Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-14 / 217. szám

1992. Szeptember! 4., Hétfő Szólástér-----------------------------------------ÉSZAK-Magyarország 9 M egbélyegzés helyett Szendrőlád (ÉM) - Szendrőládon történt a szomorú eset hetekkel eze­lőtt. ...történnek ott persze jó dolgok is, de azt talán majd máskor más írja meg...Leütöttek egy férfit hátulról, majd mozdulatlanra verték, rug­dosták, nyilván azért, nehogy felis­merje „bátor” támadóit. Ezt követően elvették közel ötezer forintját. Ki ne ismerné a bibliai Káin és Ábel történetét, talán az elkövetők is, de ha mégse, a lényege a következő: Káin irigységből agyonütötte test­vérét, majd tettét követően elbújt. Az Úr azonban szólította, Káin, hol vagy, testvéred vére az égbe kiált? Káin válasza cinikus: Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? Mit tesz erre az Úr? Nem pusztítja el Káint, hanem meg bélyegzi, hogy örökre hurcolja tettének követ­kezményeként, a „gyilkos” bélyegét. Eddig a bibliai történet és most vissza a mához. Az elkövetők előre kitervelten egy sötét, kivilágítatlan utcában, árokban lapulva várták áldozatukat. Az áldozat negyen-ötven közötti férfi folyamatos munkaviszonnyal - eddig nem nagyon ismerte a betegséget - ma kevés a reménye arra, hogy valaha folytathas­sa szakmáját. A tettesek pedig, micsoda iróniája a sorsnak és bátorságnak, újabb „hőstet­tel” fenyegetőznek, ha kilétük nyil­vánosságra kerül. Kedves vcrőlegények! Nem az lennc- e az igazi bátorság, ha beismerve és megbánva tetteteket, elébe állnátok az áldozatnak és legalább azt a lehe­tőséget megadnátok neki, hogy meg­bocsásson nektek? Továbbá egy valamiről azért igencsak megfeled­keztetek, tudniillik arról, hogy az ál­dozaton kívül az aljasságotoknak volt még egy szemtanúja. Egy kérdésem azért még volna - az IL­LETÉKESEK felé is. Ez az eset nem végződött ugyan halállal, szerencsére, de muszáj megvárni, amíg megis­métlődik a bibliai történet? U.i.: Az embereknek általában kétféle joguk van: a személyes és a hivatali (ha betölt ilyen tisztet). Az előzőről tetszésük szerint bármikor lemondhat­nak, az utóbbiról azonban soha. Tiltakozás m Mély sajnálatunknak és felháborodá­sunknak szeretnénk hangot adni, akkor amikor tiltakozásunkat fejezzük ki a Félegyházi cigányok ellen el­követett pogromért. Sajnos az látszik ma Magyarországon, hogy a jog nem mindenkire egyformán érvényes. (Bár állítólag jogállamban élünk.) Azt gon­doljuk, hogyha a rendőrség betartja a törvényességet, akkor ez nem fordult volna elő. Ha valaki bűntettet követ el, akkor büntetést érdemel színre és fajra való tekintet nélkül. De a büntetést csak törvényességi úton lehet kiszab­ni, és nem önkényes alapon. Ez az e- set felhívás is lehet a kormány részére. A jövőben nem ismétlődhet meg ilyen és ehhez hasonló eset. Őszintén bí­zunk abban, hogy a Csurka-félc tanul­mány, mely egyértelműen cigány- és zsidóellenes, nem fogja hasonló cse­lekedetekre biztatni a Magyarorszá­gon élő fasisztoid elemeket. A kor­mánynak igenis számolnia kell a cigánysággal és felelősséget kell, hogy vállaljon az etnikumért. A Csur- ka-féle elméletek csak tovább szítják az előítéleteket és a fajgyűlöleteket. Azt gondoljuk, hogy az ilyen és ha­sonló tanulmányok nem az Európához való felzárkózást segíti elő.Ezúton szeretném felhívni a cigányság fi­gyelmét, hogy tartsa magát távol min­denféle cselekedettől, mely törvényel­lenes, mert ez lehetőséget adna egy újabb bűnbak képzéshez. Befejezésül sajnálatunkat fejezzük ki azért, hogy a Roma Parlament elnöke és az orszá­gos Phralipc elnöke nem védte meg megfelelően azt a cigányságot, aki beléjük helyezte bizalmát. Azt gondoljuk, ha Tardos Márton és Ki­rály Zoltán kiáll a magyarországi et­nikumért, akkor a Roma Parlament el­nökének, azaz Horváth Aladárnak ez az úgy szent ügyének kellene, hogy jegyen. Őszintén reméljük, hogy ezt ő ’s Így gondolja. Rónai Gyula a miskolci Roma Kulturális Szervezet elnöke A Parlament jegyzőkönyvéből G. Nagyné dr. Maczó Ágnes szeptember 7-én elhangzott beszéde G. Nagyné dr. Maczó Agnes (független): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívüli és halaszthatatlan ügyben kértem szót. Tom Lantos szenátor úr látogatásával kapcsolatban határozati javaslatot is fogok terjeszteni a Ház elé, előbb azonban a történteket kötelességem nagyon röviden, új oldalról, füg­getlenként, pártatlanul megvilágítani - minden rosszindulat nélkül. Az 1986-os írószövetségi köz­gyűlésen az egyik író hitet tett demokratikus, szocialista, baloldali elkötelezettségéről, úgy, hogy erre senki sem kényszerítette. Ez az író Csurka István volt. (Derültség). S ha most az ellene szegülök táborából nézünk valakit, mondjuk Balázsi Ti­bort: ő néhány éve még elköteleztt marxista volt, s terjesztője ennek az ideológiának. (Zaj.) A megváltozott politikai helyzetben az egyikből nemzeti liberális lett, a másikból úgynevezett népi-nemzeti politikus. Mindebből könnyen érzékelhető, hogy baloldali kakasvi­adal zajlik itt mezcsere után. (Derült­ség.) Egyébként Csurka István írása eltorzí­tott és provokatív, durva utánzata azoknak a beszédeknek, amelyeket itt a tisztelt Ház előtt korábban elmond­tam. Gondoljanak csak arra, amikor a paktumról, a köztársasági elnök választásáról, az adósságról, a demokrácia válságáról itt, a Házban szóltam. Ebből is látszik, milyen lényeges különbség van a népi politikát kisajátító és a népi politikát képviselő megnyilatkozás között. Mert aki kisajátít, az szükségszerűen torzít, aki pedig képvisel, az a tiszta forrást mu­tatja meg, a vox humanát, ahogy Bari Károly írta: „Vár rád a tenger, ittál belőle, támassz a kortyból óceánt!” Mert aki kisajátít, az kommunistázik és fasisztázik, aki pedig képvisel, hűség és hűtlenség között húzza meg a választóvonalat. Magyarországon a hűtlenség és előmenetel régóta egyet jelentettek. Rövid csönd után újra elkezdődött a népképviselet házában a fasisztázás és a kommunistázás. Pedig ezekhez a bűnös dolgokhoz a népnek nem volt valójában soha semmi köze. Éppen ezért a Parlament nem engedheti meg magának, hogy olyan fasisztázó és kommunistázó hangok domináljanak az ország első házában, és ezt csin- nadrattázzák szét az egész világban. Szóval hazug módon olyasmit emel­jenek nagy hangerőre, ami a nép lelkében nem is lakozik. A háborúk pedig soha nem akkor kezdődtek el, amikor ropogni kezdtek a fegyverek, hanem akkor, amikor a vezetők el­vetemedtek a néptől. Az évszázadokon át hitben nevelkedett jézusi nép épp ilyen okok miatt rejtette el magában a hitét oly mélyre, hogy soha többé ne tiporhassa azt meg senki. Pontosan tudja, hogy a kommunistázásnak fasizmus a vége, a fasisztázásnak pedig kommunizmus. Ha egy gyermeket lelencházba dob­nak, arról a gyermek tehet a legkevés­bé. S most ezt az államalkotó történel­mi népet akarva- akaratlan Európa le­lencévé tehetik. Ruletteznek a hata­lomért, ahol a tét a nemzet. Tudjuk nagyon jól, hogy Kossuth La­jos amerikai körútja dicsőségünk példázata volt, egy hites nép üzenetét vitte Amerikába, és valóban a nép üzenetét vitte, nem pedig a néptől el­vetemedett, törpe kisebbségi hangot. Talán akkor nem is volt ilyen. Ám, ha volt is, Kossuth nem tévesztett el az arányokat. Megtanulhattuk volna már régen, hogy a kompromisszum nem azt jelenti, hogy elvitatkozgatunk egy darabig az isteni igazság fölött.aztán a megfeszítésről kezdünk el tárgyalni. Ezt a népet 1956-ban már megfeszítet­ték. A keresztről való levétel után is megtörtént, és minden téves látásmód ellenére a feltámadás ideje jött el, és a feltámadáshoz biblikus hang kellene, nem pedig kommunistázó és fa­sisztázó indulatok. Éppen ezért azzal a határozati javaslattal fogok a tisztelt Ház felé fordulni - méltányolva az amerikai fi­gyelmet irántunk -, hogy a kong­resszus ne néhány ember indulatával foglalkozzék, hanem hivatkozva a magyar nép egyetemes történelmi értékeire, 1956, 1848 szellemisége szerint azt a kérdést vizsgálja meg és tárja a széles nyilvánosság elé, hogy miért kezdett éhségsztrájkot Tőkés László, a szlovák parlamentből miért vonultak ki a magyar képviselők, miért vakították meg Sütő Andrást egyik szemére, a Vajdaságban miért költöztetnek más etnikumot a ma­gyarok házaiba, miért nem kapnak a csángók magyar papokat, miért kell szenvednie és félnie ennek a népnek a Kárpát-medencében a XX. század végén? A Magyar Parlamentnek ebben a kérdésben Kossuth Lajos szellemiségéhez kell felemelkednie, és azt kell kérnie, hogy arról a döntő óhajról tárgyaljanak, hogy békében akarunk élni mindenkivel, s méltat­lanul szenved ez a jézusi nép. Kérem az elnök urat, hogy határozati javaslatomat az ügy sürgősségére való tekintettel terjessze haladéktalanul a Ház elé. A sajtót csak arra kérem, hogy a békés és a békességre törekvő hangnak csak akkora nyilvánosságot adjon, mint a kommunistázó és fa­sisztázó indulatoknak, s az ügy sú­lyosságának megfelelően tájékoztassa a közvéleményt, hogy a magyar Parla­ment megbízóinak a fájdalmaira, ba­jaira kívánja felhívni az amerikai közvélemény figyelmét, nem pedig saját lelkületétól teljesen idegen indu­latokra. Köszönöm. (Taps.) Nyílt levél Jászberény Polgármesterének Polgármester Úr! Nem írom le, hogy tisztelt, mert sem­milyen tiszteletet nem érzek maga iránt. Ha leírnám, hogy mit érzek túl­ságosan primitívnek, vagy durvának tartana. Néhány kérdést szeretnék feltenni Ön­nek, a legutóbbi országos hírűvé vált szerepléséről. 1. / Milyen jogon tiltotta Ön meg egy olyan pártnak a rendezvényét, amely törvényesen bejegyzett, az Alkot­mányt a legmesszebbmenőkig betart­va, nagylétszámmal működik. Gondo­lkozzon el mi lett volna, ha annak ide­jén a lakiteleki tanácselnök megtiltot­ta volna hasonló módon az MDF gyűlését, (de nem tette). 2. / Milyen jogon intézkedett, hiszen a mi pártunk mindenféle szélsőségtől távol tartja magát. Itt nem tesznek olyan kijelentést, „Patak vér fog folyni” ez a párt soha nem hangoztat­ta, hogy meg kell a Kormányt buktat­ni. Nem szervez, „haragnapját” nem osztanak önkényesen földet, nem szí­tanak sem faji, sem etnikai, sem poli­tikai gyűlöletet. A mi pártunk alclnökc nem készül a Csurkáéhoz hasonló tanulmányt írni. Ez a párt az egyszerű dolgozó munkásemberek pártja, akik hűek a Kádári értékekhez. Nem lettek köpönyegforgatók. Nem cserélték fel a pártkönyvüket az imakönyvvel. Polgármester Úr! Nem ismerem az Ön származását, de biztos vagyok benne,hogy nem mun­káscsaládból származik, ezért nem is érezheti át egy munkásember életét. Az Ön apja bizonyára nem kaszált e- gész nap a tűző forróságban egy kö­csög aludtejen, most nagygazda (régebben kuláknak nevezett) bir­tokon. Biztos vagyok benne, hogy Ön nem legeltetett több tehenet egész nap egy karéj zsíroskenyérért (mert akkor egy gyereknek ennyit fizettek). És ab­ban is biztos vagyok, hogy az Ön családjából senkinek nem tették a kötelet a nyakára 1956-ban még akkor sem, ha a végén kiderült, hogy ez tévedés, az enyémekkel ezt tették. Ön biztos, hogy jobban élt az elmúlt rendszerben mint Én. Mégis azt sza- pulja. Nekünk munkásoknak akkor élmény volt élni. Mi iskolába járhat­tunk ingyen tanulhattunk, dolgozhat­tunk, családot alapíthattunk, lakást építhettünk, autót vásárolhattunk, és most abból élünk, amit akkor tar­talékoltunk. Mondja már meg Polgármester Úr, melyik fiatal álmodhat most ilyesmikről? (I’alán a maga családjá­nak valamelyik tagja.) Akkor óvodát építhettünk, most bezárják. Iskolákat, kórházakat, utakat építettek, 3 forintos kenyeret ettünk és 7 forintért tankoltunk. Ezek a Kádári értékek. Erre Ön most biztos azt mondja, hogy lett is 20 milliós adóság. Mire én azt válaszolom, hogy nézze meg mennyi a költségvetési hiány hét hónap alatt. Az egyikhez kellett 40 év, a másikhoz 7 hónap. És most gondolkozzon el Pol­gármester Úr, mit tett Ön augusztus 21-én és előtte. Azzal az előnnyel visszaélve, hogy abban az átkos rend­szerben diplomát szerzett, most Pol­gármester lett. Gondolom a jól szer­vezett kampányának köszönheti. A kapott hatalmával visszaélve most megpróbál visszaütni azoknak az em­bereknek, akik megteremtették magá­nak az ingyenes diploma szerzés lehetőségét. Ok dolgoztak, maga meg tanult és még ezért ösztöndíjat is kapott. Maga ezeket az embereket ki akarta tiltani a városból. Tiltása ellenére mégis ott voltak. A düh újabb rohama jeleként Ön nem engedte a vendéglátó egységek kitelepülését és még az ott lévő több tízezer ember elől még az ivóvizet is lezáratta, majd ezt megtetőzve az ebéd kiszállítását is megakadályozta. Ezek után mégis vett olyan bátorságot, hogy megjelent azon emberek előtt, akikkel ezt művelte. Hogy mennyire szélsőségmentes a mi pártunk az is bi­zonyítja, hogy ezek ellenére senki nem szállt vitába magával. Mindenesetre jobban tette volna, ha otthon marad. Elővette volna a tükröt és szem­benézett volna saját magával, most nem akarok senkit sem idézni, de min­den esetre a nemrégen az Észak-Ma- gyarországban megjelent Hadnagy Béla Úr álmunkástól származó idézet nagyon magára illett volna. Remélem levelemen elgondolkodik, de talán jó lenne, ha azon is elgondol­kodna, hogy a következő választáson induljon-e, mert nem hiszem, hogy Jászberény polgárai ilyen pol­gármestert akartak a maguknak. En minden esetre örülök neki, hogy nem vagyok Jászberényi lakos és még a közelünkben sincs olyan pol­gármester, mint Ön, de még Önhöz hasonló sem. Kertész János Szerencs Hol tart jelenleg a WORK-ügy „Éljen Csurka? Áruló Göncz?” Ilyen és - sajnos - ehhez hasonló jelszavak hallat­szottak a híradásokból a sajtószabadság ürügyén rendezett tüntetésről. Félelmetes! Á régi, vészterhes időket idézi fel! Ez ijesztő! Taps és éljenzés... Ütemesen... Egy új, önjelölt népvezér tűnt fel ismét a láthatáron, hivatás- és küldetéstudattól áthatva az „ÜGY” szolgálatára. Ez a nép „spontán megnyilvánulása” volt akkor...és most? Hová is vezetett akkor... és hová fog most...? Ne jósoljunk! Nézzük a száraz tényeket. Minden diktatúra így kezdődött. Tapssal. Aztán nem temettük, de újra temettük Rajk Lászlót és társait, sőt megismételtük: nem temettük, de újra temettük Nagy Imrét és társait. Erre jó lesz emlékezni most is! Tévedés ne legyen! Demokráciában lehet tüntetni, sajtószabadságot követelni, 12 pontot is felolvasni..., de Petőfiék valahogy másképp tették. Nem uszítottak, lelkesítettek! Legyen joga ma is mindenkinek ezt is, azt is követelni, de a tisztesség határán belül. Ha nem ment demokratikus úton, parlamenti keretek között, akkor jött a hatalom és szintén a sajtószabadság nevében akarta meneszteni a rádió és tv elnökeit. Nem volt /rádió/- és hiába volt igen eredményes /tv/ elnöki meghallgatás, a döntés ugyanaz. Alkal­matlan... Felmenteni!, mert a rádió és a televízió nem zeng a kormánynak is tetsző dicshimnuszt. Nem mondja a nép helyett - mert a nép se mondja és miért is mondaná? -, hogy milyen jól megy, sőt sok-sok millióan panaszkodnának, ha volna kinek és lenne értelme. De a köztársasági elnök nem mentette fel az el­nököket, ezért áruló. Akkor kényszerítsük ki távozásukat akár rendőri erővel is. Uraim! Hová vezetne ez? Minek ez a sietség? Az érintettek közölték: távoznak, ha lesz média-törvény, addig nem tudnák kivárni? Nem, mert akkor parlamenti, demokratikus úton kellene, mint ahogy civilizált orságokban egyébként szokás a dolgokat rendezni és nem a spontán tömegekre bízni a leszámolást. Végiggondolták-e a szervezők, az élükre álló képviselő urak, hogy ez a folyamat veszélyes lehet. Józan meggondoltságra és megfontoltságra kérném a tüntetőket, szervezőket egyaránt. Ha demokráciát akarunk, akkor azt demokratikusan kell elérni és demokratikusan működtetni. Szilágyi Adolf Borsodszirák Nagyon érdekelne, hol tart jelenleg a WORK ügy, mert annak idején én is befizettem 10 ezer forintot és plusz­ban még az orvosi költséget is a WORK Kereskedelmi és Értékesítő Betéti Társaságnak. Mivel 1992. június elsejétől magam is munka- nélküli vagyok, nagy szükségem lenne a korábban befizetett pénzemre. Tanácstalan vagyok, mint több sorstársam, akikkel együtt azt szeret­nénk megtudni, hogyan juthatnánk a saját pénzükhöz.Ami reméljük nem veszett el végleg . Sorstársaim és segítőszándékúak válaszát várom. Komcnda József Ózd, Bolyki főút 154. Nincs szükség ápolónőre Az alábbi levelet különösebb kommentár nélkül közöljük, s ajánljuk munkáltatók, valamint a szo­ciális ügyekkel foglalkozó városi hatóság fi­gyelmébe. * Végső elkeseredésemben fordulok a sajtó nyil­vánosságához. Férjemtől különváltan élek, amire kiadós okom van. Két kisfiam van, közülük jelen­leg az egyik tartózkodik velem, mert a másikat csak a bírósági határozat után hozhatom el. Rokonságom nincs, senkitől sem tudok segítséget kérni. Idén július 23. óta tartózkodom Miskolcon? Azóta sem munkahelyet, se egy’ olyan kereseti lehe­tőséget nem találtam, amely magam és gyerme­kem számára biztos megélhetést adna. Állami gondozásba nem akarom adni (sőt, a másikat sem ), hiszen ók jelentik számomra az életem értelmét. Akárhová fordulok, jelezvén, hogy a másik gyermeket is elhozom, mindenütt elutasí­tanak, s nem adnak sem szociális, sem erkölcsi tá­mogatást. Jelenleg 7730 forintot kapok (GyED címén ), ebből fizetem az albérletet, s a pici után a bölcsődei térítést. Nem tudom, hogy a megmaradó összegből hogyan lehet megélni. Dolgozni akarok. Ám hiába adom fel a hirdetést, hiába rohangálok munka után, nem találok olyan lehetőséget, mely a gyermekemmel együtt megfelelne. Két egészségügyi iskolát végeztem, általános asszisztensi és egy felnőtt szociális ápolói képesítésem van. Az önkormányzat sem segít, pedig csak egy állás­ra lenne szükségem, s bizonyos szociális segélyre, addig is, míg a 13 éves szakmai gyakorlatom után végre munkát találok, ahol a gyermeke i m eltartásához szükséges pénzt meg tudom keresni. Oláh József né Miskolc (Pontos cím a szerkesztőségben)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom