Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-02 / 207. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Szólástér 1992. SZEFfEMBER 2., SZERDA Új Magyar TV Bemondó: Nyájas szemlélőink! Mostan pediglen csevejt láthatnak a szemökkel, amely Viztéz pál- fay Pálffy Gejza Estván folytat parlamenti Parlamentin Tsurka István úrral. Vitéz pálfay Pálffy Gejza Estván: /a továbbiakban Pálfy G./ /farkasbőrös kacagányban/. Hát hogy smint vagy, képviselő uram kéhlek alássan” Parlamenti Parlamentin Tsurka István: /a továbbiakban Csurka/ pödör egyet a bajszán/ Köszönöm egykomám, én már csak megvagyok, bár az isiászom szaggat cefetül, de az is lehet, hogy csak az új lovagló nadrágom sikeredett egy cseppet szőkébbre a kelletinél. Szabad itten csibukolni? Pálfy G.: Szabad bijogy, a rossebb egye meg, meg is kínállak, ha elfogadót, igazi fájintos dohányom van, burley. Csurka: No, ennek még a nevét se ejtse ki öcsém - uram, ha kedves az állása, én csak igazi magyar kapadohányt szíjok. /Rágyújtanak, békésen pöfékelnek. A füst elborítja az egész képernyőt, így nem látszik semmi, hála Istennek/. A köd eloszlása után: Csurka /sercint/: Hát osztón hogy halad a televízió átformálása? Pálfy G. /a csibuktól félájultan bólogat/: Bijon, híjon... /feleszmél és rájön, hogy ennek semmi értelme/ Izé... Jó úton vagyunk. Beindult az új reggeli műsor, a Pitymallat, ahogy igen fineszesen kitaláltad tisztelettel. Igen szeretik a népek, hogy nem kapkodjuk a képet, hanem Liebmann Katalin énekel magyar nótákat szakmánybán. Csurka: Na ügyi. Mondtam én, hogy ez fáin lesz. Csak ez a Liebmann nem nagyon tetszik, mán úgyértve, hogy a neve. Mer a jány... /Hamiskásan próbál mosolyogni, de a bajsza szúrja az orrát, így abbahagyja./ Pálfy G:: Beadtuk a folyamodványt, de a miniszter úr még nem válaszolt. Leányvárinak gondoltuk, ha nincs ellene kifogásod. Csurka: Jól kifundáltátok, de most aztán dologra! Mind a két adást át kell alakítani. Pálfy G.: /kiesve a szerepéből/ Csak nem újabb ötleteid vannak. Te zseni? Csurka: No, no! Vanni ippeg vannak. Aszonygya: az egyes és kettes teljesen más lesz. Az egyesen tik reporterek, felváltva beszélgettek velem egész nap, feszt. Kétóránként fertályórára kimegyek, ilyenkor felvált Kéri Kálmán bácsi, és elmondja a háborút. A kettesen viszont Kéri Kálmán bácsi meséli a háborút, de hogy pihenhessen is néha az öreg, kétóránként fertályórára én felváltom, és tik beszélgettek velem. No mit szólsz? Pálfy G.: Kolosszális! Ha ezen nem fognak megszakadni a rögögéstől... Szabó Csaba Mezőny arád Horthy István merénylet áldozata lett A gyulai lakos, a hetvenkét esztendős Szabó Mihály 1338 napot töltött hadifogságban. Győr- Komárom-Budapest-Focsani érintésével Mario- polba szállították. A táborba 4500 magyar és német exkatona került. A magyarok között 47 tiszt volt; köztük Kozma István repülős szakaszvezelő. aki hamar baráti viszonyba került a gyulai fogolytárssal. Kozma szakaszvezető közreműködésével ismerte meg Szabó Mihály Kiss Ferenc törzs- őrmestert, Horthy István kormányzóhelyettes hajózószerelőjét. Később bizalmas barátságuk eredményeképpen a törzsőrmester elmesélte a nagyobbik Horthy-fiú halálának körülményeivel'kapcsolatos, szigorúan titkos emlékét. Az ilovszkojei repülőtér egyik részét a magyar, a másikat a német hadigépek használtákj^zon az ominózus napon (1942. augusztus 20-án) Kiss Ferenc törzsőrmester és szerelőtársa éppen az indulás előtti szokásos utolsó apróbb munkálatokat végezte a kormányzóhelyettes úr gépén, amikor odalépett hozzájuk Horthy István, és azt mondta: „Hosszabb útra indulunk, de úgy megyünk el, hogy nem tudjuk, mikor jövünk vissza!" A kormányzóhelyettes alig távolodott el, amikor ugyanabból az irányból két német szerelő érkezett, mindketten szerelőládát hoztak a kezükben. Tökéletes magyarsággal odaszóltak Kiss Ferencéknek: „Azonnal siessetek a kormányzóhelyettes úr után! Hívat benneteket!” A két magyar elindult Horthy István után. A kaszinóba belépve, egy kicsit várakoztak, mert egy tiszt éppen ünnepi beszédet tartott a Horthy-fiú tiszteletére. S mivel ő nem üzent értük, visszaparancsolta őket a repülőgéphez. Odaérkeztükkor (a német szerelők ekkor már kb. száz méterre jártak a Horthy-géptől) átnéztek mindent, de sehol, semmi rendellenességre utaló jelet nem találtak. Közben megérkezett Horthy István, aki a történtek hatására megváltoztatta eredeti tervét, és úgy döntött, egyedül indul útnak. „Biztos történik velem valami, ezért ti ne repüljetek velem! Ha nem térnék vissza, a látottakról ne szóljatok senkinek, hisz, az életetekbe kerülne!” - mondta, majd beszállt a gépbe. A repülő alig távolodott négy-öt kilométerre, amikor hirtelen láng csapódott ki belőle, és elkezdett lefelé zuhanni. Végül belefúródott a földbe. Magy ári Barna Gyula Levélféle Furmann Imréhez- Néhány gondolat a Csurka-tanulmány kapcsán Beleszólhat-e valaki a politika háttér- országából a küzdelembe? Igen. Nemcsak azért, mert szólni joga deklarálta- tott, hanem mert nem kevésbé veszélyeztetett amazoknál, hiszen a „hosszú mondatok” éjszakájába mi kívülállók előbb halhatunk bele, mint a küzdő felek. Csurka István író volt; lovat váltott, s átült (sajnos orcájával a paripa fara felé) a páiitika ménjére. Attól fogva szünetel író lenni. Politikus, főideológus, alelnök. Egyéb csak azért nem (most már bizonyára idézhetem szűk körben elmondott szavaidat): „..mert nem ért semmihez”. Exhibicionista és fölajzottan éhes a közfigyelemre. Ez tetteinek mozgatórugója!? Arcba köp, pofonüti a közízlést. Vastaps, vagy záptojás, neki mindegy csak róla beszéljenek, az ő produkciójáról. Nem egészséges pszichikumra vall az ilyesmi, bár ez csak akkor derül ki, ha orvoshoz fordul véle az ember - de mint a történelem példáiból tudjuk, a politikusok nem szoktak pszichiáterekhez fordulni. Saját agyuk bajait kivetítik a körülöttük lévőkre, fantazmagóriáikat, fixa ideáikat, mániáikat másoknak tulajdonítják és farkast kiáltanak, midőn ők akarnak fölfalni valakit. Méltó reagálás- s gyógymód lenne, ha nem figyelnének rá. Ahhoz azonban túl nagy teljedelemben, túl sok nyilvánosságot kap, s túl súlyos a pozíció, amit betölt, hogy eltekinthetnénk fölötte. Marad hát a másik, amit Te, ti tettetek, Imre! Nemet kell mondani a csurkai vonalra. Mindannyióloknak. Mert különben a választók nem látják: kire-mire mondtak igent, s mondanak. mondhatnak a jövőben. Aki rátok mond, az nem mondhat őrá. A kettő ugyanis összeférhetetlen. Ha Csurkát mégsem határtalan közfigyelem-vágya, középpontba ke- rülési mániája hajtja, akkor a dolog még veszélyesebb. Azt írja: ....Göncz n em-et mond, mert a háta mögött állók, a kommunista, a reformkommu- iiista, a liberális és a radikális nómen- klatúrások, a párizsi, a New York-i és a Tel-Aviv-i összekötők ezt parancsolják neki.” Hm. A kormányzópárt alelnöke pitiáner ügynöknek nevezi a Magyar Köztársaság elnökét, s az Össztűzben „bizonyítékként” odakeni, hogy „köztudomású tényeket nem kell bizonyítani”... Ki előtt köztudomású ez!? Vagy itt marékkai lehet kenni a sarat bárkire? S ki tudja - folytathatom a logikai játékot - hátha nem is Göncz az ügynök itten, nem neki parancsolnak, hanem Csurkának Tel-Avivból, Moszkvából, New Yorkból, Budapestről, mit tudom én honnan... Ha neki sugallták a feladatot, amelynek egyre buzgóbban felel meg, hogy t.i. alakítsa át az MDF-et olyanná, amilyenné titkos irányítói akarják? Aki másra rágalmakat zúdít, számíthat rá, hogy visszahullhat a fejére. Hátha az a hátulról mozgatók szándéka, hogy elveszítse minden ember a bizalmát, ne higgyen többé egyetlen politikai pártnak sem, ne válasszon senkit, jöjjön az anarchia, hogy aztán beléphessen a REND PÁRTJA? Medgyasszay László /MAI NAP, aug. 27./ azt nyilatkozta: „Lehet, hogy Debreczeni József és Balázsi Tibor megnyilatkozásai többet ártanak majd, mint a Csurka-írás. Hosszú távon mindenképpen negatív hatásuk lesz...” A magam és környezetem nevében mondhatom, nemhogy így lenne, hanem a Ti megnyilvánulásaitok egyedüli fenntartói még az MDF iránti maradék szimpátiának. Egyikünknek sem mindegy, hogy az MDF szélsőjobbra tolódik-e vagy sem. Hiszen ez a kormány mindannyiunké, azoké is, akik nem az MDF-re, vagy senkire sem szavaztak. Mert Debreczeni Józsefnek azon a megállapításán, hogy az ominózus dolgozatban a fasiszta ideológia összes jegye megtalálható, nem fölhördülni és megbotránkozni kell - az, hogy csurkás válasszal éljek: nyilvánvaló, benne van a dolgozatban. A baj csupán az, hogy az ilyen eszméket valló meg a kormánypártban. A demokratikus Magyarország demokrata pártjában! Lásd, az előbb csurkamód válaszoltam. Reagálásai kelléktárában a „nyilvánvaló tény, ezt tudni kell” mellett a másik, hogy amikor visszakérdeznek elképesztő állításaira, ő is kérdez: „... na és? mi van ebben?” Párbajt vívni - ez a szópárbajra is vonatkozik - csak egyforma fegyverrel lehet. Csurka „dorongjával" szemben hatástalan a racionalitás hajlékony, éles pengéje. A kiskorú közönség előtt mindig nagyobb sikert arat a bunkóval mindenkit fejbevágó Vitéz László. Mégis örülök, hogy nem vetted, nem vettétek át harcmodorát, hanem higgadtak és okosak maradtatok. 1990-ben egy Csurka István nevű ember megírta az Apák és fiúk című cikkét. Zsidókról, liberálisokról és bolsevikokról szólt benne. Sikert aratott vele. Most téged neveznek névtelen telefonálók és levélírók zsidónak, kommunistának, kommunista-bérencnek. Érted-e már a rágalom tapadékony és iszonyú természetét? Elhiszed-e már, hogy ezek nem lehetnek a velejárói semmilyen küzdelemnek? 1990-ben a választások idején - legalább olyan naiv és erős hittel, mint Te - én is elindultam politikát csinálni. Győztem előszőne, s legyőzettem általatok a második fordulóban. Engem is zsidónak és kommunistának neveztek, pedig egyik sem voltam. Ha mostanában a „nemzeti liberális“ járja, mint megbélyegezésként - szívesen vallom magam közétek tartozónak. Csurka félelmetes ország képét rajzolta föl, amelyben („metafora") újra aláírathatják vele a saját internálását. Én attól félek, hogy ő fogja aláírni a másokét, ha így megy tovább. Vagy lehet, hogy mindez játék csupán? Hihető-e, hogy Csurka lépéséről nem tudott senki más, csak ő maga? Lehet, hogy kísérlet volt: milyen csalira harapnak többen, s Csurka csak a horog végén volt a csali? De aki játszik (remélem Te, Ti nem), vigyázzon, mert a politika arénájára is igazak lehetnek verssoraid: “...csak levegő nincs ebben a cirkuszban és közönség...” Ha az MDF a csurkák pártja lesz, elveszthettek egy egész országot. Vagy elveszejthettek. Csorba Piroska Össztűz Csurka Istvánra Ültünk az Egyetem étterem teraszán és vártuk a közönséget az író-olvasó találkozóra. De az nem jött. Rettenetesen szégyelltem magam szülővárosom nevében is (nem először), hisz korunk egyik legnagyobb színpadi szerzőjére nem volt kíváncsi a nagyérdemű. Csurka azonban rezig- náltan vette tudomásul. „Van ilyen” - mondta, s pletykált, vicceket mesélt. Később, amikor (amerikai beszédei miatt) élesen támadta a hatalom, ap- partcsik ismerőseimmel keveredtem vitába, miért akarnak mártírt csinálni ebből a bohém (kártya, lóverseny...) emberből? Hiszen igaza van, „a létező szocializmus” szekere valóban kátyúba jutott, nincs jövőképünk, identitásunk, stb. De ha nem lett volna is igaza, micsoda demokrácia' az, ahol valakit a nézetei miatt üldöznek. Tudjuk: „szocialista". Ez ellen szavazott a magyar nép 1990-ben. Mondhatnám úgy is. hogy arra a jogra, lehetőségre, hogy most, 1992 nyarán elmondhassam a véleményem, vitázhassak a kormánypárt alelnöké- vel. Akivel, mint olvasónak (emlékszünk még a remek tárcáira a Magyar Nemzetben?), hogy időközben mintha elveszítette volna a humorát, szellemességét, - elegáns vitakészségét. Megjegyzem ez nem csupán az MDF-re, a parlamenti pártokra, de az egész politikai elitünkre érvényes! Tudom én, hogy a politika - különösen ilyen krízishelyzetben - nem viccelhető el, de sérti a fülem a politikai viták lapossága, durvasága, a ki-kit győz le vehemenciája, máskor meg a kenetes, szenteskedő hangnem. Nehezen tudom leküzdeni a gyanakvásomat pl. a média-vitával kapcsolatban, hogy valamiről el akarják terelni a figyelmemet (az ellenzék is). Nem hiszem pl., hogy a vallásos meggyőződés, vagy éppen a magyarságtudat a tévé és a rádió műsoraitól függ. Illetve igen hagy baj volna, ha így lenne... Néztem Csurka Istvánt az Össztűzben (nem kedvenc műsorom) és feszengtem. Mintha nem a Deficit, a Döglött aknák, a Ki lesz a bálanya? stb. Írója válaszolgatott volna a kétségtelenül provokáló kérdésekre. hanem egy rossz diák. Nem hiszem pl. hogy Csurka tényleg „náci" lenne, de ha engem vádolnának ezzel, hevesebben védekeznék, tiltakoznék. Bizonyos kérdésekre meg egyáltalán nem válaszolnék. Igaz, le se írnám. A beteg miniszterelnököt nem szólítanám, fel lemondásra, noha nagyon is jól tudom, hogy a beteg ember másképpen látja a világot, mint az egészséges. A körmömet rágtam izgalmamban, amikor korunk egyik legnagyobb államfőjét, Thatcher asszonyt saját pártja! megbuktatta, lemondatta. Éppen ez a szép a parlamenti demokráciában. A rotáció, a verseny, a kihívás. De az angol honatyák meg azt se mondták, hogy Thatcher alkalmatlan. Csupán, hogy tévesen ítélt meg 1-2 kérdést (adó, Európa, stb ), elveszítette a bizalmat. Nos, a magyar demokrácia pázsitját - Csurka ne tudná? - nem öntözik, nyírják 400 éve. Egy kétéves kisdeddel még gyengédebben, tapintatosabban kell bánni. A kormánynak is, az ellenzéknek is. A minap olvastam egy igen kemény dolgozatot (címe: Nem engedünk az 56-ból), amely Csurkánál is élesebben bírálja a rendszerváltás hiányosságait. Többek közt az alkotmányt is. De ilyen suta mondatokat nem ír le Zs.Z., hogy pl. a médiák igazgatóit „rendőrrel vezettetné ki”, az alkotmány nevében. Mert ez nem rendőri, s nem is alkotmányos kérdés. Az MDF csak magára vethet, hogy nincs sajtója, hogy ilyen a viszonya a sajtóval! Csurka ne tudná? Éppen az állampártra volt jellemző, hogy a „jószándékát mindig kétségbevonták”, hogy a piszkos imperialista ügynökök „fellazítottak, aknamunkát folytattak”, stb., stb. Felejtsük el ezt a szöveget és gyakorlatot! A szomorú persze az, hogy sok dologban igaza van Csurkának. A minap vádoltak meg egy gyárigazgatót, hogy százmillióval nem tud elszámolni, s ez csak a jéghegy csúcsa. A „nagytakarítás” helyett csak felverték a port, s ez most csípi a szemünket. Pedig van porszívó és nedves szivacs is... Minek akkor seprűnyéllel hadonászni? Még a végén elsül, s ezt Csurka se akarhatja! Horpácsi Sándor SS „Osztói jókedvű lesz a kormány”... avagy közelednek a választások? Nyílt levél Katona Tamás államtitkár úr részére Tiszteli Államtitkár úr! Az Ön intelligenciája, közvetlen stílusa, és jó kommunikációs készsége a jobb együttműködés kulcsa lehet a kormány és a Médiák, de a társadalom és a kormány között is. Ez talán elvezet addig, hogy az ország jövőjével törődjenek a napi magyarázkodások helyett. Közösen talán többre megyünk és valóban rálépünk a válságból kivezető útra. A fény az alagút végén, a fellendülés megindulása, stb. nemcsak ünnepi beszédek szónoki ígérete lesz, hanem érzékelhető valóság. Ön azt is mondta, hogy a kormány nein lesz sértődött. Ha eddig így volt, kár. Nem is szabadna megsértődniük, ha az ígéreteikre á közember márcsak legyint, vagy még azt se teszi... Ne az újságból olvassuk, hogy mérséklődik az infláció, hanem élezhessük a boltban, a Tüzép- telepen, ha vásárolunk, a vonaton, ha utazunk.Most sem érdekel senkit a statisztika, ha az nem igaz, ugyanúgy, mint annak idején az életszínvonal emelkedéséről szóló kimutatások voltak. Önök a keleti kereset mellett a nyugati árakat, adókat szabadították ránk, akkor legalább ismerjék be. Az örökség közismerten súlyos, de állandóan csak erre hivatkozni, már sok. ígéretek helyett érezhető javulást vánink és a kormány részéről őszintébb és szerényebb magatartást, akkor még a nehézségeket is inkább elviseljük. A kormány hangneme a Szent István ünnepségek beszédei alapján érezhetően változott máris, de még mindig a bizonyítvány magyarázatára törekszik, sőt Mátészalkán más is elhangzott és attól nem határolta el magát a kormány... Nem vártunk csodákat, de több történelmi lehetőséget hagyott ki a kormány politikai, gazdasági téren egyaránt, sőt, a jószándékú figyelem- felhívásokra sem megfelelően reagált. A társadalmi megbékélés elmaradása, az örökölt gazdasági gondok közötti reménytelen vergődés nem sok bizalomra adott okot és hamar elvesztette a kormány azt az együttérzést, amivel indult. A kormány 100 napot kért és kapott, de 2 év alatt még a koncepciók kidolgozásáig sem jutott el, nemhogy a megoldásig. Mindez nemhogy közelebb hozta volna a nemzeti megbékélést. de annyira elmérgesítette a légkört, hogy majdnem lehetetlenné tette, pedig közben ismét kiváló alkalom kínálkozott a pápa Őszentsége látogatásakor. Ha tényleg komolyan gondolja a kormány és Ön a közmegegyezést, akkor nem szabad azt nézni, honnan kapnak hasznosítható javaslatot, el kell fogadniuk az ellenzéktől is, így az AGRÁR SZÖVETSÉG-tői is, mert eddig semmi jele annak, hogy bármire is fogadókészséget tanúsítanának. A parlamentben működik a koalíciós szavazógép, azt nézik, honnan jön a javaslat, és aszerint szavaznak. Mindent elutasítanak, - a jót is -, ha ellenzéki, és elfogadják - sajnos saját kárukra, és a mi kárunkra -, ha a koalícióból jön, a rosszat is.őszinte hangot várunk és nem hosszú szónoklatokat. A sportcsarnoki kifütyülés intő jel, nem szabad, hogy megismétlődjön. Ön elismerte, hogy a társadalom eddig nagykorúan, józanul viselkedett. Reméljük, a jövőben is így lesz, de ezzel nem lehet visszaélni. Elismerte, hogy okultak az eddigiekből. A kormány eddig sok kérdésben rosszul döntött, de felelősség terheli a meddő parlamenti vitákért is. Ha a kormány korszerűen működő nyugati típusú demokráciát akar, akkor ne akarja bekebelezni a médiákat, ne akarja pártállásuk szerint leváltani a gazdasági vezetőket, stb. Ez a kormányosak csaknem elvesztette a hitelét, de Ön még visszaszerezhet belőle valamit. Nem állítom, hogy az elég lesz a következő, választáson, de ahhoz igen, hogy ez a kormány ne bukjon meg, hanem tisztességgel távozzon. Tisztelettel: Szilágyi Adolf az Agrárszövetség megyei elnöke
