Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-17 / 220. szám
4 ESZAK-Magyarország Levelezés 1992. Szeptember 17., Csütörtc Köszönet az életmentésért Szeretnék köszönetét mondani azoknak a rendőröknek és barlangászoknak, akik szeptember 4- én éjjel a 13 éves fiamat és két hasonló korú barátját kihozták a Kecskelyuk barlangból. A gyerekek azon a pénteki napon délután 3 óra körül a szülők tudta nélkül és teljesen felkészületlenül - 6 szál tortagyertyával (!) - indultak el e veszélyes kirándulásra. A gyertya és a gyufa a többszáz méteres barlangba csak befelé, félútra volt elegendő. Mire mi, a szülők az osztálytársaktól tudomást szereztünk arról, hogy hol keressük a három fiút, már este 10 óra volt. Segítséget kértünk a rendőröktől, akik azonnal a Kecskelyuk barlanghoz mentek. A bejáratnál megtalálták a három gyerek táskáját. Ekkor rövid idő alatt értesítették a barlangászokat, akik éjfél után három perccel egészségesen - kicsit átfagyva, s persze ijedten - kihozták a gyerekeket. Az akkori idegállapotomban talán meg sem köszöntem, amit gyermekeinkért tettek. Az éjszakai sötétben még a' barlangászok arcát sem tudtam megjegyezni, csak azt láttam, hogy fiatalok, s persze, hogy nagyon bátrak. Lehet, hogy holnap ismeretlenül megyek el mellettük az utcán, - pedig a gyermekem életét, s a másik kettőét köszönhetem nekik. Az életmentésért szülőtársaim nevében is mind a rendőröknek, mind a barlangászoknak szeretném megszorítani a kezét, Kamenár Jánosné Miskolc Olvasóink kérésére Rovatunk múlt heti összeállításában - olvasói kérésre - azzal kapcsolatban adtunk tanácsot, melyik banknál érdemes megtakarított pénzünket elhelyezni. Azóta sokan megkeresték lapunkat, tudakolván: a Konzumbank Rt. miskolci fiókját hol találják? A bankfiók a Széchenyi utca 91. szám alatt van. Az illetékes válaszol Fokozottabban ellenőrzik a sorompót Lapjuk 1992. július 23-i számában megjelent „Ha (nem) jön a vonat” című cikkükre a következőket válaszoljuk. A 26-os útról Sajókeresztúrba vezető úton két vasúti sorompó található. A 26-os úthoz közelebbi a Borsodi Ércelőkészítő Mű, a faluhoz közelebbi a MÁV kezelésében van. Sajnos, a levélíró által leírtakból nem derül ki, hogy melyik sorompóról van szó a kettő közül. Mivel a konkrét időpontot sem közölte, ezért nem állt módunkban pontos vizsgálatot lefolytatni. Amennyiben a levélíró a MÁV kezelésében levő útsorompó lezárására utal - miszerint az esetek 90 százalékában 30 percig, sőt még tovább is zárva van - ezt az állítását nem tartjuk megalapozottnak. Ellenőrzéseink alkalmával több esetben is megállapítottuk, hogy dolgozóink a sorompó zár- vatartását az érvényes utasítások szerint végzik. A levél kapcsán a fenti sorompó zárvatartását a jövőben fokozottan ellenőrizni fogjuk. Papp Gábor igazgatóhelyettes MÁV Miskolci Igazgatósága * Csak a tér átépítésével együtt Lapjuk augusztus 22-i számában „Megérett a megújulásra” címmel jelent meg egy írás, mely az Újgyőri Főtér villamosmegállóinak állapotával foglalkozott. Tájékoztatásul közöljük, hogy az érintett helyen levő megálló peronok új aszfaltréteggel történőellátása -műszaki okok miatt - csak a régi burkolat felbontása után, új alapozással valósítható meg. A javasolt megoldás tehát csak teljes átépítéssel érhető el, ami - a jelenlegi időszakban - a jármű- és az utasforgalom szempontjából nemcsak kedvezőtlen lenne, hanem jelentős költségráfordítást is jelentene. A város korábbi tervei között már szerepelt a tér és környékének rendezése, ám erre eddig nem került sor. A felújítást mi is kívánatosnak tartván, szorgalmazzuk (lehetőségeink szerint) a térség közlekedési feltételeinek javítását, de ismételten valljuk, hogy csak a tér rendezésével egyidejűleg érhető el a mindenki számára kielégítő és gazdaságos eredmény. A teljes felújítás megvalósításáig vállalatunk nem csupán a megállók megfelelő állapotát, hanem rendjét és tisztaságát is biztosítja. Szilágyi István igazgató „Fecseg a felszín, hallgat a mély” A Csurka-tanulmány vitájától hangos az ország, a felszínen érvek és ellenérvek csapnak össze, a mélyben folyik a magyar mezőgazdaság átalakítása A nagy földosztás, - kárpótlás, földtulajdon és vagyonrész nevesítés - folyamán több tízezren csak némi földtulajdonhoz jutnak, miközben néhány ezren alaposan megszedik magukat. Távol áll tőlem a hangulatrontás szándéka, de egy gondolat nem hagy megnyugodni. Vajon felmérték-e valahol, hogy a most folyó átalakítás hány törpebirtokost szül? Sokaknak új ez a fogalom, de ezért egy 1943-ban kiadott „Gazdasági üzemtan és számadás” tankönyvből idézem a magyarázatát.... „Ha a birtok területe olyan kicsiny, hogy azon még a gazda és családtagjai sem találnak megfelelő elfoglaltságot és megélhetést, akkor azt törpebirtoknak nevezzük. Ilyen birtokon a családtagok egy részének más munkaalkalom után kell nézni.” Eddig az idézet. A könyv szerint az 5 katasztrális hold alatti terület tekinthető törpebirtoknak, ez megközelítőleg 3 hektárnak felel meg. Abban az időben a törpebirtokokról került ki a részes munkások, időszaki munkások, a háztartási .alkalmazottak, - jobb esetben - az ingázó ipari munkások egy része. Most hasonló helyzet alakul ki és e problémával sürgősen foglalkozni kellene, más szóval: a törpebirtokossá válók és családtagjaik részére munkaalkalmat, megélhetést kell biztosítani. Ezt a feladatot nem lehet csak a gazdasági folyamatokra hárítani, mert a megoldatlanságuk politikai következményekkel jár. Anélkül, hogy lebecsülném a Csurka- tanulmányban rejlő veszélyeket, az általam felvetett probléma megoldását helyezném előtérbe. Hogy miért? Elsősorban azért, mert Ok, akik évtizedeken át bőségesen ellátták az országot élelemmel, legalább ennyit megérdemelnének. Továbbá azért, mert két-három évvel ezelőtt minden párt a falvak felvirágoztatását ígérte, de a két év alatt nem tettek érte semmit. Végül azért is, hogy a Csurka-féle eszmék ne tudjanak gyökeret verni a mélyben. fícnke Mátyás Nyékládháza Emlékezés a nagy miskolci árvízre Pár hete Miskolcon megszólalt a Szent Anna templom harangja, majd néhány ember megkoszorúzta az árvízi emlékművet, hagyományt teremtve ezzel a megemlékezésnek. 1878-ban valamivel talán fájdalmasabban szólaltak meg Miskolcon a harangok. Szeptember 2-án temette a város az áldozatokat. Miskolc e szomorú napjáról, veszteségeiről egy év múltán így írt a polgármesteri jelentés: „A váratlanul jött árvíz legtöbbeket álmában talált; sok volt, ki a halál torkában látta magát, s a menekülésre hiányzott az alkalom; mily sokakat ért futás közben a rohanó ár, s mennyien találták saját házukban a sírjukat. Azok feltalálásáról, akik elvesztek, az élőknek kellett gondoskodni. Kétnapi munka és kutatás után ... Agg és csecsemő, virágzó ifjú és leány egymás mellé helyeztetett a hideg földön ... Külön koporsóba zárva, harangszó és az egyház segédlete mellett haladtak örök nyughelyükre az árvíz halottjai... A forrásvölgyi közös temetőben egy nagy sírban 56, a Mindszenti katolikus temetőben 32 halott lett közköltségen eltemetve.” Az árvíz 277 áldozata közül, a helyben állomásozó 65. cs. és kir. gyalogezrednek 6 halottja volt, akik mások életének megmentése közben vesztették önnön életüket. Az anyagi kár is jelentős volt. A megrongált 2182 házból 698 vált lakhatatlanná. Az épületekben az ingóságokban, az árukban és az állatokban keletkezett kár 1 millió 740 ezer forint volt. Hosszú lenne felsorolni, ám az iratok megőrizték annak a sokfajta segítségnek a hírét, amit a város a szükséghelyzetben kapott. Például Dob- sináról két ízben 60-60 bányász érkezett díj nélkül, saját eszközeikkel 8-8 napra felebaráti szeretetből. Borsod megyétől 675 szekeres és 1600 kézi napszámos végzett közmunkát. „Az adományokon kívül pénzben is adózott az ország - írja az idézett jelentés, majd így folytatja: ,, A tróntól a legalsó kunyhóig visszhangot lelt a szerencsétlenség hangja és sietve nyújtotta adományát annak lakója.” Iglói Gyula Miskolc Haladni vagy parkolni... Az új parkglási rendet - mit is tehetnek mást? - lassan tudomásul veszik a miskolciak és a városba érkező autósok. „Ösztönözve" vannak arra, hogy betartsák a szabályokat. Persze csak akkor, ha valóban látják, mit is kell tenniük. A Rákóczi utcán látható esetben például Önök mit tennének? Foto: Fojtán László Végre, hogy gondoltak ránk A miskolci Kilián, annak északi része a város egyik legrégebbi lakótelepe. Kellemes lakóhely, mert a jó három évtizede ültetett fák üdévé teszik a telep levegőjét. Bár már itt is megjelentek a bűnözők, még mindig azt mondhatni, az ember megtalálja azt, amire az egész napos hajsza után szüksége van: a csendet, nyugalmat. Az itt élők mind nagyobb aggodalommal nézték, hogy a lakótelep úthálózata az időjárás hatására meglehetősen rossz állapotba került. Éppen ezért, mi, ott lakók nagyon megörültünk, amikor pár hete hatalmas gépekkel megjelentek házaink közelében az út- javítók. Először a megsüppedt vízaknákat emelték ki, majd az utak nagy részét látták el szépen eldolgozott aszfaltburkolattal. Nem tudni, kinek köszönjük, de nagyon hálásak vagyunk érte, mert már azt hittük, a döntően nyugdíjasok lakta telepről elfeledkeztek az illetékesek. fí. Jánosné, Miskolc-Kilián Tiszakarád messze van Örömmel olvastam az Észak-Magyar - országban június első napjaiban a Há- zat-Hazát Alapítványról szóló írást. Nagy lelkesedéssel kerestük fel Sajó- szentpéteren Demeter, Ildikó ügyvezető igazgatót, majd elküldtük a szándéknyilatkozatot, miszerint: szeretnénk lakást építeni. Mindez július első hetében történt. Vártuk a visszajelzést, a további információkat, de semmi hírt nem kaptunk. Azután levelet írtunk, de arra sem érkezett válasz. Többször telefonáltunk is, de a megadott szám órákon keresztül foglaltat jelzett, vagy pedig fel sem vették a kagylót. Tiszakarád messze van, s eléggé nehéz tömegközlekedési eszközzel Sa- jószentpéterre eljutni. Ezért szeretnénk információt kapni arról, hogy hol tart jelenleg a szervezés, mi az oka a „hallgatásnak”. Sántáiul Pózmán Katalin Tiszakarád * Segíteni mi is csak úgy tudunk, hogy közreadjuk a levelet. Talán megszólal az alapítvány ügyvezető igazgatója. (A Szerk.) Várom a hajdani inastársakat Egy évvel ezelőtt jelent meg az Észak- Magyarországban „Felhívás inastalálkozóra” címmel egy pársoros írásom. Mi, a kohászat, valamint a hajdani DIMÁVAG öreg inasai, akik 1944. augusztus 1-jétől szegődtünk cl a cégekhez, s három év múlva, 1947. augusztusában tettünk sikeres szakvizsgát a vasgyári tanonciskolában. A felhívás eljutott az ország több megyéjébe. Voltak, akik Sopronba, mások Békésre, Nyíregyházára, Siklósra, Keszthelyre, sőt: Kárpátaljára is eljuttatták a lappéldányt. A találkozó nem jöhetett létre. Hogy miért? Ebben a nagy átalakulásban nem kaptunk egy megfelelő helyiséget a vállalatoktól erre a célra. Azóta - sajnos - néhányan már elköltöztek „az égi mezőkre”, hozzátartozóik gyászjelentése érkezett meg hozzánk. Lassan úgy néz ki, hogy nincs kivel és nincs hol találkoznunk. Most néhányan, akik még Diósgyőrben, Újgyőrben, Hámorban, Szirmán élünk, szeretnénk valamelyikünk családi házában megrendezni a találkozót. Tízegynehányan vagyunk - talán ez lesz az utolsó lehetőségünk, hogy visszaidézzük az inaséveket, a munkát, s az elmúlt évtizedeket. Az esetleges jelentkezéseket - mielőbb - a címemre várom. (L.I. Miskolc, Ady Endre u. 18. Tel.: 46/349-551) Longaucr Imre Miskolc Az oldalt összeállította: Gyárfás Katalin
