Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1992. Október 15., Csütörtök Új keletű kutyavásár Az apróhirdetések között újabban egyre több olyan felhívás olvasható, amelyben kétségbeesett gazdik keresik elveszett négylábú kedvenceiket. Megfigyeltem, hogy ezek a kutyák mind, kivétel nélkül fajtiszták, esetleg törzskönyvezettek. Sajnos egy hete én is beléptem az ilyen hirdetésfeladók sorába. Mit tesz ilyenkor az ember? Érdeklődik tapasztaltabbaktól, állatorvostól, sintértől, ismerősöktől. A tapasztalat azt mutatja, hogy új „iparág” születésének vagyunk tanúi. Mivel már nemcsak kertes házakban, hanem bérházakban is tömegesen tartanak kutyát, egyes emberek ezt szinte kihívásnak tekintik. Vannak ugyanis olyan „tiszteletreméltó” illetők, akik rendszeresen azzal töltik szabadidejüket, hogy kifigyelik, majd elcsalják az ebeket. Ilyenkor a kétségbeesett gazdik szaladnak fűhöz-fához, hirdetést adnak fel - ami persze, ha expressz jelenik meg, nem két forintba kerül - és talán magas jutalom ellenében visszakaphatják a „becsületes megtalálótól” kedvencüket. Az is előfordul, hogy hiába minden fáradozás, pénztárcát nem kímélő kutatás, mert a rabló már túladott a hozzákerült állaton. Vajon azoknak, akik ezzel foglalkoznak, van-e kutyájuk? Elgondolkoztak-e valaha azon, milyen érzés valakit (akár egy ebet is) megszeretni, ragaszkodni hozzá, majd elveszíteni? Mi lehet az ilyen embereknek a szívük helyén? Emberek egyáltalán? Biztosan, hiszen ilyen aljas dolgokra egyetlen állat sem képes. Bízom benne, hogy soraim felhívják kutyatulajdonos társaim figyelmét és ha kedves nekik négylábú barátjuk, jobban vigyáznak ezentúl rá, vagyis nem hagyják felügyelet nélkül, nehogy úgy járjanak mint én és még jónéhányan. Remélhetőleg a nagyobb odafigyelés, óvatosság megteszi a magáét és rontani fogja a kutyapecérek esélyeit és üzletét. Farkas Attiláné Miskolc Láb alatt Hajdan két telefonfülke állott a miskolci MSZB téren (most Mindszent tér), melynek nyomát csak a hátrahagyott lábazat őrzi. Nem kétséges, hogy láb alatt van, hiába igyekszik zöld gizgaz mögé bújni. Fotók: Fojtán László- Szerkesztői üzenetek Lovász Attila, Miskolc: Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár Zsigmondi utcai telephelyét márciusban felszámolták. Jogutódja, a Sztavil-Ker BT. (Akku Márkabolt), amely a Szentpéteri kapu 11. szám alatt található. Garanciális igényét - amennyiben igazolni tudja, hogy a Trabant akkumulátort a fenti telephelyen vásárolta - a BT-nél érvényesítheti. * B. István, Kazincbarcika: A nemzeti gondozási díj iránti kérelem benyújtása nincs határidőhöz kötve, de a díjra 1992. augusztus 1-től csak az jogosult, aki igényét a törvény hatályba lépésétől számított 90 napon belül, tehát legkésőbb 1992. október 19- ig előterjeszti. A későbbi igénylők a benyújtást követő hónap első napjától számíthatnak az 5000, illetve a 2500 forint folyósítására. * „Mozgássérült” jeligére: Miután a súlyos fogyatékosságban szenvedők a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv. alapján adókedvezményben részesülnek, ön a levelében leírtak alapján 1992. január 1-től keletkezett jövedelmére adóalapot csökkentő kedvezményt vehet igénybe. A parkolás köntösébe bújtatott adóról Gyermekeimnek mindig mondom - három kereskedelmi szakmát választott -, hogy vegyenek példát a keleti népekről, akik azt tartják: nincs eladhatatlan áru, csak meg kell keresni a vevőt. Lám, itt a példa, mármint az a parkolási rendszer, amit egy izraeli cégtől vásárolt Miskolc. Enyhén szólva is aggódom. Hogy miért, vegyük sorba. Az önkormányzatnak az az albizottsága, amelyik ezzel a vásárlással volt megbízva, vajon kellő mértékig alkudott? Mert közismert dolog, hogy ott nagy sértés, ha nem alkudozik legalább egy félórát a vevő. Jó árut vettek-e? Nagy kérdés egy olyan országban, ahol a KRESZ szabályai ivódtak belénk évtizedek óta, még akkor is, ha nem mindig tartjuk be. Bár írta az újság, hogy 150 frekventált helyen lehet kapni blokott, de hogy hol, azt nem találtam. Hiába, ilyenek a vidékiek, az istennek sem tanulják meg az utca- és üzletneveket. Aztán tudják-e a tisztelt városatyák, hogy mit is jelent a fizetett parkírozó? Azt, hogy ott őr vigyáz a kocsira, aminek ha baja esnék, őt lehetne felelőssé tenni. De most kit lehet felelőssé tenni, még ha kék mezőben parkírozok is? Ha nem találok frekventált helyet és leállók, jön az ellenőr, adja a parkírozójegyet plusz a büntetést. Azt mondják meg nekem, hogy ha a jegyért kell mennem a városba, vagy körözök, míg útitársam dolga - végeztével visszatér, nem ugyanolyan rossz lesz Miskolc levegője? Vagy minden jegyvételkor pár köbméter tiszta levegő érkezik a város fölé? Tisztelt uraim! Ez nein más mint bújtatott adó! Aggódom azért is, nehogy valakinek eszébe jusson a járókelőlá-e is kivetni ilyen alapon mondjuk a járdabérletet, mert koptatják a közös vagyont, és fogyasztják az oxigént, s hogy meg ne tudja véletlenül a pénzügyminiszter úr ezt a szisztémát, mert egyszer csak kikiáltják, hogy kis hazánk egész területe parkírozóhely, melyért havonta minden magyar állampolgár x forintot fizet. Mert olyan nincs, hogy valaki ne tartózkodjék valahol, ha csak éppen nein űrrepül. Javaslom az önkormányzatnak, hogy építsenek a város szélére, a frekventált helyekre hatalmas fizető-parkírozót és hozzávezető tömegközlekedést. Pénzt csak olyanért fogadjanak el, amiért adnak is valamit. Máskor, ha új szisztémára lenne szükség, tegyenek közzé pályázati felhívást, mert hasonlót naponta legalább egyet produkálok, azt is megvallom olcsóbban. Egy jó tippem máris van: tiltsák ki a város belterületéről a belső égésű motorokkal üzemelő járműveket. A város térképén jelöljék kékkel. A kék határán hozzanak létre több kerékpár kölcsönzőt. (Aki nem tud kerékpározni, az kocogjon: huss, hajts az életért) Ezért a tippért, no meg a hozzátartozó egészségügyi reklám- szövegért most nem számolok fel pénzt, csupán annyit kérek, hogy az amúgy is nehezen élő, az ország gazdasági változásait talán legnehezebben átélő Borsod megyei embereket ne nézzék szellemileg is fogyatékosnak. Gábor Áron Tiszakeszi Könnyű másokról ítélkezni Válasz a Kell a szigor című írásra Obsitos az újoncokhoz Érdeklődéssel hallgattam a napokban a Miskolci Rádióban a fiatal hadköteles ifjak sorozásáról szóló riportot, amelyben megszólalt egy bevonulás előtt álló fiatal is. Mint elmondta, szívesen vonul be 19-20 évesen, hogy eleget tegyen egy éves katonai kötelezettségének. Meglepett kijelentése, egyben örömmel töltött el, mert bizony az elmúlt években ilyesmit aligha hallhattunk, tapasztalhattunk. Fiúk! Jól látjátok, hogy a legnagyobb békeidőben is szüksége van a hazának katonára. Az első világháború előtt - ahogy apáink elbeszélték - a magyar fiúkat a monarchia legtávolabbi vidékeire vitték három évre. Most, lehetőleg a lakóhelyükhöz közeli alakulathoz kerülnek az újoncok. A tartalékosok behívása is egészen más, mint a mi időnkben volt, hiszen például az érintettek hat hónappal előre értesülnek az újabb szolgálatról. Nekünk annak idején huszonnégy óra alatt kellett bevonulnunk. Török Géza Miskolc Szentandrási Erzsébet Budapestről nem tudhatja, mert a fővárosban viszonylagos burokban élnek, hogy milyen viszonyok uralkodnak Borsodban a munkalehetőségek terén. Akkor hát hogyan mer ítélkezni a Borsodban élő munkanélküliekről, hogyan meri mindnyájukat egy kalap alá venni? A- ligha lehet fogalma a helyi viszonyokról. Ő csak ne tapsikáljon a kormánynak, amely ilyen-olyan címszó alatt sokézer ember életét nyomorítja meg, kilátástalanná téve helyzetüket. Nagy sikk mostanában az előző rendszert, a kommunistákat szidni. Én nem értek a politikához, és nem is érdekel, de a családommal együtt csak azt érzem, hogy ez a kormány nem a kisemberek érdekeit képviseli és nem is érdekli azok sorsa. A párom karácsonyi ajándéknak megkapta a munkakönyvét, mert a kisszövetkezet, ahol dolgozott anyag- beszerzőként, csődbe jutott. Én a hat hónapos kicsi lányommal gyeden vagyok és van két középiskolás gyermekünk, akiknek iskolába járatása szintén nem kevés pénzbe kerül. Semmilyen más szakmában nem tud a férjem elhelyezkedni, mert középfokú szállítási vizsgáján kívül más végzettsége nincs. (Gk. vezetői engedélye). Kapja a kevés munkanélküli segélyt, a 12'ezer forintot. Szívesen elmenne dolgozni, mert ez az állapot pszichésen is megviseli, de az egy év alatt még lehetőséget sem ajánlottak fel új munkahelyre. Átképzésre is jelentkezett, de az sem olyan egyszerű, amilyennek látszik, mert amíg nincs meg a megfelelő létszám, nem indítják a tanfolyamot. A párom hónapokon keresztül megpróbált mindent - ismerőseit is felkeresve -, hogy el tudjon helyezkedni, de úgy látszik, ennek az országnak nincs igazán szüksége szaktudással rendelkező dolgozókra. Név és cím a szerkesztőségben Gyér optimizmus Szinte naponta foglalkozik a sajtó a vízlépcső körül kialakult helyzettel, ám a közvélemény a számos információ hallatán is tanácstalan. Különösképpen akkor, amikor még egy MDF-es képviselő is szinte elkésettnek tekinti az ügy újra- és újratárgyalását. Azregész úgy néz ki, mintha mi mindent elkövetnénk, ám a szomszéd köti az ebet a karóhoz. Vajon az 1977-es szerződés nem volt elég világos? Abban feltehetően pontosan meghatároztak mindent, még a Duna elterelését is. Ha nem, hát hogyan lehetséges az, hogy a szlovákok mégis hozzákezdtek? A szerződés aláírása óta sok-sok év telt el. Sajnálatos, hogy csak most jött rá a kormány, hogy az ügyben lépni kell. Nem hiszem, hogy túlzottan optimisták lehetnénk a Duna és a környezet megmentését illetően, bár jó volna, ha mégis azok lehetnénk... Nyíri Kálmán Miskolc Történelmi határ A diósgyőri lokálpatrióták régi vágya teljesült, amikor a közelmúltban a DVTK stadion szomszédságában, a volt perecesi vasút naqyőrházi megállója közelében elhelyezték a „Diósgyőr történelmi határa'' táblát, melyen Diósgyőr városcímere látható. Válasz cikkünkre Az Észak-Magyarország szeptember 16-i számában „A putnoki szellem hídnál” címmel megjelent írásra az alábbi választ adom: Valóban sajnálatos, hogy a hídon a januári váratlan rongálódás miatt a közúti forgalmat nem volt módunk visszaállítani. Ennek oka - mint arról korábban a közvéleményt a sajtón keresztül tájékoztattuk -, hogy nemcsak a vasbeton-pályaszerkezet használódott el, hanem amint azt a statikai és diagnosztikai vizsgálatok dokumentálták, az acélszerkezet teherbírása is meggyengült, olyannyira, hogy a pályalemez helyreállítása ellenére is súlykorlátozást kellett volna bevezetnünk. Mindezek miatt a javítás költségei meghaladták volna a 10 millió forintot. A vizsgálatok birtokában a Miskolci Közúti Igazgatóság arra törekedett, hogy teljesen új felszerkezet épüljön, mely mind teherbírás, mind szerkezeti kialakítás szempontjából korszerűbb a jelenleginél. Erről folyamatosan tájékoztattuk az érintett önkormányzatokat is. Elkészültek a tervek, megszereztük a hatósági engedélyeket és mivel időközben nemzetközi hitelre nyílt lehetőségünk (EIB hitelkeret) a felszerkezet átépítésére az előírásoknak megfelelően versenyt írtunk ki. A kiviteli szerződést a MÁV Hídépítő Kft.-vei megkötöttük ez évi forgalomba helyezési határidővel. Az előkészületek megkezdődtek. A régi hídszerkezetet október közepéig elbontják és új felszerkezetet építenek, amely a problémákat véglegesen megoldja. Addig is kérjük az utazóközönség és az önkormányzatok türelmét és megértését. Huszár János ig.h. főmérnök Köszönet a véradóknak „A vér az élet, és az életnél nincs fon- | tosabb.” Szeretném megköszönni mindazoknak az önzetlen emberbaráti hozzáállását, akik egy beteg fiatal édesanya gyógyulása érdekében 1992. szeptember 15-én részt vettek a bódvaszilasi véradáson. Köszönöm továbbá a tele- i pülés polgármesterének, a szervezésben résztvevőknek és az egészségügyi dolgozóknak is a segítséget, a közreműködést. A beteg anyukának mielőbbi gyógyulást kíván a 120 véradó és a Vöröskereszt bódvaszilasi szervezete nevében: Galicza József né _____________________Bódvaszilas Á remelésből is sok(k) Nagy felháborodást keltett bennem a televízióban október 5-én bejelentett újabb áremelés. Ez már mindennek a teteje! Vajon a kormány ilyenkor gondol-e azokra, akik 8-9 ezer forintból élnek? Mert sajnos sokan vannak ilyenek. Már nem is hiszem, hogy nem sportágként űzik az áremelést, mert minden héten emelnek valamit, csak az alacsony bérűek fizetését nem igazítják az inflációhoz. Jó lenne, ha csak egy hónapig cserélnénk fizetést a képviselőkkel, a miniszterekkel, hogy megtudnák, hogyan él egy szegény, dolgozó ember ilyen árak mellett, abból a kis pénzből. Nem ingyenkonyha kell, meg Máltai Szeretetszolgálat. Ne koldusokat csináljon a kormány az emberekből, hanem munkát adjon és fizessék is azt meg. Úgy látszik, hogy a rendszerváltással megszűnt a középréteg és csak urak meg koldusok vannak. Esetleg rövid időn belül lesznek. Bodnár Istvánná Tállya Fantomcég Közel egy hónapja, hogy csőtörést „hárít el” Miskolcon a Kabar u. 41-43. sz. házak előtt egy fantomcég. A munkálatok kezdetén mintegy 30-50 köbméter mélységű gödröt ástak, eltorlaszolva a kiemelt földdel az utat. Tüzelő, gázpalack, szemétszállítás azóta lehetetlen.A feltárt gödör szinte színig van vízzel és mindenféle szeméttel. Á fantomcég nemhogy a munkáját nem folytatja, de még az alapvető biztonsági előírásokról - baleset-, fertőzésveszély - is megfeledkezik. Kérjük az illetékesek mielőbbi intézkedését. Ónodi József Miskolc
