Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-14 / 269. szám

I 1992. November 14 Szombat-------------—---------Megyei Körkép-----------------------------------ÉSZAK-Magyarország 3 O rszágos belgyógyász nagygyűlés Miskolc (ÉM-NZ) - A Magyar Bel­gyógyász Társaság XXXIV. nagy­gyűlését az idén Miskolcon rendezik meg november 19-21-én. A társaság vezetősége a B.-A.-Z. Megyei Kórház belgyógyászati osztályait bízta meg ennek szervezésével. Az előkészítést és szervezést egy bizottság tartja kéz­ben, dr. Zeltner György osztályvezető főorvos vezetésével. A belgyógyász nagygyűléseket eddig Budapesten rendezték meg, most Szeged után Miskolc ad otthont az egészségügy e kiemelkedő eseményének. Fő témái: az invazív belgyógyászat, a mai ten­denciák a belgyógyászati gyógyszeres terápiában és a szabadon választott témák. A második fő téma: a gyógy­szeripar óriási fejlődésével van össze­függésben. Ma, Magyarországon min­den korszerű gyógyszer elérhető. Ezt bizonyítja az is, hogy rekord számban, összesen negyvenhét gyógyszergyár állítja ki termékeit a miskolci kong­resszuson. A plenáris ülés után három szekcióban folytatódik a munka. A nagygyűlésre igen sok színvonalas előadást jelentettek be. A poszterekkel együtt kétszáz felett van az előadások száma a referátumokon kívül. A plenáris ülésnek, a kiállításoknak és az „A” szekciónak a Mindszent téri Nemzetközi Kereskedelmi Központ ad otthont, a „B” szekció - poszter­szekció a Tudomány és Technika Házában, a „C” szekció pedig a me­gyei könyvtárban dolgozik. A kong­resszust üdvözli Szabó György, a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés elnöke és prof. dr. Varró Vince, a Magyar Bel­gyógyász Társaság elnöke. Nyílt levél Miskolc - Mély tisztelettel köszönöm meg az illetékeseknek, hogy az 1992. november 11-ci Parlamenti Gazdasági Bizottság miskolci ülésére a meghí­vót, amely személyemre szólt, 11-én 12 órakor kaptam meg. így méltóképpen tudtam a Borsod Megyei Liga Szakszervezetek részé­ről részt venni ezen az ülésen, és kép­viselni a Munkavállalói Érdekeket. Kérem az illetékeseket és az illetékte­leneket, hogy a következőkben ilyen - általuk vélt apróságra - jobban figyel­jenek. Mészáros János Tibor, a Liga Szakszervezetek B.-A.-Z. Megyei Koordinációs Iroda ügyvivője Mínusz tízmillió Putnokon Putnok (ÉM-IJJ) - Személyi jöve­delemadóból jövőre több mint tízmil­lió forinttal alacsonyabb bevételre számíthat Putnok önkormányzata, mint az idén. A kieső összeget senki sem pótolja, a helyi gazdálkodáson múlik, mit éreznek meg ebből a város lakosai és mit nem. A jövő évi költ­ségvetés tervezete mindenesetre már elkészült az önkormányzat pénzügyi osztályán. Számokkal, konkrét adatokkal még nem szolgálhatunk az 1993-as putno- ki költségvetésből, mert azok még többször is változhatnak január 1-ig- A város életének keretet szabó pénz­ügyi tervvel kapcsolatban a putnoki polgárok közmeghallgatáson rövide­sen elmondhatják a véleményüket. A költségvetésről ezt követően dönt a város közgyűlése. Annyi viszont már most biztos, hogy a következő esztendőben még takaré­kosabban kell gazdálkodni a települé­sen. Szegény embert az ág is húzza: Putnok nem szerepel a hátrányos hely­zetű városok listáján, s ezért elesik a kormánytámogatások egyik konstruk­ciójától. Ha a város nevét felvették volna az említett névsorba, úgy lako­sonként és évenként 2200 forint álla­mi úgynevezett normatív átutalásra számíthatnának. A helyi önkormányzatok célja jövőre sem lehet más, mint a települések működőképességének, fennmaradásá­nak megőrzése. A kedvezőtlen gaz­dasági körülmények miatt nincs lehetőség új középítkezések megkez­désére, állami erőből lakások épí­tésére sem futja. A patikák sorsáról van szó A legelső szempont a betegek magas színvonalú ellátása Fotó: Fojtán László Mezőkövesd (Pesti Ferenc gyógy­szerész, országgyűlési képviselő) - Másfél éve megy a huzavona, hogy kié a patika, az államé vagy az önkor­mányzaté. Az állam eladná a patikákat és orszá­gos egységes feltételeket állítana a pa­tikák privatizálására és üzemelésére. Az önkonnányzatok célja az rt.-vé való átalakítás. Ez utóbbit a gyógy­szerészek zöme nem akarja, erről két éve döntött a Magyar Gyógyszerész Kamara. Szeretném felhívni az önkormányza­tok figyelmét arra, hogy - másokkal ellentétben - a gyógyszerész-társada­lom számára a gyógyszerellátás nem csupán egy jól jövedelmező üzlet, hanem első és legelső sorban a beteg ember egyre magasabb szakmai szín­vonalon történő ellátása. A gyógysze­részek a diplomájuk átvételekor erre esküdtek. Egy gyógyszerész szemé­ben a privatizáció tehát nem cél, ha­nem csupán az előbb említett cél elé­résének eszköze. Az ÁVÜ a privatizá­ciót a betegellátás szempontjait szem előtt tartva, a gyógyszerész-szakmai szempontokat maradéktalanul figye­lembe véve végzi. I la az önkormányzatok érdekeltek - és bizonyos vagyok lienne, hogy érde­keltek - a zavartalan gyógyszerellátás­ban, akkor részükről a legnagyobb segítség az lehet, ha semmilyen mó­don nem hátráltatják a gyógyszerel­látási rendszer átalakulási folyamatát. Megdöbbenéssel olvastam a Népsza­badság egyik közelmúltteli számá­ban, hogy a B.-A.-Z. megyei Közgyű­lés törvénytelen bojkottra buzdítja a megyei gyógyszertári központ igazga­tóját - a törvényesen fellépő ÁVÜ-vei szemben! A buzdítást „alátámasztó” indokaik minden jogi alapot nélkülöznek. A megyei gyógyszertári központok so­hasem voltak önkormányzati tulaj­donban. Ott, ahol az alapító leveleket „közüzemi vállalatok” címén átírták, az már akkor is jogellenes volt. Ezt rögzíti - többek között - a Kormány 600 l/1992./X.22./Korm.számú elvi állásfoglalása / Magyar Közlöny 1992/107.sz./. Nem felel meg a valóságnak és így fél­reérthető az az állítás is, miszerint a gyógyszerellátás önkormányzati fela­dat. E kijelentésnek semmi törvényes alapja nincs. Több megyéből jelezték gyógysze­részek, hogy amennyiben december elején nem kezdődik meg a privatizá­ció, országos demonstrációval hívják fel a figyelmet arra, hogy a gyógysze­részek az állam által irányított, orszá­gosan egységes, kedvező hitelekkel segített, személyi jogon alapuló, gyors privatizációt és nem rt.-t akarnak. E6N <^PAT0N B^0l az EGyt*' tUÉP^Of RÁNT kv 6 t G I ÖS*1­Ax igazi közösségen belül nem jelentbe» gond©» a hatékony együttműködés. A Corvlnbank ezután is olyan vállalkozá­sokat támogat szívesen, ahol a kölcsönös odafigyelés alap­követelmény. Ha egy ütőképes csapat partnerre talál a bankban, a nemzetközi siker is beérik. Méghozzá csapatostul irv A MINŐSÉG BANKJA A CORVINHANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG MINDEN SZELLEMI ÉS ANYAGI EREJÉVEL A MINŐSÉGILEG NEMZETKÖZI SZINTEN VERSENYKÉPES VÁLLALKOZÓK ÉS VÁLLALKOZÁSOK SZOLGÁLATÁT TŰZTE CÉLUL CORVINBAN* RT MISKOLCI TERÜLETI lOAZOATÓSAO J»»7 MISKOLC. BAJCSY JS UTl? TELEFON (4«) )40 M». 340 «11-----INNEN-SZÓLVA — Na gy József Az apadó források láttán már többször és több helyen is a kétségbeesés vált uralkodóvá a helyi vezetés hangulatán: mi lesz, ha ele­gendő pénz híján működésképtelenné válik az önkormányzat, ha nem lesz elég tüzelő az óvodák, iskolák termeinek barátságos meleg­re fűtéséhez, ha nem jut gyógyszerekre és így tovább. Aztán tavaly is, az idén is működőképes ma­radt mindegyik önkormányzat, jutott a rászo­rulóknak segély, nem maradtak fűtetlenül az intézmények termei és ha nehezen és csak lépésben is, de sikerül úgy ahogy megnyug­tatóan zárni az évet. Igaz, hogy ezek az évek sokkal többet köve­telnek az önkormányzati vezetőktől, akik va­lamennyi döntésükkel érzékenyen avatkoznak be a települések életének alakulásába, jövő­jének megtervezésébe és ez akkor is így van, ha a lényegi kérdésekben a képviselőtestület­tel közösen vállalják a felelősséget. A tengernyi sóhaj, panasz és sírás ellenére halkan bátorkodom elmondani, régen volt már, amikor ennyi község kapcsolódott be a gázprogramba, amikor újra önálló életet leheltek ap2ró falvak régen elnéptelenedett iskoláiba, amikor sikerült „hazahozni" a fel­ső tagozatosokat, amit gondos, felelős lépé­sek előztek meg és persze áldozatok is, job­bára anyagi áldozatok a falvakban mégoly kevéske jövedelmekből. Gázra, vízre, ká­beltévére, telefonra, utakra rengeteget költött az idén is a megye lakossága. Soha ekkora buzgalom nem vette körül ezeket a fej­lesztéseket, a falu életében minőségi változást eredményező beruházásokat. Lehet, hogy rosszul hallottuk ki az aggódó sóhajokból a lényeget, hogy az nem is panasz, hanem egy nagy és friss lélegzetvétel? ÉM-portré Fotó: Szavas Dezső Palágyi Ernő Pálháza (ÉM - N.Z.) - Kevés ember mondhatja el az országban, hogy zsinórban vezetője a kö­zségnek a tanácsok megalakulása óta elnökként, a rendszerváltást követően pedig polgármesterként. Palágyi Ernő, pálházi polgármesternek ez a sors jutott.- Őshonos pálházai vagyok, itt születtem 1928- ban. Édesapám ugyanabban az évben Kanadában próbált szerencsét. Édesanyám nevelt fel. 1944- ben, mint leventét nyolcadinagammal Német­országba vittek. Hazajövet behívtak a hadseregbe. A katonai szolgálat után a kaolin bányában ko­csisként dolgoztam. 1958-ban választottak tanács­elnökké. 32 éven keresztül voltam Pálháza község, ezen belül 24 évig a nagyközségi közös tanács el­nöke. A rendszerváltás után hárman indultunk a polgármesteri tisztségért. Már nem akartam indul­ni, betöltöttem 60. évemet. Én kaptam a legtöbb szavazatot, maradtam. Igyekszem eleget tenni a bizalomnak. Lett volna alkalmam kimenni apámhoz Kanadába akár „56-ban is, de én annyira kötődök ehhez a faluhoz, hogy nem tehettem. Az évek során minden idegszálammal azon voltam, hogy ez a község, ezek a települések haladjanak előre. Három gyerekem van. Lányom a helybeli könyvtárban dolgozik, az egyik fiam Miskolcon fizikatanár, felesége Miskolcon Velkey profesz- szor úr tanítványa, gyermekorvos lesz. Harmadik gyermekem még nőtlen, vállalkozó, egy kis disz­kont ániházat nyitott itt, negyedmagával. Fe­leségem nyugdíjas, a helybéli ÁFÉSZ-nél dolgo­zott. A következő választáskor már 66 éves leszek, így most már jöjjenek a fiatalok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom