Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
1992. augusztus 1szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Milyen a magyar Ha a címet úgy fogjuk fel mint egy kérdést, akkor én nem is vagyok illetékes válaszolni rá. Már csak azért sem, mert nekem eszembe se jutna ilyet kérdezni sem magamtól, sem másoktól. Szerintem a magyar pontosan olyan mint én, te, ő, meg mi együttesen, s elegendő egyetlen pillantást vetni a tükörbe, hogy ha valamilyen személyes oknál fogva nem szembeköpni való akit látunk, hát tudjuk: pontosan olyan a magyar ember amilyennek látjuk, olyan mint aki tükörképünkként szembenéz velünk.' Ha viszont mint mostanában ismét divat lett valaki mást kérdünk meg, akkor számíthatunk arra, hogy az illető nem tudja, de azért hosszú fejtegetésekbe bocsátkozik, | kiteregeti lelki szennyesét, hangot ad örökös lelkifurdalásának, ami valamiért egyfolytában azt furdalja neki, hogy ő igazából nem is magyar ember. Aztán összehord hetet- havat, hogy neki ilyen a képe, meg olyan, nagyapja, nagyanyja, meg más felmenői okán, vagy éppen szegény önakaratából, vagy akaratán kívül ilyen-olyan hadseregeknek, illetve hát hadseregek katonáinak, vagy csak egynek áldozatul esett édesanyja sorsa miatt, aki még csak pontos felvilágosítást sem tud adni neki lehetséges vérvonaláról. Az ilyen szegény magyar embert én ettől még százszázalékos magyarnak tekintem, s egyáltalán nem sorscsapásként emlegetem vele kapcsolatban a szegény jelzőt, hanem mert tapasztalataim szerint az ilymódon születettek többnyire vagyoni állapotuk szerint is szegények. Szegény édesanyjuk is az volt, különben nem esett volna meg vele ilyesmi, s maguk is azok, hacsak az idegen vérvonal nem vezetett valamely kiváló egyéni tulajdonsághoz amit a későbbiek folyamán jól lehetett a személyi gyarapodás, | gazdagodás érdekében kamatoztatni. Mert ha így történt és lehetett, akkor az a bizonyos vérvonalkeveredés egyáltalán nem volt hátrány, hanem egyenesen előny, amire joggal lehetne büszke az a sikeres magyar ember. Ha pedig nem büszke rá, hanem éppen emiatt nem tartja magát egyenrangú, egyenértékű magyar embernek - hát mit mondjak -, a saját lelke rajta, de ne vonja kétségbe, hogy én, te, ő, meg mi mindannyian akiknek ilyen skrupulusa nincsen magyaroknak tartjuk magunkat, még akkor is ha valóban nem tudhatjuk, hol, mikor s mi módon kerülhetett génjeink közé valamilyen tatár, besenyő, török, germán, orosz vagy más hadseregek katonáinak a génbankjából. Ezt ugyanis csak éppúgy feltételezni lehet, mint ennek az ellenkezőjét, s ha én, vagy mi emiatt nem látnánk tökéletesen magyarnak magunkat a tükörben, akkor hát bizony nem a tükörben lenne a hiba. Viszont, ha a magyarságukban kételkedők nem ilyen szélsőséges sorspillanatokat vonultatnak fel kétségeik alátámasztására, hanem valóban nem tudják eldönteni néphez, nemzethez tartozásukat, akkor nekik csak azt tudom mondani, hogy engem ők és a kétségbe vont magyarságuk nem is érdekel. Mint ahogy nem érdekel sok százmillió más nem magyar Európában. Tisztelem, becsülöm sőt szeretem is őket, mint németeket, franciákat, olaszokat, spanyolokat, de mint nem magyarok, egyáltalán nem izgatnak, sőt eszem ágában sincs beléjük beszélni, hogy gondolják meg, s legyenek ők is magyarok, mint ahogy nekem bizonyos magyarnak hitt személyek kitartóan magyarázzák, hogy ne vágjak fel, mert én sem lehetek magyar. Mert kérem, milyen is a magyar? Ha én most itt Magyarországon azt mondom, hogy magyar vagyok, akkor előáll egy másik és jóesetben azt mondja, hogy nem vagyok az. Rossz esetben viszont azt mondja, hogy nacionalista vagyok, vagy annál is rosszabb, mert azt állítom magamról magyar létemre, hogy magyar vagyok, holott nem vagyok az, mert ilyen meg olyan a képem. Ezért én csak annyit mondok, hogy én pontosan tudom, hogy mi vagyok és az illetőnek semmi köze ahhoz, hogy mi vagyok. Ha pedig az illető mégis azt mondja, hogy nem vagyok magyar, mert nem is látszom annak, meg a tükörképem sem olyan, akkor csak azt tudom mondani, nem a képben van a hiba, hanem abban, aki csalhatatlanul tudni véli, milyen kellene legyen pontosan az a kép. Persze, ez a különös állat, az ember, ha elég sokáig sulykolnak valamit a fejébe, azért elgondolkodik, s ha nem tud megnyugtató eredményre jutni, esetleg feltesz magának is a tárggyal kapcsolatban néhány kérdést. Nos, mit tagadjam, ón is^feltettem. A tárggyal kapcsolatban nagyjából a fenti következtetésre jutottam, íme le is írtam. A kép viszont nem hagy nyugodni. Megpróbáltam elképzelni egy tökéletes magyar ember képét is, ami viszont már nem volt ilyen köny- nyű és logikusan felépíthető, de talán mégis sikerült. Szerintem egy tökéletes magyar ember széken ül, (már nem lovon) farmerben, vagy menedzseröltönyben (már nem kacagány- ban) éles arcélét bajusz és szakáll díszíti, roppant okosnak képzeli magát, a világ zajai ellen állandóan telefonkagylót tart a fülén és beszél, beszél, beszél... Gyöngyösi Gábor Ai MDf-el (elráztólí o választási kudarcok Továbbra is számítanak a kisgazdákra Minden időszakban — még a nyári vakáció idején is — érdeklődésre tarthat számot, hogy miként ítéli meg belső viszonyait és politikai helyzetét a kormányban meghatározó pozíciót elfoglaló párt. Munkatársunk Furmann Imrével, az MDFalelnökével beszélgetett.- 1989-ben, a pártépítés klasz- szikus időszakában a Magyar Demokrata Fórum az egész országot behálózó szervezetet épített ki. Milyen a párt szervezettsége ma?- Júniusi adatokat említek, amikor azt mondom, hogy a nyilvántartásaink szerint 27 318 tagunk van Magyarországon, a külföldön élő tagokkal együtt mintegy 30 ezer a létszámunk. Hozzáfűzöm az adatokhoz, hogy mi annyian is vagyunk, amennyit mondunk. A politikai pártokra jellemző lemorzsolódások, új belépések hullámzása az MDF-et sem kerülte el, viszont az elmúlt év decembere óta mintegy 800-al nőtt a taglétszám. A szervezetek száma 825 az ország területén. Szociológiai, politológiai önvizsgálataink alkalmával azt a tapasztalatot szűrhettük le, hogy a tagok és a szervezetek egyharmada végez különösen aktív tevékenységet, amit kedvezőtlennek lehet ítélni egy magasabb arányszám tekintetében, másfelől két kampány között, félidőben aligha számíthat bárki is teljes körű aktivitásra.- Milyen a tagság összetétele?- Ez a tényező igazolja a Demokrata Fórum néppártiságát. Szinte minden korosztály, foglalkozási ág, jövedelmi csoport képviselteti magát a pártban. A gerincet az alkalmazotti réteg alkotja, korban a 30-50 évesek viszik a prímet.- Visszatérve 1989-re: a Fórum más pártokat megelőzve volt képes maga mellé állítani a vidéki, elsősorban humán értelmiséget. olyan embereket, akik követhető példával szolgáltak a kisközösségek számára. Ez meghatározta az MDF akkori, megfontolt hangnemét is. 1992-ben az MDF keményen fogalmazó és politizáló pártként tűnik fel. Nem áll-e fenn a veszély, hogy emiatt az említett réteg visszavonul a helyi szervezetek életéből?- Sajnos azt kell mondanom, hogy ez reális veszély. Általános problémát jelent, ha egy politikai tömörülésben nem értékarányosan jutnak szóhoz a különböző személyek vagy csoportok. Az átalakulás tekintetében tartom nagyon veszélyesnek, hogy az MDF számára is nagyon fontos társadalmi csoport nem azzal az aktivitással vesz részt a közéletben, mint korábban, vagy mint amit a történelmi helyzet megkívánna. Nem vitatom persze a politika felelősségét sem. Példával élve: a mezőgazdaság korszakos átalakítása zajlik, s nem hiszem, hogy az agrárértelmiség megnyerhető ehhez, ha „le- zöldbárózzuk” őket.- Mit tapasztal, milyen az MDF társadalmi támogatottsága? Az MDF-re mérceként leltet tekinte- tti. politikájának sikere túlmutathat a párt sikerességén, kudarca szintén kihathat az egész országra...- Nem lehet, nem szabad egy párt tevékenységét, jelentőségét mértéken felül értékelni. A sikerért dolgozunk, s ha a munkának mégsem látszana eredménye, akkor mindenki úgy jár el helyesen, ha nem kívül keresi a baj okát, nem az embereket hibáztatja, hanem azt keresi, hogy mit lehet javítani. Az MDF az a párt, amely leginkább képes összehangolni a különböző nézeteket valló embereket. A bázisunk szélesítését szolgálta a másfél éve meghirdetett, a belső szerveződések szabadságát rögzítő gondolat is. Ennek jegyében bemutathatjuk, hogy eltérő vélemények mellett is lehet harmonikusan dolgozni. A pártmunka társadalmi megítélésekor némi óvatosság is ajánlatos, úgy látom ugyanis, hogy lábra kaptak a civil szerveződések, az egyes érdekkörök kisebb léptékekben, politikai felhangok nélkül is képesek részt venni a közéletben, s ez rendkívül nagy érték.- Ne menjünk el szó nélkül két időközi választási kampány, a békéscsabai és az oroszlányi mellett! Az MDF ringbe szállt, s - nem vitatva, hogy mások is ütöttek - kemény horgokkal akarta megroggyantam az ellenfeleket.- A politikai vitákban pro és kontra felbukkannak acsarkodó tónusok. Én különösen szomorúnak tartom, hogy az említett két esetben programok helyett érzelmek, demagógiák vitáztak egymással. Mindkét jelöltünk jól kidolgozott programmal indult, ami mellé nélkülözhetetlen a hasonlóan kimunkált politikai lépéssorozat. A két választási kudarc nemcsak megrázta, hanem fel is rázta az MDF-et.- A pártkapcsolatokról szólva: a nyár negatív szenzációja a Független Kisgazdapárt nagyoperettjének újabb felvonása. Az MDF nem mondott le az FKgP- ről, rokonszenvez egy olyan párttal, mely egyre kevésbé szimpatikus a józan polgárok körében, ez még visszaüthet.- A pártok népszerűsége általában csökkenőben van. ezen az alapon a bármelyikkel való együttműködést kockázatosnak lehetne nevezni. Az ezredfordulóig eldől, hogy sikerül-e polgári rendet teremteni ebben az országban. A Kisgazdapártban megvannak azok az értékek és személyiségek, akikkel érdemes együttműködni, hogy sikerrel járjon az átalakulás. Remélem, hogy a kisgazdák belső fejlődése hamarosan ezeket az értékeket juttatja érvényre. Krecz Tibor Orosz farmergazdaság svéd segítséggel A glazovói orosz-svéd farm lakóépületei Glazovo faluban, Moszkvától 60 kilométernyire bemutatkozóit az első orosz farmergazdaság. T ulajdonosa Alekszej Kocsetkov, a brat- cevói Baromfitenyésztő Egyesülés egykori traktorosa, aki egy svéd mezőgazda- sági gépgyár segítségével hozta létre gazdaságát. A svédek elsősorban a know how-t, az önálló gazdálkodáshoz elengedhetetlen irányítási módszereket ismertették partnereikkel. A család ifjabb nemzedékének két tagja két hónapig tanult egy svéd mezőgazdasági iskolában, ahol megismerkedtek egy svéd farmercsaláddal, akiket meghívtak, hogy legyenek segítségükre az indulásnál. Kocsetkov farmján 60 orosz fajtájú fejőstehén van. A fejési átlagok már az első télen elérték az 5400 literi, ebben az évben már 6300 literre számítanak. A gazdának 200 hektár földje van, ebből 160 hektár szántó. Induláskor 480 tonna silót cs 60 tonna szénát készleteztek. Az idén már vetettek burgonyát és búzát is. Kocsetkov maga keres piacol árujának. A tej nagy részét a járási fogyasztási szövetkezetnek adja el, literenként 10 rubelért. Vásárol tőle a szövetkezet 4 rubelért árpát és 5 rubelért búzát. A fennmaradó árut Moszkvába viszi. A svédek által felszerelt gazdaságnak messzi földről csodájára járnak, hiszen nemcsak kiváló betakarító és szállító eszközök segítik a kezdő gazda munkáját, hanem a szárítóval is felszerelt magtár és az acél silótorony. A szárítóban daráló és takarmánykeverő is van. A tehenek etetése és fejése is gépesített, a lefejt tej hűtőrendszerbe kerül, automatizált a szellőztetés és a trágyaeltakarítás is. A gépek karbantartására saját műhelyt is berendeztek. Az orosz és svéd gazdák szerint a farm hamarosan megtéríti a befektetett költségeket. (AN) Másfél millió hiányzó kislány Másfél millió olyan kislány hiányzik a statisztikából, akinek 1985 és 1987 között kellett volna megszületnie Kínában - állítja egybehangzóan két jelentés. Hanyagság vagy bűncselekmény áldozatai-e a hiányzó gyermekek - ez egyik jelentésből sem derül ki. Az amerikai népesség-nyilvántartó hivatal kínai osztályának vezetője, Judith Banister azt állítja, hogy a hiányzó kisleányok problémája már 1980-ban felmerült, és legalább az 1990. évi kínai népszámlálásig tartott. - A kínai kormány nem adott semmiféle felvilágosítást sem - fűzte hozzá. A másik jelentés szerzője, H. Juan Tien, az ohiói állami egyetem nyugalmazott szociológiai profesz- szora szerint nem sokat számít a kínai népszaporulat tükrében, hogy másfél millióval több vagy kevesebb leánybébi született-e Kínában. Három év alatt ugyanis 66-69 milliót ért el a születések száma. - Persze, sokat számít a dolog akkor, ha a hiányzó bébik bűncselekmény áldozatai lettek - tette hozzá „Kína demográfiai dilemmái” címmel most megjelent tanulmányában. Ping Yu szociológus, aki részt vett az ohiói professzor tanulmányának elkészítésében, egy interjúban elmondotta az AP amerikai hírügynökség munkatársának, hogy a kínai kormány a 80-as évek közepe táján külön törvényt hozott a leánycsecsemők meggyilkolása tárgyában és többeket börtönbe is vetettek. Judith Banister azt állítja, hogy a kínai anyák mindig több fiú születését jelentik be, mint leányét. Néha „elfelejtik " egy leánygyermek születését közölni. Juan Tien viszont súlyosabb okról számol be. Szerinte ősi kínai szokás magukra hagyni a nem kívánt nőnemű újszülötteket. Egy másik lehetőség: a kínai leányok kevesebb ételt kapnak, mint a fiúk. és nem gondoskodnak róluk kellően. Ezért szegényebb körökben több leány hal meg egyéves kora előtt, mint fiú. Mindenesetre tény, hogy a szegényebb kínaiak aránylag több Fiú, mint leány születését jelentik be - olvasható mind a két tanulmányban. (MTI) Nem kívánt segítség Az utóbbi időben egyre több japán szokott rá arra, hogy munkahelyére utazva nemcsak aktatáskát visz magával. Különösen az elővárosokból Tokióba dolgozni utazók kaptak rá arra, hogy a magukkal vitt otthoni hulladéktól útközben a vasútállomásokon szabadulnak meg. Mivel pedig a kánikulai hőmérséklet és a nem éppen gyakori szemételszállítás a háztartási hulladékból egyre inkább „szagos kérdést" csinál, sokan döntenek az „egyéni elszállítás” mellett - egészen a legelső vasúti szeméttárolóig. A japán vasutak szóvivője a minap arra panaszkodott, hogy a pályaudvarok szeméttartói zsúfolásig megtelnek halszálkával, eldobott tea- filterekkel és zöldséghulladékkal. „Ha valakit rajtakapunk, hogy megszabadul az otthoni hulladéktól, elmagyarázzuk neki, hogy nem a vasút a megfelelő hely a szeméttől való megszabadulásra és megkérjük, hogy vigye a megfelelő helyre a hulladékot” — mondja egy vasutas, aki a tokiói körvasúinak azon a szakaszán teljesít szolgálatot, amelyen naponta százhúszezren utaznak munkahelyükre és onnan haza. Tokióban egyébként hetenként háromszor szállítják el a hulladékot a lakóházakból, de a nagy melegben még így is gyakran érezhető az utcákon a szemét bűze. Az idézett szóvivő nem tudta megerősíteni azokat a sajtójelentéseket, amelyek szerint a munkába utazók kimúlt háziállataik tetemeit is pályaudvari szeméttartókban helyezik el. No kommen! A dunántúli Győr városában a hűtőházi munkát a helybéliek eleddig nem vállalták el. Miként hallik a rádióból, egyrészt azért nem, mert kiesik, messze van a várostól. Legalább három kilométerre. Másrészt azért nem vállalták el, mert: csak. Nem lehet bizony ott leányálom dolgozni, amikor kinn plusz harminc fok van, benn pedig sokfokú mínusz. A pénz viszont nem valami sok, úgy tízezer forint körüli. A helybéliek nagyon is érthetően inkább jobb, könnyebb helyre mennek dolgozni és több pénzért. Ennek követ- i keztében a Győri Hütöházban mindezide- ig főként szlovák asszonyok dolgoztak... j Tehát: szlovákok. Most viszont ózdiak. Ózdi asszonyok, akik egyfolytában hat hétig dolgoznak ott, majd hazalátogatnak a családjukhoz. És mennek vissza a tízezer, vagy kevesebb forintokért. És nem három kilométerre... (priska)
