Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-05 / 184. szám
1992. Augusztus 5-, Szerda Abaűj Tájain ESZAK-Magyarország 5 Egyben maradt a szövetkezet A hernádkércsi szövetkezetnek tőkerésze van a navajidrányi Abaújzöldje Kft.-ben. Fotó: Farkas Maya Abaúj is felzárkózni készül Encs. (ÉM — B. G.) — Augusztus 3-án Encsen találkoztak az abaúji polgármesterek, ahol a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium munkatársa tartott előadást az elmaradott térségek felzárkóztatásának lehetőségeiről. A résztvevők egyetértettek abban, hogy infrastrukturálisan az abaúji régió lis elmaradott térségnek tekinthető, de önálló pénzügyi források híján csak kormányzati támogatásból foghatnák hozzá a meglevő hiányosságok pótlásához. A régió fejlesztési tervezete szerint elsősorban egy regionális menedzserirodát fognak felállítani a megyében. A programtervezet előreláthatóan szeptemberben kerül a parlament elé, és valószínűleg a jövő évi költség- vetés már számolni fog az abaúji térség problémáival is. A legsürgősebb teendőknek tekintik, hogy minél hamarabb sikerüljön belépni a gázprogramba. A tervezett gázvezeték Kistokaj és Hollóháza között húzódik majd. Ezenkívül még tervezik új határ- átkelőhely nyiitását, de sürgős feladatként kezelik a telefon- és a vízprogram befejezését is. Kevesebb tehén a Csereháton Fotó: Fojtán Forró (ÉM — B. G.) — Márpedig ha kevesebb a tehén, akkor a tej mennyisége sem mutat növekvő tendenciát. A forrói Aba- újtej közös vállalat tízmillió liter tejet dolgozott fel tavaly, ebből láttak el 280 üzletet. A felvásárlás az idén huszonöt százalékkal csökkent, amelynek az az oka, ami már a címben is meg- említődött, kevesebb a tehén az abaúji házaknál és a termelő- szövetkezeteknél egyaránt. Az üzleteket azonban most is el kell látni tejtermékekkel, ezért a forróink mostanában a Tiszántúlra, pontosabban Tiszavasvá- riba és környékére járnak napi 8200 liter tejért. Ami azonban még ennél is nagyobb gond, hogy a társüzemi és a kereskedelmi kapcsolatok kezdenek kicsit élessé válni, értendő ezalatt például, hogy a társüzemmel korábban lekötött napi nyolcezer liter tejet a partner visszamondta, ott inkább áttértek a nagyüzemi tejpor gyártására. Hogy folytatódjon a gondok sorozata, az Abaújtej viszonylag szegényes térségben működik, a megyében lévő munkanélküliek tetemes hányada ebben a régióban találtatik, másrészt a hátrányos helyzetű termelőszövetkezetek zöme is ebben a térségben található. Éppen ezért, mivel a forróink Abaúj ban nem tudnak mindent eladni, néhány áruféleséget Miskolcon „terítenek”, és itt jön a fotó aktualitása, mert ezek között a termékek között egyebek mellett megtalálható a fogyasztók általi közkedvelt házi jellegű tejföl, ami teljesen más — nem azért, mert kannában szállítják — mint a pohara» tejföl minőségben és árfekvésben egyaránt. Természetesen a megyeszékhely is lépett a felségterületsértésre, de erről majd máskor. Hernádkércs. (ÉM — M. Sz. Zs.) — Az új szövetkezeti és átalakulási törvény az év végéig teszi lehetővé, hogy a tsz-ek korszerű termelőiszövetkezetté, vagy más társasági formába alakuljanak át. A hernádkércsiek sliettetk, mert a megyében az elsők között (június végén) lépték meg az átalakulást. Hogy miért, és mennyiben más most a szövetkezet? — erről beszélgettünk három kérési szakemberrel. — Nevünkből eltűnt a „Béke” szó, Mezőgazdasági—Ipari,— Kereskedelmi Szövetkezet, Hernádkércs szerepel a bélyegzőinkén. Én magam az új terminus szerint igazgatósági elnök vagyok — mondja Csákány Bél®, aki megmaradt a posztján, a tagság bizalmat szavazott neki. Összefoglalja iá többi., lényeges változást íis. Azért siettek az átalakulással, mert így könnyebben hozzájutnak fejlesztési forrásokhoz, nagyobb a hitelük partnereik szemében. Az immár nevesített vagyon után iái tagok a jövő évi zárszámadás után osztalékot kapnak. Erre minden esélyük adott, mert a jövő évben várhatóan 5 millió forint nyereséggel zárnak. Nem járnak rosszul a nyugdíja® tagok sem. Idén még a régi rendszer szerint kapták a háztáji juttatást, jövőre azonban bevitt földjük után haszonbérleti díjat fizet nekik a szövetkezet. Csákány Béla szavaival írva, lesz minden tagnak „kvázi,” háztájija, amely a korábban megszokott módon funkcionál. A tag fizeti a művelés önköltségét a közösnek, de ,a termés, vagy annak haszna az övé. Kedvező, hogy a szövetkezeti törvényben előírt szolidaritási alap (a szövetkezeti vagyon 10 százaléka) ho- zadéka szociális, kulturális célokat szolgál. így a kisnyugdíjasokon, nehéz helyzetű dolgozókon továbbra is segíthet a. szövetkezet. — Az átalakulás még nem teljes — folytatja laz igazgatóság elnöke —, az egyes termelési egységek akár kft.-kké is alakulhatnak jövőre, természetesen akkor és úgy, ahogy az élet diktálja. A sok újdonság mellett nem változott a termelési szerkezet. Ger- gulics Péter mezőgazdasági főmérnök erről így beszél: A múlt héten befejeztük az aratást. Őszi búzából 5,6, árpából 5,3, tavaszi búzából pedig 4,4 tonnás helktárankénti hozamokat értünk el. Azt hiszem, ezt nem kell szégyellnünk. A kérésiek nem vették szó szerint a felhívást, hogy kívánatos csökkenteni a búza vetését. Azért vetettek tavaszi búzát, mert az év elején látták, el tudják adni a termést. Az értékesítés sikere Csákány Béla szerint az, hogy több és fizetőképes vevőnek kell eladni a termést. Fontos az időpont: a túl korai, vagy késői értékesítés árveszteséget okozhat. Kovács József növénytermesztési ágazatvezető már iái jövőről beszél : — Július közepétől műtrágyázzuk a földeket, van olyan rész, ahol már a szántással is végeztünk. Tudatos munkával kell megalapozni a nagy terméseket. Szóba kerül a közös föld. Eddig 21 hektárt kértek vissza, ősszel az egyezségek, árverések idején dől el, mennyi marad összesen a gazdaság birtokában. Nem számítanak nagy területvesztéssek 50—60 hektár egyéni birtokbavétele tűnik reálisnak. Ráadásul két állami gazdaság működik a közelükben, s tőlük ezt a földet meg kell, hogy kapják. Az átalakulás krónikájához tartozik, hogy senki nem vette ki á szövetkezetből a vagyonát, senki nem lépett ki. Jól tették, hiszen a mind inkább integráló szerepet kapó közös tartósan képes rhunkát adnli kétszáz embernek. És manapság ez bizony nagy szó. Szétmegy-e a megye? I. GULYÁS MIHÁLY A Népszabadság ez év július 8-i, hétfői számában Szét- megy-e a megye? címmel írnak az abaúj iák elválási szándékáról Borsodtól és Zempléntől. Ez a szándék állítom: „szőnyegen hever” 1945-től. Miért? Abaúj-Torna vármegye sorsát felsőbb parancs döntötte el, s még a szintén alantas helyzetbe taszított Zemplénnél is rosszabbul járt. A vulkáni hegysort, mely Sáros megye székhelyénél, Eperjesnél kezdődött és a tokaji Nagy Kopasszal végződött, tehát — igen helyesen — Eperjes-tokajii Hegyláncnak neveztetett, a proletár internacionalizmus („ne bántsuk szocialista, szomszédaink érzékenységét”) jegyében Zemplén-hegységnek kiáltották ki. Az összes abaúji vár (Boldogkő, Regéc, a igönci Amadé-vár romjai, a fenséges látványt nyújtó Füzér vára) mind-mind „zempléni • Csak rá kell nézni a történelmi Magyarország térképére, s egyetlen pillantással megállapítható: a hegység zöme Abaúj közigazgatási határai között van. Az abaú.iiak ezért vérig vannak sértve, hiszen amíg a sátoraljaújhelyiek, szerencsiek jelentősebb ellenállás nélkül „csempészhették” megyenevüket szálloda, múzeum homlokzatára, addig Aba- újt se papírra vetni, se kimondani nem volt szabad. Abaűj 1947-ben vált kegy- vesztetté. A legkeresztényibb párt közel 50 százalékos választási eredményt mondha- hatott itt magáénak. így iett „Sötét Abaúj — klerikális”. Az akkori MKP választási kudarcát menten meg is torolták, szinte az egész csereháti járást, székhelyestül (Bódvaszilas) Borsod-Gömör- Kishont megyéhez csapták A hegység nagyobb hányadának hovatartozását szemléletesen példázza a különös nevű község, mely — úgy tudom — határos Sárospatakkal; Makkoshotykát megfelezi egy patak, ez vdlt itt a természetes megyehatár. A balparti rész Zemplén. ia jobb oldali Abaúj — az öregek születési anyakönyvi kivonata még őrzi ezt á bizonyos status quót. Szegény Abaúj-Toma „törvényesen egyesített vármegyék” nemcsak „testükben” csonkultak meg, lélekben, „tartásban” is megtörettek. Az én korosztályom (60-asok) még azt tanulták: „nem akárki — király” iadott neki nevet, ia magáét osztva meg vele (Aha Sámuel, a magyar királyi trónon a harmadik), s felépíttette a haza egyik legnagyobb kővárát (Abaújvár), amely példát mutatott és követelt, mert a .mongol hordák nem bírtak erős falaival. A második honalapító, IV. Béla — mintha tanultunk volna róla — Abaújvárra (is) hivatkozva rendeli: minden arra való helyen kővár emeltessék biztos xnenedékül. (Folytatjuk) Fűben-fában orvosság vagyon (ÉM — K. L.) Több évszázados hagyománya van vidékünkön is a különböző erdőn-mezőn szedhető, gyógyításra alkalmas növények felhasználásának. Az abaúji falvakban szinte mindegyikben ismerte a lakosság azokat a „füvesasszonyokat”, akik a határt járva összegyűjtötték a gyógyfüveket. Ezekből teát főzve, vagy éppen hájjal- zsírral keverve különböző természetes gyógyszereket állítottak elő. Ezeket a tapasztalatokat összegyűjtve jelentek meg aztán az úgynevezett füveskönyvek. A különböző emberi hektikák gyógyítására alkalmas növények leírása nem hiányozhatott a falusi emberek számára készített kalendáriumokból sem. Az ott közölt hasznos tanácsok az élet szinte minden területére adtak útmutatást egy-egy betegségre használatos gyógyfűről. Közismert például a hársfavirág tea, amelyet megfázás, s egyéb „hektikák” gyógyítására használtak. Vagy például az ugyancsak elterjedt kamilla, vagy népiesen székfűnek nevezett növény sárga virágából készített főzet, amelyet még fogfájás ellen is alkalmaztak. De a mindentudó füvesasszonyok ismerték a lelőhelyeit és a felhasználási módját a szagos mügének, a nadragulyának, a cickáiarknak, az ürömfűnek — s számtalan más kúrálásra alkalmatos gyógynövénynek. A vadontermő gyógynövények számos fajának gyűjtésére a nyár vége a legalkalmasabb — s az már meg is kezdődött. Alkalmazása elterjedőben van, szinte reneszánszát éli. Mutatja ezt az egyre inkább terjedő gyógyfüvet, kenőcsöt árusító üzletek száma — melyekből már Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is több található. Nyomdában a kötvények Encs. (ÉM — M. Sz. Zs.) Tavasszal beszámoltunk róla, hogy az Encs és Vidéke ÁFÉSZ 5 ezer 9 tagjának küldte ki az értesítést arról, kinek mekkora értékű jut a közös vagyonból. Senki nem fellebbezett a határozatok ellen, ezért már a nyomdában készülnek a kötvények. Csak álom a gibárti vízhálózat? A gibárti Hernád-híd. Fotó: F. L. Gibárt. (ÉM — B. G.) A gibártiak hiába tettek „hűségnyilatkozatot”, azaz hogy nem kívánnak elszakadni Encstől, ettől még a várva várt vezetékes víz az idén nemigen fog megérkezni az abaúji településre. Nem azért, mert az encsi önkormányzat nem akarja, mert az önkormányzat igenis szeretné, ha végre Gibártnak is lenne egészséges ivóvize. A tervek el is készültek, be is adták a pályázatot a városatyák az építkezéshez szükséges anyagi támogatáshoz, de a pályázatot elutasították, mondván ami Encsnek része, az Encsnek része, nem pediglen különálló település. Pedig Gibárt bizony teljesen különüli csak közigazgatásilag nem. Mindenesetre az encsi önkormányzat nem adja fel a „küzdelmet”, és jövőre is megpályázzák az esetleges támogatást, elvégre kormányzatilag elhatározták, hogy a régiót fel kell zárkóztatni. márpedig ha így van, akkor ennek a kis településnek is dukál a vezetékes ivóvíz. Azért addig sem tétlenkedik az „anyaváros”, szeptemberig várhatóan Gibárton is befejeződik a telefonhálózat bővítése.
