Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-07 / 237. szám
1992. Október 7., Szerda Hitélet ESZAK-Magyarország 9 Vendégségben a „görögöknél” Csobádi templombelső Fotó: Fojtán László Csobád (EM) - Az iskola valamikor a 20-as években együtt épült a pcdagó- guslakással, és az iskolakápolnával. Mikor államosították az iskolát, vele együtt a kápolnának is ez lett a sorsa. Ezután következett a római katolikusok „keresztútjárása”.- Ekkora igazságtalanság azért kevés helyen történt - mesélte Szalay József plébános. - Hiszen templomokat nem nagyon államosítottak. És így a falu római katolikusai templom nélkül maradtak. Pedig mi vagyunk a legtöbben. A görög katolikusok „fogadtak be”, az ó templomukba jártak a hívek vasárnaponként szentmisére. Nemrégiben visszakaptuk a tantermet, ám ez kicsinek bizonyult. Ezért úgy gondoltuk, hogy - mivel a pedagóguslakás üres volt - egybeépítjük a kél részt. Az önkormányzat engedélyezte ezt. Majd két és félmillió forintba került az átalakítás. A pénz nagyobb része nyugati segélyből jött össze. Másik részét a hívek adták, ahogy a rengeteg társadalmi munkát is. Segítettek az építkezésben a helyi görög katolikusok és a reformátusok is. Tornyot nem tudtak építeni, az még legalább másfél millió lett volna. De még nem adták fel... Az elmúlt vasárnap Seregély István egri érsek tartott ünnepi szentmisét a templom újbóli megtelte alkalmából. S fel is szentelte az épületet Szent Mihály tiszteletére. Elmondta, hogy a reményt soha nem szabad feladni. Ahol a hívek összefognak, ott van eredmény. Ezt bizonyítja a sok mostanában elkészült új templom... Lengyel kispapok Miskolc(ÉM)-IIárom lengyel kispa- pot szentel diakónussá október 10-én (szombaton) délután öt órakor Seregély István egri érsek Miskolcon a Minorita templomban. A hívek már ismerhetik Pawelt, Marekotés Bogdánt, hiszen az elmúlt évben - egri teológiai tanulmányaik mellett - sok időt töltöttek a templomban, tanulták a magyar nyelvet. Ixngyelországból önként jelentkeztek a magyar lelkipásztori munkára. A minorita templomban működnek majd, mint magyar-lengyel minoriták. Jézus tanításai Miskolc (ÉM) - A Családsegítő Szolgálat Jézus tanításai címmel bibliai tárgyú előadássorozatot indít október 15-től a szolgálat központjában (Miskolc, Budai József u. 4. sz.). Világszerte vallási megélénkülés tapasztalható. Maga a Biblia azonban ismeretlen könyv sok vallásos és nem vallásos ember számára. Az irányzatok között nehéz az eligazodás. Egyetlen tiszta forrás, iránytű létezik: a Biblia. E könyvnek tanulmányozása nem könnyű, s épp ezért kevesen ismerik. Az előadássorozat célja tehát, hogy a résztvevők kérdéseire válaszoljon és őket a Biblia személyes kézbe vételére és felfedezésére bátorítsa. Az összeállítást készítette: Dobos Klára és Filip Gabriella „Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.” (Máté 6,39) Rózsafüzér királynéja, könyörögj értünk Pere (EM) - „De mondjátok, van-e a földön megrázóbb valami, mint Üdvözítőnk csodálatos története, ami tizenöt képben játszódik le előttünk, s a világ megváltójának életét, halálát és dicsőségét vetíti elénk - írja Montfor- ti Grignion Lajos Mária Szentolvasó című könyvében. - A tudósok megtalálták ebben az imában a legmélyebb tartalmat, a kicsinyek pedig a legegyszerűbb oktatást. S a szentolvasó tizenöt titkának szemlélete kitűnő út arra, hogy a szemlélődés legfelső fokaira eljussunk. Ez Agiunói Szent Tamás gondolata és tanács is, amikor azt mondja, hogy harcosok módjára először meg kell szereznünk az összes erényeket, amelynek tökéletes példaképe a rózsafüzér titkaiban szemlélhető.” Október a Szűz Anya és a rózsafüzér hónapja. Ilyenkor még nagyobb figyelemmel fordulunk a Szent Szűz felé.' Az októberi litániák után a templomban a rózsafüzér társulatok tagjai együtt imádkozzék a szentolvasót. Ahogy telnek az évek egyre kopottá bbak lesznek a rózsafüzérszemek Fotó: DK Mert a legtöbb egyházközségben mai is élnek, működnek ezek a közösségek. Perén kettő is van. Külön társulatot alkotnak a római és a görög katolikus asszonyok. Kavulics Istvánná megalakulásától fogva harminc éven át vezette a görög katolikus rózsafüzér társulatot. Jelenleg lánya, Hudák Jánosné a közösség vezetője. Mint mondja már csak két bokorból áll a társulat, régebben ötven tagjuk is volt. Mindenki otthon maga végzi az imádságot. A titokcseréket minden hónap első vasárnapjának délutánján tartják a templomban. Ilyenkor mindenki egy-egy „titkot” visz haza, és ezt a tizedet imádkozza egy hónapon át. Hogy nem unalmas-e mindig ugyanazt az imát ismételni?! Csak azok ismerhetik meg a rózsafüzér lényegét, mélységét, akik rendszeresen imádkozzék. Az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges olvasó is öt-öt „titokból” áll. A rózsafüzér minden tizedéhez Jézus és Mária életének egy-egy eseménye, .titka” tartozik. így ha a tizenöt fős bokor minden tagja rendszeresen imádkozza a ráeső tizedet, olyan, mintha naponta a Szűz Anyával együtt foglalnánk össze és erősítenénk meg hitünket. Cigánybúcsú Máriapócs (ÉM)-Mindig színes eseménye a máriapócsi búcsúk sorozatának a cigánybúcsú, Kercsztfelmagasz- talás ünnepének búcsúja. Idén szeptember 20-ra esett ez a nap. A liturgiát Mosolygó Béla hodászi lelkész végezte, a görögkatolikus szertartás szerint, ám cigány nyelven. Többek között ezt mondotta: „Ide zarándokoltatok Máriapócsra, ti, akikről azt mondja a nótátok, hogy örök csavargóvá lettetek, hát ti, örök vándorok, itt otthonra találtok az Istenszülő oltalma alatt, aki ezerszerte jobban vigyáz rátok, hiszen elesettebbek, védtelenebbek, sebezhetőbbek vagytok másoknál, rátok még jobban vigyáz a pócsi Mária. így ünnepelünk együtt: cigányok és magyarok, mint Istennek egyformán szeretett gyermekei. És így szeretnénk megtisztulva, megújulva, Istenben gazdagodva testvérként, és jó testvérként együtt élni. Adja Isten, hogy így legyen.” A búcsúba megyénkből is sokan elzarándokoltak. A csobádi lelkész például száz cigány hívével érkezett. Szent Vencel ünnepén Tállya (ÉM) - „...Hadd tudja meg mindenki e levélből, hogy mi minden évben szőlős virágos templomban ünnepeljük Szent Vencelt” - írta a szerkesztőségbe érkezett levélben özv. Branger Lászlóné. Hát akkor íme! „Szeptember 27-én ünnepeltük Szent Vencel vértanú ünnepét. Templomunk gyönyörű szőlő és virágos koszorúval várta a híveket. Magyarországon egyedül a tállyai templomban ünnepük ilyen látványos külsőségek mellett ezt az ünnepet. A misét Krózscr kanonok urunk végezte, a szcntbcszédet Polgári Ferenc her- nádvécsei főtisztelendő úr mondta. Mindenkit megfogott színvonalas, tartalmas beszéde. Köszönet érte. Templomunk gyönyörű műemlék, nagyon szépen szólt benne Kodály miséje, melyet kántor urunk Ficsor Márton erre az alkalomra tanított be a kórusnak. A szőlős virágos koszorúkat a 82 éves Sájer néni és a kórustagok kötötték, a templom díszítése az ő érdemük. Szép ünnep volt. Ragyogó napfény, béke, öröm kísért hazáig bennünket.” Szűz Mária oltalma búcsú Görömböly (ÉM) - Több mint ezer évvel ezelőtt Konstantinápolyban és környékén pestisjárvány pusztított. Szűz Máriához szálltak a kérő imák, múljon el a járvány. Mária ezért leszállt az egyik templomra, és onnan kérte az Oltáriszentségbcn jelenlévő fiát, hogy mentse meg az embereket. Mire kivilágosodotl, teljes mértékben elmúlt a pestis... Ez hát a „Pokrova”, a Mária oltalma ünnep eredete. Már Szent István korában is különleges ünnep volt ez. Sok görögkatolikus templomot szenteltek Mária oltalmára, így a görömbölyit is. A búcsút vasárnap tartották.- Szeretik az emberek ezt a búcsút - mesélte Horváth György görögkatolikus esperes. Mindig nagy külsőségekkel, de igazi mély belső áhítattal ünnepelünk. Ahogy az már lenni szokott, most is eljött a kerület papsága. A szent liturgiát Fügeczki Balázs sajópálfalai lelkész, miskolci kerületi esperes végezte, a szentbeszédet Op- págy Miklós konzultor, diósgyőri pa- rochus mondta. A körmenet végén dr. Molnár Pál tartott megemlékezést a görömbölyiek újratelepítésének 280. évfordulója alkalmából. Ugyanis pestis pusztított itt is, a falu szinte teljesen kihalt. Ezért Ungvár- Munkács környékéről telepítettek ide embereket. Kétszáznyolcvan éve újra falu a falu... Búcsúi körmenet... ...Pokrova ünnepén Fotók: Dobos Klára Kápolna Kápolnasors? Fotó: Mocsáry László Lillafüred (ÉM)-Iszonyú mennyiségű lerobbant műemlék jellegű épület van a megyénkben is. Szebbnél szebb házak, kastélyok, kúriák, népi épületek mennek tönkre, állnak tetőtlenül. Az évek során „elveszett” több kápolna, lettek magtárak zsinagógákból, műhelyek kastélyokból... De az is megtette a magáét, ha csak úgy magára hagyták az épületet. Most májusban jelent meg egy kormányrendelet a műemlékvédelemről, mely kimondta, hogy a kiemelkedő jelentőségű épületek állami tulajdonban maradnak, míg a többiek önkormányzati tulajdonba mennek át. Hogy lesz-e pozitív változás, az a helyi vezetőkön múlik... Vagy néhány ember makacs elhatározásán... (Ez egy ilyen világ!) Miskolci fiatalok például eltökélték, hogy rendbehozzák azt a kápolnát, amelyik ott áll „magába roskadva” Lillafüreden, a Szent István-barlang fölött. Ez annak idején egyszerre épült a Palota Szállóval. Nem feltétlenül egyházi volta miatt fontos a felújítása - bár a kezdeményezés katolikus ifjaké - hanem mert rengeteg ember kirándul arra, s a látvány úgymond lehangoló. A fiatalok az elmúlt héten elkezdték a munkát, valamennyi pénzt kaptak a városi önkormányzattól, s a hámori képviselőtől. Ám ez nem elég, még ha a saját munkájukat ajándékba adják is. Mert kőművest nem biztos, hogy találnak, aki ugyanezt teszi. Éppen ezért kértek egy számlaszámot a Magyar Nemzeti Banktól, (279-98177) s kérik azokat, akik tehetik, s szintén ÜGY-nek érzik a kápolna felújítását, fizessenek be e számlára akármilyen kis összeget. Isten tenyerén... (ÉM) - Füzetnyi könyvet jelentetett meg nemrégiben a Szent Gellért Egyházi Kiadó, Éljünk Isten tenyerén címmel. A szerző, Johannes Rosche így ír az előszóban: „Nagyon sajnálom keresztény testvéreimet. Mit is mondjak róluk? Zárt kapu előtt állnak, s fogalmuk sincs róla, hogyan nyissák ki - pedig be kellene lépniük. Hitük minden lehetőséget megad... De az én keresztény testvéreim - mert nincsenek tisztában azzal, milyen eszközöket és lehetőségeket nyújt nekik a hitük - tanácstalanok, csüggedtek, és csődöt mondanak. Ez az ő bajuk: nem tanulékony tanítványai az Uruknak.” Az első néhány oldal után le akartam tenni a könyvet. Először is, mert sért ez a sajnálat. Aztán a továbbiakban sért - sőt kiábrándít - Isten „tulajdonságainak” a felsorolása. Általános iskolában, hittanórán volt ilyen didaktikus a felsorolás. Azóta Isten „csak" Isten... Még mindig az első oldalak egyikén állított meg a gondolat: „Úgy találod, nagyon igazságtalan az Isten. Egyeseknek megadja, amit meg sem érdemelnek, másoktól pedig megtagadja a szükségest is. így van! Némelyeknek megad az Úristen mindent a földön: mert odaát semmit sem tud nekik adni.” Ezt végképp nem értem. (De félreérteni sem szeretném!)... Ennyit a rosszról. Mert aztán a továbbiakban csak kiderül, mit is szeretne a szerző. Szeretne elgondolkodtatni, s az elmélkedések által közelebb vinni Istenhez. Lehántani rólunk emberi gyarlóságainkat. Amivel tele vagyunk, s ami lépten-nyo- mon kiütközik. De szerencsére Rosche megérti emberi mivoltunkat: „Nem volnál ember, ha nem éreznéd az emberi gonoszságot, és bensóleg is át tudnál siklani fölötte, mintha nem kaptál volna sebet. De el kell érned, hogy egyre rövidebb idő múltán tudd elfelejteni, amit kaptál.” Teljesen igaza van. Csak ne szólna ilyen „magasról"... Végül is arról szól a könyv, hogyan kellene élnie egy keresztény embernek Biztos hogy boldogok, akik képesek csak az Úrnak élni, akik kedvéért felejtik ezt a földi világot. Még az is lehet, hogy egyeseket e könyv vezet erre az ösvényre. Hiszen Isten útjai kifürkész- hetetlenek...
