Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-16 / 270. szám

1992. November l6., Hétfő Borsod Tájain ESZAK-Magyarország 5 Köszöntik a körömi öregeket Köröm (ÉM) - Bensőséges hangulatú ünnepségre készülnek ezekben a na­pokban Körömben. A jövő hét végére meghívást kapnak az önkormányzat­tól a faluban élő idős emberek, őket szeretnék köszönteni. Az öregek nap­ja november 20-án, pénteken délután 1 órakor kezdődik a polgármesteri hi­vatal nagytermében. Nem csak köszöntő szavak hangzanak majd el e találkozón. A lehetőségek­hez mérten egy kis anyagi támogatást is juttatnak a téli napokra a község idős lakosainak, s ezt az ünnepségen adják majd át. Híre kelt már annak is a faluban, hogy színházat is láthatnak ezen a délután az öregek. Az önkormányzat ajándék­nak szánja a Miskolci Nemzeti Szín­ház művészeinek produkcióját is: ez alkalommal Körömben mutatják be Huszka - Martos: Lili bárónő című operettjét. Omnibuszos szilveszter Miskolc (ÉM) - Az idei őszön 12 ol­vasónk - idegenforgalmi rejtvénypá­lyázatunk nyertesei - az Omnibusz Utazási Iroda segítségével külföldre utazhat. Hová akarnak utazni az em­berek? - kérdeztük Mogyoróssy Má­riát, a miskolci területi iroda vezetőjét.- Mindenkinek találunk valamilyen vonzó utat. Ezek a nyeremények nem túl nagyok, de van, aki ráfizet, s akkor már egy komolyabb útra is benevez­het. Tudunk kínálni például római szilveszterezést is... Ráadásul az autó­busz Miskolcról viszi utasainkat, s vissza is hozza őket Miskolcra.- Akadnak a mai világban olyanok, akik Rómában akarnak szilveszte­rezni?- Nem is kevesen. Egyébként a mi irodánk olyan, például amerikai irodákkal áll kapcsolatban, hogy egy 9 napos New York-i utat is vonzóvá tudunk tenni árainkkal. Vagy például egy afrikai, kenyai utat. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének olcsó bevásárló útjaink, vagy városlátogató, illetve a most következő téli szezonban igen ked­vezményes osztrák, olasz síútjaink.- Sokan már leírták a bevásárló utakat...- Lehet, hogy leépülnek majd a prog­ramajánlatokból, de most még népsze­rűek. Jön a karácsonyi ünnepi vásár, s bizony szép számmal vállalkoznak rá utasok, hogy eljönnek Bécsbe, Münchenbe, Tarvisióba, Trisztbe, vagy éppen Nagyváradra bevásárolni. Az igazság az, hogy ezekre az utakra nem csupán a kispénzűek jelentkez­nek. Nem mondom, hogy aki az Om­nibusszal Miami Beachban fog szil­veszterezni, szívesen vállal egy fá­rasztó autóbuszos bevásárló utat, de az sem kizárt, hogy így csinál pénzt ma­gának valaki a drágább úthoz.- Hová utazna most legszívesebben Mogyoróssy Mária?- Talán a Kanári szigetekre, hiszen ott most is jó meleg és sok napfény van. Január 9-én indul egy miskolci cso­port oda két hétre, nem mondom, szívesen elmennék velük, ha nem fog­lalná le minden időmet az iroda... Mentettek, segítettek Miskolc (ÉM) - A megye tűzoltóit ez év október végéig 2574 esetben riasz­tották. Tűzkárokhoz 2414 alkalommal vonultak ki, s további 160 esetben végeztek közúti mentést és egyéb kár­mentési feladatokat. Ez idő alatt a bekövetkezett események mérlege: ti­zenhárom halott és 24 kisebb-na- gyobb sérülés volt. Dédestapolcsiinyi költségvetés Dédestapolcsány (EM) - Megkezd­ték az 1993-as esztendőre szóló költ­ségvetés kidolgozását Dédcstapol- csányban. Az önkormányzat az idei, 1992-cs évi fejlesztéseket figyelembe véve jó évet zárhat. Jövőre körülbelül négymillió forint körüli beinvesztál­ható összeggel számolhatnak, ami az inflációt tekintve romló arányokat jelez a település számára. Megtépázott madarak Az Aerocaritas exodusa Nyújtsd a kezed, hogy segíthessek Fotó: Fekete Béla Miskolc (ÉM-F.B.) - Másfél éve települt a miskolci repülőtérre az Ae­rocaritas HA-BCG lajstromjelű MI-2 típusú helikoptere, de napjainkban már hűlt helye. Elszállt, mint egy lég­buborék. A megalakulást követően a tévének és néhány sajtóorgánumnak köszönhetően, számos alkalommal „vállaltak” közszereplést, ami arra irányult, hogy bizonyítsa létjogosult­ságát. A hirtelen távozás okáról Ko- zenkay Jenőt, az Aerocaritas elnökét kérdeztük.- Az elmúlt év június 18-án települt Miskolcra egyik gépünk, de jelenleg a tököli repülőtéren várakozik, a téli üzemmódra való átállítás miatt.- Milyen mérleg vonható meg a mis­kolci tartózkodásról?- A gép egy év alatt 128 esetben haj­tott végre baleseti bevetést és 42 eset­ben végzett kórház-kórház közötti szállítást térítésmentesen.- Ezekért az utakért senki nem fize­tett?- Sem a társadalombiztosítás, sem az állami mentőszolgálat nem járult hozzá költségeink fedezéséhez. Az OMSZ Borsod megyei szervezetével kötött szerződés ezt nem teszi lehe­tővé. Ugyanakkor a Dunántúlon ma­gánkézben lévő mentőhelikoptereket támogat a TB, az OMSZ segédletével. Természetesen mi is kapunk anyagi hozzájárulást önkormányzatoktól, jo­gi személyektől, OTP fiókoktól és diákoktól. Ez 1991 és 1992-ben 3 mil­lió 789 ezer forint volt.- Ez elég?- A mentőhelikopter éves működésé­hez 18-22 millió szükséges. Ezt úgy tudtuk fedezni, hogy leállítottuk az országúti földi mentést és az ország területén összegyűjtött pénzt Borsod, Szolnok és Fejér megyékre koncent­ráltuk. A költségek mérsékelhetők 8- 10 millióra, de ez esetben semmi re­mény arra,hogy öt-hat év múlva új gé­peket vásároljunk. Egy mai nyugat­európai típus ára 250-300 millió forint (!). Sajnos, az OMSZ Borsod megyei főorvosa nagyon drágának tartja tevé­kenységünket és más lehetőségeket keres. Információnk szerint az ukrá­nokkal kíván dolláros szerződést köl­ni. Lehet, hogy ez olcsóbbnak ígérke­zik, de nem marad tartalék újabb gé­pek beszerzésére, amelyek a nemzeti vagyon részét képeznék. Tudomásom van arról is, hogy az OMSZ hangárá­ban három MI-2-es gép áll, de nem repül. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az OMSZ egyik főorvosa ajánlatot tett a caritas személyi állományának, hogy lépjenek be az ő szervezetükbe, akkor már többről van szó... A közelmúltban az egyik Borsod megyei város önkor­mányzata is leszavazta a caritas támo­gatását, és helyette az ukrán konstruk­ciót részesíti előnyben annak ellenére, hogy ebire a városba háromszor repül­tünk, aminek költsége 200 ezer forint volt. De térítési díjat itt sem kértünk.- Ezek után visszatérnek Borsodba?- Úgy jöttünk el Miskolcról, hogy ál­landó tartózkodási helyünkön kikap­csolták a villanyt és a telefont, mert nem tudtuk a számlákat kiegyenlíteni. Mindezek ellenére vállaltuk, hogy legkésőbb november közepén vissza­települünk. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben talán célravezetőbb lenne, ha a tulajdonlás hiúsága nem csorbí­taná az esélyeket a köz rovására, s he­lyette egyemberként segítsünk a rá­szorulókon. Az OMSZ megyei szervezetének ve­zető-főorvosa dr. Breitenbach Gézá­nak véleménye:- Az Aerocaritas gépe több, mint más­fél évig volt Miskolcon, a két szerve­zet együttműködési szerződése alap­ján. A helikopterhez az egészségügyi felszerelést, a mentéshez szükséges rádiót mi biztosítottuk. Sajnos, jó né­hány esetben a MI-2-es pénzszerzés címén reklám feladatokat hajtott vég­re távol Miskolctól, de ezekről nem értesítettek bennünket. Mindezt tisz­táztuk, a kölcsönös megértés jegyé­ben. Jómagam utólag szereztem tudo­mást arról, hogy eltűnt Miskolcról a helikopter. A caritas erről sem értesí­tett... A személyzet egyik tagja el­mondta, hogy pénzhiány miatt vissza­térésük nem valószínű. Később, egy helyi televíziós adás keretében Ko- zenkay úr kifejtette, a megye részéről 20 millió forint hozzájárulást igényel a gép üzemeltetéséhez. Az OMSZ Szabolcs megyei szervezete Ukraj­nától bérel gépet, aminek pénzügyi ki­hatása évente 4-6 millió forint, füg­gően a repült időtől. Ilyen jellegű fel­vetésemre Kozenkay úrtól a mai napig választ nem kaptam. A miskolci távo­zást követően kollégáimmal azon fá­radozunk, hogy mi is egy ukrán men­tőhelikoptert foglalkoztassunk. Avas-déli „mulatságok” Bánhegyi Gábor Miskolc, Avas, Testvérvárosok útja. Elvileg a béke és nyugalom szigete kellene, hogy legyen, ezt kívánja az optimista alap-hozzáállás. De nem az, mert a 16. szám alatt lakók rácáfolnak az utcanévre. A baj szó szerint a tető alatt rejtőzik, a kilencemeletcs lépcső­ház legfelső szintjén. A két szélső la­kásban élők vágynak a csendre, amit a középső bérlemény tulajdonosaitól és a gyakran megforduló vendégektől csak ritkán kapnak meg. Este tízkor indul a műsor Nagy Lászlóval, a lakóközösség kép­viselőjével a helyszínre beszéljük meg a találkozót. Kint süt a nap, maga az épület sem sejteti, hogy a lépcsőház­ban megfélemlített emberek laknak. A kilencedik emeleten is a csend a ho­nos. Igaz, délelőtt van, és Zámborék szerint hála a magasságosnak, „rossz­kor” jöttem. A lakásban összeülünk körülbelül heten, és rendkívül hálás feladatom van, csak hallgatnom kell.- Általában este tízkor indul a műsor. Nem is annyira itt, a mellettünk lakó Pálnéval van gond, hanem a lányával, meg a hozzácsapódó vendégekkel. A görömbölyi bicskások szelíd, jól szi­tuált úriemberek azokhoz képest, akik itt megfordulnak. Ha beindul a verkli, akkor két-három hétig abba se hagyják. Isznak megál­lás nélkül, annak minden „járuléká­val”. Az állandó ordibálástól, rohan­gálástól nem tudjuk használni a gye­rekszobát. Abban a másfél szobás la­kásban összezsúfolódnak iszonyú so­kan, és egymást érik a veszekedések, verekedések.- Pálnéval nincs semmi baj, ha józan, de ha beiszik, akkor vele sem lehet bírni. Józanul bocsánatot kér a lépcső- házban mindenkitől, meg elpanaszol- ja, hogy nem bír a lányával, nem tud­ja kirakni a lakásból, de ha lenyel egy pár pohárkával, ugyanolyan lesz mint a többiek.- Több lakó már rácsot szerelt a lakása ajtaja elé, mert a betévedő, és többnyi­re ilyenkor jó néhány napig ittrekedő „vendégektől” senki sem érezheti ma­gát biztonságban. Az itt élők többsége nyugdíjas, nemhogy nem tud, de nem is mer a kötekedő garázdákkal szem­beszegülni.- El sem tudja képzelni, mi folyik itt, ha elkezdődik a ramazuri. Pálnénak a lánya még az anyjának is nekimegy, ha éppen ahhoz van kedve. Törnek, zúznak, mindent kidobálnak az abla­kon, a kapunál az üveget már három­szor kellett cserélni, a falakat össze­firkálják, a lépcsőházi virágokat a vendégek elviszik magukkal emlékbe.- Egymást kétszáz forintért képesek véresre verni. Abban a lakásban már gyilkosság is történt, ehhez képest szelíd kis tréfának tetszik, hogy idejön egy nő drága bundában, csontrésze­gen, két férfival az oldalán, és bunda nélkül távozik. Az, hogy lábbal szok­tak kopogtatni az ajtón, szinte jelen­téktelen apróság. Egyszer nagy balhé lesz!- Pálné'tudna hova menni, mert az anyja lakása ott áll üresen, többször meg is ígérte, hogy elköltözik. Hogy miért nem intézkednek a rendőrök? Ha három hétig megy a bál, kijönnek, és két hétig csend van, majd kezdődik minden elölről. Hivatalból fcljelent- getik őket, kapnak valami pénzbünte­tést és marad minden a régiben. Saj­nos, a rendőrök ennél többet nem te­hetnek.- Próbálkoztunk a polgármesteri hiva­talnál is, de az az érzésünk, hogy olt nem tudnak, és nem is akarnak a mi panaszunkkal foglalkozni, lepasszol­ják a labdát a MIK-nek, akik admi­nisztratív úton akarják kezelni az ü- gyet, ami egyet jelent a semmivel. Fel­szólítják Pálnét írásban, hogy változ­tasson a magatartásán, és írnak ne­künk is, hogy mit írtak Pálnénak, és lehet, még azt is hiszik, megoldották a problémát. Közben már a postás fel sem mer jönni a kilencedikre, mi meg ilyen körülmények között kell, hogy éljünk.- Nehéz ilyet kimondani, de egyszer nagy balhé lesz, mert a türelmünk egyre fogy. Ne kerüljön rá sor, de egy­szer a lakók összefognak és kiverik a betolakodókat! Nekem sem könnyű! Pálné kitárja a kissé megviselt, jó né­hány cipő nyomát hordozó ajtót. Leü­lünk, és sorolja a panaszait.- Én is többször el akartam már köl­tözni innen, vagy már azzal is megelé­gedtem volna, ha a lányom elmegy in­nen, de nem tudom kirakni. Nézzen körül a lakásban, a lányom vendégei mindenhol otthagyják a nyomukat! Nekem sem könnyű, el tudom képzel­ni, miként vélekedhetnek a szomszé­dok! Most azonban úgy néz ki, pár na­pon belül el fogok innen menni. Már volt úgy, hogy sikerült volna elcserél­ni a lakást, de a MIK nem engedte, mert tartozom nekik is, meg a Távhő­nek is, de talán most sikerül. Mondtam is a Laci bácsinak, a képviselőnknek, hogy egy aranyos fiatal pár már meg­nézte a lakást, és amint lehet, ideköl­töznek. Akkor talán végre nyugalom és csend lesz, és én is olyan helyre tu­dok költözni, ahol nein zavar többé a lányom. Lefelé menet Nagy László kissé ta- máskodik. Nem nagyon hisz az ígér­getésekben, a nagy fogadkozásokban. Keserűen sorolja ismét a panaszait, mutatja a rácsokat, a liftet, a lépcsóház falát, amit nemrég festettek hatvane­zer forintért. Kilépve a lépcsőházból, végignézek a betonrengetegen. A Testvérvárosok útja 16. szám kívülről semmiben sem különbözik a lakótelep bármelyik lépcsőházától. Kívülről. Támogatás a Mecénás Alapból Miskolc (ÉM-UJ) - Borsod-Abaúj-Zemplén Me- ! gye Közgyűlése az önként vállalt feladatok közé sorolta a testnevelés és a sport regionális támo­gatását. A megyei önkormányzat legutóbbi ülésén ennek szellemében határoztak a képviselők, amikor a Mecénás Alapból újabb milliók átutalását szavaz­ták meg a sport céljaira. A határozat alapján a Megyei Diáksport Tanács másfél millió forintos támogatásra számíthat. Eb­ből az összegből az év végéig lebonyolítandó diák­olimpiák finanszírozására, az 1991/92-es tanév eredményességi értékelésére, a „Jó tanuló - jó sportoló “ verseny díjazásához járul hozzá a me­gyei közgyűlés. A 30 milliós Mecénás Alapból 1992-ben összesen közel 10 milliót fordítottak a megye verseny-, a diák- és a tömegsport támogatásra. Ugyancsak az október végi közgyűlésen döntött úgy a megyei önkormányzat, hogy a Mecénás Alapból 1 millió forintot utalnak át a Borsod-Aba­új-Zemplén Megyei Sportigazgatóság számlájára. Ezt az érintett szervezet a második félévben ren­dezett megyei versenyek támogatására, a szabad­idős rendezvények körzeti sport társulások, szak­emberképzés finanszírozására fordítja. CONSINVEST szakmai nap A KAROSA gyár egyik közismert speciális tűz­oltó gépjárműve, a CAS 32 - T 815-ös típus. Fotó: Laczó József Miskolc (ÉM - NYI) - A közelmúltban Miskol­con a Mindszent téri Nemzetközi Kereskedelmi Központban szakmai napot és sajtótájékoztatót tartott a miskolci székhelyű CONSINVEST - HOLDING Kft. a KAROS A és a NARIMEX cseh cégek magyarországi kizárólagos képviselője. Az 1990-ben alakult miskolci kft.-t Göndör Béla és Csák Gyula cégtulajdonosok mutatták be. El­mondották, elsősorban a tűzoltás-technikára, a gé­pészetre és az élelmiszer ágazatra specializálták üzletüket. Külföldi partnereik között legnagyobb a Cseh- és Szlovák Köztársaság, ahonnan nyolc gyárat kép- _ viselnek Magyarországon kizárólagosan. Ezek legnagyobbika a Policska nevű településen működő KAROSA gyár. Ez Európa egyik legré­gibb, még a múlt században alapított, tűzoltó ko­csikat gyártó vállalkozása. Stanislav Cerveny, a gyár igazgatója elmondotta az újságírók előtt, hogy elsősorban a tartályos tűz­oltóautók gyártására specializálták magukat, ame­lyekből mintegy tízféle típust állítanak elő, legin­kább Tátra alvázakra szerelve. A világ 17 országába szállítanak járműveket és alkatrészeket, legnagyobb kereskedelmi partnerük India, 209 speciális tűzoltó gépjárművel, Magyar- országon eddig nyolc darab járművet tudtak el­adni. Ezeket most már a CONSINVEST Kft. szervizeli, javítja, látja el alkatrészei. Természetesen azt sze­retnék, ha a most kezdődő új kapcsolatok révén minél több járművet tudnának eladni hazánkban is. Kifejlesztettek egy speciális, a mintegy 5-6 ezer lakosú településeken kiválóan hasznosítható, ol- íl csó tűzoltó autót is, remélik hogy már jövőre fel- I lendül az üzlet. A továbbiakban egy másik cseh cégről, a 'S NARIMEX gyárról volt szó. Ók elsősorban a ka- ’ tasztrófa-elhárító járművekről és termékekről is- mertek. Csehszlovákia autópályáin bármikor húsz jj! perc alatt a katasztrófa helyszínén van speciális au- :|| tójuk, a Forma 1-es autópályákon pedig ez az idő : mindössze 20 másodperc. A szakmai napon a meghívott tűzoltóparancsno­kok, valamint a két cseh cég termékeit használó, az , ország minden részéből érkezett szakemberek! széleskörű tájékoztatást kaptak a CONSINVEST- HOLDING Kft.-vei, illetve rajtuk keresztül a két cseh céggel való kereskedelmi lehetőségek lováig bi kihasználásáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom