1953-ig, rendkívül gyenge volt. Silány és kevés. Az em­berek kifejezetten éheztek. Egy végsőkig kiéhezett fiú civil kőműves­sel becscmpésztetctt magának egy kiló kenyeret és éjszaka bcfalla. Kórházba kellett vinni. Mások éjszaka kiszöktek a mezőre és marharépával laktak jól. „Uzsabányán az volt a rend -, emlékezik vissza dr. Hasznos Mik­lós -, hogy reggel kaptunk egy csajka brómozott feketekávét s hozzá vala­mennyi kenyeret. Ezután kivonultunk a munkahelyre, ahol addig dolgoztunk étlen-szomjan, amíg a normát nem tel­jesítettük, azaz a fejenként hat csil­lényi bazaltkövet ki nem termeltük. Csak ezután vonulhattunk te, rend­szerint késő este, s kaptunk vacsorát.” Különösen a falusiak viselték ke­servesen az éhezést. A munkaszolgálatosokat sűrűn ve­zényelték egyik építkezésről a má­sikra. Egyrészt, hogy ne alakulhas­sanak ki baráti társaságok, másrészt, mert hol itt, hol ott volt szükség munkaerejükre. Mindezt Lucfalvy Vilmos pályafutása is példázza, aki 1952. február 18-án vonult te Kecskemétre. Itt májusig kórházépítkezésen dolgo­zott, Ercsiben júliusig lődombot épített. Innen Dunapentelére (Sztálin- városba) került, ahol augusztus végéig laktanyaépítkezésen volt. Szeptem­ber-októberben Budakeszin a híradó laktanyát építette, majd novembertől 1953 júniusáig a budapesti, Honvéd utcai HM építkezésen és tiszti lakások építésén hordta a maltert és a téglát. Innen időnként kihelyezték a Te- nyészállat-vásártelepre, a Dandár ru­házati raktárába, vagy a Honvéd Térképészeti Intézet tatarozására. 1953 júliusát-augusztusát Uzsabá­nyán, a bazaltbányában, a fegyelmező századnál, a szeptembert és októbert Szentkirályszabadján, szovjet repü­lőtér építésén töltötte. Novemberben ismét Budapestre helyezték, majd Monokra került, ahol egy vízvezeték árkot kellett betemet­ni. 1954 januárjában Ivádra vezé­nyelték, ahol a pétervásárai tüzérlak­tanya lőszerraktárának kerítését csinálták. Márciustól április végéig a Fiastyúk utcai lakótelep építkezésén dolgozott Budapesten, leszereléséig. Következik: Rákosi bérbe adott rabszolgái Mi lett volna jobb B.-A.-Z. megye egész területén környe­zetszennyezés, vagy Szikszón egy-két esetben bűzhatás? A szikszói Önkormányzat és egyes szélsőséges elemek elfelejtették, hogy az ÁTEV szikszói üzemének rekonstrukciója előtt milyen volt a bűzhatás Szikszón és milyen most. össze sem lehet hasonlítani a két időszakot. Nem tagadjuk, hogy az ez évi rendkívüli forró nyárban nem volt egy-két esetten bűzhatás, ha a széljárás olyan volt, de ettől még senki sem kapott fertőzést, nem volt járványveszély e miatt Szik­szón. Vagy talán jobb lett volna, ha nem szállítjuk te az élelmiszeriparban keletkezett emberi fogyasztásra alkalmatlan melléktermékeket és a falvakban, vá­rosokban elhullott állati tetemeket és hagytuk vol­na tovább szennyezni az amúgy is már nagyon szennyezett környezetünket. Ezért nem tudjuk elfogadni a szikszói úriember nyílt levelében megfogalmazottakat. Egyébként 1992. november 3-án Szikszó város képviselő testületé rendkívüli ülést tartott, ahol a fő napiren­di pont a környezetvédelem, s ezen belül az ÁTEV környezeti hatása volt. Nem titkoljuk a nyílt levél után, hogy a képviselőtestületi ülés és a nyílt levél között össze­függést látunk. Ha a nyílt képviselőtestületi ülésen résztvevők számára hagyatkozunk, akkor elmondhatjuk, hogy az ÁTEV dolgozói közül 9 fő, míg a város lakosai közül 5 fő volt jelen. Nehéz helyzetben van az üzem kollektívája, mivel a privatizációs folyamat már egy éve húzódik. Azon voltunk és vagyunk, hogy a bűzhatást megszüntessük. Az átalakulás után átmeneti idő szükséges ahhoz, hogy a szerkezetváltás megtörténjen, ezért kérjük Szikszó város polgárainak türelmét, támogatását és megértését. az ÁTEV szikszói üzem kollektívája Leparáztam Töredelmesen bevallom, amikor kórházban voltam, mint beteg, természetesen, én is leparáz­tam sok más betegtársamhoz hasonlóan. Naná, hogy le! Mert úgy van az kérem, hogy amikor az ember jól beijed és az a bizonyos zabszem se férne abba a bi­zonyos lyukba, hát bizony akkor minden különösebb gondolkodás nélkül leparázik szépen. És akkor még ő van meghatva. Bizony. Mert a világ ilyen. Az ember vagy leparázik gyönyörűen, vagy pedig imádkozik egy jót. Persze, a kettő együtt hatásos igazán. Föltéve, ha eleget adtam orvosomnak és ha eleget imádkoztam Istenemhez. A betegek egy része - nagyobb része - ad az or­vosoknak, egy másik - sokkal kisebb része - pedig nem ad, Isten irgalmazzon nekik, szegényeknek! Az orvosok között van, aki elfogadja - itt ez van többségben - és akad, igaz csak elvétve, szinte csak kivételként mintegy erősítendő a szabályt, aki nem fogadja el. Az élhetetlenje! Persze, sokszor csak azért nem fogadja el, mert meg sem sértik vele, de ilyen aztán igen-igen ritkán fordul csak elő. A hálapénzt elfogadó orvosok sem gyömöszöl- hetők bele egy zsákba. Igen sokféleképpen lehet ám elfogadni! Például: van, aki kiköveteli magának, van aki szolidabb, csak kéri. A még szerényebb csak elvárja, de van, aki csak számít rá. Van, ki illedelmesen elfogadja, kö­szönöm szépen. Van aki irulva-pirulva, miközben úgy érzi magát, mint a szűzlány, akinek először nyúlnak a szoknyája alá. Van orvos, akire úgy kell rátukmálni a hálapénzt erőszakkal, lekötözni kezét-lábát, hogy zsebébe csúsztathassuk hálánk bankjegyeit. Tudok olyan orvosról is, akivel szemben cselhez kell folyamod­ni. Azok között, akik így vagy úgy, elfogadják végül is a hálapénzt, kétféle alaptípust különböztet­hetünk meg: aki megérdemli és aki nem érdemli meg.Na már most! Az igazi nyilván az volna, ha csak olyan orvos lenne, aki megérdemli, ellenben nem fogadja el és csak olyan beteg, aki tudna ad­ni, de csak elvből nem ad, ha nem ad, orvosát meg ne sértse, mert azt nem venné a szívére. Am ha nem adnak és nem kapnak, az már kívül es­ne a paraszolvencia terrénumán, a valóságon és mint nem létező, szóba sem hozható, csak mint föltételezés. Ezzel szemben a szomorú igazság az, hogy például én is az első adandó alkalommal leparáztam. Hogy megérdemclte-e az illető, föl se merült tennem, mint ahogyan az imádkozó hívő sem gondol fo­hásza gyakorlati hasznára. Fecske Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom