Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-01 / 232. szám
1992. Október 1., Csütörtök Zempléni Tájakon ESZAK-Magyarország 5 Gránátalmacserje - piros virággal Sárospatak (ÉM-H.J.) - A Balkántól a Himalájáig a trópusi, szubtrópusi tájak jellegzetes dísznövénye. Hazánkban legfeljebb ha üvegházi kertészetekben található, de egész évben künn a szabadban nemigen fordul elő. így hát különlegességnek számít, hogy Sárospatakon annak a háznak a kertjében, amelyben a múlt század második felében a kollégium tudós professzora, Erdélyi János lakott, a napokban piros szirmokat bontott egy díszcserje, a neve: gránátalma. A növénytan szerint hazájában, különösen a Földközi-tenger menti országokban 5-6 méter magas fává nő. 1 avasszal valósággal lángba borul a temérdek égőpiros virágtól a gránátalmafa, s szinte roskadoznak szüretkor az ágai a __ gazdag terméstől. Gyümölcse kissé lapított almához hasonló, sok-sok maggal. Csak a külső húsos héja ehető, kellemesen soványkád ízű. Az arab-török világban serbet, sörbet néven ismert üdítőitalt készítenek belőle. Az ókori görög mitológiában a bőség és termékenység szimbóluma volt a gránátalma. Ezzel magyarázható, hogy a házasság és a szülés védőistennőjét, Zeusz feleségét - Hérát kezében gránátalmával ábrázolták. A keresztény középkorban a miseruhákra gránátalmaleveleket hímezlek, s később a 16-17. században ugyanilyen motívumokkal díszítették a református templomok úrasztali térítőit. És hogy Sárospataknál maradjunk, a kollégium nagy patrónája, Lóránt ffy Zsuzsanna saját kezűleg hímzett úrasztali térítőjén is gránátalmaleveleket láthatunk az isko- lalörténeti múzeumban. A kollégium tőszomszédságában található gránátalmacserje még fiatal, mindössze egy méter magas. Rövid ágain sűrűn zöldellnek a lándzsaalakú, pozsgás levelek, s közülük ez idén először néhány bimbó is előbújt, majd a meleg szeptemberi napfénytől égőpiros szirmait is kibontotta. Természetesen továbbra is a szabadban marad, de ha hidegebbre fordul az idő, hozzáértő, gondos kertészkezek többrétegű téli ruhába öltöztetik a nálunk különlegességnek számító mediterrán díszcserjét. Javul a magyar borok minősége Budapest (MTI) - Az utóbbi években határozottan javult a magyar borok minősége, s e kedvező tendencia, úgy tűnik, folytatódik - mondta Ásvány Ákos, az Országos Borminősítő Intézet (OBI) igazgató-helyettese. A változás annak köszönhető, hogy nagyon sok új, minőségi termelésre berendezkedett vállalkozó jelentkezett termékeivel a kül- és belpiacon. Örvendetes, hogy e magas minőségű borokra külföldön - főleg Angliában - és az igényesebb belföldi árusítóhelyeken keresleti piac alakult ki. Ez jó hatással lehet a magyar bortermelés színvonalára és a borturizmus hazai fejlődésére is. Ugyanakkor a gyengébb minőségű kannás borokra is szükség van, hiszen nem csak hazánkban, hanem más, nagy bortermelői hagyományokkal rendelkező országokban is meg van ezeknek a piaca. Mindezekkel együtt a borminőség-el- lenőrzést tovább kellene szigorítani Magyarországon - mondta az igazgatóhelyettes. Ugyanez a véleménye Tóth Sándornak, a Földművelésügyi Minisztérium agrárstruktúrával foglalkozó főosztálya vezetőjének is. A problémát azonban, mint hangsúlyozta, nem a borminőség-ellenőrzés központosítása okozza, ahogy az az OBI-t ért kritikákban gyakran elhangzik. Szerinte az ország mérete és a borvidékenkénti borfajták száma nem is indokolja területi borellenőrző állomások létesítését, s így új állomások létrehozása csak a minőség-ellenőrzés költségeit növelné tovább - feleslegesen. A borhamisítások éppen azok számlájára írhatók, akik kibújnak az ellenőrzés alól. A bodrogközi vasútról Támogatják, de nem történt semmi Miskolc (ÉM-SZD) - A hírek szerint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban elkészült és várhatóan még ebben az évben a parlament elé kerül a 2000-ig szóló közlekedéspolitikai irányelvek tervezete. Megyénkben, de különösen a Bodrogközben felfokozott várakozás előzi meg a parlamenti vitát, illetve azt, hogy a közlekedéspolitikai irányelvekben egyáltalán megfogal- mazódott-e a bodrogközi vasút építése, mert hogy e tájegység felemelkedése nem képzelhető el a vasút nélkül, az nem kétséges és nem is vita téma a Bodrogközben, a Zemplénben. Szükség van a vasútra, s ezt nem csupán a korábban megszüntetett bodrogközi kisvasút iránti nosztalgia mondatja a zempléni polgárral, hanem nagyon is nyomós gazdasági kényszer. Támogatják is az építés gondolatát szép számmal különféle rendűrangú emberek, de hát - mondják errefelé: mindez édeskevés, ebből még nem lesz vasút. Érdemi döntés kellene, elhatározás az építésre. Ezért várják elsősorban a közlekedéspolitikai irányelvek vitáját a zempléni emberek, közöttük Csajka István nyugdíjas MÁV főtanácsos, aki évek óta szinte megszállottként szorgalmazza a vasútépítés ügyét. Tőle kérdeztük - mintegy figyelemfelkeltésül azok számára, akik az érdemi döntéseket hozzák -, tulajdonképpen mi is történt a vasút dolgában eddig.- Kellő mélységű és mélyreható gazdasági számítások, elemzések után, cáfolhatatlan tények felsorolásával dr. Földy Ferenc országgyűlési képviselő 1989. szeptember 27-én interpellált a parlamentben a bodrogközi normál nyomközű vasút megépítése tárgyában. Az országgyűlés többszöri tárgyalás és megvitatás után messzemenően támogatta az előterjesztést, elfogadta az interpellációt, és 1990. február elsején a következő határozatot hozta: „A kormány tárja fel a vasút visszaállításának gazdasági forrásait, beszámítva a helyi erőket, és az esetleges hitelielvélel lehetőségét is. Ennek értelmében hozzon létre olyan szakbizottságot, amely még 1990-ben elemzi és kidolgozza a Bodrog és a hegyközi vasút helyi és népgazdasági jelentőségét, s a térség hivatalos szerveivel' egyeztetve készítsen dön- téselőkészílő javaslatot.” De hát ez a határozat még a régi parlamentben született. Ám azóta is történt egy s más. Az például, hogy dr. Siklós Csaba, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, valamint Rajkai Zsolt, a tárA régi kisvasúton ca politikai államtitkára elvi és gyakorlati támogatásukról biztosították a helyi kezdeményezést, mondván: a vasút megépítése indokolt, hiszen ilymódon megszűnnének a térség kedvezőtlen adottságai. Felemelkedhetne a térség gazdasága, kereskedelme, de ezen túlmenően számottevő lenbe a megtakarítás is, például villamosenergiából, ami évenként meghaladhatná a 100 millió forintot is.- Közgazdászok, szakértők állást foglaltak-e a vasútépítés dolgában?- Igen alapos gazdasági számítások készültek, melyeket ismernek az illetékes minisztériumban. Az imént említett 100 millió forint értékű villamosenergia megtakarítás elérésének alapvető feltétele például, hogy a kelet-nyugati áruszállítás ne kerülő úton, Mezőzombor-Nyíregyháza-Zá- hony, hanem Mezőzombor - a megépítendő bodrogközi vasút révén történjen Záhonyba. Persze, hiába minden, a gazdaságosságot bizonyító szakmai érvelés, ha azt nem támogatja a politika. Ezért igen örültek a Bodrogközben: egy 199^1. április 6-án megtartott MDF nagygyűlésen született és elfogadott állásfoglalásnak, amely szerint: „Bodrogköz teher- és személyszállításának, forgalmának lebonyolítása céljából kérjük a kormány támogatását a normál nyomtávú bodrogközi vasút megépítésére.” A realitás ösztönözte a kisgazdapárt megyei vezetőségét is, hogy támogassa a vasútépítés gondolatát. A kisgazdák egy alapítványt is tettek, „Kisgazdák a Bodrogközért” címmel. Foglalkozott a tranzit vasútvonal megépítésével 1992. április 3-án a Közlekedéstudományi Egyesület is, amelynek vitaülésén részt vett Rajkai Zsolt államtitkár, valamint dr. Gyulay Gábor köztársasági megbízott, címzetes államtitkár is. Nem kétséges - hangzott el a vitában - , hogy szükség van a vasútra. Nem vélekedik másképpen Antall József miniszterelnök sem, aki a közelmúltban kijelentette: A jövő feladata a vasút felépítése. Nem hiányzik hát a politikai támogatás. Kérdés: Lesz-e ebből vasút? Szarvasbőgés Fotók: Loczó József Miskolc (ÉM- K.L.) - Nem túlságosan fogadta kegyeibe a szerencse istenasszonya azokat, a főként külföldi nimródokat, akik a nagy őszi vadászeseményre, a szarvasbógésre érkeztek a Zemplén erdeibe. A hosszan tartó meleg őszi időjárás, nemkülönben pedig a kitartó szárazság miatt később is kezdődött, de éppen a változékony időjárás miatt szakaszossá vált a bikák ellenfelet kereső harcra hívó felhívásit. Sok vadász bizony hiába járta az erdei ösvényeket, „silbakolt” a magasleseken. Még most, szeptember utolsó napjaiban is melegek voltak az éjszakák, csak ilt-ott hangzott fel a szarvasbikák bógése. Sok vadász eredménytelenül utazott vissza hazájába. Volt, aki ígérte, még visszajön, mert a tapasztalat szerint, ha később kezdődött, cl is húzódik ez az őszi vadászesemény. Az északibb fekvésű erdőségekben, így többek között a zempléni vidéken, Szin környékén még csak most várják, hogy megszólaljanak úgy igazából az erdei orgonák.Ákiknck kedvezett a vadász-szerencse;- azok többé-kevés- bé elégedettek lehetnek a zsákmánnyal. Mint Kismartoni Károly, megyei vadászati főfelügyelőtől informálódtunk, eddig ugyanis aranyérmes trófea nem került a bírálóbizottság elé, de ezüst- és bronzérmes agancsos már esett főként a zempléni részeken, valamint Szin környékén. Ám még mindig van lehetőség, mert a vadásztársaságok több mint száz bikát ajánlottak fel kilövésre a külföldi vadászoknak, akik erre „vevők is voltak". Ám ezekből még bőven van kilőni való, ha a vadász és a bika „egymásra talál". Dió, mogyoró törve jó Miskolc (ÉM-KL) - így tartja a régi mondás, merthogy ezeket csonthéjuktól meg kell fosztani, hogy ízes-olajos magját fogyasztani lehessen. Csak kevesen gondolnák, hogy pusztázó őseink mikor az alánokkal kerültek kapcsolatban, megismerték a diót, s a Volga menti síkságon már a mogyorót is. Ennek ellenére, még a középkorban is déligyümölcsként tartották számon. Behozataláról vámszabályok is rendelkeztek / a vámot már akkor sem lehetett kikerülni/. Szikszai Fabricius Balázs szójegyzékében egyenként felsorolva a déligyümölcsöket, említi többek között a diót és mogyorót is. A dió aztán széles körben „otthonra talált” hazánkban, így a zempléni tájakon is. Mert ahol a szőlő megél, ott a dió is megterem. Ezért aztán most nemcsak a fürtöket szüretelik a szőlőstáblákban, hanem az ott szinte természetesen otthonos diót is begyűjtik. Mind ott, mind pedig a házi- kertekben megyeszerte díszük a sokszor évtizedes diófa /amiből bizony sok derékvastagságú törzset kivágtak, mert nagy iránta a kereslet külföldön/. A dióverés sok helyen valóságos családi ünnep. Begyűjtése most, a technika századában is a hagyományos módon történik. Hosszú póznákkal verik le a termést, amit aztán megfosztanak burkától. Hogy a héja szép fehér ma radjon, kevés szódás, vagy fahamus vízben „fürdetik”. Aztán rétegesen kiterítik, megszárítják, szellős helyen. Az így kezelt dió belseje egészséges marad. Kirándulók Tokajban Tokaj (ÉM-ME) - A vénasszonyok nyara, vagy ahogy flancoson nevezik, indián nyár nem csupán gyümölcsérlelő és a betakarításról nevezetes, de a várva-várt osztálykirándulások kedvelt időszaka is. A város történelmi nevezetességei, a szüreti hét kulturális programjai sok látogatót vonzanak ide. A Hegyalja fővárosában vendégeskedők azonban rájöhetnek, hogy azért itt sem minden fenékig aszú és hiába a jókedvűen poharazgató. hordáján mulató borosgazda a díszkútból Tokajban is víz és nem must folyik. Aszúszemek - készpénzért Sárospatak (ÉM-H.J.) - A tokaj-hegyaljai városokban, községekben szerény kivitelű plakátok hívják fel a szőlősgazdák figyelmét, hogy a sok gond, kilátástalanság ellenére is szeptember 21-én megkezdték az aszúszemek felvásárlását. A kitűnő fekvésű Disznókő dűlőről elnevezett részvénytársaság tette közzé a hirdetést, amely tudtul adja, hogy az I. osztályú aszúszem kilójáért 230, a II. osztályúért 200, a III. osztályúért 170 forintot fizetnek mindjárt az átvételkor. A hetek óta tartó aszályos időjárás meggyorsította a furmint- és hárslevelűszemek töppedését, aszú- sodását: ez a magyarázata a történelmi borvidéken szokatlanul korai aszúszemelgetésnek. Egy kiadós eső - természetesen ha utána újra meleg napfény fürdetné a fürtöket - még sokat segíthetne az aszúszemek minőségén, a szőlőszemek cukorfokán. Az aszúszemek átvétele egyébként a szerencsi termelőszövetkezet ondi telepén történik.
