Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-27 / 253. szám
1992. Október 27., Kedd Megyei Körkép ESZAK-Magyarország 3 Az államháztartás reformja Tájékoztató a jegyzőknek Miskolc (ÉM-GyK) - Az államháztartás reformja témakörben szervezett egy előadás-sorozatot a települések jegyzői számára a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei TÁKISZ. Október 27-én, kedden délelőtt 10 órakor Miskolcon, a Megyeháza dísztermében kezdődik az egész napos rendezvény. „A nemzetgazdasági tervezés és az önkormányzatok 1993. évi tervezése és gazdálkodása” címmel hangzik el az első tájékoztatás, melynek előadója dr. Varga Sándor, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. A továbbiakban Ilnlassyné Kőszegi Zsuzsanna, a Belügyminisztérium főmunkatársa ismerteti a jegyzőkkel a cél- és a címzett támogatások törvényi szabályozását. A délutáni órákban kerül sor a szociális törvénytervezetének ismertetésére. E témáról a Népjóléti Minisztérium képviseletében Lakner Zoltán, tart részletes tájékoztatást. Karcsi kétszer szúrt Miskolc (ÉM-BCi) - Ifjabbik D. Károly nem volt kibékülve a világgal, ami tulajdonképpen érthető is, hiszen egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy huszonéves fiatalember olyan műtéten és az azt követő utókezelésen essen át, amelytől kihullik a haja. Az viszont már egyáltalán nem törvény- szerű, hogy saját apját hasbaszúrja. Márpedig ez történt. Ifj. D. Károly kórházi kezelését követően kútba került. Télen-nyáron sapkát viselt, még a barátai előtt is titkolni igyekezett állapotát. Ahogy az már ilyenkor „lenni szokott”, az egyetlen igaz vigasztalónak az alkohol bizonyult, amelynek megvan az a csúnya tulajdonsága, hogy egyre több helyet követel az ember életéből, olyannyira, hogy később átveszi az uralmat. A D. család tagjaitól egyáltalán nem állt távol a szesz, gyakran előfordult, hogy ivúszataikat családi körben rendezték. így volt ez idén márciusban is, amikor apa és fia napközben külön- külön iddogáltak, majd délután a családi házban folytatták hármasban a poharazgatást, abból a jóféle nedűből, amit a családfő hozott a „birtok” pincéjéből. Ahogy a mámor emelkedett, úgy fokozódott a hangulat is. Az idősebbik D -t lassan elöntötte a munkahelyi feszültségekből adódó indulat. Először a munkatársait kezdte el szidni, de ké- sÓbb, amikor a kollégákról elfogyott a mondanivaló, de a feszültség még megmaradt, terítékre kerültek a családtagok. A családfenntartó kifejtette, hol van a feleségének és a fiának a helye, mondván: Akkor lesz csak itthon szavazati jogotok, ha olyan házat építetek, mint én! A vita még egy darabig folytatódott, majd az idősebb D. eltávozott otthonról. Fia pedig - ki tudja, milyen szándéktól vezérelve - magához vett egy konyhakést, és elindult apja után. Mimán nem találta az udvari illemhelyen, kiállt a kapuba. Néhány percnyi várakozás után megérkezett D. Károíy aPja, akit fia csak néhány lépésről ismert fel, mivel már leszállóban volt az cs*. Az idősebb D. mormogott valamit, de fia ahelyett, hogy megkérdezte volna tőle, mit akart mondani, a kezében lévő késsel kétszer hasba szúrta az idős embert, majd bement a konyhába, és elmondta anyjának, mit lett. Azonnal értesítették a körzeti megbízottal és az orvost, akik már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A megyei bíróság bűnösnek találta ifj. ff- Károlyt emberölés bűntettében, ezért hat évi börtönbüntetésre és hat ávi közügycklől való eltiltásra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Ingyenes tanfolyam Miskolc (ÉM) - Az Ifjú Szocialisták társasága igyencs számítástechnikai tanfolyamot szervez Miskolcon. Főleg az általános iskolák felsőtagozatos diákjai és középiskolások jelentkezését várja. Érdeklődni lehet az MSZP Politikai centrumában Miskolcon, a Korvin O. u. 9. Szám alatt. Telefon: 124-526. A Fóy-lcostély, ahol a jövő nyáron találkozni szeretne a család, ám a körülmények még nem csalogatóak Miskolc (EM-LGY) - Majd', minden faluban van egy nemesi kúria, a Csereháton csaknem száz. Nagyon könnyű összeszámolni, hogy ezek közül hány áll stabilan, hasznosítva. A legtöbb dőlni készül. Pedig ezeknek a falvaknak a többségében a kúria lenne az egyetlen hely, ahol alkalmasint össze tudna gyűlni a falu népe. Fáj polgármestere mondta el egy fórumon nemrégiben, hogy milyen döbbenetét váltott ki egy rádióriport, amiből megtudták, hogy a Fáy család a jövő nyárra magyarországi nagy találkozót szervez. A világban szétszóródott, népes főnemesi família úgy tervezi, hogy a három napból egyet az ősi kastélyban, Fájban szándékozik eltölteni. Hogy mi lesz itt a jövő nyáron? Szegény Fáyak! Újra világgá mennek, ha meglátják mi lett az ősi fészekből, a büszke kastélyból. Egyszer már felcsillant a remény: 110 millió forintot utaltak ki a kastély rendbetételére. Akkoriban nagyon sok pénz volt ez, elég lett volna a teljes rekonstrukcióra. Am a milliók „útközben” irányt váltottak, sohasem érkeztek meg Fájba. Másutt még ennyi kísérlet sem volt a kastélyok, kúriák megmentésére. A végeredmény persze ugyanaz. A fórumon azt válaszolták Fáy polgármesterének és másoknak, akiknek hasonló mondandójuk lenne, hogy mindegy, védett, vagy nem védett a kúria, meg kell menteni, mert érték. A falu feladata, hogy megvédje, ne pusztuljon tovább. Ha aztán valakinek jó gondolata támad a hasznosításra, itt vannak a nevek, címek, tessék jelentkezni. A fórum közönsége ekkor a szemét kezdte törölgetni - nevettében. Mit Családi kirándulás Fájba Részlet o lépcsőből Fotók: Fojtón László védjünk meg, a romokat? A hasznosításra pedig máris van ötlet: igen jók a kúriák bagolyvárnak. A fővárosi vendégek hasonlóképpen jártak, amikor arról beszéltek, hogy nem szabad ám tátott szájjal várni a sültgalambot. A helyi kezdeményezések korát éljük. Tessenek példát venni a galgamentiektól, akik libatol- lat exportálnak és aszalt gyümölccsel árasztják el a lakótelepi boltokat. Ekkor a térség országgyűlési képviselője tette helyre a dolgokat. Nem ötletet várnak a cserehátiak, az abaújiak. Ötlettel tele a padlás, szívesen adnak belőlük akár a galga- mentieknek is. Ellenben háromszoros fejkvóta kellene a sokáig elnyomott falvaknak, normális, tisztességes hitel. És támogatás. Mert ezt a hátrányt magára hagyatva soha sem tudja behozni a régió. Fagyok előtti gombatermés Miskolc (ÉM-NJ) - A fagyok előtti u- lolsó jó gombalermés betakarítása u- tán a napokban még válogathattunk a csiperkétől a tinómig sokféle illatos, finom gomba közül a miskolci Búza téri piacon. Az elmúlt tavasz és a nyár hónapjaiban a nagy szárazság miatt nagyon kevés gomba jutott az asztalunkra. Már pedig azok, akik szeretik a gombaételeket a jó erdei vargányát nem cserélnék szívesen pincében termelt sampionra. A szolid termés következtében valószínű télen kevesebb és drágább lesz majd a szárított gomba is. „Itália! Tudom városaid csodálni...” Trleszt-Tarvisló (ÉM-Faragó Lajos) - A napokban, életemben először áthaladtam hazám nyugati határán. Nem ösztöndíjjal, nem hosszú időre, csupán egy vásárlóbusznyira. Itáliába. Olaszországba, melynek városait a címben idézett sorok szerint Babits Mihály is megcsodálta.' Este indultunk, hogy két, az autóbuszon töltött éjszaka közé egy Triesztnek és Tar- v isiónak szánt napot belcpréscljünk. Az osztrák-magyar határon szinte szóba sem álltak velünk. A magyar határőr csak közölte, sokan leszünk Olaszországban, hiszen már legalább 50 magyar autóbusz megelőzött bennünket. Hogy ott voltak, azt az osztrák-olasz határon meg is tapasztaltuk. A Társlourisl Utazási Iroda életrevaló idegenvezetője és autóbuszvezetője gondolt merészet és nagyot, s egy 5-6 kilométeres kitérővel átkanyarodtunk egy másik halárátkelőhelyhez. Itt csak két autóbusz állt előttünk, de az egyik magyartól kitcssékeltek - pontosabban kilökdöstek - az olasz határőrök egy román menekültet. Az új hazába vágyó ember Ausztriában stoppolt. Hazánk fiai megszánták, felvették, de az olasz nem! Sót! Bemérgesedett, mert a román állampolgárnak nem volt vízumja. Bemérgesedett és nemcsak az előttünk lévő buszban utazókra, hanem reánk is. Felfedezte, hogy az Ikaroszban kettő üzemanyagtartály van. Kettő, ami veszélyes, mert lehet bumm-bumm(!), azaz robbanás. Hiába mondtuk, hogy a nemzetközi elismerést méltán kivívott Ikuruszok így „gyártódnak", hiába kértük, hogy csak most az egyszer... A rend éber őre hajthatatlan maradt. Mit tehetnek ilyenkor külföldön szerencsét próbálni elindult hazánk fiai? Visszamentünk az előző határállomásra és beálltunk újra az immár még hosszabbra növekedett sor végére. Vártunk, araszoltunk, s aztán több- órás késéssel Templom Torvisióbon Olaszországba érkeztünk. Csodáltuk a már délelőttire fordult időben a csodálatos olasz tájat. Az autópálya mellett magasba nyúló hegyek fehér sziklái fényiének. A völgyekbe már betelepedett az őszi köd. Az egymást követő vízesések habzó vize ki-kike- rülgeti, körbeöleli, dédelgeti, de mégis koptatja évezredek óta a még mindig ellenálló kövületeket. Közben autóbuszunk újra meg újra bekúszik az alagutakba. Az egyik csak pár száz méteres, többségük két-három kilométeres folyosójának fényözönében ölelgeti a járműveket. Az alagutak sorától kiérve szinte otthon érezzük magunkat. Olyan a vidék, mint Észak- Borsodban vagy a Tisza partján. Szépen zöldéit a fűz, az éger, a nyírfa, s mellettük törésre vár a kukorica. Aztán ismét erdő következik. Triesztben a tengertől néhány száz méterre parkíroztunk. Jugoszláv, szlovák, magyar autóbuszok társaságában. A városközpontban, a bazársor mellett. A nagy vevők ekkorra már műanyagzsákokba szortírozták a korábban százszámra megvásárolt harisnyákat, cipőket...A boltokban várják a magyar vevőket. Az egyikben magyarul kiírva olvassuk: „Ha az áru hibás, 15 napon belül blokk ellenében cserélünk.” Az eladók közül többen megértik a magyarul elhangzó kérdést. Az olasz filmekből megismert olasz hangoskodásból semmit nem tapasztaltunk. Udvarias kiszolgálást, kedvességet mindenütt. Csak egy helyen, az egyik piacon mutatta be a bányászjel- vényt egy eladó, akitől a kedvünkre való női blúzt huszonöt márka helyett húszért mertük kérni. (Külföldet mát többször megjárt hazánkfiaitól azt hallottuk, itt alkudni lehet/kell!). Visszafelé tovább csodáltuk az autópálya mellett folydogáló tisztavizű folyót, az újabb és újabb vízeséseket, a viaduktokat. Néztük a (lehet, hogy nem a világhírű festő által megörökített) magányos cédrusokat, a tujá- kat, amelyek úgy állnak a temetők mellett, a lakások udvarán kialakított arborétumokban, mint a tintásüvegből éppen kivett, írásra kész tollszárak. A dombok tetejéről a körbevilágított templomok néztek le ránk az esti szürkületben. Tarvisiőban még késő este is vártak bennünket a nyitva tartó tóitok, ahol bőrárutól olasz borig, pezsgőig vásárolhattunk - akár forintért is. Szóval - Babits Mihállyal szólva - „Itália! tudom városaid csodálni”. Először átlépve hazáin nyugati határát csodálatos élményben volt részem. Remélem, lesz lehetőségein még arra, hogy több napot is tölthessek Olaszországban. Készülök rá, de ha először és csak egy napig is voltam Itáliában, akkor is vallom - a szívem szerinti verssorokat folytatva: „De nem kékebb eged és a dombod se zöldebb,/ mint honi dombjaink..."-----INNEN-SZÓLVA------/ í ÚÁfaMfál Nagy József Testvérem és családja az idei száraz nyáron autóval hordta ki a locsolóvizet a nem túlságosan közeli szántóföldre, hogy mikorra eljön az ősz legyen mit betakarítani. Több mázsa káposztára számítottak, azt ugyanis lesavanyítva a saját recept szerint az egész család szereti. Csakhogy mikorra kivonultak a termés betakarítására, ott már csak alsó leveleket találtak, a szépséges káposzta egy darabig odaveszett. Nézegették a keréknyomokat, vizs- gálgatlák, merről érkezhettek, merre mehettek a tolvajok, aztán keserűségükkel kínlódva hazakullogtak. Egész évi munkájuk veszett oda, de nemcsak nekik Nagyhalászon a mezőőri lefegyverezve vittek cl húsz mázsa káposztát fényes nappal a tolvajok, úgy, mintha a sajátjukat szedték volna meg, olyan magabiztossággal. Lehet, hogy a mezőőr helyében bármelyikünk hasonlóan cselekedett, nem cselekedett volna a népes-zajos túlerő láttán. Mi is történik itt valójában? Mintha nem mondanánk igazai, mintha nem neveznénk nevén a dolgokat, mintha be akarnánk csapni egymást. A testvéremék belclörődötten vették tudomásul a lopás tényét, nem mennek el feljelentést tenni. Sőt. Félnek attól, nehogy a történtek után bárki is meglelje a tettest. Félnek, és arra már nem is gondolnak, hogy így legalább a káposzta megmaradna nekik.------------------------Hír-------------------------• I)r. Szádeczki Zoltán Miskolc Város jegyzője fogadó órát tart 1992. október 28-án szerdán 14 - 19 óra között a Városházán. Sorszámosztás: érkezési sorrendben, 13 órától 30 fő részére. ÉM-portré Fotók: Loczó József Albert Lajos Sátoraljaújhely (ÉM - F.B.) - Albert Lajos 1975- ben pályát módosított. A kertészmérnöki diplomát rendőregyenruhával cserélte fel. S mivel katonai szolgálatát Sátoraljaújhelyen töltötte és idenősült, a pátrohai szülői házba már csak olykor-olykor tud eljutni. Minden ideköti, a család, a munkahely, a barátok. Az elmúlt tizenhét év alatt megjárta a szakmai ranglétrát, eredményeinek köszönhetően soron kívüli előléptetésekkel az egykori őrmesterből mára őrnagy, bűnügyi osztályvezető lelt a városi rendőrkapitányságon. A ma 44 éves rendőrfőtiszt keze alatt számos pályakezdő vált vérbeli bűnügyi nyomozóvá. Úgy tanított, s tanít ma is, hogy közben önmaga is gyarapítja tapasztalatait. Mert ez a pálya nem tűr el a felületességet, lanyhulást. Ezernyi apró mozaikból kell nap mint nap megbízható képet rajzolni. Élete két részből tevődik össze: a feleségből, a két gyerektói és a munkahelyből. A tizenhét év alatt ezernyi ügy Íren dolgozott közvetlenül vagy közvetve. Nyomozó pályafutásának kezdeti sikere az 1981-ben történt cigán- di emberöléshez kötődik. Ebben az ügyben az első intuíció borotválkozás közben érte, s az ezt követő három kemény hét, sikerrel járt. A tettes megkerült. Vallja, hogy a rendőri munka elhivatottság. Nem lehet napi nyolc órában elvégezni. S a bűnügyi nyomozó esetében mindehhez szorgalomra, kitartásra van szükség.
