Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-22 / 224. szám

14 ESZAK-Magyarország Kitekintő 1992. SZEPTEMBER 22., KEDD Hurrá iskola! Bálint Györgynek nyilatkoztak elemisták (ÉM-MI) - A Pesti Napló 1929. szeptember 5-i számában jelent meg az interjú ezzel a címmel: ' Szűcs Lajos I. oszt. tan. nyilatkozik az új tanévről, ; terveiről s lord Rothermere-ről. A kiváló íróművész pár sornyi bevezetőjében írta: „A Tisza Kálmán téren játszanak zajosan, felszabadultan az elemisták. Kissé soká tart, amíg első elemistát sikerül találni találni köztük. Végre előkerül egy ijedt kisfiú, aki az egyik VIII. kerületi, elemi isko­la első osztályának tanulója ma reggel óta. Az elemista eleinte húzódozik az interjútól, később azonban „nyilatkozik”. Nyilatkozta kimért, hűvös, diplomatikus.- Nem volt nagyon meleg az iskolában. Engem Szűcs Lajosnak hívnak. Ezzel kezdi az interjút. Tovább kérdezzük a melegről (30 fok volt árnyékban - M.I.), de óvatosan kitér a válasz elől. Első napi kultúr-im- presszióiról különben ezt mondja:- Az iskolában érdekes volt, a tanító bácsi nem mondta nekem, hogy Lajcsi, hanem azt mondta, hogy Szűcs. Most én már mindig Szűcs leszek, mindenki így fog hívni. Én mozdonyvezető akarok lenni. Az én papám borbély, de én nem akarok bor­bély lenni, mert a kés nem való kisfiúk kezébe. Ezt mondta a papám, mikor borbély akartam lenni. Ezért inkább mozdonyvezető szeretnék lenni. Ennyit mond a jövőjéről. A múltja iránt érdek­lődünk.- Én a nyáron golyóztam. Én mindig golyózok, és sok piros meg zöld golyókat nyerek a fiúktól. Volt egy kis macskánk, de elveszett. Kis szőke, fekete szemű gyerek Szűcs Lajos, ijedten pislog, egyhelyben táncol, fehér trikóját gyűrögeti. Egy csomó gyerek állja körül. Az egyik gyerek félhangosan, büszkén megjegyzi:- A Szűcs nyilatkozik. A Szűcs egyébként még a következőket mondja a sajtó képviselőjének:- Én az iskolában szorgalmasan akarok tanulni, mert én jó mozdonyvezető akarok lenni. Ezenkívül futballista is akarok lenni, olyan, mint a Takács II.- Tudod, ki az a lord Rothermere? - kérdezzük.- Az az angol király, aki meg akarja menteni hazánkat - mondja felcsillanó szemmel Szűcs La­jos I. osztályos tanuló. (Egy eléggé friss lexikon szerint a lord valójában angol sajtómágnás és poli­tikus volt. „A trianoni békét elutasító propaganda- kampánya (1927-től) révén rendkívül népszerű volt a két világháború közötti Magyarországon”.) Azután így fejezi be nyilatkozatát:- Én most elmegyek labdázni... Jónapot. Elszalad labdázni, és többi gyerek tisztelettelje­sen, irigykedve néz utána. Nem akaratunk egyoldalúak lenni és nyilatkozatra szólítottuk fel az idősebb generáció egyik képviselőjét is. Bernát Tibi II. osztályos tanuló, aki sárga blúzt és fekete csokornyakkendőt visel, szin­tén nem zárkózott el kérdéseink elől.- Én már jártam egyszer iskolába. Most megint járok. Az iskolában jó.- Nem szeretnél inkább játszani?- Az iskolában nem szabad játszani. Játszani csak délután szabad és én csak akkor szertek játszani, amikor szabad. Azért néha az iskolában is sze­retnék játszani, és akkor a tanító bácsi megszid. Tavaly egyszer egy fiút megdobtam papírgombóc­cal számtan óra alatt, és ezért kikaptam a tanító bácsitól. Es most már senkii sem fogok megdobni. Bernát Tibi tehát ezzel a maga részéről megoldot­ta a leszerelés problémáját. Most még csak a legközelebbi jövő lehetőségeiről nyilatkozik.- Az iskolában jó lesz, mert sok mindent megtanu­lunk. Iskola után tíz fillérért fagylaltot lehet venni, az is jó lesz. Málnát adnak vaníliával tíz fillérért, így nyilatkoztak munkatársunknak az elemisták. Az interjúk alapján meg lehet állapítani: a fiatal generáció manapság ritka optimizmussal néz a jövő és a vaníliás fagylalt elé.” A két idézőjel között újságíró-történetünk klasszikusának interjúját közöltük szó szerint. Ki tudhatná, hogy Szűcs Lajos és Bernát Tibi fölött mekkora síivöltéssel zúgott el 63 évi történelem. Pakisztáni árvíz, halottak ezreivel Iszlámábád (Reuter) - Pakisztánban több mint hárommillió ember vált hajléktalanná és leg­kevesebb kétezer személy életét vesztette az ország északi részén pusztító múlt heti árvíz és az azt követő földcsuszamlások következtében. A sűrűn lakott Pandzsáb tartomány szenvedte a leg­nagyobb károkat: közel négyezer falut pusztított el a víz, 3,2 miliő ember vesztette el otthonát. A megáradt folyók a tartomány 31 körzetéből tizen­hatot árasztottak el, mintegy 3,4 millió hektár ter­mőtalaj került víz alá. A károkat 2 milliárd dollár­ra becsülik. Az AP jelentése szerint az Egyesült Államok 50 000 dollárral kívánja segíteni az újjáépítést. Emlékeink fényében sütkéreztünk (Nagyenyedi öregdiák-találkozón voltam) Kun József Úgy léptem át a nagyenyedi Reformá­tus Bethlen Kollégium küszöbét 1938-ban, mint egy megszállott. Már kívülről is nagy hatással volt rám hosszú L alakú épülete, de ahogy a ka­pu aljában haladtunk édesapámmal, beleszagoltam egy csodálatos múltba, amely azt súgta nekem: szent ez a hely, ahová belépsz, és magyar.. És most eljöttem újra az ősi kol­légiumba, öregdiákjainak kétnapos világtalálkozójára. Ilyen még nem volt. Ugyanabban a kiskollégiumi szo­bában aludtam, amelyben egykor csil­lagot nigattak velem. Ez azt jelentette, diáknyelven, hogy a lábujjaim közé dugtak egy cigarettapapírt, és meg­gyújtották, s én csillagokat láttam. (Némi túlzással, persze.) így adták tu­domásomra ősi szokás szerint, hogy ne horkoljak. Beültem egykori osztálytermünk első padjába, s magam mellé képzeltem a padtársamat. Székely Lajit, mikor is ezt súgtam neki (hogy a tanár úr is hallja) ravasz, kisdiákos trükkel: „Szép fiú a tanár úr.” (Valóban szép ember volt. (Delli Szabó Géza, a zene­tanárunk, nem tudta megállni mosoly nélkül, s egy szempillantás alatt telje­sen meegváltozott: már nem volt ereje ahhoz, hogy továbbra is szekundáztas- son; igazi művésziélek volt, kezes báránnyá szelídült. S ma sem tudom, hogyan úsztam meg pofon nélkül. Nagyon ritkán ugyanis el-elengedte a kezét, például azon a hegedűórán is, mikor egymás után repültek ki a csere­bogarak Bakó Jóska hegedűjéből feleltetés közben. Egyszer az epigrammából feleltem mágyarórán. A meghatározását el­London (MTI) - A brit parlament választásról-választásra mintegy hat­száz tagja közül az elmúlt két évtized­ben összesen 204 honatyát szórakoz­tatott honleányokkal jól ellátott lon­doni szolgáltató intézetében Lindi St. Clair, a legtekintélyesebb brit prosti- tuált-madám. Ez e héten megjelenő, „It,s only a Game” (Ez csak játék) című önéletrajzából derül ki. A könyv szerint két kabinetminiszter, a Lordok Házának 1200 tagja közül 52-en, továbbá neves üzletemberek, az atfg- li kán egyház méltóságai és az igazságszolgáltatás előkelői közül számosán ugyancsak rendszeresen lá­togatták Lindi St. Clair-t és „munkatársait”. A hölgy nem a hasára ütve állt elő a számokkal: ál­Tokió (MIT) - Csak korlátozott mértékben hasznosíthatók az orosz- országi reformfolyamatban azok az is­meretek, amelyeket Japán halmozott föl a háború utáni rendkívül látványos újjáépítéskor - hangsúlyozza Jeffrey Sachs professzor, az ismert amerikai közgazdász. Észrevételei nem csak az orosz gazdasági átállás, de más kelet­európai országok szempontjából is iránymutatóak lehetnek, hiszen az alaphelyzet - az állami nagyvállalatok átalakítása recessziós körülmények között - sok helyütt azonos. A japán közgazdászok, üzletemberek Moszk­vában, de más kelet-európai fővá­rosokban is gyakorta vetik föl: ne al­kalmazzanak az egyes országok monetáris megszigorításokat, ne a Nemzetközi Valutaalap által javasolt gyógymódokat vessék be, ennél hasz­nosabb, ha a szigetországi iparpolitika példáit követik. Nos, a harvardi pro­fesszor a Jomiuri Simbun című lap hasábjain figyelmeztetett arra,hogy az „orosz medve nem sajátíthatja el kri­tikátlanul a japán fogásokat”. A háború utáni japán iparpolitika „má­solásáról” szóló vélemény az orosz helyzet téves értékelésén nyugszik - állítja a professzor, aki hangsúlyozza, hogy a piacgazdasági átmenetnek i- genis a „hagyományos” pénzügyi szi­goron kell alapulnia - a japán tapasz­talatokkal ennek alapján lehet csak él­mondtam valahogy, benne volt az is, hogy rövid és csattanós költemény, de példát mondani rá nem tudtam. „Üsd, vágd, nem apád!” - hangzott a súgás. Gyanús volt nekem, mert Szemes Karcsi súgta, az egyik mókamester, de hát rövid volt és csattanós a példa: be­mond tam. Beinkasszáltam egy „flemmet”, s az osztály lebetegedett a röhögéstől. Meg vagyok győződve, hogy Vita tanár úr is kikacagta magát a tanáriban, s talán az egész tantestület is, ha beszámolt róla. Istenem, de szép volt a csordultig vidám fiatalságunk! Ne mondja nekem senki, hogy nem jó az egyházi iskolákban! Igaz, hogy több ott a rend és a fegyelem, de igaz szívből kacagni csak ott lehet, ahol szigorúság is van, s a diáktrükköknek is olt van foganatjuk. Imádom az alma méteremet. A találkozó ünnepségei gyönyörűek voltak. Első szónokként egykori ősz1 lályfőnököm, dr. Vita Zsigmond állt a kisharangok elé, s noha közelebb van már a 90-ik évéhez, mint a 80-hoz, úgy vágott az esze, mint a borot­vapenge, kisujjában volt a kollégium egész története. Aztán Nagyenyed meglepően fiatal román pol­gármesterét jelentette be a hasonló ko­rú új igazgató, s a keresztnevét nem Titusnak, hanem becézve, Titinek mondta. Ezt a családiasságot! Itt min­denki testvér és barát volt a perzselő kánikulában. Estefelé régi diákélményekről szá­moltunk be a konviktusban, vagyis az ebédlőben (itt nem menzának mond­ják), s a 80 évesek is (orvosok, tanárok, tanítók, mérnökök, ügy­védek) ősi diáknólákra kapcsoltak ró, kiveresedve. Ilyenekre: lítása szerint a vendégekről és tevékenységükről minden esetben magnófelvételt, később videofelvételt készítetlek, óvintézkedésül, ha a kuncsaft esetleg erőszakra ragadtatná magát. A felvételeket három példány­ban helyezték biztonságba, s ezek jó védelmet nyújtanak az esetleges rá- galmazási perek ellen is, ha bárki magára - vagy inkább más őrá - is­merne a könyvből. Lindi St. Clair egyébként azt mondja, hogy esze ágában sincs kellemetlenséget okozni barátainak. - Csak különféle bece- és csúfneveken említem őket. Ok tudják magukról, kiről van szó. Igaz, előfor­dulhat, hogy kollegáik is rájuk is­mernek - így nyilatkozott a vasárnapi Observernek. Politológusok is ni. Sachs professzor, aki egyben tíz orosz kormány gazdasági tanácsadója, elismeri, hogy a háború utáni japán helyreállításban valóban kiemelt sze­repel játszott a kormány, a nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium (MITI), de. - és erről gyakorta meg­feledkeznek az elemzések - a japán gazdasági csoda is „IMF-jellegű”, szigorú stabilizációra épült. A háború után szétszabdalták Japánban a zaiba- cut, vagyis a katonai-ipari monopóli­umokat, beindult az intenzív verseny a magánvállalkozók között, fölreformot hajtottak végre kemény pénzpolitika kíséretében. „Ez utóbbira ma már kevesen emlékeznek, pedig annak ide­jén a politikusok keményen ellenezték ezt a kérlelhetetlen pénzpolitikát, hi­szen’ez szűkítette a lehetőségét annak, hogy a költségvetési pénzek elosz­tásával széles körű politikai támoga­tásra tegyenek szert” -írja az amerikai professzor. Az orosz medve tanulásai A MITI tehát csak az éles verseny, a magántulajdon, a vállalatok demilita- rizálása és a pénzpiaci stabilitás körülményei közölt játszott kiemelt szerepet a japán fejlődésben, nyújtott a vállalatoknak utalási támogatást, ösztönözte a források mozgását az ígéretes ágazatok felé és alakított ki kedvező feltételeket az új tech­Azt mondja a tanár úr a diáknak: -Jaj de szép szeretője van magának! -Van bizony,de nem tanár úr szerezte, Szegény diák fáradozott érette.-Add nekem a szeretődet, te diák, Adok érte három jelest, de mindjárt! -Nem kell nékem a tanár úr jelese (Süsse meg, főzze meg, káposztával egye meg!), Többet ér a kisangyalom szép szeme! Ilyen mulatságot majdnem fél évszázada nem láttak Enyeden. Tu­dom, hogy megfordult a sírjában örömében Erdély Kazinczyja, Aranka György, a 13 élő és holt nyelven beszélő Körösi Csorna Sándor - a Pax corporis írója, Pápai Páriz Ferenc, a filozófus Bőd Péter, a nyom- dászmesler Misztótfalusi Kis Miklós, a botanikus Benkő József, a magyar hírlapírás egyik úttörője, Szatsvay Sándor, a több mint ezer portrét festő Barabás Miklós, és minden híres régi diákja kollégittmutiknak. Az éjszakába nyúló csendben már csak én ültem az udvaron, és elmélkedtem: micsoda szíve lehetett annak a következetességéről és szi­goráról híres iskolaalapító Bethlen Gábornak, aki a kollégium számára kiadott utasításába nem restellette becsempészni ezt a mondatot is: „Atyai szelídséggel mérsékeljétek a szigort!” És hálát adtam Istennek a jóságáért: most már nemcsak Sárospatakon, de Nagyenyeden is elintéztem, hogy ez a két drága kol­légiumunk testvériskola legyen, s értelmet kapjon szerény diák­alapítványom. Enyed élt és élni fog, szolgálatára sokat szenvedett erdélyi népünk­nek. messzemenő következtetéseket von­hatnak le Lindi St. Clair ön­életírásából. Megemlíti: több konzer­vatív parlamenti képviselő azt sze­rette, ha Margaret Thatchert formázó álarcot viselve korbácsolta őket, né­gyen pedig arra kérték, hogy egy Thatcher asszony világhírű re- tikiiljéhez hasonló táskával piifölje őket. Lindi St.Clair egyébként saját pártja, a Corrective Party (Nevelési Párt) élén indult az áprilisi parlamenti választásokon. Programjának fő mon­dandója: le a képmutatással, tegyék törvényessé a prostitúciót Nagy-Bri- tanniában. A parlamentbe ugyan nem jutott be, de mentelmi jogát vendégeinek magas állása a jelek sze­rint mégiscsak szavatolja. nológiák meghonosítására. Mindezt azért tartja rendkívül fontosnak az amerikai közgazdász, mert „számos orosz ipari vezető, a régi állami, ka­tonai-ipari vállalatok menedzsere az iparpolitikában lát alkalmas eszközt vállalata és személyes presztízse megőrzésére”. Az erőteljes ipari lobby ellenzi az ipari konglomerátumok szétszabdalását, a versenyt és azt, hogy a monetáris politikji hatására a nehézipar túlsúlyos ágazata vissza­szoruljon - olvasható Jeffrey Sachs tanulmányában. Nyilvánvaló, hogy számos oroszországi nehézipari ágazatnak fogyókúrára volna szük­sége, hiszen az ország a japán nemzeti terméknek mindössze egytizedét állít­ja elő, viszont acélipari termelése az elmúlt években 165 millió tonna körül mozgott, szemben a 106 millió tonnás japán termeléssel. Oroszországban ugyanakkor tízezer lakosra csak 20 kereskedelmi, szolgáltató üzlet jutott, míg Japánban 135. Nem csak az ipar- politikát illetően értik .sokan félre a japán példái, hanem a szigetország háború utáni • „zártságának” fe­lidézésekor is. A sajátosságokat e té­ren figyelembe kell venni, azt, hogy Oroszország csak a külkereskedelem megnyitásával tehet szert keményva­lutára, csak ily módon ösztökélheti elöregedett vállalatait versenyre, megújulásra - szögezi le a professzor. Imponáló Graz (ÉM-B.Sz.L.) - Pár napja a Bor­sod Volán, a Közlekedéstudományi Egyesület, az MKV és néhány kiemelt önkormányzat tanulmányutat szer­vezett az ausztriai Grazba. Mintegy negyven szakember ismerkedhetett a Miskolchoz hasonló nagyságú és lélekszámú város közúti közlekedé­sével. Vártam, hogy hol és mikor csat­lakozik hozzánk tolmács vagy idegen- vezető, és az utolsó órában arra gon­doltam, valószínű, hogy az osztrák só­gorok közül valaki bizonyára ért magyarul. Erre azonban nem volt szükség. A Borsod Volán igazgatója, Sárközi György imponáló magabiztossággal tolmácsolta a protokoll szerint (és még azon túlmenően) vendégeknek kijáró üdvözléseket, majd a szakmai kifejezésekkel teletűzdelt osztrák tá­jékoztatót is szinkronban fordította. Akik ismerik az igazgatót, nekik va­lószínű, hogy ez így volt természetes. De akik csak most találkoztak vele, az juthatott eszükbe, hogy lám az új követelmények milyen igények sze­rint választják már a cégért fe­lelősöket. A napokban olvastam, hogy már az agráregyetemeken is kötelező a nyelvvizsga, c nélkül nem bocsátható államvizsgára a hallgató. Sőt! Még titkárnői beosztásokat, menedzser-munkát is csak úgy hirdet­nek meg, hogy valamilyen idegen nyelv közép- vagy felsőfokú tudása kötelező. A hirdetéseket böngészve még két évvel korábban az idegen nyelv valamilyen szintű elsajátítása „csak” előnyt jelentett. Ma már - ha egyébként mindenben hasonló a kél vagy több pályázó, az állást az nyeri el, aki dokumentálhatóan is elsajátí­totta a státushoz szükséges nyelvet. Ha e grazi tolmácsoláshoz vissza­térünk, belátható: hogy mennyi fe­lesleges kiadástól menti meg cégét a nyelvet tudó zakember. Egy-két fővel kevesebbet kell utaztatni, ellátni, fizetni, de még a vendégfogadó cégnek is megkönnyebbülés - főként ha üzleti tárgyalásról van szó. Valaha - főleg a politikában - csak mosolygott az ember, ha „négyszemközti meg­beszélésről” volt szó, közben egész siserahad fordított az illetékesnek. Itt az osztrák partnerek gesztusként értékelték a házi tolmácsot. Nem­sokára már ez a múlté lesz, és ez lesz a természetes. Addig azonban hány ezer első számú vezető hordja-cipeli magával a „nyelvet” a vendéglátók diszkrét, megértő, de talán lenézve sajnálkozó mosolyától kísérve. Magyarország - USA - szabadkereskedelem Bécs (MTI) - A magyarok lassan hoz­zászokhatnak, hogy némelyik ameri­kai ajándéknak szebb a csomagolása, mint a tartalma - írja hétfői számában a Die Presse tudósítója. A cikk beszá­mol arról, hogy Bush elnök újravá­lasztása esetén szabadkereskedelmi e- gyezményt helyezett kilátásba a vi­segrádi együttműködés három orszá­gának. Ez az ajánlat Magyarország számára nem tűnik túl boldogítónak - jegyzi meg a lap, s utal arra is, hogy Kádár Béla udvariasan már el is hárí­totta. Az ok Magyarország és a Közös Piac kapcsolataiban keresendő. A tel­jesjogú tagság ugyanis összeegyeztet­hetetlen lesz minden kívülállóval kö­tendő egyezménnyel. Magyarország számára a prioritás nem vitás: az or­szág külkereskedelmében az Európai Közösség 50, Amerika 3-4 százalék­kal részesül. A lap idézi Garry Gallag- hert, a budapesti amerikai nagykövet­ség kereskedelmi tanácsosát. Amerika 1,2 milliárd dollárral a legnagyobb magyarországi beruházó, természetes tehát, hogy ezt a jelenlétet szeretnénk a vámok és egyéb akadályok lebon­tásával erősíteni - mondja a diploma­ta. Nem csak az amerikaiaknak van­nak ilyen elképzeléseik. így a ma­gyarok két malomkő között őrlődnek, hiszen az Európai Közösség szigorúan vigyázza a verseny-semlegességét. Magyarországon az import szinte tel­jes liberalizálása miatt elvesztik előnyüket azok, akik csak a piaci je­lenlét miatt ruháztak be. A cikk idézi Kádár Bélának azt a megjegyzését, miszerint ha a külföldi beuházók nem rövid, hanem legalábbis középtávon terveznek, biztosan jól járnak. Játékos képviselők, miniszterek Japán kunsztokat tanul az orosz medve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom