Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-29 / 255. szám

Levelezés 1992. Október 29., Csütörtök á ÉSZAK-Magyarország A határon innen és túl Tokaj-Tarcal (ÉM-BI)- Ruszkai István miskol­ci olvasónk hónapok, sót évek óta hiába levelezget egy közérdekű ügyben a különböző hivatalokkal. Ám az elutasító válaszok sem szegték kedvét, s még mindig bizakodik, hogy kérése előblvutóbb meghallgatásra talál. Arról a MÁV Vezérigaz­gatósága által évről-évre kiadott vasúti menetren­dről van szó, amely első megjelenése óta kihagy­ja Tokajt és Tárcáit, annak ellenére, hogy e két, méltán világhírű település mind közigazgatásilag, mind földrajzilag az északkeleti térséghez tar­tozik. Csakhogy a területi menetrendek, így az északkeleti is a MÁV igazgatóságok működési területére készültek, s ez alapján az ominózus vasútvonal a debreceni igazgatósághoz tartozik. Az utazó - legyen az a megye szülötte, vagy távolabbi vidékről, esetleg külföldről ideérkező - aligha gondolkodik az illetékesek fejével és azt az útbaigazítót üti fel, amely értelemszerűen a tér­ségre vonatkozik. Olvasónk azon javaslatára, miszerint mindkét ki­adványban szerepeljenek az ominózus adatok, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vasúti főosztályának illetékese többek között így reagált: „Az Ön által kifogásolt Nyíregyháza-Sze- rencs (100/c) menetrendi mező alapvetően azért nem került az Északkeleti területi menetrend­könyvbe, mert az utazási igények döntő többsége ezen a vonalon már nem Miskolc, hanem Nyír­egyháza felé irányul. A vonalnak csak a miskolci területi menetrendkönyvben történő szerepel­tetése többségi érdekeket sértene. Természetesen nyomdatechnikailag megoldható a szóbanforgó négy oldal külön történő kinyomtatása és annak mindkét területi menetrendkönyvben történő megjelentetése. Gondot okoz azonban, hogy az Önéhez hasonló kérések mind a hat igaz­gatóságnál felmerülnek és nem lehet behatárolni, hogy a területi menetrendeket meddig lehet, cél­szerű bővíteni.” Nos, az Északkeleti területi menetrend című kiad­vány esetében a Tokajra és Tarcalra vonatkozó menetrendi adatok létjogosultsága vitathatatlan. E célszerű bővítést miért kell akkor a többi igaz­gatóságnál felmerülő hasonló problémáktól füg­gővé tenni? Ez nem kiút Hetekkel ezelőtt értesülhettünk arról a döbbenetes hírről, miszerint a Borsodi Ércelőkészító Művek galvániszap tisztításával „szeretne” foglalkozni. Azt hiszem, hogy enélkül is éppen eléggé szeny- nyezi a környezetét már hosszú évek óta a BÉM, s veszélyezteti a közeli települések - legelőbb is Sajókeresztúr - lakosságát. Miért kell ezt még fokozni? Bizony elszomorító, ha a gyár vezetői ebben látják az egyedüli kiutat. A tárgyaló asztal­nál, ahol röpködnek a dollármilliók, nem számít az ember? Reméljük, hogy igen, és az illetékesek találnak valamilyen más megoldást a tovább­lépésre, mellyel nem teszik kockára valamennyi­ünk egészségét. Talán még nem késő. Kovács László Sajókeresztúr Válaszol az illetékes Az Észak-Magyarország október 8-i számában „Gubanc egy fogalom körül” címmel megjelent olvasói levél nem kíván részletes választ, csupán egy megjegyzést. Az érvényes rendeletek egy­értelműen kijelölik mindkét fél kötelezettségeit. Ezeket Bíró Imre úr pontatlanul idézi. Nyoma­tékosan felhívom a Tisztelt levélíró figyelmét a rendeletek gondos áttanulmányozására, mert csak így kerülhetők el a hasonló, senki számára nem kívánatos, elhamarkodott vélemény nyilvánítá­sok. Vojtilla László igazgató Miskolci Vízművek Szilveszter atya „Engedjétek hozzám a kisdedeket” címmel, Bakonyi Béla tollából olvastam egy írást október 21-én az Északban. Igaz, régen elkerültem Szán­tóról, de mindig jól esik róla olvasni, bármilyen rövid hírt is. A cikk Varga Gábor plébános úrról szól. A szerző megállapításai szóról szóra igazak, jómagam is a leírtakat tapasztalom, ha hazalá­togatok. Az olvasottak kapcsán kisiskolás éveim jutottak eszembe. Nekünk is ilyen papunk volt. Egyszerűen Szilveszter atyának szólítottuk. Ó is nagyon szerette a gyerekeket és mi is őt. Ez körül­belül 30-33 évvel ezelőtt volt. A templomszeretet - neki is köszönhetően - végigkísérte eddigi életemet. Csupán egyet sajnálok, hogy a mi időnk­ről nem írt „Abaújszántó krónikása”, pedik sok­sok kedves dolog történt akkor is. Mcrcz Gyuláné — Miskolc Csak a fizetéshez van jogunk Október 9-i dátummal levelet kaptam a kazincbarcikai REALPORTA Ingat­lanközvetítő Kft.-től, melyben közük velem, hogy ezentúl az általunk megvásárolt önkormányzati lakásunk utáni törlesztőrészletet csekken fizessük be, mert az OTP-vel-mely a folyószámlánkat kezeü-október 31- vel felbontották a szerződést. Minderre azért került sor, mert a pénz­intézet augusztusban azzal kereste meg a kft.-t, hogy megnövekedett ki­adásaira tekintettel folyószámlánként havonta 15 forintot térítsen kezelési költség gyanánt. Bizony ezt a „mérhetetlenül magas” összeget az ingatlanközvetítő a pol­gármesteri hivatal pénzügyi szervével egyetértésben nem tartja elfogadható­nak, ezért lemondott a szolgáltatásról. De arról, hogy az érintett számlatulaj­donosok mit szólnak hozzá, a REAL­PORTA nem tájékozódott. Nem kérdezte meg tőlünk, hogy akarjuk-e csekken fizetgetni ezt az egyfajta rész­letet, ugyanis a többi vállalattól nem kaptunk ilyen „lemondó” levelet. Mivel nem vettem jó néven, hogy helyettem, a hátam mögött döntöttek arról, hogy a saját pénzemet, a saját lakásom törlesztőrészletére, a saját kényelmem, illetve időm megtaka­rítása érdekében hogyan fizessem a kft. szája íze szerint-protestálok. Sem­mibe vették a számlatulajdonosok véleményét azzal, hogy meg sem kérdezték őket. Mindezekre tekintettel levelet írtam az ingatlanközvetítő ügyvezető igaz­gatójának néhány megszívlelendő gondolattal, nehezményezve, hogy kész tények elé állítottak valamennyi­ünket. Kétlem azonban-és ezt számításaim alátámasztják-, hogy a jól bevált mód­szer még 15 forint ellenében is költ­ségesebb lenne mint az új gyakorlat. Mert ha a REALPORTA maga veszi kézbe a dolgokat számolnia kell egy könyvelő munkabérével, a csekkek és egyéb nyomtatványok költségével, nem beszélve a postai díjakról. Az ügyintézés ily módon jelentősen meg­drágul, s ráadásul bennünket kényel­metlen megoldásra késztettnek. A fentiek miatt egyenes és nyílt választ szeretnék kapni több társam nevében is a következőkre: Miért nem tudja vállalni a kft. a saját számlájára befolyó összeg utáni kezelési költséget? Ha ennyire nincs keretük, miért nem kérdezték meg az érintetteket, hogy átvállalják-e az ominózus összeget? S legvégül, miért a hátunk mögött in­tézkedtek? Pál Istvániuí Kazincbarcika Nyugdíjas vasutasok sikere A Vasutasok Szakszervezetének Or­szágos Nyugdíjas Tagozata szervezé­sében került sor október 2-án az Idősek Világnapja alkalmából a nyug­díjas vasutasok II. Országos Kul­turális Seregszemléjére Budapesten. A két éve Záhonyból induló mozga­lom egyedülálló kezdeményezés a vasút történetében. Rangját fémjelzi, hogy védnöke volt a MÁV vezérigaz­gatója, és a Vasutasok Szakszerveze­tének elnöke, továbbá az a tény, hogy a zsűriben .avatott szakemberek, or­szágos hírű színészek, zeneművészek és irodalmárok foglaltak helyet. Az elő- és középdöntőkön évközben túl­jutott mintegy kétszáz résztvevő izga­lommal várta a döntőt a fenti napon. Az ünnepélyes megnyitó után kezde­tét vette a nemes versengés. A szép számú közönség élvezettel hallgatta és nézte a szereplés lázában szinte megfiatalodott idős embereket és őszinte tetszésnyilvánítással jutalmaz­ta műsorukat. Megható esemény volt, amikor Sallai Sándor, miskolci nyug­díjast - aki saját versének elszavalásá- val ért el helyezést, külön köszöntöt­ték 90. születésnapja alkalmából. A miskolci Vörösmarty Művelődési Házban működő nyugdíjas vasutas klubból benevezett másik két ver­senyző, Kugler Jánosné és Szokolai Károly is értékes díjjal tért haza. Halas György Miskolc „Cum Deo pro Patria et Libertate” a r&itcza északi ' Az Esze Tamás vezette küldöttség 1703 elején azzal az üzenettel kereste meg Brezdán várában a fiatal Rákóczi Ferenc herceget, hogy „a föld népe kész, csak legyen feje", vagyis fogad­ja el a tiszaháti szervezkedő parasztok hívását. Rákóczi, miután meg­győződött a követek szavainak valóságáról, 1703 májusában „Cum Deo pro Patria et Libertate”(Istennel a hazáért és a szabadságért”) feliratú zászlókat küldött az országba. Kiáltványában egyidejűleg fegyverbe szólított „minden nemes és nemtelen igaz magyart.” Maga is megindult, 1703 júniusában érkezett az országhatárra lengyel barátjának bir­tokáról, hogy élére álljon a rohamosan gyarapodó seregeinek. II. Rákóczi Ferencet, Erdély választott fejedelmét, a szécsényi országgyűlés Magyarország vezérlő fejedelmévé választotta. A Nagyságos Fejedelem háromszor volt Miskolcon. Éleiében kétszer: 1704-ben és 1706-ban. Harmadszor, útban Kassára, 1906-ban, amikor hamvait hozták haza Rodostóból. Végső nyughelyének városa ünnepé­lyesen fogadta. A korabeli képes­lapon látható: „II. Rákóczi és bujdosó társai diadalkapuja Kassán a Főutcza északi végén 1906.október 29-én.” A képeslap érdekessége, hogy a rajta lévő „MAGYAR KIR. POSTA 5 FIL­LÉR” címletű, zöld színű Szent Ko­ronás, turulmadaras bélyegre: „KAS­SA 906.OKT.29.N.3.” postai bé­lyegzőt ütötték rá, immáron 86 éve. A magángyűjteményben lévő egy másik képeslapon a sokak által ismert helyszín látható: „Lejárat a kassai szé­kesegyházban lévő sírboltba." A pos­tai bélyeg és bélyegzés időpontja azonos az előzővel. 11. Rákóczi Ferenc hamvait a kassai kripta, emlékét, ncmzedékről-nem- zedékre, minden magyar a szívében őrzi. Iglói Gyula Miskolc Martintelepi utak Dicséretére legyen mondva az önkor­mányzatnak, hogy felismerte a mar­tintelepi útviszonyok tarthatatlanságát és az egész területre kiterjedő útépí­tést, illetve karbantartást végeztet. A Lajta utcát például apró zúzalékkal le­szórták és lehengerezlék, ezenkívül az útmenti vízelvezető árkot is szélesí­tették, de mivel nincs kikövezve, ezért bizony nagyon sokszor beomlik. Hangsúlyozom, nagyon szép a hivatal igyekezete, ennek ellenére örülünk is az útnak meg nem is. Mivel a burkolat nincs bitumennel lefedve, a forgalom miatt szabadon röpködnek az apró­kövek. Például az ablakomat már két­szer kiverte a zúzalék. Az út állapota egyébként kielégítő lenne, hiszen egyenletes, sima felületű. Csakhogy míg korábban a sártól szenvedtünk, most a portól, a felverődő kövektől. Jó lenne, ha a területet portalanítanák, esetleg bitumeneznék,hiszen ez jelen­tene végleges megoldást. De ha ez nem lehetséges, legalább az erre hala­dó járművek sebességét korlátozzák. Az útmenti vízelvezető árkot többen szívesen megcsinálnánk társadalmi munkában, ha az illetékesek biztosí­tanának hozzá burkoló anyagot. Úgy érzem, az itt lakók rászolgáltak már a jobb körülményekre, hiszen eleget egyengették a régi sáros utcát, tár­sadalmi munkában. Radios Hála Miskolc Köszönet a/ élményekért A Páneurópai Unió Magyarországi Egyesülete B.-A.-Z. Megyei és Mis­kolci Csoportja nevében szeretnék kö­szönetét mondani a Retour utazási iro­da dolgozóinak és vezetőjének, Hajdú Lászlónak, aki a Margonyára való uta­zásunkat elősegítette, és csoportunk eddigi kirándulásait is szponzorálta. Segítségükkel sok-sok élménnyel let­tünk gazdagabbak. Október 16-án a Minorita templom­ban ünnepi műsort rendeztünk 70 éves a Páneurópa címmel. Ezúton szeret­nék köszönetét mondani mindazok­nak, akik e rendezvény sikerét előse­gítették.’ Külön kiemelném Szabóné Bíró Klára zeneiskolai tanár nagysze­rű szervezését és aktív közreműkö­dését. Köszönöm az Egressy Béni Zeneiskola fúvósötösének és block­flőte kvartettjének kitűnő szereplését, és Kiss Gy. Csaba vezette Forrás kórus nagyszerű előadását, Kardos Katalin és Csabai János előadóművé­szek remek szavalatait. Hálásak va­gyunk azért, hogy méltó helyen tart­hattuk ezt a hangversenyt Tóth Alajos és Kartal Ernő atya szívességének köszönhetően. Orbánná Eördögh Ildikó szervezőtitkár Szerkesztői üzenetek Kertész Imréné, Köröm: A körömi szülők nevében írt köszönetét ezúton tolmácsoljuk az érintetteknek: „Köz­ségünk képviselőtestülete és polgár­mesteri hivatala mindent megtesz a rászoruló családok anyagi gondjainak enyhítéséért. Úgy érezzük, hogy a testület gazdája településünknek. Le­hetőségük ugyan behatárolt, de épül- szépül a község, s gondolnak a nehéz körülmények között élőkre is. Mun­kájukért köszönclünkct fejezzük ki * B.Imréné, Mezőköved: A társadalom­biztosítási rendelet szerint a biztosított az alapellátás orvosának beutalása nélkül jogosult igénybe venni az or­vosi szakellátást sürgős szükségből. * Fábián Lajos, Szirmabcscnyő: Az adóigazolást csak utólag adhatja ki a Munkaügyi Központ az elhelyezkedő inunkavállalónak-tudtuk meg a köz­pont illetékesétől. Az eljárás körülmé­nyességéhez nem férhet kétség, de a jelenlegi számítógépes adatfeldolgo­zás egyelőre más lehetőséget nem kínál. Áthidaló megoldásként minden érintettnek csak azt tanácsolhatjuk, kérjen postai kézbesí- lést a személyes ügyintézés, várakozás helyett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom