Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

1992. Augusztus 31., Hétfő Szemle i ss ÉSZAK-Magyarország 9 Csurka-tanulmány és visszhang A Magyar Fórum augusztus 20. számában jelent meg Csurka István tanulmánya, amely­hez azóta többen hozzászóltak a különböző országos sajtóorgánumokban. Az alábbiakban részleteket közlünk mind a tanulmányból, mind a visszhangból. Részletek a dolgozatból IMF-ről, antiszemitizmusról Az utolsó rcfonnkommunista kor­mány, amely maga is jelentős mértékben ki volt szolgáltatva a Kádár-rendszer leszálló ágában, az ország hitelből élésének kor­szakában a saját bankrendsze­rének, amelyik a pénzeket külföldön felvette és itthon elosz­totta, lényegében véve meghatározta, hogy ha lesz, mi­lyen mélységű lesz Magyarorszá­gon a rendszerváltozás. Valami ahhoz hasonló folyamat játszódott le, mint 1945-46-ban, amikor a választásokon győztes Kisgazdapárt kezéből kiragadták a Belügyminisztériumot, illetve a politikai rendőrséget, azaz az akkor lehetséges egyetlen erőszakszervet és ennek segít­ségével morzsolták fel a demokráciát. 45 év múltán a bankrendszer és a pénzügy tett olyan jelentőségre szert, mint an­nak idején a rendőrség, és ennek megőrzése jelentette a Kádár - korszakban kialakult hatalmi elit, nómenklatúra számára azt a biz­tosítékot, amit annak idején a poli­tikai rendőrség. Akkor a kommu­nista pribékek, gyilkosok, a szájba vizelők és a körömletépők mögött a Vorosilov-félc Szövetséges El­lenőrző Bizottság és a megszálló Vörös Hadsereg állt, a váltáskori pénzügyi elit mögött pedig az IMF... Az antiszemitizmus vádja az első perctől kezdve árnyékként követi a Fórumot. Ez ellen a vád ellen a kormány is folyamatosan ...Amióta csak megismertelek, ambivalens érzések, vonzás és taszítás kettőssége fűztek Hozzád. Imponált eltökéltséged, szenvedé­lyeid, igazmondó indulatod, s az az érzékenység, amellyel mindig a problémák sűrűjébe, a dolgok elevenébe tudtál belenyúlni- taposni-, tenyerelni. És taszított az az intolerancia, az az erősza­kosság, ami ezzel együtt járt. Mindig égetően fontos és izgalmas kérdéseket ragadtál nyakon, de rendre olyan brutalitással, hogy az azonnal diszkreditálta, elvadult geijedelemmé torzította igazságkereső hevületedet, s lehetetlenné a hozzá való csat­lakozást. A kerek igazság kérlelhetetlen ki­mondása írói erény. A politikus erkölcse más. Neki az „igazságot” megvalósítania, realizálnia kell, átültetnie a gyakorlatba. Ez pedig mindig kompromisszummal jár. Az „igazság” kérlelhetetlen ki­mondása a politikában nemhogy nem elég, de a legtöbbször káros is. Rontja a megvalósítás esélyeit. Te, Pista, író maradtál a poli­tikában. Annak is sematikus... Az általad múltba és jövőbe vetített „MDF’ -et „minden más politikai erőtől az különbözteti meg, hogy a magyarság sorskérdé­seit mindenek fölé helyezi... Már bimbó állapotában is ez ktilön­Kedvcs Barátom - engedd meg, hogy így szólítsalak, bár ez a ko­mi MDF- időkben született felemelő megszólítás mostanra kedveselvtárssá szutykosodott, mégis, éppen azon napok szép­ségét idézve, azt újra vágyva - kedves Barátom, kérlek hagyd ab­ba a politizálást.Add föl. Mondj le. Menj el. Aztán majd írj. Bemu­latjuk. Kiadjuk. védekezni kényszerül...Elég a történetet, '45-től újra levezetni. Akkor a német megszállás után iszonyatosan megtizedelt, Ma­gyarországra visszatérő vagy a bújkálásból előmerészkedő ma­gyar zsidóknak egy jelentős része a kommunista pártban látta az egyetlen biztosítékát annak, hogy nem térhet vissza még egyszer a '44-eshez hasonló állapot, és újra lehet kezdeni az életet. Paktum helyett kitörés Amikor a választások második fordulója után, az eredmények is­meretében Antall nyilvánosságra hozta, hogy a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal alakít koalíciót és kihagyja az SZDSZ-t és a Fideszt is, a Magyar Nemzeti Bank betétállománya egy hét alatt felére csappant. Ezt a műveletet valahonnan, s valamiért irányítani vagy legalábbis sugalmazni kellett... A már azelőtt is folyó paktum­megbeszélések az SZDSZ és az MDF között felélénkültek, s mire a kormány megalakult, nyélbe lett ütve a magyar politikatörténet egyik legellentmondásosabb és legkártékonyabb hatású megál­lapodása, amely olyan pillanatban szólt bele a magyar társadalom életébe, amikor a legnagyobb szükség éppen arra lett volna, hogy „fent” csak fogadják és gyakorlatba ültessék azt, amit a népnek végre módjában volt elképzelnie egy szabad választá­son... Debreczeni József: Faji ihletésű böztette meg a színen lévő tár­sadalmi és politikai csoportosulá­soktól... Nincs más szentség csak a nemzeti érdek." Kedves Pista ez nép igaz. Annak a pártnak, amelyikbe én beléptem, és amelyiknek tagja vagyok, így szól a hivatalos programja:„a nemzeti érdekeknek és értékeknek, illetve a társadalom demokraüzálásának képviseletét egyaránt vállalja, nem tett 6s nem tesz különbséget köztük fontosság tekintetében, azokat egymástól elválaszthatatlannak tartja.” (kiemelés:D.J.) Ez az a program, amelyre a magyar nép többsége szavazott, amelynek révén kor­mányra kerülhettünk! A demokráciát persze nem egyszerűen „kifelejted” a ma­gyarság mellől. Nagyon is nyil­vánvaló kiszólásaid vannak a szövegben. A kormányt arra szólí­tod fel, hogy „ne bújjon el ködös demokráciaszólamok és paragra­fusok mögé”, s azzal biztatod, hogy a „szerb haláltáborok és gyennekgyilkosságok után" úgy­mond „öntörvényű és határozott lépései” nem kelthetnének Nélküled nem ment volna az ele­jén, Veled nem mehet tovább.A konspirációs periódusban egy al­kalommal édesapádról emlékeztél meg, s tréfás szemvillanással jelezted. Te aztán tudod, hol itt a veszély. Humorod megnyugtatott. Csurka tudni fogja, hol a határ, gondoltam. Nem így történt. Megváltoztál. Téged kicserélt a hatalom, a Reád bízottal tosszul Az MDF ugyanis ebben a pak­tumban átengedte a gyakorlati hatalom egy jelentős részét annak a szűk körnek, amelyet legyőzött, amellyel az egyesülést még a kerékasztalnál is el tudta hárítani. Hogy mennyire a gyakorlati hata­lomról van szó és mennyire a rendszerváltozás mélységéről, azt Göncz Árpád alá nem írásai, a pri­vatizációban szerzett nómen­klatúra-előnyök és az egyes ap­parátusok kommunista fer- tőzöttsége mutatja... Göncz Árpád jogkörét önkénye­sen kiteijesztve, hadseregfő- parancsnoki minőségében megakadályozza, hogy a hadsereg szállító járművei, darus kocsijai elszállítsák a hidakról a kormány megbuktatására szervezkedőket... Göncz nemet mond, mert a háta mögött állók, a kommunista, a re­formkommunista, a liberális és a radikális nómenklatúrások, a párizsi, a New-York-i és a tel- avivi összekötők ezt parancsolják neki... A kitörés tehát a paktumpa- pucssággal, puhasággal, hiszékenységgel való teljes szakí­tás, az állandó, bánatos vissza- vonulósdival való szakítás. Nem lehet tovább hallgatni... Mitől félünk? Hiszen ha nem törünk ki, úgyis felmorzsolnak. Hol van a világban olyan tekintély, amelyik a szerb haláltáborok és gyermek­gyilkosságok után joggal szólhat­na bele a magyar belpolitikába a kormányzat öntörvényű és határo- zott lépéseit rosszall va? ________ n emzetközi felháborodást. S amikor azt az önmagában is ret­tenetes és a demokráciát megsem­misítéssel fenyegető szándékodat hangoztatod, amely szerint a „Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban haladéktalanul ren­det kell csinálni,... Ha kell rendőri erővel”, akkor ugyancsak a törvénytelenségnek akarsz men­levelet adni, mondván, „bármily adminisztratív intézkedés, bármi­lyen erő igénybevétele meg van engedve, mert törvénytelenségben egyik sem ér fel az ismételt alá ír ás- megtagadásokkal”. Ha a szomszéd lop, mi is lophatunk? Hát hogy van ez, kedves Pista?... Annak a kizárólagos és kirekesztő nemzeti kollektivista szemlélet­nek, amely írásodat uralja, meg­vannak a sajátos etnikai-biológiai felhangjai is. A zsidó-kommunista nómenklatúrától elvett anyagi javak segítségével kell „ a népi gyökerű nemzed középosztályt" megteremteni (őrségváltás?), „a népből kell meríteni, minél mé­lyebben és minél többet”, mert „bizony a romlásnak genetikai sáfárkodtál. Szélsőséges lettél, kíméletlen és bosszúálló, görcsös és humortalan. S aki ma Közép- Európában bármely oldalról szél­sőséges, az korszerűtlen, az kártékony, az veszedelmes. Az fizikai vagy szellemi értelemben Boszniát csinál... Megtévedt művésztársam iránt érzett könyörgő és könyörületes empátiával rovom e Ma a nemzeti erők mindegyik oldalon a „jobbon” is, a „balon" is szét vannak forgácsolva. Nem­csak azért, mert ügyesen egymás­ra uszítottak bennünket, hanem azért is, mert bennünk nem volt meg az összefogásra való készség. Nem vette észre senki ezt a nagy veszélyt, ami a szét- forgácsolásban rejlik... Minden lehetőséget meg kell ra­gadni, hogy könnyítsük a nép ter­heit. Igazságosabb közteherviselésre kell áttérnünk, mert vannak akik már nem bírják tovább. Nem minden vagyon keletkezett vállalkozásból és tehetségből, nem minden tőkefel­halmozás „eredeti". (Legfeljebb csak egy „eredeti” törvénykiját­szási vagy alkalmazási ötleten alapul). Minden eszközt meg kell ragadni törvényeink maradéktalan be­tartására. A gazdasági bűncselek­ményeket visszamenőleg is fel kell deríteni és szigorúan meg kell büntetni. El kell kezdeni a nómen­klatúra hatalmának megtörését, azaz el kell venni tőle az állami vagyon feletti rendelkezést és meg kell vizsgálni, hogyan lett „tőkés”. El kell oszlatni azt a téveszmét, hogy egy ilyen szigo­rúság akadályozza a privatizációt és a külföldi tőke beáramlását. A konszenzus veszélyei A konszenzus a nómenklatúra legújabb hatalomban maradási jelszava. Rá még csak hivatkozni is halálos veszedelem. A nómen­klatúra kiütése korántsem akkora feladat, mint amekkorának mu­tatják a túloldalról. Elegendő csak néhány száz embert szigorú törvényességgel elszámoltatni és törvényesen megbüntetni és ez a szovjet támasz nélkül maradt harácsburzsoázia egymást beárui- va esik térdre előttünk. Ahhoz, hogy az MDF egyáltalán indulóképes legyen a választá­sokon, a kormánynak sürgősen meg kell újulnia. Le kell vetnie magáról a kicsinyhitűség és a té­továzás ballasztját, minden gyanún felül el kell szakítania minden kapcsolatát a régi rend­szer utóvédjeivel, kapcsolatrend­szerével, radikálisan ki kell füstöl­nie minden apparátusból az oda npm illő, a háttérben szabotáló okai is vannak... A társadalomnak most az erős, életképes... csalá­dokat kell támogatnia...” A belső magyar élettér megteremtésének programja után faivillannak a külső „élet­térteremtő lehetőségek” is. Ame­lyek 1995. után, a Jaltai Szerződés lejártakor, a trianoni utódállamok területén kínálkoznak majd, ame­lyekkel élni kell tudnia az új ma­gyar nemzedéknek. Pista! Tudom, hogy ennyi is sok volt, hogy rég nem mérlegelem már a pragmatikus érdek- és erővi­szonyok, a politikai célszerűség tényezőit. De vannak helyzetek, amikor képtelen erre az ember, amikor az bűn. A te röpiratod ilyen helyzetet teremtett számomra, számunkra. Be kell hát végeznem, ki kell hát mondanom: mindazon elemek halmaza, amit eddig kimu­tattam a szövegedből (ami kiordí­tott belőle!): a kirekesztő, faji ih­letésű, kizárólagos értékként fel­mutatott nemzeti kollektivizmus; társulva az antidemokratikus, an- tikommunista és antiszemita ele­mekkel, hibátlanul megfelelnek egy komplett náci ideológiai alapvetésnek. Ehhez nekem, nekünk, az MDF-nek nincsen semmi közünk. Nem is lesz. (Meg­jelent a Népszabadság 1992. Au­gusztus 27-i számában.) sorokat. Borzadva köszöntelek, köszönöm, amit az országért ko­rábban tettél, mégis, ma úgy imádkozom, hogy ne jöjjön el a Te országod és ne vígy minket a kísértésbe., de szabadíts meg min­ket gonosz eszméidtől, ámen.(Megjelent a Népszabadság 1992. augusztus 28-i számában.) ♦ A ievélíró a Madách színház igaz­gatója. erőket és minden tétovázás nélkül érvényt kell szereznie az Ország- gyűlés többsége által meghozott törvényeknek. A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban haladéktalanul ren­det kell csinálni, el kell távolítani, ha kell rendőri erővel, a törvényel­lenesen kinevezett intendánsokat és slcppjüket és ha a köztársasági elnök úr továbbra is ellenáll, ha a törvénytelenség útját járja, akkor bármilyen adminisztratív in­tézkedés, bármilyen erő igény- bevétele meg van engedve, mert törvénytelenségben egyik sem ér fel az ismételt aláírás-megtagadá­sokkal. A fiatalságért A fiatalság most ellenünk van fordítva. Mi tehetünk róla. Az ifjúság semmit sem utál jobban mint a gyámoltalanságot, a raj- takaphatóságot. A fiatalságnak csak pragmatizmussal és keménységgel lehet tetszeni. Ha kenyeret tudunk adni friss erőknek, ha be merjük ültetni őket kivénhedt pártonkívüli bolse­vikok székébe, fel merjük őket ál­lítani katedrákra, szószékekre, ha merünk bízni még azokban is, akik sokmindent másként látnak, akkor ez a most undorodó ifjúság mellénk áll. Ugyanakkor ahhoz is kell bátorsá­gunknak lennie, hogy a szemébe mondjuk az ifjúságnak, mi az amit elfogadhatatlannak tartunk. A betegesség, az eltartás követelése, a kitartó munkára való képtelen­ség, az idegen bálványok imádása. Az ifjúság elé nagy célokat kell kitűzni. 1995-ben lejár a Jaltai Szerződés. Addigra minden Trianonban körénk telepített utódállam élete más keretek közé kerül... Az új század és az új helyzetek a ma­gyarság elé új lehetőségeket és új veszélyeket emelnek. Az alap­kérdés persze az.hogy lesz-e a színen egy olyan új magyar nemzedék, amelyik el tudja hárí­tani ezeket az új veszélyeket, avagy élni tud ezekkel az új ma­gyar életteret teremtő lehetőségekkel... Az MDF-nek tehát töredelmesen be kell vallania a nép iránt elkövetett vétkeit, hálátlanságát és vissza kell térni a tiszta forráshoz. Balázsi Tibor: Annak idején, a legeslegelső alka­lommal Furmann Imrénél, egy miskolci panellakásban, ahol Csurka István is jelen volt, ugyan ki gondolta volna, hogy ide ju­tunk. De valószínű, hogy mindez ter­mészetes, hiszen az átalakulóban lévő magyar társadalomban feltett különböző kérdésekre már az átmenet elejétől egy magát gyűjtőpártnak definiáló MDF próbált meg politikai válaszokat megfogalmazni. Az idő előrehal­adtával egyre nyilvánvalóbb - bár még mindig nem eléggé -, hogy válaszaink különbözőek. Dolgaink tisztázásának új lehetőségét tekintve tulajdonkép­Molnár Gusztáv: Mitől félünk? Az MDF liberális fórumának tavaly októberi miskolci értekez­letén Antall Józsefnek volt egy emlékezetes megállapítása. Esze­rint a liberalizmus nemcsak egyik irányzata a pártnak - a népi és a kereszténydemokrata irány mel­lett -, hanem a másik két irányzat egyfajta mércéje is. Vagyis -An­tall József szerint - a kor­mánykoalíció vezető pártján belül csak egy olyan népi és egy olyan kereszténydemokrata orientáció­nak van létjogosultsága, amely eleget tesz a parlamentáris demokrácia és a jogállamiság alapját jelentő liberális minimum követelményének. Csurka Istvánnak „az MDF új programja kapcsán" papírra vetett gondolatairól (Magyar Fórum. 1992. aug.20.) a legkevesebb, ami Mert különben a nép - amely egyes liberálisok szerint nem is létezik - közönnyel és távol- maradással válaszol. Jobbik eset­ben... Ez az ősz az utolsó lehetőség Az év végén esedékes tisztújító országos gyűlésnek új programot, az 1994-es választásokra szólót kell alkotnia és semmiképpen nem kerülheti el a nép színe előtti őszinte beszámolást... A kormányon tehát a sor. Az MDF a sorozatos lefekvéseket, visszavonulásokat, a média­alkukat és packázásokat nem vál­lalhatja... Mindez megkerülhetetlenül érinti Antall József személyét. Antall József a magyar politika nagy alakja, a történelem kiegyező, sta­bilizáló, megőrző politikusai között valahol Deák és Bethlen István között van a helye. Az ő bölcsessége, önmérséklete, előrelátása és higgadtsága nélkül már régen zűrzavarba süllyedt volna ez az ország. A sors, az Isten azonban nem elég kegyes hozzá és a magyarsághoz. Antall József, mint tudjuk nem teljesen egészséges. Betegségét egyszer már rútul kihasználták. Operációjának idejére időzítették a taxisblokádot... És most tőle kérjük azt is, hogy fordítson, és mutassa meg a maga és a kormánya erejét. Egy Isten ál­tal meglátogatott embertől. Neki részt kell biztosítani az utód kijelölésében és betanításában. Ez a művelet halaszthatatlan. Az országos gyűlés megújított vezetőségének ezekben határoz­nia kell... A legnehezebb feladatokat, az áta­lakítás legdrasztikusabb műveleteit ez a kormány elvégezte. Ráment. Talán nem is lehetett másként. Az MDF azonban nem veszhet oda, mert az MDF a legsajátosabb képződménye ennek a magyar századnak, benne együtt van a magyarság minden szerzett, megszenvedett és forradalomban felmutatott értéke, az összes nemzeti gyarlóságunkkal együtt. Ha az MDF összeesik, a ma­gyarság felett összecsapnak a hul­lámok;.. pen üdvözölni lehet Csurka István írását. Még akkor is, ha véleménye - véleményünk - szerint az újbóli radikalizmus újabb valódi, s po­tenciális szimpatizánsokat taszít el a MDF-lől (Csurkáéknak megintcsak természetesen ezzel kapcsolatban pont ellentétes az ál­láspontjuk.) De valamire hadd fi­gyelmeztessem őket, amit ők ugyanolyan jól tudnak reményeim szerint -, mint mi. A kormányzati felelősség egyként determinál bennünket. (Megjelent az Új Magyarország­ban 1992. augusztus 26-i számában.) elmondható, az az, hogy nem tesznek eleget ennek a követelménynek. Mivel Csurka az MDF egyik alelnöke és - mind a párton belül, mind azon kívül - számottevő tömegbázisa van, a dolog mellett nem lehel szótlanul elmenni. -Én legalábbis, mint az MDF alapító tagja, aki 1988. szeptember 3-án Lakiteleken, a saját, szuverén döntésem alapján szellemi és politikai otthonomul választottam a Magyar Demokra­ta Fórumot, épp e választás jogán erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy rámutassak Csurka koncep­ciójának ideológiai képtelen­ségeire, valamint lehetséges nemzetpolitikai és belpolitikai következményeire...(Megjelent a Magyar Hírlap 1992.augusztus 28-i számában.) K erényi Imre: Borzadva köszöntelek Válaszaink különbözőek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom