Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-24 / 226. szám

Zempléni Tájakon ESZAK-Magyarország 5 1992. Szeptember 24., Csütörtök Szőlő a laposban Elkerülő útszakasz a kőbánya miatt Tállya (ÉM-MI) - Lapunkban is foglalkoztunk már a tállyai kőbányá­ból szállító teherautók ügyével. Pon­tosabban azzal, hogy hol közlekedje­nek a nagysúlyú szerelvények. Mint az köztudott, Tállya belterü­letéről kitiltották őket, ugyanis több, a főút alatti pince beszakadt, vagy en­nek veszélye fenn állt. Most Golop, Monok, Szerencs útvo­nalon jutnak ki a 37-es számú útra, aminek persze az olt lakók sem na­gyon örülnek. A Tállyai Polgármesteri Hivatalban ezzel kapcsolatosan elmondták, hogy az igazi megoldás egy, a települést elkerülő útszakasz lenne. Erre már el is készültek az előzetes tervek. A pénzügyi fedezetet biztosítandó pá­lyázatot nyújtottak be. Az elkerülő út 47 millió forintba kerülne, melyből mintegy 10 milliót a helyi cégek vál­lalnának. Ha megépülne, mindenki nyerne valamit: a fuvarozóknak nem len­ne kerülőút, a helyiek megszabadul­nának a még napjainkban is pró­bálkozó (az esetleges büntetést reszkírozó) teherautóktól, s nem utol­só sorban az érintett más községek is mentesülnének a teherautók okoz­ta zaj, súly és kipufogószennyező­désektől. Földárverés, és ami utána marad Vajdácska (ÉM-BSzL) - Volt már földárverés Zemplénben is, legutóbb például Vajdácskán. Nem biztos, hogy az utána következő földár­veréseken is minden kijelölt földnek gazdája lesz. Jogos tehát a kérdés, mi lesz az árverésen el nem kelt földterületekkel, vagyis mi lesz a kárpótlás után meg­maradt földek sorsa? A kárpótlás szerinti árverés lebonyo­lítása után megmaradó szövetkezeti földet a SZVAT. 25. paragrafusának (3) bekezdése szerint a tagok tulaj­donába kell adni. Erre a tulajdonba adásra várhatóan 1993. március 31. napját követően kerülhet sor. Előfordulhat, hogy a szövetkezet azt megelőzően jogutód nélkül megszű­nik, vagy gazdasági társasággá alakul át. Ebben az esetben is tulajdonba kell adni az árverésből visszamaradt föl­det, A jelenlegi szabályozás ebben a kér­désben nem mindig ad eligazítást, erre várhatóan a közeljövőben elfogadásra kerülő földtörvény módosítás ad vá­laszt, amely jelenlegi formájában a volt tagokat jelöli meg potenciális tu­lajdonosként. Amennyiben megindul a szövetkezet felszámolása és a földre egyébként is jelzálog van bejegyezve, a tagok, il­letőleg a volt tagok, csak akkor kap­hatják meg az árverésekből visszama­radt földet, ha a felszámolás során a földet illetőleg ellenértékét nem kel­lett a hitelezők kielégítésére fordítani. Inkább az „Isteni magasságokban" Tokaj (ÉM-BSzL) - Tárcái és Tokaj között került lencsevégre ez a képen látható szőlőlelepítvény. Minden egyes parcellán olvasható a szőlőbér­lő-, szőlőtermelő neve, Sajnos, azon­ban a sorok hamar véget érnek. Mire elérnék a Kopasz-hegyet, már fordul­hat is vissza a traktor és a szüretelő is.Mert régebben szokás volt, hogy a Sátoraljaújhely (ÉM-ME) - Nem következett be számottevő változás a zempléni térség munkaerőpiaci hely­zetében állapíthatjuk meg az elmúlt heteket vizsgálva. A regisztrállak szá­ma a korábbiakhoz hasonlóan lassú emelkedést mutat és sajnálatosan növekedett a pályakezdő állásnél­küliek tábora. Sátoraljaújhelyen és vonzáskörzeté­ben a szeptember 20-i adatok szerint 4193 munkanélkülit regisztráltak és mint a kirendeltségtől megtudtuk év végéig - a dohánygyár és a körzet ter­melőszövetkezetei által bejelentett leépítések miatt - közel ötszázzal lesz nagyobb a szám. Elhelyezkedési lehetőségek hiányá­ban 164 fiatal maradt állás nélkül, közülük négy felsőfokú végzettségű. Számukra megoldást egyenlőre csak az átképző tanfolyamok jelenthetnek, melyek közül szeptember 21-én indult az orvos írnoki és októberben kez­dődik a bank- és devizaügyintézői, valamint a nőiruha készítői. Mi lesz ha ezeket sikerrel befejezik? Nagy valószínűséggel csak néhányuk- nak jut munkahely, a többség továbbra szoknyán, sőt a szoknya „alján” lényegesen könnyebben művelhető volt a szőlő, ezért a támogatásokat ki­használva, ide telepítették. De mára már ez a nézet is a múlté. A jó minőség ugyanis csak a régebben is művelt és a Kopasz hegyi kilátóhoz közeli he­lyeken biztosítható. Valaha a tévéadó körül intenzív szőlőtermesztés folyt. is sorban áll majd a kirendeltségeken. Némi bizakodásra adhat okot, hogy a közelmúltban hárman kaptak pénz- beni támogatást munkahelyteremtő beruházás címén, ha a tervek meg­valósulnak 30-50 ember problémája oldódik meg hosszútávon. Nem rózsásabb a helyzet Tokajban sem, ahol a regisztrált állásnélküliek száma ugyan csökkent, de az ok saj­nos nem az új munkahelyek megje­lenése, hanem a járadék folyósításá­nak lejárta. Egyre többen részesülnek tehát szociális támogatásban, bár a ki­rendeltség vezető elmondta ez még a jobbik esel, sokan semmiféle juttatást nem kapnak. A bejelentett 51 álláshely közül, mint megtudtuk 20 nem tekinthető komoly ajánlatnak. Avar- rónőknek,kosárfo­nóknak ugyanis 3-4000 forintos havi béreket ajánl a munkáltató. Nem cso­da, ha ilyen feltételek mellett nem akad jelentkező. Mi várható évvé­géig? A tarcali Északkő Kőbánya Vál­lalat átalakulása létszámracionalizá­lással jár, mely várhatóan 100 dolgo­zó elbocsátását jelenti. A szerencsi kirendeltségen a segélyben, járadék­Fotók: Farkas Maya Itt, lenn, ahol a kéjjen ma szőlő van - kukorica és egyéb víztűrő kultúrák virágzottak. Úgyhogy menjünk csak vissza a Him­nuszban is megénekelt szőlőtermesztő helyekre. Mennyivel szebben hangzik majd utódaink ajkáról: „Tokaj szőlővesszein nektárt csejjegtettél”... Adja Isten, hogy így legyen. ban részesülők létszáma meghalad­ja az ötezret, közülük 223-an veszik igénybe a pályakezdők munkanélküli segélyét. Nagyrészt általános- és kö­zépiskolát végzettek, de vannak dip­lomások is. Az átképzések itt sem je­lentenek többet időszakos megoldás­nál. A komplex ügyintézői és a banki ügy­intézői képzésben résztvevőket a vizs­gák után sem várja az ajánlatok hal­maza. A közhasznú munkavégzés az egyedüli hathatósnak számító eszköz a szakemberek kezében. Körzetünket érintő munkahelyterem­tésről, jelentős létszámfelvételről nem tudunk beszámolni, mondták a sáros­pataki kirendeltség munkatársai. Ez a stagnálás, viszont nem jellemzi a leépítéseket, amelyekből még az év végéig, sőt a jövő év elején is kijut en­nek a vidéknek. A pályakezdő munkanél-küliek fog­lalkoztatását - az előzőekhez hason­lóan - részijén közhasznú munkával próbálják kiváltani, részben jJedig az átképzésekkel. Ez utóbbi Sárospa­takon sem tartozik az esélynövelő té­nyezők közé. Egyre többen kapnak szociális támogatást Zempléni munkaerőpiac Volt egy nyár, ezer tűz... Taktaszada (ÉM-BSzL) - Itt ta­lálkoztam Vele először egy építkezé­sen, ahol toltuk a talicskát, mikor be­tonnal, mikor sóderral megrakva. Azóta sok víz Jefolyt a Tiszán. Mikor újra találkoztunk a megyei tűzoltóparancsnokság ügyeleteseként mutatkozott be: Tóth István alhad­nagy vagyok. Akkor jutott eszembe, hátha az az ember, akivel 1982-ben egyik munkatársam építkezésén kalá­kában együtt dolgoztunk. Most jjedig a megyei tűzoltójjarancs- nokság épjjen soros ügyeletese ként „ismerhettem meg”, amikor a megyében előforduló napi tűzese­tekről akartam informálni a tisztelt olvasót. Amolyan kényszerkapcsolat alakult ki közöttünk, s legtöbbször csupán telefonon „találkoztunk” egymással. E héten is így adódott, ezért szereltem volna közelebbről is megismerni a megyei tűzoltóparancsnokság alhad­nagyát. Ezúttal azonban nem a tűzese­tekről, nem a napi rendkívüli esemé­nyekről, hanem családjáról, önmagá­ról faggattam a negyvenegy éves köz- szolgálati embert.- Bizony, negyvenegy éves vagyok, két fiú édesapja és valóban Taktasza- dáról járok be munkahelyemre, immár tizenhét éve - mondja Tóth István, amikor ügyeletes, igyekszik objektí- van tájékoztatni olvasóinkat a me­gyénkben előfordult tűzesetekről, ép- jjen ezért egy szokatlan kérdést tettem föl neki, hogy mondaná el e tizenhét évi szolgálati idő alatt melyek voltak azok a derűsebb pillanatok, amikor nem feltétlenül a tragédiákat kellett számba venni.- Volt itt egyszeregy gyújtogatás, ahol rendőri őrizetbe kellett venni az el­követőt. Azonban ő sehogy sem akart „kötélnek állni”. A rendőr kolléga se­gítségemet kérte és gondolom, hogy már termetem és fellépésem is döntő érv volt az elkövető előtt. Amikor megkértem, hogy legyen szíves igazolja magát, az illető mind­két kezével automatikusan nadrágzse­bébe nyúlt, ekkor fogtam meg kezeit, s a tehetetlen ember csak ennyit mon­dott, a fellépés nyomán: „A tisztúrnak mindent!”Aztán volt olyan eset is, hogy egy pesti prímás Miskolcon akart öngyilkos lenni. Felment hát az egyik orvosi ügyeleti lakás tetejére és onnan kiabálta, hogy öngyilkos lesz. A tűzoltókat hívták ki, hosszú létrával mentünk is a tetőre, de bármelyik oldalról közelítettük meg, mindig el­lenkező oldalon bukkant fel. Fel­mentem hát a padlástérre, ott kipuha­toltam, melyik részen áll ez a szeren­csétlen. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy fölöttem áll, egyszerűen a talpa alatt beütöttem a palát, ő jjedig az ölembe hullott. így lett vége a tragikomikus eseménynek.- A kézügyességéről jut eszembe, hogy ugyan mondaná el, mi az erede­ti foglalkozása, hiszen úgy tudom, a tűzoltóság csakis valamilyen szak­képzett embereket foglalkoztat.- Fém- és fa mintakészítő asztalos va­gyok, tizenhét évvel ezelőtt az LKM 1-es mintakészítő üzemében dolgoz­tam.- Melyik volt a „legfurább” év szol­gálata alatt?- Bizony a tavalyelőtti. Ugyanis 1990- ben már kora tavasszal volt olyan na­punk, hogy áprilisban huszonnégy óra alatt hatvannégy esetben riasztották a megyei tűzoltóparancsnokságot. Igaz, az idei nyár sem volt kutya! Volt olyan ügyeleti napom, (nem is egy), hogy harminckilenc esetben riasztot­tak minket. Nemrégiben épjjen én voltam ügyelet­ben, a boldogkőújfalui és a főnyi tűze­seteknél is, valami rettenetes érzés volt, hogy napokig küzdöttünk a lán­gokkal, s szinte reménytelennek tűnt, hogy egyszer kihúnynak a pusz­tító'lángok. Amikor fentiekről érdeklődtünk Tóth Istvántól, ismét a megyei tűzoltó­parancsnokság ügyeleteseként talál­koztunk vele. Ahogy viccesen akkor mondta, neki ez volt a pechje, nekünk meg ez a szerencsénk... Zempléni titok Gyöngyösi Gábor Zemplénben tulajdonképjjen semmi titok nincs, kivéve azt az esetet, amikor az ember végére akar járni valaminek. Ez ugyanis eleve lehetetlen, mert Zemplénnek csak egy vége van, nem úgy mint a botnak, amelynek tudva lévőén két végének kel­lene lennie. A zempléni bot egyik vége viszont valahol kicsüng az országból s ezért természetesen felelősséget sem vállalhatunk. Egy jókora rész vi­szont itt van, s meg kell adni, az sem mentes megfejthetetlen dolgokban. Az ember mondjuk, Zemplénagárd felé autózik a népieden utakon, tud­va azt, hogy ha igyekszik, az ország egyik legszebb falusi településének a vendégszeretetét élvezheti. Nevezzék ezt akár falusi turizmusnak, akár másnak, a lényeg az, hogy egyszerre csak el­bizonytalanodik mentében. A táblák ugyan vilá­gosan mutatják, hogy jó irányba hajszolja gépko­csiját, s mindig az a falu, község következik, ami ki van írva de egyszer mégis megáll. Az asztal sima tájon ugyanis nem nehéz eltévedni az utak kereszteződéseiben, s azt is meg kell szokni, hogy az útjelző táblák egyre ritkábbak. Ha vannak, ter­mészetesen továbbra is Zemplénagárd irányát mu­latják, de ha teszem azt Tiszacsermely után az van kiírva, hogy Tiszacsermely Határszél, akkor az embernek azért a fékre téved a lába. Különösen ha tudja, hogy Nagyhomok lehet ugyan a világ közepe, de az országnak azért eléggé a szélére került, s errefelé sehol sincs messzebb az országhatár tíz- húsz kilométernél, amin ugye útlevéllel sem tanácsos mindig átkelni, hát még útlevél nélkül. Kis idő elteltével aztán jjersze lehet tájékozódni, akár térképről is, de a közlékeny és barátságos zempléni nép is felvilágosítja az em­bert, hogy itt a határszél nem azt jelenti amit máshol, itt csak a falu határának egy részét nevezik így, azóta, hogy néhány család elfoglalta itt a szabad, meg eltulajdonított földeket. Határszél lett hát az ország egyik határszéli megcsonkított megyéjének történelmi határain jócskán belül. A helyzet adott, a név hogy így mondjuk védett és bejegyzett, még a térképen is megtalálható, de ötletnek nem a legszerencsésebb, az biztos. / Uj borfeldolgozó épül Tokajban Tokaj (ÉM-KL) - A jelek arra utalnak, hogy a világhírű borvidék, Tokaj-hegyalja a borforgal­mazásban is hajdan egyik közpntjának számító Tokaj visszanyeri régi rangját, ugyanis egy ma­gyar-francia közös vállalat, a Hétszőlő RT. Egy fi­gyelemre méltó beruházást, egy borfeldolgozót valósít ott meg. A borfeldolgozót a történelmi nevezetességű, s kieme lkedően jó bort termő Hétszőlő meliorációja által beültetett terület közjjontjában építik meg, mégpedig a nevében ugyancsak a vidékre utaló TOKAJBOR Kft. Kivitelezésében. A francia-magyar részvénytársaság, mint tulaj­donos, építteti a feldolgozót, amelynek tervét Bodonyi Csaba építész készítette. A kétszintes, összesen 350 négyzetméter területű, a vidék építészeti stílusához igazodó létesítményben kap­nak' helyet a feldolgozáshoz szükséges beren­dezések, s az aszú-tartályok is. Mert a vállalkozás nem csak a hazai, de a külföldi piacon is ér­tékesíteni kívánja az itt termett szőlőből készített borait. Ennek fjedig feltétele a hamisítatlan tokaj- hegyaljai jelleg és természetesen a természetes csemegebor, az aszú tökéletes íz-, illat- és zamat­anyaga. Amit már a feldolgozásnál is garantálni akarnak. A saját feldolgozást! boraikat aztán ugyancsak Tokajban palackozzák majd. Megvették ugyanis az egykori „sóhivatal”, majd kollégium, azaz a Dessewffy kastély két épületét, amelyben az ad­minisztráció és a központ kap majd helyet. Az ud­varon elbontott épület helyén jjedig a Chaton rend­szer szerint üzemeltetett palackozó épül fel. A Tokajban termett bor tehát Tokajban kerül palac­kozásra. A Tisza híd Tokajnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom